TÜNDÉRSZÉP TÁJAKON

2012.02.05-Kirándulás a Havasrekettyei vízeséshez

2012-02-09T02:27:00.019+02:00


A Havasrekettyei vízesés 5 km-re van.

Vasárnap, február 5-én a Havasrekettyei (Răchiţele) vízeséshez kirándultunk. Az időjárás előrejelzések elég rosszak voltak, havazott és a hideg is -12 °C alatt volt a hajnali órákban, de napközben -6 °C –ig emelkedett. Ez a vízesés az Erdélyi-Szigethegység egyik legszebb látványossága. A távolság a vízeséshez Kolozsvártól kb. 80km a E60-on, Kolozsvár – Bánffyhunyad – Rachitele útvonalon. A túrát László Györgyi szervezte, 15-ön vettünk részt.

Havasrekettye - mindent hó takar.

A Stanciu völgy.

Térden felül ér a hó.

Havasrekettye falu központjától 5 és fél km-re található a vízesés, tábla mutatja az irányt. Már az odavezető út is csodálatos. A falutól erdei úton haladnunk, amely autóval is járható, de a havas téli idő megnehezíti a közlekedést. A kocsik a faluban maradtak, gyalog vágunk neki, kb. másfél-két óra az út (inkább kettő) a falu központjától. Az út enyhén emelkedik a Stanciu patak jobb partján, elhagyjuk az utolsó házakat, elhaladunk a Stanciu tisztás mellett és 6 kilométerre az indulástól, megérkezünk a Havasrekettyei vízeséshez.

Panziók ...

... itt lehet szobát bérelni.

A Havasrekettyei vízesés a Menyasszony fátyol nevet is viseli.

A vízesés 1000 méteres magasságban található, 30 m magas és két szakasza van. A felső szakasz alján egy 10 m átmérőjű vájat van, amely biztosítja a víz szétszóródását, akár egy menyasszonyi fátyol, emiatt a helybeliek “Menyasszony fátylá”-nak is nevezik. Egy legenda is fűződik keletkezéséhez: egy menyasszony az esküvője napján a sziklákról lezuhant és fátyla felakadt a sziklákon, az esküvői vendégek megsiratták és a könnyeikből fakadt a vízesés.

A vízesés felett.

A vízesés melletti jeges sziklafalon telente jégmászóversenyt szoktak szervezni. OUTDOOR APUSENI Egyesület 2012 február 3-5 között rendezte meg IX. Havasrekettye Országos Jégmászó Bajnokságot. Ennek a rendezvénynek láttuk vasárnap délelőtt a záró szakaszát.

Felfelé a hóban ...

... a piros pont jelzésen (fotó: Pál Csaba).

A vízesés alsó szakaszának megcsodálása után tovább mentünk a szerpentinen, hogy óvatosan, felülről is letekinthessünk a lezúduló vízre. A völgyön felfelé haladva két túristajelzést is találunk. A piros pont a vízesés körútját jelzi Havasrekettyéről ( 12 km., 500 m. szintkülönbség), a Stanciu völgyön felfelé, amerre jöttünk. A vízeséstől az erdészúton halad tovább és feljutunk a vízesés tetejéhez, elhaladunk a hegyimentők háza mellett és 50 m megtétele után a jelzés jobbra kanyarodik és emelkedni kezd. Egy magas mészkő-csúcs irányában halad, az ösvény enyhén emelkedik az erdőn át, felér egy gerincre, elszórtan fenyők, fehér hó, csodálatos környezet, majd egy ereszkedő végén levezet a település fatemplomához, arra az erdészútra, amelyen a vízesés irányába mentünk.

Havasi táj (fotó: Pál Csaba).

Elhagyott faházak (fotó: Pál Csaba).

Beereszkedés Havasrekettyére (fotó: Pál Csaba).

Az erdészúton a kék pont is halad mellettünk. Az úton továbbhaladva 1-1,5 óra alatt a Fehér-kövekig (1557 m) juthatunk ill. újabb 1,5 óra alatt a Vlegyászához vagy a Vlegyásza menedékházhoz érhetünk ( Vigyázó csúcs körútja).

A vízesés nagy népszerűségnek örvend a turista-világban, ezt a vízhozam bőségének és a zuhatag magasságának köszönheti. Ehhez járul még kedvező fekvése, könnyen hozzá férhető, nincs távol a nagy közlekedési vonaloktól; Bánffy-Hunyadról, Kolozsvárról, sőt még Nagyváradról is egy nap alatt jól megjárható, úgy nyáron mint télen is.

Jégmászó verseny - 2012

http://ro.fotoalbum.eu/palgyongyi/

2012.01.14-Vonatos kirándulás a Meszes gerincre ( 15 km)

2012-01-25T22:44:00.014+02:00

          Azt mondják a tavasz a túrázás igazi szezonja, télen sok nehezítő körülménnyel kell megküzdenie a mindenre elszánt turistának.
          A január közepére végre megérkezett a tél is, 14-én igazi téli reggelre ébredtünk. Erre a szombati napra, mint általában hét végeken, több túra szerepelt a EKE programban, egy a Györgyfalvi erdőbe, egy a Brüll kilátóra, egy másik a feleki sípályához. Mi László Györgyi és Vlád Pál vonatos kirándulását választottuk a Meszesre.
            A Meszes-hegység az Erdély-i Szigethegység északkeleti elágazása határt alkotva az Erdélyi medence és a szilágysági dombvidék között. Délnyugaton a Rézhegység és a Vlegyásza (Vigyázó, Kalota)-hegységhez kapcsolódik, az utóbbitól a Sebeskôrös választja el.

Megérkeztünk a Dragán völgyi állomásra.

Elindulunk felfelé az ösvényen a Meszesre.

Fel egy meredek oldalon.

Lent a Sebeskörös völgye.

Erre a túrára 21-en indultunk, fiatalokból és idősebbekből, valamint két gyerekből állt a csoport. A Dragán völgyi megállóig utaztunk a reggeli vonattal, onnan indultunk egy szekérúton, a domboldalban levő elszórt házak és tanyák között a Meszes gerinc, a Greben (970 m) csúcs irányában, visszafelé Kissebes (Poieni) felé jöttünk.

Fehér hókristályok vonták be a fák ágait.

A tetőn erős szél fújja a havat.

A fekete felhők mögött átszűrődik a napsugár.

A csapat legifjabb tagja.

A frissen hullott hó betakart mindent, a jégkristályok fehér köntösbe öltöztették a fákat. Felettünk komor, fekete hófelhők gyülekeztek, melyek hol leereszkedtek és ködbe borítottak mindent, majd felemelkedtek és látni engedték a tájat és itt-ott a felszakadozott felhők közt átszűrödött a napsugár, majd újból összeverődtek és ismét havazott.

Haladunk előre a hóban.

Csoportkép a Greben tetőn.

A bokrokra ráfagyott a hó.

Leereszkedett a köd és eltakar mindent.

A tetőn a hideg szél arcunkba szórta a havat, betakarta az utakat, ösvényeket, kemény munka volt utat taposni a 20-30 cm-es hóban. Kezünk szinte megfagyott, míg fényképeztünk, az akkuk hamar lemerültek a hidegben, cserélni kellett őket, de sikerült jónéhány képen megörökíteni a téli tájat, az érintetlen havat, a minket körülvevő hófehér világot.

Ereszkedünk Kissebes felé.

A felhők közt kisüt a nap.

http://ro.fotoalbum.eu/palgyongyi

2012.01.05-Januári túra a Kismagurára

2012-01-25T00:05:00.020+02:00

          Tavaszias, napos idővel indult a január 2012-ben, az enyhe időjárás kicsalogatta az erdőbe a természetkedvelőket.
          A Feleki gerinc vízválasztó a Kis-Szamos és az Aranyos között, Kolozsvártól délre emelkedő, kelet-nyugati irányú gerinc. Ennek nyugati végződésénél, a vulkáni kúphoz hasonlító Kis- vagy Szelicsei Magura emelkedik (824 m), a gerinc keleten Ajton falu felett a Nagy-Csoltig (722 m) tart,legmagasabb pontja a Bükkben, a tengerszint fölött 833 méteren emelkedő Árpád (Peana) csúcs, ahonnan szép kilátás nyílik déli, dél-nyugati irányba a hegyek vonulataira, a Tordai-hasadékra, a Gyalui-havasokra, Székelykőre, gyönyörködhetünk a Bükk erdő a szépségeiben.

A Bükki telep.

A Mikesi házak.

A Mikes tetőn már szépen süt a nap.

A Árpád csúcson.

A jelzőtábla a csúcson.

Útban a Kismagura felé.

Január 5-én az Árpád csúcsra és a Kismagurára kirándultunk, a 40-es autóbusz Bükki telep végállomásától indultunk A Sárosbükkön keresztül a Mikesi házak, majd a gerincen az Árpád csúcsig. Onnan a Kismagura felé folytattuk utunk.

Felhőtenger alatt a Szamos völgye és Kolozsvár.

A Kismagura tetején.

Kilátás a tetőről.

Alattunk a Bivalyos és a Gorbó völgye.

Ezen a napon Kolozsvárt és a Kisszamos völgyét egész nap sűrű köd borította. De ebben a magasságban, a Bükki telep, Bivalyos, Kismagura felett kék volt az ég és melegen sütött a nap. Lent sűrű köd takarta a várost, Gorbó és a Plecska völgyet, csak a magasabb dombtetők emelkedtek ki, mint szigetek a fehér tengerből.

Hazafelé, a Brüll kilátó felé ...

... eltűnünk a ködben.

A Barta kilátó... nem látszik a völgy.

A nap a felhők mögött.

Hazafelé a Bivalyos felé mentünk, majd az erdőn keresztül a Vadász forrás és a Brüll kilátó irányába (a kék kereszt és piros háromszög jelzéstől balra elágazó ösvényen), onnan a Binder forrást érintve ereszkedtünk le a Gorbó völgy elejére, kb. 20 km-t tettünk meg.

http://ro.fotoalbum.eu/palgyongyi

2011.12.24-Kellemes Ünnepeket!

2011-12-28T01:03:00.003+02:00

2011.10.30-Az őszi erdő meséi (Szabaderdő-Brădeşti-Geogelului szoros-Ponor-Szolcsva)

2011-12-27T02:11:00.010+02:00

"Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás."
(Áprily lajos:Októberi séta )

A Szabaderdő.

A természetjárás minden évszakban szép, minden évszaknak megvan a maga különleges varázsa. Ősszel, mielött a levelek lehullanak, csodálatos színekkel csalogatják a turistákat, ez a látvány még csodálatosabb, ha az őszi erdő színeit ragyogó napsütésben szemlélhetjük.

A Pilis csúcs.

A Remetei szoros felett.

Október utolsó, talán a legszebb vasárnapján a Torockói hegységbe kirándultunk. Reggel 7 :00 órakor indultunk mikrobusszal Kolozsvárról Nagyenyed felé, innen eltértünk a Borrév (Buru) felé , majd balra fordultunk a Szabaderdőnek, a Remete (Râmeţi) – Mogoş felé vezető úton. Az út a Szabaderdői menedékházig aszfaltos, tovább földút vezet, amely elég köves, hepe-hupás. A rossz, rázos útért kárpótol az őszi erdő csodálatos látványa. Az egykor forgalmas menedékház elhagyatottan áll, nemsokára a hatalmas szerpentinen felérünk a tetőre. Itt véget ér a erdő, csodálatos kilátás fogad. Balra alattunk a Remetei sziklaszoros és a Diód patak (Geoagiului) völgye, jobb felől a Pilis (vf.Pleşii) piramis alakú 1250 m magas csúcsa. Ez az út Ponor községen keresztül, Mogosra vezet, sajnos az út minősége rossz, különben a Torockói hegység leglátványosabb , legszebb gerincútja. Elhagyjuk Remete községet (innen egy kanyargós ösvényen le lehet ereszkedni a Remetei kolostorhoz, kb. 7 km), Brădeşti falu felé folytatjuk utunk ( 30 km-re vagyunk Enyedtől).

Jelzőtábla.


A jelzés lefelé megy a völgyön.

Átmegyünk egy erdőn.

A kis hegyi település néhány házból és egy kis templomból áll, leparkolunk egy jelzőtábla mellett, a kék kereszt jelzés észak felé a Vânătarele Ponorului, illetve Szolcsvai búvópatak (Huda lui Papară) felé mutat, gyalog 2 óra 30 perc, Szolcsva falu (Sălciua) 3-4 óra, dél felé a Remetei szoros végében levő elhagyott faluba, Cheia-ba vezet, onnan pedig a Havasgáldi (Intregalde) szoros Modoleşti felőli végéhez.

Faház szalmafedélel.

Elérjük a jelzőtáblát.

Innen gyalogosan indulunk tovább, az ösvény meredeken ereszkedik lefelé, eleinte füves részen, majd egy szép erdőn keresztül, még mielőtt elérnénk Cheia falut, kb. 40 perc után egy táblához érünk, amely egy kis patakvölgyön, jelzetlen úton ( 15 perc) a Geogelului szoros felé irányít. Tudjuk hogy a Remetei szoros a Torockói hegység leglátványosabb, legnehezebben járható szorosa. Cheia felőli végében, teljesen vad környezetben, három kisebb szoros található, mind a három védett területnek van nyilvánítva: a Pravului, a Bălţii és a Geogelului szorosok. Ez a rész nehezen megközelíthető, a jelzések hiányosak, Brădeşti-ről 1 óra, Havasgaldról 3 óra gyalog, a Remetei szoroson keresztül a víz elérheti a 2 m is, a Kecskék útja, 100-150 m. a szoros felet veszélyes és csak száraz időben járható, csak gyakorlott turistáknak ajánlott. A táj csodálatos, a levegő tiszta, mindenhol csend és nyugalom.

Elindulunk a patakvölgyön.

A víz szerencsére kicsi.

A Geogelului szoros ...

... kisebb mint a Remetei, de érdekes és szép.

A kis patak medrét követve hamarosan elérjük a szorost. A Geogelului szoros méreteiben sokkal kisebb mint a Remetei, de látványos, érdekes képződmény. A száraz ősznek köszönhetően, a víz kicsi, így száraz lábbal tudtunk átkelni a keskeny szoroson. A szoroson túl kiszélesedik a völgy, elszort szalmafedeles faházak, kerítések, rendezett gazdaságok, kaszálók, állatok. Ennek a világtól elzárt településnek a neve După Deal. Az itt lakó emberek nagy része, mint megtudtuk, 70 éven felüli, nem könnyű az életük elzárva a világtól.

Kiérünk a szorosból ...

... kiszélesedik a völgy.

Őszi táj.

Az út ami összeköti őket a külvilággal, ahogy ők mondják “drumul ţării”, egy órai járásra van gyalogosan, lovon vagy szekérrel lehet megközelíteni. Az októberi meleg és napos délután, mesebelien szép a táj. Elérjük a Ponor nevű települést, ez már a gerincen van, a mogosi úton visszafelé megyünk 4 km-t Brădeşti-re, jobbra alattunk a Remetei szorosra van szép kilátásunk, balra ellátunk a Bélavárig és az Öreghavasig.

Ponor.

Brădeşti

Az út Szolcsva felé.

Brădeşti-től Szolcsva felé indultunk a mikrobusszal, az elmult évben az útat kiszélesítették, ez egy szekérút volt, ezt követi a Szolcsva felé haladó kék kereszt túrista jelzés is a Valea Poienii településen keresztül. Az út erre rövidebb sokkal de nehezen járható, szerencse, hogy az utobbi időben nem volt eső, mert beragadtunk volna a sárba. így jutottunk el a Vânătarele Ponorului-ig , itt tünik el a három patak vize (Valea Seacă, Ponor, Valea Poienii) a hatalmas víznyelőben. Innen már egy-két kilométer után aszfaltozott úton haladtunk Szolcsváig, és az Aranyos völgyén tértünk vissza Kolozsvárra.

Vânătarele Ponorului.

Lelátunk a völgybe.

Alattunk Szolcsva.

Innen már aszfaltos az út.

Fotoalbum-képek

2011.10.25-Jutalom túra a táborszervezőknek Szindre

2011-10-28T00:14:00.015+03:00

Október 15-én Szindre kirándultunk. Ez a kirándulás jutalomtúra volt az alsójárai XX. EKE Vándortábor szervezőinek. A július 26-31 közötti öt napos tábor több mint 1000 résztvevővel, 18 túrával, melyek három napon keresztül ismétlődtek a Gyalui havasok és a Torockói hegység szebbnél-szebb tájaira, a táborszervezéssel járó rengeteg munka, nem könnyű feladatot jelentett a kolozsvári ekéseknek. A tábor végül sikeresen zárult, a résztvevők nagy többsége kellemes emlékekkel gondol majd vissza az ott töltött napokra.
Két és fél hónap telt el a tábor óta és végre sor került erre a jól megérdemelt, rég várt kirándulásra. Az óktoberi hideg reggel ellenére vidáman indultunk útnak Kolozsvárról, még sötétben, 7:00 órakkor a Flip elől egy autóbusszal és egy mikróbusszal, kb. 60 résztvevővel. A kirándulást Kovács D. Zsuzsa szervezte.

Megérkeztünk Tordára.

Koszorúzás Tulogdy János emléktáblájánál.

Az Ótordai református templom.

Útunk első állómása Torda volt, itt az Ótordai református templomkertben Tulogdy Jánosról emlékeztünk meg, születésének 120-ik évfordulóján. A híres geologus, geográfus, egyetemi tanár Tulogdy János 1891 óktober 12-én született Tordán. Az erdélyi turista mozgalom egyik kezdeményezője, a természetvédelem egyik legkorábbi szószólója volt. Kutatómunkája főként Erdélyre, s azon belül Kalotaszegre és Kolozsvárra terjedt ki. Földtani jellegű munkáiban főleg barlangtani kutatásokkal és az ehhez kapcsolódó források vizsgálatával, tanulmányozásával foglalkozott. Több tudományos egyesület (Magyar Földrajzi Társaság, Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat) tiszteleti tagja volt. Tagja, majd a harmincas években alelnöke volt az Erdélyi Kárpát Egyesületnek (EKE), ugyanakkor felelős szerkesztője az Erdély című lapnak, amelyben a természetjárással és természetvédelemmel kapcsolatos cikkeinek nagy részét megjelentette.

A templomkertben elhelyezett emléktábla elött Kovács D. Zsuzsa és Tothpál Tamás ismertették életét és tevékenységét, majd koszorút helyeztünk a tábla alá. A reggeli nap sugarai lassan megvilágítoták a templomtornyot, majd fénybe borították a templomkertet, ünnepélyesebbé téve ez a megemlékezést. Tordai ekés kollégáinktól Tulogdy János által megfogalmazott “A természetjáró tízparancsolata” néven ismert szabályzatot tartalmazó emléklapot kaptunk. Ezt a szabályzatot minden természetvédő és természetszerető embernek ismernije kell, ha meg akarja közelíteni a természetjáró mintaképét.

Szinden.

Tordáról Szindre (románul Săndulești) folytattuk útunkat. Szind Tordától 7 km-re, a Tordai hasadék irányában van, első írásos említése 1176-ból maradt fenn, de már a rómaiak idején itt mészkővet és alabástromot bányásztak, ebből építették fel a mostani Torda helyén Potaissa városát. Szind román többségű település. A magyar lakoság a refomáció idején unitárius vallásra tért, számuk az évek folyamán egyre apadt, napjainkban már csak pár unitarius él Szinden. Unitárius temploma a 13. században épült, eredetileg román sítlusú. Az unitárius parokia épületét az utobbi években az egyház modernizálta, különböző rendezvényekre használja. Ide érkezik meg autóbuszunk. Innen, akinek kedve van gyalogtúrára indulhat a Csúkás tó irányába Tothpál Tamás vezetésével.

Bors Mihály sírja a szindi unitárius temetőben.

Először az unitárius templomot tekintjük meg, majd az unitárius temetőben megkeressük Bors Mihály sírját. Bors Mihály az unitárius egyház kiemelkedő egyénisége és nagy jótevője. Aranyosszéken, Szinden született 1888. október l7-én. Ismert és népszerű volt nemcsak lakóhelyén, hanem az egész Aranyosszéken, életének 50. évében hunyt el tragikus módon. A szindi unitárius temetőben helyezték örök nyugalomra.

Talán kevesen tudják, hogy Bors Mihály nevéhez fűződik a Tordai hasadéki menedékház építése. Az alapító okíratban gyöngybetükkel ez áll:

“Ezt a turista menedékházat az Erdélyi Kárpát Egyesület építette az Úr 1934. esztendejében a régi elpusztult menedékház helyén tagjai áldozatos anyagi hozzájárulásával, Bors Mihály szindi földbirtokos példát mutató támogatásával és az EKE tordai osztályának megértő segítségével, hogy otthont nyújtson a vándornak, kit a természet szeretete csal erre a vidékre, pihenőhelyet a turistának, kit a Tordai-hasadék szépségei hoztak ide, hogy példát mutasson a jövőben is, hogy okos elhatározással, erős akarattal, áldozatra kész lélekkel minden időkben lehet alkotni és a köz javát szolgálni. Az idő kikezdheti ezt az emberi alkotást, romba is dőlhet az, de a benne kifejezésre jutó gondolat azonban örök életű lesz a maga nevelő hatásában is.
Sânduleşti - Szind, 1934. június hó 3-án.”

A Tordai hasadék mellett épített menedékháznak az Erdélyi Kárpát Egyesület általi felavatására 1935. szeptember 8-án került sor, a menedékház 15 hónap alatt épült fel. A munkálatokat az EKE központja részéről dr. Tulogdy János, dr. Balogh Ernő és dr. R. Márton ellenőrizték. Az EKE tordai osztálya részéről Finta Domokos vett részt az ellenőrzésben. A kőművesmunkát Balla F. építési vállalkozó, az ácsmunkát Kereki István mészkői ácsmester vállalta fel. A menedékház alapító okiratát és építésének történetét ércdobozba téve befalazták, a fal egyik Peterd felé eső szögletébe.

A szindi temetőből nyugati fele mentünk, a Csukás tó irányába, a Mészkő (Cheia) falu felett, a Hesdát patak és az Aranyos völgye közötti gerincen. Szépen sütött a nap és melegebben mint a reggeli órákban. Szép kilátásunk volt dél felé az Aranyos menti falvakra, északra a Hesdát patak kanyargós völgyére. Elhaladtunk Mészkő falu határában levő kőbánya mellett, nemsokára elérünk Sínfalva irányában egy sziklás magaslatra. Csodálatos látvány tárul elénk, megpillantjuk az 549 m magas Bábavárát (Cetatea Moaşei), és alatta, már csendesen folydogáló Hesdát-patakot, a patak mentén felfele 300 m után található a Csukás-tó. Most csak fentről csodáljuk a völgyet, az őszi erdő színpompáját. Az idő már túl zord a patakon való többszöri átkeléshez, gyülnek a felhők, erösödik a szél is, ezért innen visszafordulunk, nem ereszkedünk le a völgybe és nem megyünk el a tóhoz.

Mészkő felett a gerincen.

Amit tudni kell a Csukás tóról - a legegyszerűbb megközelíteni Sínfalva vagy Mészkő felől. Miután átkeltünk az Aranyoson, a mészkői hídnál rögtön balra térünk majd az Aranyos partján felfele haladunk az első patakig ami nem más mint a Hesdát, amely átvágja a Tordai hasadékot. Innen a patak folyását követve felfele eljutunk egy újonnan épített gáthoz, onnan gyalog kell továbbmenni ösvényeken, mikor a víz egyik felén mikor a másikon. Egy 5-10 percnyi gyaloglás után ott a csodálatos vízesés, amely alatt kis tó alakult ki. Mivel ennyire közel van Tordához és a környékbeli falvakhoz, rengeteg embert vonz és így a hely mindig tele van kirándulókkal. A XX. EKE Vándortábor egyik legkedveltebb túrája volt a Csukás tóhoz szervezett kaland és élménytúra.

Az Aranyos és a Hesdat patak a Bábavára alatt.

Alattunk a Csukás tó.

A Hesdát kanyargós völgye.

Útban vissza Szind felé, felkapaszkodunk még a 574 m magas Farkasőr (Dealul Lupilor) nevű dombtetőre, ahonnan szép rálátásunk van a Hesdát völgyére és a Tordai hasadékra. A hasadék Erdély egyik leglátogatotabb természeti látványossága. A könnyen bejárható, nyaktörő sziklafalakban és számtalan barlangban is bővelkedik, 1270 m hosszú, a parkolótól egy negyedóra gyaloglásra van. Az útvonal jól kiépített, romantikus függőhidak és sziklaperemek váltogatják egymást a kanyonban.

A Dealul Lupului tető.

A Tordai hasadék.

Készül a gulyás.

Déli 3 órára érünk vissza Szindre, ahol Nagy Lajos és felesége, már vár a hatalmas üstben készült finom krumpligulyással. A séta és friss levegő után jó az étvágy, észre sem vesszük, hogy kint közben elered az eső. De ez már nem zavar senkit, jó hogy fedél alatt vagyunk. Vekov Károly, az EKE Kolozsvár 1891 elnöke beszédet mond az asztalnál, Lőrinczi István számítógépről zeneszámokkal szorakoztatja a társaságot, mindenki jól érzi magát, vidám énekes-táncos mulatsággal folytatódik a délután. Este 9 órakkor, a kellemesen eltöltött nap után, a buszokkal visszatérünk Kolozsvárra.

A XX. EKE Vándortábor Alsójárán, 2011. Július 26 – július 31.

2011-08-15T02:29:00.032+03:00

Vasárnap, július 31-én zárult a XX. EKE Vándortábor Alsójárán. Még túl frissek az emlékek, még fülünkbe cseng az utolsó esti zárómulatság vidám hangulata, még érezzük arcunkon a tábortűz melegét, gondolatban sokszor elkalandozunk és ott vagyunk megint a turistaösvényeken. Nehéz újra visszazökkeni megszokott mindennapi életünkbe. Még nem tudunk egy véleményt alkotni, kell egy kis idő, hogy átgondoljunk mindent. Hiszen az elmúlt hetekben, hónapokban, a kolozsvári EKÉ-sek egy részének minden kis szabadidejét, gondolatát a tábor szervezéssel járó munka kötötte le.

         Reméljük a nagy többség jól érezte magát és kellemes emlékekkel gondol majd vissza a XX. EKE Vándortáborban töltött napokra. Ha nem így volna, gondoljatok arra, hogy több mint 80 ember gondoskodott arról hogy az öt nap táborozás minél kellemesebb legyen. Tettük ezt csupán azért mert szeretjük a természetjárást, és veletek is meg akartuk ismertetni Erdélynek ezt a csodálatos vidékét.
Az idei tábor egyébként jubileumi volt, hiszen ez volt a XX-ik, a 120 éve alapított EKE pedig 20 éve alakult újjá. Az EKE Vándortábor napjainkra nemcsak az EKE legnagyobb méretű rendezvényévé, hanem mondhatni, a Kárpát-medence legrangosabb turista találkozójává nőtte ki magát, erdélyi, Kárpát-medencei, de távolabbi országokból érkező részvevőkkel.
     Táborlakók száma ebben a táborban 964, szervezőké 85 volt, ez több mint 1000 ember. Nehéz dolog úgy intézni mindent, hogy mindenki elégedett legyen.
     Aki részt vett a táborban, annak tudnia kellett, hogy 5 napig lemond a modern világ nyújtotta kényelmes életről, helyette vállalja a nomád sátorozás viszontagságait. A falusi házaknál felkínált szálláslehetőségeket a résztvevők kis százaléka vette igénybe.
      A táborhely a Kolozsvártól 30 km-re levő Alsójára, a Jára patak partján volt, jó kiindulópont a szomszédos Gyalui havasok és Torockói hegységbe tett kirándulásokhoz. Naponta 18 túra indult. A meghírdetett túrák nagy része olyan helyekre volt, amelyek kevésbe ismertek és nem szerepeltek az előző táborok programjaiban. A vándortáborok hagyományainak megfelelően három nap egymás után indultak túrák a Runki szoros, Pociovaliste szoros, Muncelu gerinc, Vultureasa sziklái, a Bélavár (Scarita Belioara) felé, Kisbányára, Öreghavasra (1826 m), a Testesre, a létai vár romjaihoz. Nem hiányoztak a Torockói havasok legészakibb nyulványába tett túrák sem, mint a Berkesi szoros, Csukás tó, Tordai hasadék, Túri hasadék. De túrák indultak a nagyobb távolságra levő Remetei sziklaszoros, Csáklya szoros (Római fürdők) és Csáklya kő felé. Voltak könnyű, közepes, nehéz és honismereti túrák, biciklis valamint fotós túra, lehetett válogatni képesség és izlés szerint. Romantikus várromokat kerestünk fel, rég elfelejtett legendákat idéztünk, nagy természetjáró elődeink útjain jártunk. Sajnos a táj már nem mindenhol olyan, amilyennek ők látták. Igy a két testvér-hasadékot, a Tordai és Túri hasadékokat elválasztó modern autópálya kettévágta jelzett túristaútjainkat, megváltoztatta a táj képét.

Kirándulás volt Tordára és a nem régiben felújított sóbányába, a kalotaszegi Körösfőre, valamint a tragikus csata és Vasvári Pál emlékét idéző Bélesi gyüjtőtóhoz, melynek 90 m mélységű víze a csata szinhelyét fedi. Honismereti túránk során a Fehér megyei szórványvidékkel ismerkedhettek a résztvevők, az itt lévő kastélyokat és templomokat látogatták. A történelem viharainak következtében ebben a térségben nagyon megfogyatkozott a magyar lakóság, van ahol egy sincs, bezárva, használatlanul áll a többévszázados templom.

Nagy sikere volt a tábor területén felállított mászófalnak, és természetesen nem maradtak el esténként az előadások, vetítések sem.

       A táborozók egy kis csoportja, akik a Bors Mihály emléktúrán vettek részt, gyalog tették meg a Kolozsvár-Jára közötti 32 km távolságot, a Bükk erdőn, és a Kismagura csúcson keresztül, majd az Egres patak völgyén értek Alsójárába.
   Utolsó nap különböző vetélkedők voltak gyerekeknek, fotókiállítás, halászverseny, labdarugó mérközés az alsójárai csapattal és egyebek. Délután a záróünnepély, tombola, a hagyományos tábortűz, majd hajnalig tartó, vidám zenés mulatsággal zárult a tábor.
     Az időjárás nem volt a legkedvezőbb, többnyire változó, hol napsütéses nyári meleg, hol komor fekete felhők borítoták be az eget, volt mikor esett, de mindez nem zavarta meg a tábor programját és hangulatát.

Fotók a XX. EKE Vándortáborról:

5. túra - A Túri hasadéktól a Tordai hasadékig

(Czárán Gyula Sz.László körútja nyomában)

A Túri hasadék felé.

A hasadék bejárata.

Az első nagyobb vízesés.

Patakon át, sziklákra fel.

Átkelés a Rákos patakon.

Hol átkelünk a patakon .... (fotó Pál Csaba)

... hol sziklákon mászva kerüljük ki. (fotó Pál Csaba)

Sz.László szobra a Túri hasadékban.(fotó Pál Enikő)

A hasadék Túr felöli vége.(fotó Pál Enikő)

Sz.László kútja.

Római források.


A Tordai hasadék felé.

Mi van a kő alatt ... ???

Sziklafal a Tordai hasadékban.

2011.06.12-Pünkösd a Bedellőn pünkösdi rozsákkal

2011-06-22T10:01:00.006+03:00

Vasárnap, június 12-én kirándulni indultunk, reggel 7:00 órakkor mikrobusszal Torockószentgyörgyre, onnan gyalog fel a Bedellőre, túravezető Vlád Pál.

Szép nyári időben a falu központjától nem messze levő Dr. Brassai Sámuel szülőházától kezdjük gyalogtúránkat. Nyugat felé hagyjuk el a falut a vár irányába haladva. Elérjük az útelágazást, ahol találkozik a Havas patak völgyéből és a várhoz vezető út. Innen már elénk tárul a meredek sziklafal tetején a Torockószentgyörgyi vár, a jelzőtáblán a kék sáv a Szilas patak völgye felé mutatja az útat. Elhaladtunk a vár alatt, balkéz felöl a Kőköz-szorost látjuk, jobbfelöl a vár és a régi szekérút, ahol talán a legkönnyebb feljutni a romokhoz. Átmegyünk a patak másik partjára, nemsokára elérjük az erdőt és a Szilas patak völgyén megyünk tovább. A keskeny ösvény meredeken kapaszkodik fel a patakvölgyön, széltől kidöntött fák nehezítik az elörehaladást, az ösvény kicsit eltávolodik a pataktól, majd újra visszakanyaródik, egy óra alatt érjük el a Szilas patak festőien szép vízesését. Itt egy kis pihenőt tartunk, megcsodálva a vízesést, majd indulunk tovább. Kijutunk az erdőből egy szép tisztásra, ahol egy forrás látható, melynek a vízét egy betonvályú gyüjti össze, innen tovább folyik kis patakocskát alkotva igyekszik a völgy felé, ez a Szilas patak forrása. Itt látjuk az első pünkösdi rózsákat.
A sárga virágú zergeboglár (népiesen pünkösdi rózsa ) évelő növény, amely akár 180 centiméteres magasságig is megnőhet. Virága a hosszú szár végén helyezkedik el, enyhén illatos, citromsárga színű, gömbölyű formájú.

A Szilas patak völgye természetvédelmi terület, az útvonalat magyarázó táblákkal látták el, a jelzések is fel vannak újítva, érvénybe lépnek a rezervációkra kiszabott törvények. Eltávolodunk a forrástól, a környező réteken rengeteg a sárga pünkösdi rózsa, felfelé haladunk a Bedellő platója felé, újabb rétek tele-tele virággal. Vajon honnan tudják a zergeboglárkák hogy Pünkösd van, hogy éppen most Pünkösd vasárnapján borították virágba a réteket itt 1000-1100 m t.sz.f.-i magasságban?

Mint jólnevelt turisták, betartjuk a szabályokat: “mindent a szemnek, semmit a kéznek”, előveszük fényképezőgépeinket és így örökítjük meg a látványt.
Nemsokára felérünk a Szilas- és a Cornu-csúcsok közötti 1160 m magas nyeregbe. Tovább haladva egy elég meredek kapaszkodó után elérkezünk egy nagy tölgyfához, itt találkozik a kék sáv jelzésünk a piros sáv jelzéssel mely a Havas patak völgyén jön fel. Tovább haladunk egy nyírfákkal benött részen, majd egy legelőre érünk, innen már jól látszik a jelzőoszlop, amely a Bedellő plató főbb túrista ösvényeinek kereszteződési pontja.

Itt halad át a kék sáv jelzés, amelyen idáig jöttünk, ezen tovább a Dilbina víznyelőhöz lehet eljutni, ahol három patak víze tünik el a föld alatti barlangban, a Valea Seaca, Valea Poienii és Ponor patakok víze, az utobbi egy 25 m magas szép vízesést alkotva zuhan a mélybe a kékes színezetű sziklákon, innen az elnevezése is Vânătările Ponorului, az itt elnyelt patakok víze a szolcsvai búvópatak kifolyásánál bukkan újra elő (Huda lui Papară).

A piros sáv Torockóról jön, és a Remetei szorosban levő menedekházhoz vezet, része annak a gerincútnak, amely észak-déli irányban járja végig a Torockói-hegyeket 75 km hosszban, a kolozsvári Bükk erdőtől a Ciumerna-platóig (a Băieşu 1300 m-es csúcsig).

A piros kereszt Bedellő (Izvoare) faluból indul a Plaiului szoroson keresztül vezet a Bedellő platójára, innen pedig a Sárkánykapu mellett elhaladva a Sipote vízeséshez (Aranyos völgye). Áprilisben jártunk ezen az útvonalon. A jelzés itt is fel van újítva, felkapaszkodik a patakvölgyön meredek sziklafalak közt, több kissebb vízesést láthatunk, áthalad a Bedellő platóján a dolinák mellett, majd az erdőben folytatódik a Sárkánykapú és a Bedellői csepkőbarlang felé. Először egy nagy kapu tűnik fel, mely valamikor a barlang bejárata volt, de mivel beomlott, darabjai ott láthatók a megmaradt barlangrész elõtt. A barlang hossza 125 m, egy oldalággal. Cseppköveit az utóbbi száz év látogatói letörték, így mai állapota szomorú látványt nyújt. A barlang régen a Klára-barlang nevet viselte.

Ezek a jelzőoszlopon feltüntetett főbb útvonalak Bedellő platóján, de mindezt bejárni egy nap nem elegendő. Állunk és csodáljuk a tájat, havasi legelők, erdők, kiemelkedik egy-egy magasabb csúcs, északkelet irányban látszanak a Vultureasa és a Vulturese sziklák, mögöttük a Bélavár, távolabb az Öreghavas körvonalai a felhők alatt.
A csoport itt kétfelé vállik, egyik része az egy órai járásra levő Sárkánykapuhoz indul, majd a Szilas patak völgyén ereszkedik le, a másik csoport a Havaspatak völgyén tért vissza Szentgyörgyre. Ez az út kicsit hosszabb mint a Szilas patak völgye, de nem nem annyira meredek. Többnyire erdőben halad lefele. Nemsokára feltünik a Vidálykő oldala és az Ordaskő, majd elérjük a Havaspatak völgyét. A piros jel feltér Torockónak az Ordaskő oldalában, a Remete forrás felé, mi a Vidalykőről jövő kék kereszt jelzésen folytatjuk az útat, amely egészen Torockószentgyörgyig kisér. Itt mikrobuszra ülünk és visszaindulunk Kolozsvárra, rövid szünetet tartva Torockón is.

Fotóalbum-képek

2011.05.14-EKE napok Sztánán

2011-05-18T00:34:00.005+03:00

120 ESZTENDŐ AZ ERDÉLYI TURISTASÁGÉRT

"Pontosan 120 évvel ezelőtt a mai napon kezdte meg tevékenységét az ERDÉLYI KÁRPÁT-EGYESÜLET.
Jó alkalom elgondolkodni azon, hogy mit jelent nekünk, természetjáróknak ez az egyesület, amelyet azért hoztak létre elődeink, hogy megismerjék és népszerűsítsék Erdély csodás tájait.
Háborúkat, politikai rendszereket vészelt át az EKE. Voltak felvirágzások, és voltak hanyatlások. Voltak elődök akik éltek a pillanatt lehetőségeivel, és 20 évvel ezelőtt újraszervezték az egyesületet.
Tisztelet és megbecsülés illeti meg azon elődöket akik lehetőségük és tehetségük szerint előmozdították az EKE ügyét."
                               (Dezső László, az EKE országos elnöke)

Központi rendezvény: Sztána, 2011. május 13-15.
Szervező: EKE országos vezetősége

Program:

Május 13., péntek:
•   16 órától: érkezés, sátorverés, elszállásolás

Május 14., szombat:
•   9 órától: Honismereti túra az Almási várhoz, könnyű túra, 15 km, 6 óra
•   16 órától:    Kalotaszegi kulturális fél óra (néptánc, népzene)
           Istentisztelet és áldás
            Az EKE ünnepélyes nyílt közgyűlése és ünnepi beszédek
          Jubileumi Oklevelek átadása
            EKE-JUBILEUMI KÖNYV bemutató
•   18 órától: közös vacsora – Kalotaszegi lucskoskáposzta füstölt csülökkel
         Vetítés az EKE osztályok tevékenységéből
Május 15., vasárnap:
•   9 órától: Honismereti túra a Varjúvár (Kós Károly háza) – Csigadomb - Riszeg tető és vissza útvonalon
•   délután hazautazás

Fotók - 2011.05.14

Szombat reggel - Kolozsvárról indultunk vonattal.


Sztána és a református templom tornya.


Az Almási vár.

Itt talákoztunk a Sztánáról jövő csoporttal.


Kolozsvári EKÉ-sek.


Ablak a várfalban.


A megmaradt torony.


Körbejárjuk a várat.

A torony a vár belsejéből nézve.

Nézelődünk ...

... fotózunk.


Váralmás - az Almási várból.


Indulunk vissza Sztánára.


A vár alatti tisztás.

A túrázást korán kell kezdeni.


A református templom Kispetriben.


Sztána - a KÉK IRINGÓ kuria.

EKE-JUBILEUMI KÖNYV


Megnyitó beszéd és Istentisztelet.

Ki ülve, ki állva hallgatja..


A következő generáció.


Ünnepi műsor - népitánc.

A KÉK IRINGÓ udvarán.


Kalótaszegi lányok.


Kalotaszegi viselet.


Gyerekkórus.

Az EKE ünnepélyes nyílt közgyűlése ...

... és ünnepi beszédek, Jubileumi Oklevelek átadása

120 éves EKE születésnap.

Esteledik.


Sztánai naplemente.

2011.04.16-Szent László kútja

2011-05-17T02:54:00.015+03:00

Sz.László kútja

A Tordáról Magyarpeterdre vezető út mellett, egy forrás található. Egy szikladarabból kristálytiszta víz buzog elő, ezt a forrást Szent László kútjának nevezik. Egy régi monda Szent László király alakjával hozza összefüggésbe a forrás keletkezését. A legendának több változata is ismeretes.

“...A tatárok, látva, hogy becsapta őket, még elszántabban követték. A lova már nem bírta tovább, vízre volt szüksége, hogy a szomjúságát csillapítsa. A környéken nem volt sem forrás, sem patak. A ló nem bírta tovább, és földre rogyott. Szent László minden reményét elvesztette. S akkor a kőből, ahova lova feje hanyatlott, hűsítő forrás fakadt. Â hűvös hegyi víztől a ló új erőre kapott. És így tovább folytatta az útját...

... Ott Peterd környékén megvan máma is Szent László lovának a nyoma a szikladarabban. Ez Szent László forrása. Szent László lova patkójának láttam a nyomát.” (Vöő Gabriella Szent László-legendák a Tordai-hasadék környékének magyar népi kultúrájában)

Kolozsvár és Torda között, a tordai úttól nyugatra eső terület egy része erdővel borított dombvidék, legelők és termőföld. Csendes kis falvak húzzák meg magukat völgyeiben, Csürülye, Mikes, Indal, Peterd és mások, távol vannak a modern, zajos élettől. Elfelejtve, elrejtve a világtól élik mindennapi életüket.

Az erdélyi autópálya építésével a vidék képe megváltozott, most egy modern műút szeli át ezt a csendes vidéket, telyesen megváltoztatva a tájat. A Kolozsvár Tordai hasadéki gyalogos túristaútat (E7 – piros sáv jelzés) is kettészeli az autópálya. A Szent László kútja is a munkálatok miatt veszélybe került, olyan hírek is vannak, hogy a forrás már nem létezik, mert betemetődött a munkálatokkal. Húsvét harmadnapján kihasználva a szép tavaszias időt, elhatároztuk, hogy megkeressük.

A magyarpeterdi úton, 15 percre az autópálya feletti átjárótól, az út szélén levő betonlapra valaki kék festékkel felírta, hogy „IZVOR”. Egy meredek ösvény vezet le onnan a szántóföldek felé. Megálltunk egy füves tisztáson és körbenéztünk. Első látásra úgy tűnt, hogy valóban nincs meg a forrás, pedig itt-ott a fű között kis vízerecske csörgedezett. Letettük a hátizsákokat és hozzáfogtunk, hogy alaposabban átnézzük a terepet. Nem telt bele sok idő, lejjebb, egy bokor tövében megtaláltunk a forrást.

A forrás elég elhanyagolt állapotban van, sem tábla nem jelöli, sem kerítés nem védi, de kristálytiszta víze vidáman csörgedezett a kis sziklavájatokban, csillogott benne a tavaszi napsugár. Az alakja valóban különös, egy egyenes szürkésfehér szikladarab, felső részen egy kis repedésen tör fel a víz, innen folyik tovább egy nagyobb medencébe, amely 20-25 cm átmérőjű, és 20 cm mély, majd a víz két kissebb medencébe folyik át, végül a földek mellett levő árok felé veszi útját.

” S íme a gyepes lejtő közepén egyszerre simára s gömbölyüre kiesztergályozott kis sziklamedencék tűnnek fel, melyekből friss forrásvíz csergedez a két felsőben tömör sziklából törve elő, s úgy csobogva tovább az alsóbbakba.
A nép hite szerint itt szúrta lándzsáját a szomjúságtól gyötört nagy király a földbe és ennek nyomán nyilt meg a felső kis medence s fakadt belőle üdítő ital szomja enyhítésére. És amint sisakját a földre dobá, hogy homlokáról a fáradalmak verejtékét letörölje: a földön az is forrásá vált, s így támadt a sisak alaku másik nagyobb szikla-öböl; míg az alsó kettő László lova patkóinak nyomása alatt horpadt be a sziklába.
A nép máig is Szent László kútjának nevezi e kedves bájos kis tüneményt.”(Czárán Gyula)

Czárán Gyula leírása a legenda egy másik formája. A forrás keletkezésének van egy román változata is, a történet hasonló, de Macedon Sándor nevéhez fűzödik, a forrást pedig Macedon forrásnak nevezik (izvorul Alexandru Macedon).

Talán több figyelmet érdemelne a kis forrás. A legendák szájról szájra terjedtek, így maradtak fent generációkon keresztül. A mai rohanó világunkban sajnos kevesen szakítanak időt arra, hogy legendákról meséljenek, forrásokat keressenek, a természetet járják, megcsodáljanak egy virágot, bámulják a kék eget, örvendjenek egy kellemesen eltöltött napnak a szabadban. De hát akkor el kell felejteni minden, ami évszázadokon át megmaradt. Igaz, vagy nem a legenda, hogyan keletkezett a forrás, ki volt aki vízet fakasztott a sziklából, hogy maradt a patkónyom a kővön? Talán nem is ez a lényeg. Tudjuk, hogy a forrás története is csak egy elképzelés, mint a tündérmesék. De talán szebben hangzik, mindha csak azt mondanánk, hogy a forrás víze átfúrta a kemény kőzetet, kis medencéket alkotva ontja üdítő vizét.

Az autópálya körüli munkállatok megváltoztatták a vidék képét, szerencsére a forrás kicsit távolabb esett, így megmenekült. Vagy talán a legenda folytatódik - Szent László, aki vízet fakasztott valamikor itt a Tordai hasadék mellett, most megmentette a kis forrását a pusztulástól? De a feledéstől ki mentheti meg? Telik az idő, a szél befújja az út porát, benövi a moha, elakad a lefolyása, elmocsarasodik a forrás környéke. Talán nekünk is tennünk kellene valamit, hogy a Szent László forrás továbbra is megmaradjon.

Fotóalbum-képek

Videó-felvétel:

2011.04.17-A Bedellő és a Sárkánykapú

2011-05-17T01:34:00.014+03:00

Szemben a Plaiului szoros.

Április 17-én, virágvasárnap a Bedellőre mentünk kirándulni. Enyed felé indultunk Kolozsvárról reggel 7 órakkor mikróbusszal, Enyedről Nyírmező (Poiana Aiudului) felé tértünk le és a Kőközi szoroson keresztül (Cheile Aiudului vagy Cheile Valisoarei) Gyertyánoson (Valisoara) keresztül Bedellő (Izvoarele) faluig mentünk. Ezt a kirándulást már régebb terveztük, az elmult év decemberében jártunk erre, de a nagy hó miatt nem tudtunk felmenni a szoroson. A faluból piros kereszt jelzés vezet a Bedellő tetőre és onnan a Sárkánykapuhoz.

A piros kereszt vezet a Sárkánykapúhoz.

A szorost, ahol keresztül kell menjünk Cheile Plaiului-nak ( Köves patak ) hívják. Piros négyszög jelzi a rezerváció szélét, magyarázó táblákat találunk a völgyön felfelé, amely a vidék érdekességeit, növény és állatvilágát ismertetik, térkép is van felrajzolva a panókra, hogy könnyebben tudjunk tájékozódni és érvényesek a rezervációkra kiszabott törvények. A jelzések jól láthatok, 1-2 éve lehettek felújitva.


Az út hol a patak mellett vezet, hol eltávolodik tőle.

Elindulunk, magunk mögött hagyjuk a falu házait, a patak mellett haladunk felfelé, elérjük az erdő szélét, itt az út egyre meredekebbé válik. Egy darabig még a patak partján megyünk, majd eltávolódunk a pataktól, és egy kis szerpentinen emelkedik az ösvény tovább az erdőben, kis idő múlva a jelzés ismét visszatér a patak mellé.


Az egyik vízesés.

A patak több vízesést formálva igyekszik a völgy felé, nemsokára elérjük az elsőt, itt egy kicsit megállunk pihenni és fotózni, majd folytatjuk útunk felfelé a Bedellő tető felé. A völgy elég meredek, az őszről maradt száraz levelek eltakarják az ösvényt, ez megnehezíti az előre haladást, van ahol térdig süppedünk, nem is láthatjuk hova lépünk, többször keresztül kell menjünk a patakon.


Többször átmegyünk a patakon.


A száraz levelektől nehezen haladnk.

Bedellőtől, a falutól kb.600-700 m. szintkülönbséget kell kimásszunk a tetőig. A patakon még több kis vízesést találunk, elmaradnak mögöttünk a Plaiului szoros sziklás falai ás az erdő fái, egy füves legelőre érünk. Meg van egy kis emelkedő itt is, követjük a patak kanyargós medrét, amely mind kisebb és kisebb lesz, vágül eltünik a fűben. Kiérünk a Bedellő tetejére, itt több víznyelőt (dolinát) látunk. Megálluk a három forrás tisztásán, itt találjuk a piros- és kék sáv jelzéseket, amelyek Szolcsva felől jönnek, egyik (a kék) a Szilas patak völgyén ereszkedik le Torockószentgyörgyre, a piros a Havaspatak völgye felé tart, majd felkapaszkodik az Ordaskó oldalába, a torockói Remete forrás irányába.

A szorosban több ilyen tábla van elhelyezve.


Csoportkép a Bedellő tetőn.

Megállunk a forrásnál, itt tartunk ebédszünetet, melyet egy kis édességgel és tésztával fejezünk be, nem feledve azt hogy ma ünnep, virágvasárnap van. De a természet sem feledkezett meg a virágvasárnapról, csodálatos napsütéssel, felhőtlen kék égbolttal ünnepelte ezt a napot, további utunkon valóságos virágszőnyeget varázsolt a lábunk alá hóvirágból és kék játszintból, alig tudtuk elkerülni, hogy le ne tapodjuk őket. De a meglepetések ezzel nem értek véget, csodálatos vadborostyán bokrokat találtunk tele virággal. Lászik, hogy kevés ember jár erre felé, azért tudtak ilyen szépen kifejlődni, nem voltak összetördelve. Kellemes illatuk betöltötte a levegőt. A jelzések itt is fel voltak újitva, jól látszottak, két évvel ezelött jártunk erre, akkor alig kaptuk meg őket, mert a fákon benőtte a lomb, a köveken a moha, sok időt vesztettünk akkor a jelzések keresésével. Ismét erdőben haladunk, s mivelkora tavasz van, a fák még nem zöldültek ki, a fák közt meg-meg villan az Őreghavas hóval borított teteje.

Vadborostyán.

Közeledünk a Sárkánykapúhoz.

Egy órára a dolinák tisztásától elérjük a Sárkánykaput. Elöször egy tábla bukkan fel, mely mutatja a útat a sziklakapu felé. Jobbra a piros kereszt jelzés meredeken ereszkedik Aranyoslonka (Lunca Ariesului) felé. Mi balra tartunk amerre a tábla mutat, vagyis inkább egyenesen előre az erdőben, az ösvény jelezve van egészen a Sárkánykapuig.

Megérkeztünk.

A hatalmas kapun keresztül le lehet látni az Aranyos völgyébe, jól kivehető az Aranyos és a völgyben levő települések. A kapu mellett található a Bedellői cseppkőbarlang bejárata. Sajnos csak a neve cseppkőbarlang, mert a cseppkövket letördelték.

Az óriási kapun keresztül ...

... lelátunk az Aranyos völgyébe.

Az Aranyos és a völgyben a házak.

Visszafordulva a kaputól, egy kis meredek ösvényen felkapaszkodunk a kapu feletti magaslatra. Ott egy kilátóról tekinthetjük meg a tájat. Az Aranyosvölgy csodálatos panorámája tárul elénk. Alattunk az Aranyos kanyarog, mellette elszorva egymás után a völgyben levő falvak. Szemben velünk az Öreghavas még hóval borított teteje látszik, jobbra tőle a Zsidovina, Vultureasa és a Vulturese, mögöttük a Bélavár sziklái, alattunk szembe a Posaga völgy és Alsóposaga. Balra tőlunk Szolcsva, távolabb a Bihar komor hegyei.

A Bedellői cseppkőbarlang bejárata.

Szemben a Posaga völgy.

A Vultureasa és Vulturese, mögöttük a Bélavár sziklái.

Az Aranyosvölgy madártávlatból.

Kilátó a Bedellőn.

Sokáig álltunk a kilátón, nem tudtunk betelni a látvánnyal, szerencsénk volt a napsütéses tiszta időjárással, mert felhős, esős időben nem sokat láttunk volna a tájból, igyekeztünk fotókkal megörökiteni a látványt. Visszafelé a már leírt úton mentünk Bedellő faluig, ahol a kocsik maradtak, 25 km-t tettünk meg 700 m szintkülömbséggel. Lefelé ereszkedve, balra megcsodálhatjuk a Székelykő sziklatömbjét, szemben a Data sziklát, jobb felé a Kőköz szoros sziklafalait. Délután 6:30 óra körül érünk le Bedellő faluba, onnan indulunk vissza Kolozsvárra.

Visszatérünk Bedellő faluba.

Fotóalbum-képek

2011.04.02-Tőzikék és a Berettyó forrása

2011-05-04T01:38:00.011+03:00

A túra térképe.

Végre eljött a tavasz, a hosszú tél és a téli túrák után (2011.02.27-Szucság-Bácsi erdő-Papfalva, 2011.03.12-Hordós kút, Mikesi tó (30 km) és mások), majd egy gumicsizmás, 100 %-ig esős túra után, ahol vízeséseket kerestünk többet járva vizen mint szárazon, s közben egész nap csorgott az eső (2011.03.20-Mikrobuszos kirándulás: Ördögkút (18 km)), vártuk a szép időt és a szép tavaszi kirándulásokat.

Ilyen túrának igérkezett április 2-án a Berettyó forrás és ilyennek is sikerült. Az elmult évben a Hajdusági Vándorok egyesület egy csoport turistájával jártuk végig ezt az útat, az idén is szó volt egy közös túráról, de nem nem jött össze a dolog, így csak a kolozsvári EKÉ-sek voltunk. az említett kiránduláson az idő nem kedvezett, eső és köd volt, nem láttunk szinte semmit a tájból. Most az időjárás kitett magáért, kellemes idő, ragyogó napsütés fogadott. Az útvonal abban különbözött, hogy nem a Fogadó völgyön mentünk, amely a kidölt fáktól szinte járhatatlan, hanem a Királyhágó tetejéról indultunk a Magura Mare (915 m) felé egy mellékúton, amerre egy ortodox kolostortemplom épül, az irányt egy jelzőtábla is mutatja. Az út kanyarogva emelkedik, elmegyünk ez erdészház elött, erdőben haladunk, s mivel még kora tavasz van, a fák még nincsenek kizöldülve, 3 km után elérjük az épülő kolostort és a mellette levő TV relét.


A TV-adó és a most épülő kolostor a Magura Mare csúcs alatt.

Az út tovább már keskenyebb, inkább szekérútnak nevezhető és tovább emelkedik, szép kilátás nyílik a Sebeskörös völgyére. Nemsokára elérjük a tőzike rétet, itt is szerencsésebbek voltunk az elmult évhez képest, most virágzásuk teljes pompájábam láttuk ezeket a hóvirágnál nagyobb, harangocska alakú, bájos kis virágokat. Fényképeztük őket, hogy megörökítsük a látvány és tovább mentünk a gerincen a Berettyó forrása

felé. Nemsokára elhagytuk a Culmea telep házait, balra tőlünk a Cornu csúcs látható, nemsokára elértük a Kolozsvár és Szilágymegye határát képező gerincet.

A tőzikerét.

A Culmea telep házai.

Kolozsvár és Szilágymegye határan vagyunk.

Balra tőlünk már Szilágy megye, elöttünk a Tuszatelkéről jövő aszfaltos út, letérünk balra, hóvirágok és kék játszintokkal borított fűves oldalon ereszkedünk, míg elérjük a Berettyó forrást.

Hóvirágok.


Ereszkedünk a Berettyó forráshoz.

Itt a forrás ahol a Berettyó víze a felszínre tör és ...

A Réz (Munţii Plopiş) és a Meszes (Meses) hegységek találkozásánál, a legrégibb kristályos palára, a perm-kori homokkő fölé, a földtörténet triasz középkorában mészkő ülepedett. Minthogy a mészkő részben vízáteresztő, illetve víz által oldódó tulajdonsággal rendelkezik, a jellegzetes víznyelők, a dolinák (max. 20 m mély és 100 m széles), és a részben felfedezhető barlangnyílások (pl.Huda Banarului), de a sajátos víznyelők (ponorok), és vízkitörések (izbuc-ok) találhatók. A 797 m t.sz.f. magasságban, a 901 m-es Cornu csúcsának a lábánál elhelyezkedő karsztplató bővelkedik karsztalakzatokban, míg a 60-80 m alatti, immár nem vízáteresztő réteg, felpúposodó redő-rendszer, alakzatnál törnek fel a karsztforrások, így a Berettyó forrása is, a vidék északi oldalán.

... pár méterrel arrébb egy szép vízesést alkot.

Majd tovább folytatja útját.

Megpihenünk a vízesés alatt, elfogyasztjuk útravalonkat és elindulunk a Berettyó kisebbik forrása felé.

Ebédszünet a vízesés alatt.

A Berettyó kisebbik forrása.

A kisebbik forrás délkelet irányban van, a tuszatelki útat elhagyva, ráállunk egy ösvényre, mely oda vezet. Ez a forrás nem annyira látványos, de szintén bővizű karsztforrás. A forrást elhagyva kis tisztáson pad és asztal várja az elfáradt vándort. Rövid pihenő után folytatjuk utunkat a Ponor rét felé, több elszort hegyi településen megyünk keresztül, míg beereszkedünk a Sebeskörös völgyében levő, őszi vásárairól híres Feketetó helységbe.

Itt megpihenünk és indulunk vissza Feketetó felé.

2011.01.23-Ne várjuk meg a májust ...

2011-02-10T03:34:00.007+02:00

Vonattal Feketetó felé.

Január 23-án vonatos kiránduláson vettünk részt, a Körösfeketetó (Negreni) mellett levő Neportoc völgyön sétáltunk fel egészen a Prelucele nevű dombon levő házakig. Zord, ködös téli idő volt, mindent hó borított, de nem volt nagy a hideg, az út se volt hosszú, jövet-menet kb. 10 km-t tettünk meg.

Megérkeztünk.

Elindulunk a Neportoc völgyön.

Mindent hó borít.

Feketetót sokan csak a hagyományos őszi vásárairól ismerik, kevesbben tudják, hogy a környező dombokon, hegyeken, melyek elérik a 900-1000 m t.sz.f. magasságot is szép kirándulásokat lehet tenni.

Hó a fenyőfákon.

Jégcsapok az ágon a patak felett.

Átmegyünk a hídon.

Minden hófehér.

Hó alatt a levelek.

Fotózzuk a tájat.

Mint egy mesevilág.

Zuzmara az ágakon.

A természet mindig és minden évszakban szép. Szép akkor is, amikor fehér hótakaró borítja a tájat, a fenyőfákat, zúzmara vonja be a fák ágait, csak egy kis merészség kell, hogy kilépjünk a meleg lakásból és elinduljunk egy pár órás sétára.

Délutánra kisüt a nap.

Hófelhők Feketetó felett.

A képek a kirándulásról itt láthatók.

2010.11.14-Kirándulás a Pociovalistei-szorosba (tábori előzetes)

2010-11-21T00:10:00.022+02:00

November 14-én folytattuk tábori előzetes túránkat. Tudva, hogy a piros háromszög jelzés a Vultureasa csúcsáról a Muncelu gerincen a Bélavárig megy, az előző túrán a csúcsról beereszkedve elhagytuk a jelzést, a széldöntéses oldalon beereszkedtünk, hogy Alsóaklosra érjünk, most éppen ezt a részt szeretnénk felderíteni, úgy hogy Aranyosronkról (Runc) induljunk a Pociovalişte szoroson felfelé a Bélavár irányába.
Az időjárás kárpótolni akart az akkori rossz ködös, esős időért, most hűvös, de tiszta időben indultunk Kolozsvárról, amelyet később kellemes napsütés és meleg idő váltott fel, hihetetlenül kék égbolttal, ideális kiránduló idő volt a mai napon.

Reggel 7 órakor indultunk mikrobusszal Kolozsvárról, Alsóakloson (Ocolis) keresztül Aranyosronkig (Runc - 485 m tszf.).

Pociovalişte szoros.

Itt indultunk el a rezervációnak számító Pociovalişte völgy, illetve szoros felé. A patak völgyét követő úton haladunk, melyen a kék háromszög túristajelzés található. Aranyosronk központjától kb. 2 km-re elérjük a szorost, melynek északkeleti részét meredek, kopár sziklafal alkotja, a másik oldalt erdő borítja, de az erdő felett meredek sziklafalak emelkednek.

Megyünk felfelé a völgyön.

A szoros hossza 1 ½ km, majd egy kicsit kiszélesedik a völgy, tovább megyünk felfelé a völgyön, az út enyhén emelkedik és egy fordulónál véget ér. Innen már csak a patak medrében haladhatunk tovább, a kék háromszög a Bélavár alá vezet, ahol találkozik a piros kör (Bélavár körtúra) és a Muncelu gerinc felől jövő piros háromszöggel, ez az út Aranyosronktól idáig kb. 2 ½ órát vesz igénybe.

Északkeleti részét meredek, kopár
sziklafal alkotja.

A patak medrében haladhatunk.

Mivel úticélunk a Muncelu gerinc, rövidíteni próbálunk, letérve balkéz felé a jelzett útról, és nekivágunk az erdős hegyoldalnak, az oldal egyre meredekebb, de végre feljutunk a tetőre, egy füves gerincen haladunk, míg elérjük a piros háromszöget. Másoknak ellenben ajánljuk, hogy a meredek kapaszkodó helyet kövessék inkább a turistajelzést, mely kicsit hosszabb, de sokkal kényelmesebb úton vezet ugyanoda.

Nekivágunk az erdős hegyoldalnak.

A gerincről a kilátás csodálatos, nyugat felé a Pociovalişte szoros, mivel az idő rendkívül tiszta, még a Tordai hasadék Peterd felőli sziklái is kivehetők. Kelet-északkeletre még csodálatosabb kép fogad, gyönyörű kilátásunk van a Bélavár szikláira. Fotózzuk közelebbről, távolabbról, mindenféle lehetséges szögből, nem bírunk betelni a látvánnyal, és nem is lehet. A Muncelu gerincet fehér törzsű nyírfák borítják, nem túl sűrűn, de mivel már jól benne vagyunk az őszben és a levelek is lehullottak, nem akadályozzák a kilátást.

Nyugat felé a Pociovalişte szoros.

Gyönyörű kilátásunk van a Bélavár szikláira.

A Bélavár szikláitól nyugatra, távolabb az Öreghavas (Muntele Mare) kopasz teteje látszik, a Nyugati Kárpátok harmadik legmagasabb csúcsa (1826 m. tszf), a Nagybihar (Cucurbata) és a Vigyázó (Vlădeasa) után. Elindulunk a gerincen a Vultureasa irányába, körülbelül 1100 m magasan vagyunk, majd az ösvény kissé ereszkedik, 1 ½ óra alatt érünk el a Vultureasa és Vulturese közötti nyeregbe (innen be lehet ereszkedni Alsóaklósra, anélkül, hogy kimenjünk a tetőre), közben megcsodálhatjuk a Vultureasa északi oldalán lévő sziklafalakat.

Az Öreghavas (Muntele Mare) kopasz teteje.

Elindulunk a gerincen a Vultureasa irányába.

A Bedellő.

A Vultureasa északi oldalán lévő sziklafalak.

A Vultureasa és Vulturese közötti nyereg.

Követjük a piros háromszöget, amely egy széldöntéses erdőszélen felkapaszkodik a Vultureasa tetejére, ahol az októberi túrán voltunk. Körbejárjuk a tetőt, a látvány egészen más mint néhány héttel ezelőtt. Akkor felhő borította az eget, takarta a völgyeket, csak itt-ott sejtettük a körvonalakat, most ragyogó napsütésben, a felhőtlen kék égbolt alatt csodálhattuk a tájat, észak felé meg mindig látszanak a Bélavár sziklái, kissé eltakarja a Muncelu gerinc, dél felé a Bedellő és a Vidaly, nyugat felé, ameddig a szem ellát, a hegyek vonulata.

Egy széldöntéses erdőszélen felkapaszkodunk
a Vultureasa tetejétre.

A piros háromszög...

... a Vultureasa tetejére vezet.

Körbejárjuk a tetőt.

A látvány egészen más mint néhány héttel ezelőtt.

Ameddig a szem ellát, a hegyek vonulata.

Nem tudom, meddig álltunk volna itt, bámulva a csodálatos körképet, ha valaki nem figyelmeztet hogy délután 4 óra lesz, és novemberben már hamar sötétedik. Elindultunk lefelé, kikerülve a széldöntést, de itt is meredek az oldal, előbb sziklás , majd erdős, végül füves részeken ereszkedünk lefelé, de itt már ismerős az út, elérjük a szalmafedeles házikókat, majd leérkezünk a Craca patak völgyébe, épp idejében, mert közben már sötétedett és hátra volt még jó néhány km Alsóaklósig.

Elindultunk lefelé.

Novemberben már hamar sötétedik.

Előbb egy sziklás oldalon, ...

... majd erdős, végül füves részeken
ereszkedünk lefelé.

Az ösvény levezet a patakvölgybe,
közben megcsodálhatjuk,
a Vulturese meredek sziklafalát.

A sáros úton a holdvilág fényénél botorkálva értük el a falut, sajnos a novemberi napok rövidek, így már 17:30-kor már sötét van. A túra hossza 18 km volt, ez alatt 750 m-t emelkedtünk felfelé és ugyanannyit ereszkedtünk le a Vultureasa tetejéről.
Kicsit fáradtan, este 20:00 óra körül értünk Kolozsvárra, de a túrán készített képeket még akkor este számítógépre másoltuk és internet albumba töltöttük, megosztva másokkal is ennek a szép napnak az élményeit.

A képek a kirándulásról itt láthatók.

2010.11.06-Autóbuszos kirándulás a havasrekettyei vízeséshez

2010-11-11T00:30:00.003+02:00

A Vigyázó (Vlădeasa) hegység egyik leglátványosabb és legismertebb kirándulóhelye a Rekiceli vízesés. Czárán Gyula a Bihari-hegyek “apostola” egy évszázaddal ezelőtt páratlannak minősítette, mind magassága, mind hozama után, csodálatos mennyasszonyfátyolszerű zuhatagának a hangja messzire elhallatszik az erdőrengetegben.
“A vízesés méltán vívott ki szép nevet s élvez nagy népszerűséget a turista-világban; egyike azoknak, melyekben a vízesések szépségére s imponáló hatására nézve legfontosabb mindkét tényező, — úgy a víz bősége, mint a zuhatag magassága közreműködik, hogy a benyomást megkapóbbá tegye. Ehhez járul még kedvező fekvése is: könnyen hozzá férhető, nincs távol a világ járásától, a nagy közlekedési vonaloktól; Bánffy-Hunyadról s vidékéről, Kolozsvárról, sőt még Nagyváradról is egy nap alatt jól megjárható; és így érthető, hogy százan meg százan keresik azt fel évenkint.”( Czárán Gyula)
Székelyjói vagy Havasrekettyei vízesés (Cascada Rachitele /Rekiceli vízesés), kétlépcsõs, kb.25-30 méteres esés, 1000 m t.sz.f. magasságban, megközelíthetõ: kb. 1 órai járással, fakitermelõ úton Havasrekettye/Rachitele felöl, kellemes erdei környezetben végig a Stanciu patak mentén.
A vízesés száraz idõben autóval is megközelíthetõ egy darabig (tábla tiltja a továbbhaladást egy szakasz után).A vízesés alsó szakaszának megcsodálása után menjünk tovább a szerpentinen, hogy óvatosan, felülrõl is letekinthessünk a lezúduló vízre. Az úton továbbhaladva 1-1,5 óra alatt a Fehér-kövekig (1557 m) juthatunk ill. újabb 1,5 óra alatt a Vlegyászához vagy a Vlegyásza menedékházhoz érhetünk ( Vigyázó csúcs körútja).

1897-ben az EKE utat épített a vízeséshez, az avatón Czárán is ott volt, de nem lelkesedett az elkészített kényelmes “holt útért”, és elkészítette az un. Próba körútját a vízesés melletti legszebb kilátópontokkal, rálátással a Vigyázó gerincre ill. a lenti szakadékra. Itt található az újra felfedezett “Felsõ Menedékház” sziklaalagutacskát is. A vízesésre szép rálátást találunk a közeli Sasbércre felkapaszkodva.
A vízeséstől feljebb, körülbelül egy órányi járásra van a Száraz- völgy egyik mellékága a Pareu máré (Nagypatak) vízesés, mely öt-hat méter magasból esik alá. Innen még a Rekiceli vízesés előtt beinduló kis mellékösvényre térhetünk rá. A zuhataggal szemben tornyosodik a Sasbérc kopasz sziklacsúcsa, mely az egész körút dísze. Felkapaszkodva a csúcsra és miután fentről is megcsodálható a környéket, a Rekiceli vízesés, a szemközti Sikó-torony és a környék csúcsai, lefele menet az út, panziókkal teli tisztásra vezet. Itt a Stanciului patakkal párhuzamos úton visszatérhetünk Rechitele faluba.

A képek a kirándulásról itt láthatók.

2010.10.16-Vultureasa (tábor előzetes)

2010-10-27T03:17:00.028+03:00

A Gyalui havasok déli részén, Alsóaklos (Ocoliş) és a Podságai-szoros (Cheile Posegii) között, a Bélavártól (Scărita-Belioară) délre, az Aranyos völgyétől északra két hatalmas sziklafal emelkedik az égnek, a Vultureasa és a Vulturese sziklái. Aki arra téved, megtorpan az óriási sziklafalak láttán, hatalmas sas kitárt szárnyaihoz hasonlítanak, talán innen a nevük is, vagy talán valamikor a sasok otthona lehetett a kopár sziklabérc.

Hiába keresgélünk jelzett turistautak után, még ösvényeket is alig találunk. Egyetlen régi jelzés, egy piros háromszög elmosódott nyomaira bukkantunk csupán, amely az Aranyos völgyéből indul, a Vultureasa gerincén keresztül, a Muncelu gerincre, majd a Bélavár alá vezet. De az ösvényt már nem nagyon használják, mert a kirándulók inkább a Posaga völgy felől közelítik meg a Bélavárt. Talán a Bélavár népszerűsége vonja el a figyelmet ezekről a csodálatos sziklákról, erről a vadromantikus tájról, pedig szépségben nyugodtan felveheti a versenyt a Bélavársziklaormaival.

Alsóaklosról indultunk a Vultureasara.

Középen a Vultureasa a ködben.

Ezt a kirándulást EKE vándortábor előzetesnek szántuk a 2011-re tervezett Alsójárai táborhoz, Kolozsvárról indultunk mikrobusszal az Aranyos völgyébe, a főútról letértünk a 4 km-re levő Alsóaklos (Ocoliş) faluig. Túránkat innen kezdjük Vlád Pali túravezetővel, a Craca patak melletti szekérúton indulunk fel a völgyön, egy darabig még a falu házai között, majd a házak elmaradnak, 3 km után egy hídhoz érünk, ahol az út ketté vállik. Jobbra, a patak mellett csak egy keskeny ösvényben folytatódik az út.

Egy tágasabb rétre értünk.

Mi balra térünk, itt az ösvény egy oldalban enyhén emelkedik, az oldalakat erdő borítja, 45 perc után ismét egy elágazáshoz érünk. A jobbra kanyarodó ösvény a Vultureasa szikláinak az aljába vezet. Mi tovább folytatjuk utunk egyenesen előre, nemsokára egy nagyobb tisztásra érünk, ahol egy faházikot találunk, tovább haladunk nyugati irányba, egy tágasabb rét következik, szemben velünk egy süveg alakú, erdő borította magas csúcs, tetejében erősítő torony, ez a Măgura (989 m). Itt már több szalmafedeles faházikót is látunk, kerítés és fák veszik körül, egész csinos, szép a kinézésük, bár embert nem látunk sehol. Lehet hogy már nem lakik itt senki, vagy csak nyári időszakban jönnek ide állatokat legeltetni. Egy fakereszten piros háromszög jelzést találunk. Ez a jelzés, ahogy a Gyalui havasok térképén is látható, Alsópodsága (Posaga de Jos) felől jön és kelet-északkelet irányban a Vultureasa gerinc felé tart. Arra folytatjuk utunkat, az ösvény eleinte enyhén, majd egyre meredekebben emelkedik, a jelzés elég jól látható ezen a szakaszon, ritkás nyírfaerdőben haladunk.

Alattunk maradnak a felhők.

Mind magasabbra jutunk, s ahogy haladunk felfelé mind jobban kinyílik a táj, nyugat felé a Măgura csúcs már messze alattunk van, elérjük az erdő szélét, tovább már egy köves, sziklás részen kapaszkodunk felfelé, a Vultureasa tetejére, kicsit megpihenünk erőt meríteni a csúcs előtti utolsó meredek szakasz megtételéhez, majdnem 4 órája vagyunk úton. Végre felérünk a tetőre. Csodálatos panoráma fogad, mely bőven kárpótol a fáradságért. Dél felé, alattunk körív alakban a Vultureasa hatalmas sziklafala, elöttünk két erdővel borított, kisebb csúcs, a Mesteacănului (899 m) és a Jidovina (906 m), azon túl az Aranyos völgye. Sajnos az idő felhős, így nem tiszta a kilátás, már jártunk erre, ezért tudjuk hogy, szemben a Vidalykő és a Bedellő gerince zárja a kilátást, így csak sejtjük a körvonalait a felhőkben. De különlegesen szép a látvány, szinte a felhők felett vagyunk. Messze lent a völgyben Alsóaklos, ahonnan indultunk.

Egy köves, sziklás részen kapaszkodunk felfelé.

Jobbfelöl a Magura csúcs.

A tetőn.

Alattunk a Podsága-szoros.

Az ősz színei.

Észak felé három meredek szikla, alattunk mély szakadék. Óvatosan sétálunk el felettük, ügyelve arra, nehogy becsússzunk a mélybe. Nyugatra mélyen lent a völgyben a Podsága-völgy és sziklaszoros, a völgy kissé megtörik, észak felé fordul a Bélavára irányába, látszanak a völgyben Felsőpodsága házai. Észak felé a Muncelu gerinc és mögötte a Bélavár sziklafalai.

A Vultureasa sziklafalai.

Keleti irányba követjük a piros háromszöget az erdő széléig, ahol szomorú látvány fogad, a meredek keleti oldalon hatalmas fákat döntött ki a vihar, ez valószínűleg 2007-ben történhetett, abban az évben, a sajtóban is megjelent, hogy a Vultureasa környékén leégett egy erdőrész, valószínűleg villám gyújthatta fel. A piros háromszög a Muncelu gerincen keresztül a Bélavár alá vezet. Mi kelet felé fordulunk, és egy ösvényen próbálunk leereszkedni a meredek oldalon, utunkat megnehezítik a kidőlt, félig-meddig már elkorhadt fatörzsek.

Ahogy ereszkedünk mind sűrűbb
a köd és szemerkél az eső.

Itt már füves oldalon ereszkedünk.

Lassan túljutunk az erdőn, az ösvény most már füves oldalon ereszkedik, innen ismét az Aranyos völgy csodálatos látványa tárul elénk. Elhaladunk néhány szalmafedelű hazikó mellett, majd egy szélesebb ösvény levezet a patakvölgybe. Ereszkedés közben megcsodálhatjuk a patak túloldalán, a Vultureasa-tól keletre, a Vulturese sziklafalát. Innen a völgyet követve rövidesen elérjük a már említett hidat, bezárva így vadregényes körtúránkat. A patak mentén, haladunk tovább Alsóaklosra, ahonnan mikrobuszra ülünk.

Képek a kirándulásról itt láthatók.

2010.10.12-Túri hasadéktól a Tordai hasadékig

2010-10-27T03:07:00.045+03:00

Ködös őszi reggelen indultunk Kolozsvárról , az „ALIS” firma mikrobuszával, amely órarend szerint, félórás időközökben indul Tordára és vissza. Tordatúrban szálltunk le, és elindultunk a Túri- illetve a Tordai hasadék felé mutató jelzőtábla által megjelölt irányban, néhány utcával lejjebb találkoztunk a Kolozsvár felől érkező piros sáv jelzéssel, elhaladtunk a túri katolikus templom mellett, majd elhagytuk a falu házait a szekérutat követve amely a Túri hasadékkal párhuzamosan, a hasadék jobb oldalán, felette halad. A reggeli köd lassan oszlani kezdett, eleinte csak sejtettük, hogy ott van valahol a homályban, de lassan előbukkantak a sziklák körvonalai is.
Kolozs megye egyik gyönyörű természeti képződménye a Túri-hasadék, Tordatúr és Koppánd helységek között fekszik. A Peterd-Szind gerincbe vágott vadregényes sziklaszorost az Aranyosba torkolló Rákos-patak hozta létre. A Peterd-Szind gerinc 15 km hosszú, mészkővonulatát három szoros töri át: a Tordai-hasadék Peterd és Mészkő között, Berkesi-szoros Borrév és Várfalva között, valamint a Túri-hasadék. A Túri-hasadékot sajnos kevés turista látogatja, mivel az ismertebb Tordai-hasadék elvonja róla a figyelmet, pedig sokkal vadabb és szépségével nyugodtan versenyezhet vele. A hasadék hossza 1850 méter, ferde irányban vágja át a gerincet, s Koppánd irányában, egy kanyargó völgyben folytatódik. A völgy jobb oldalán a Peterdi-tető (667 m), baloldalt a Kőhegy (580 m) és a Koppánd-tető (530 m) emelkedik.

A Túri hasadék Koppánd felől (2007 május).

Szerettük volna a hasadékot is bejárni, de már október közepén vagyunk és ilyenkor a patak vize már túl hideg ahhoz, hogy többször is átkeljünk rajta, ugyanis a Túri hasadékot nem lehet száraz lábbal bejárni, ezért ezt elhalasztottuk a jövő tavaszra, amikor az időjárás megengedi. Egyelőre megelégedtünk azzal, hogy visszagondoltunk egy régebbi átkelésre a hasadékon. Akkor szeptember elején voltunk még szép nyárias idő volt. Koppándtól indultunk, keresztül a falun, majd a patakvölgyön a hasadék bejáratáig, ez eddig 5 km utat jelent. A hasadék bejárata előtti térség sajnos 1994-től magánterület és beépítették. Más lehetőség nem lévén, áthaladtunk rajta, átmentünk a patakon, itt még száraz lábbal, és folytattuk utunkat a víz folyásával szembe, felfelé a völgyön, hol az egyik, hol a másik oldalán a pataknak. A szorosnak ez a szélesebb része, és talán a leglátványosabb is, mindkét oldalon hatalmas sziklafalak, ellentétben a Tordai hasadék többnyire sima falaival, itt mintha a természet külön kifaragott, kicsipkézett volna minden sziklaalakzatott, más-más formára alakított volna.

Itt mintha a természet külön kifaragott, ...

... kicsipkézett volna minden sziklaalakzatott,
más-más formára alakított volna.

Nemsokára eljutottunk a Czárán Gyula emléktáblához, amelyet az EKE (Erdélyi Kárpát Egyesület) 1999-ben avatott a hasadékban. Mint tudjuk, Czárán Gyula (1847-1906) az Erdélyi Kárpát Egyesület tiszteletbeli tagja, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat és a Magyarhoni Földrajzi Társulat rendes tagja volt, sajnos személye és tevékenysége mégis szinte feledésbe merült. Czárán végigjárva az útvonalat, turisztikai jelzéseket festett, kedvenc kirándulóhelye volt a Túri-hasadék. Fennmaradt műveiben, e vidék részletes leírása is fellelhető.

Czárán Gyula emléktábla (2007 szeptember).

De nemcsak Czárán Gyula volt az egyetlen, aki ennek a vidéknek a szépségére felfigyelt, már előtte Orbán Balázs (1829-1890) pontos és részletes leírást készített erről a helyről, valamint egész Erdélyről. Útleírását követve megpróbáltuk felismerni az általa megnevezett helyeket, sziklákat, barlangokat.

A kitágult szorosnál a Decsenge csermely ömlik össze a Rákos-patakkal. Ezentúl a sziklatömbök érdekes, furcsa, bizarr alakokat vesznek fel: Szent-István szobra, katedrális, felfele ívelő mutatóujj. A hasadékot kialakító Rákos patak a Feleki-gerinc alatt, a Dealul Săc oldalából ered, az Őzek-völgyében; délkeleti irányba haladva Túrnál átvágja a Peterd-Szind gerincet, majd Koppándot elhagyva Tordán az Aranyosba ömlik. A hasadék bejárata és kijárata közt a szintkülönbség kb. 105 méter, a patak gyors sodrású, több kisebb vízesés szakítja meg (a legnagyobb 3 m), ezeket kis, úgymond tavacskák követik, melyek helyenként mélyebbek és lassú áramlásúak. A szoros egész hosszában az S betű alakú, Túr felé haladva mind jobban összeszűkül, bár a hossza nincs 2 km, a hasadék bejárása nehéz és több mind két órát vesz igénybe, Túrban a faluba érünk ki, ahol hitetlenkedve nézzük, mire volt képes az a csepp patak amely a faluban csörgedez.

Sziklatömbök a szoros belsejében
(2007 szeptember).

A Rákos patak a hasadékban (2007 szeptember).

A Túri-hasadék növényvilágát körülbelül 480-485 növényfaj alkotja, ezek többsége azonos a közeli Tordai-hasadék flóráját alkotó fajokkal, viszont a sajátos helyi klimatikus viszonyok miatt több olyan növény is előfordul, mely kimondottan túri érdekesség. 1952-ben a Turdeana tordai gyár, a hasadék Túr felőli részén egy kőbányát létesített, ezzel a hasadék közel negyed része eltűnt, végre 1994-ben megjött a határozat: a kőbányát leállítják és a hasadékot védett területté nyilvánítják. Attól fogva a Túri-hasadékban nincs kitermelés, a kőbányászat viszont a mai napig is folyik, de a szomszédos községben, Szinden.

Az egyik vízesés (2007 szeptember).

A Rákos patak Tordatúrban, mielőtt
belépne a hasadékba.

A Túri hasadék felülről, miután
elhagyjuk Tordatúrt (2010 október).

A szoros bejárása, tehát más időpontra marad, egyelőre megelégszünk azzal, hogy lefotózzuk felülről a Túri hasadékot, majd elindulunk a szindi kőkitermelés felé az utat, illetve a piros sáv jelzést követve, amely a Jókai 55-ös telyesítménytúra egy szakaszával is egybeesik. Áthaladunk az átjárón az Erdélyi autópálya felett, elhagyjuk a kitermelést, és a felszámolt kisvasút vonalán beereszkedünk Szinre (Sandulesti). Itt megpihenünk egy kicsit az alimentara-vendéglő teraszán, majd továbbmegyünk a Tordai hasadék irányába, nemsokára már látszanak a hasadék sziklái, szemben velünk pedig a Hesdát patak, miután elhagyva a Tordai hasadékot nyugatra fordul, hogy Sinfalva (Cornesti) után az Aranyosba ömöljön. Elhagyjuk a szekérútat, amely balra fordul Mészkő (Cheia) irányába, mi meg egy füves, majd erdei ösvényen leereszkedünk a Tordai hasadéki menedékházhoz. Túrból, az országúttól idáig 4 óra 30 perc utat tettünk meg.

A szindi kitermelés és a mellette elhaladó
autópálya (2010 október).

Szemben velünk a Hesdát patak, miután elhagyjaTordai hasadékot (2010 október).

Leereszkedünk a Tordai hasadéki menedékházhoz.

Elindulunk a hasadékot megnézni, kíváncsiak vagyunk milyen károkat okoztak az idei nyár felhőszakadásai. Az első híd épen maradt, de a híd után egy tábla figyelmeztet, hogy a hasadék nem járható. Indulunk tovább, közben fotózunk, elérjük a második hidat, illetve ami megmaradt belőle. A híd leszakadt, a megmaradt részt keresztül fektették a patakon, így át lehet menni rajta mind egy pallón. A hidat közben javítják, megvannak a tartógerendák, de nincsenek még ledeszkázva. Továbbmegyünk, a harmadik híd járható, habár kissé megrongálódott, a negyedikig már nem megyünk el, mert rövid az időnk, helyenként a fák közt, a hordalék embermagasság felett van.

A második híd, amit elvitt a nyári felhőszakadás, ...

... és a középső pillér amit elsodort a víz.

A Hesdát a hasadékban.

... ???

Sziklafalak a Tordai hasadékban.

A Tordai hasadék Mészkő felöl.

Kijövünk a hasadékból, és elindulunk a kanyargós úton felfelé az autóbuszok parkolóhelyéig, innen ráállunk a piros kereszttel jelzett útra, igaz jelzés már nemigen van, de már jártunk erre, különben is az út jól látható (Torda – 7 km), és elindulunk Torda felé, onnan pedig mikrobusszal vissza Kolozsvárra.

Nemsokára megérkezünk Tordára.

A képek a kirándulásról itt láthatók.

2010.10.02-A Gorbó völgyi vízesés

2010-10-07T02:57:00.017+03:00

A Kolozsvár környéki kiránduló helyek közül kevésbé ismert és járt része a Bükknek, a Gorbó patak felső szakasza.
Az Árpád (Peana) csúcs és a Havasbükke (Recea) közötti, pontosabban a Szelicsei úttól délre, a Bivalyosnak nevezett legelő alatt levő meredek, vad patakvölgyektől szabdalt erdős terület, az itt eredő patakocskák összefolyásából jön létre a Gorgó pataka.

A Gorbó völgye.

A vízesés a Gorbón.

A vízesés a jobb oldali partról.

Sűrű erdő a Gorbó felső szakaszán.

Őszi kikerics.

Az a néhány kiránduló, aki Bükk erdőnek ebbe a részébe indul, általában az EKE forrást keresi fel, mely ennek az erdőrésznek a nyugati felében található, egy Szelicsét Tótfaluval összekötő ösvény mentén. De még kevesebben merészkednek bejárni a Hideg-völgynek ezt a vadregényes katlanát, pedig a Gorbó patak nyugati ágán egy szép vízesés is található.

Képek a kirándulásról itt láthatók.

2010.09.25- Mikrobuszos kirándulás Barátka, Erdődámos, Cuţii szoros, Biharrósa

2010-10-07T01:47:00.025+03:00

Szeptember 25-én mikrobuszos kiránduláson vettünk részt, az útirány a Királyerdő hegységben lévő Barátka (Bratca), Erdődámos (Damis), Cuţii szoros és Biharrósa (Rosia) volt. A Barátkától Magyarremete, illetve Belényes felé vezető út aszfaltozását az elmúlt évben fejezték be.

A Lazuri szoros.

A Királyerdő hegység az Erdélyi Szigethegység észak-nyugati részén található , a Bihar-Vlegyásza északnyugati nyúlványaként emelkedik. Gyéren lakott, karsztos jelenségekben gazdag, erdő borította meszkőfennsík, hatalmas, csúcsokkal és völgyekkel teli felület. Karsztikus hegy, oldódó sziklákkal, amelyben a víz igen sokféle alakzatot, valóságos csodavilágot teremtet - karsztikus platókat, vad völgyeket, barlangokat, vízkitöréseket és víznyelőket. Jelenleg több mint 340 barlang és zsomboly van nyilvántartásban. A délebbre fekvő Béli és Zarándi hegységekkel együtt félszigetként nyúlik a Tisza alföldjébe. A Vád-Borod és a Belényesi medencék között terül el. Keleten, a Vlegyászától egy keskeny tektonikus árok választja el. Ez a Jád völgye. A nyugati határt, az alföld felé a Tasádfői-dombság képezi. Három fontos folyó határolja a hegységet: északon a Sebes-Körös, mely egy ideig, mély szurdokvölgyben halad, kialakítva a csodálatos Vársonkolyosi és Révi-szorosokat. Délen a Fekete-Körös, mely áthalad a sűrűn lakott Belényesi-medencén. Keleten a Jád-patak. A Királyerdő-hegység nem több 1150 négyzetkilóméternél, és teljes egészében Bihar megyében található.

Vizesés a Lazuri szorosban.

Az Erdélyi-Szigethegység alacsonyabb tagjai közé tartozik, legmagasabb csúcsai is alig haladják meg az 1000 m-es tszf.magasságot.Holdringató 1027m Ennek ellenére nehéz a terep bármerre indulunk, télen, nyáron egyaránt. Az utak hiánya, a kiépítetlenség, és a vad táj sokszor nagyon megnehezítik a haladást, de a megkapó táj szépsége és hangulata, kárpótolja a túristákat.
Először a Lazuri szorost néztük meg, amelyhez Belényesirtás (Lazuri de Beius) településről lehet eljutni. Követjük a patak vonalát, és 300 méterre a központtól elértük a szoros elejét. A szoros több mint 5 km. Két patakocska beömlését követően a szoros legvadabb része következik, amely magas vízállás esetén nem járható, többször is át kell menni a vízen. Innen el lehet menni a Toplicioara karsztforrásig vagy a Farcu barlangig.
A kirándulás következő látványossága a Bőgő barlang, más nevén, Gruet, Gruietului vagy Grust a Steaza völgy baloldali falában található. A nagy bejárat szélessége kb.15 m, magassága pedig kb. 8 m. A fő terem hossza 50 m és mennyezete mészkő és kalcit képződményekkel díszített. A baloldalon lévő vastag kalcitoszlopok elérik a mennyezetet. A víz baloldalról jön, a járat méretei rohamosan csökkennek és egy szivornyában végzodik. Esős időben a barlang vizei magas szintet érnek el, a barlang falán látható egy fekete vonal, amely azt jelzi milyen magasságig nőhet meg a víz a barlangban.

A Bőgő (Gruet) barlang bejárata.

A járat méretei rohamosan csökkennek ...

... és egy szivornyában végződik.

A víz baloldalról jön.

A Cutilor szoros a völgy középső szakaszán található, a Rosia medence felső részében, lent a Ponita tanya határolja. A szoros mélysége 60-100 m között változik, számtalan barlangnak, karsztforrásnak és víznyelőnek nyújt menedéket. A völgy 2,1 km teljes hosszából mindössze 1,3 km jelenti a tényleges szorost. Egy adott ponton a vízfolyam egyre mélyebb völgyet képez, keresztmetszete V betűhöz hasonlít, a hegyoldal pedig egyre meredekebbé válik.

A Cuţilor szoros a völgy középső szakaszán található.

A szoros mélysége 60-100 m között változik.

A hegyoldal pedig egyre meredekebbé válik.

Szárazság idején a vízfolyam eltűnik, a sziklatörmelék alatt vagy pedig a mederben tűnik el nyomtalanul. A Ponita tanya bejáratánál van a szorosnak vége, itt a mészkőszikla 80 m fölötti látványos meredek szakaszt képez. A Cuţilor szorosban számtalan barlang található: az Énekes barlang, Vacii barlang és a Denevérek barlangja.

A Cutilor szorosban számtalan ...

... barlang található.

Hazafelé jövet a Barátka elötti szerpentin.

2010.09.11-EKE emléktúra dr.Páter Béla születésének 150. évfordulója alkalmából

2010-09-24T00:59:00.038+03:00

2010 szeptember 11-n a kolozsvári EKE emléktúrát szervezett a Páter forráshoz. A túra része volt annak a háromnapos rendezvénysorozatnak, amelyben az Erdélyi Múzeum-Egyesület mezőgazdasági szakosztálya, az Erdélyi Kárpát-Egyesület, valamint a Szász Pál Egyesület szeptember 10-12-én megemlékezett Páter Béla születésének 150. évfordulójáról. A három napos megemlékezés programja a következő rendezvényekből állt:

- 10-én pénteken délután 3 órától tudományos ülésszak az EME előadótermében
- 11-én, szombaton Páter Béla-emléktúra; gyülekezés 9 órakor a monostori
végállomásnál
- 12-én, vasárnap 10 órától ünnepi istentisztelet az evangélikus-lutheránus
templomban majd koszorúzás a templom udvarán

Ki volt Páter Béla? Csak néhány adatot említsünk meg.

Dr.Páter Béla (1860-1938), a neves gyógynövénykutató, egyetemi tanár, 1860. szeptember 9-én született a Sáros megyei Eperjesen. Lőcsén végezte elemi és középiskolai tanulmányait, később a Budapesti Tudományegyetemen és a Királyi József Műegyetemen tanult. 1883-ban természetrajz- és földrajzszakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1893-ban a Kolozsmonostori Gazdasági Tanintézethez helyezték. A gyógynövényekről első írása 1905-ben jelent meg, leírásukkal, gyógyhatásuk ismertetésével foglalkozott. Igen jelentősek voltak az általa összeállított teakeverékek, ezek Európában is közismertek voltak.
Páter Béla magatartását mindvégig a közjóért való tenniakarás jellemezte.
Az Erdélyi Gazdasági Egyletben működött, ahol igazgató, 1925-ben pedig tiszteletbeli tag lett. Az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek választmányi tagja volt, az egyesület Természettudományi Szakosztályának elnöki tisztét töltötte be. Ezenkívül az Erdélyi Kárpát-Egyesület választmányi tagja, majd elnöke. Emlékét az Evangélikus- Lutheránus Egyház is kegyelettel őrzi, ahol főgondnoki tisztet töltött be.
Akárcsak sok kolozsvári kortársa (és a maiak is), nagyon szerette a Bükk-erdőt. Sokat járt ide kirándulni és botanizálni. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület "Erdély" című folyóiratában ismertette a Bükk-erdő növényvilágát.

A Bükk két helyneve is viseli az EKE volt elnökének a nevét: a Páter út és a Páter forrás.

A dr.Páter Béla által annyiszor bejárt útszakasznak az EKE vezetősége - tekintettel arra is, hogy élete utolsó éveiben a neves botanikus a szervezet elnöke volt - a Páter-út nevet adta, ez a Bükk egyik legszebb sétaútja. Dr. Páter Béla, – már elnöksége előtt is turistáskodott – tagja volt az EKÉ-nek még abból az időből, amikor még nem járt autóbusz Monostorra. Akkoriban a Bükki kirándulások az EKE székháza, a Mátyás király szülőháza elől indultak és a kirándulás céljától függően különböző irányból közelítették meg a Felek oldalát. A Páter út a Mező utca elejétől a Plecska és a Pap völgy választójára kapaszkodott, majd ezen folytatódott egészen az 50-es években épült Bükki menedékházig (6 km).

Az Árpád csúcs (833 m) alól eredő Mikes patak jobb oldali ágának völgyében található forrást pedig, a helyiek által Flamândának ismert forrást Páter-forrásnak nevezték el.

Indulás a monostori végállomásról.

A szeptember 11-i Páter emléktúra a monostori végállomásról indult, reggel 9 órakor Tóthpál Tamás vezetésével, 29 személy vett részt, ebből 22 EKE tag és 7 vendég: Dénes Emese, Farkas Zoltán, László Anikó, Lázár Enikő, Lázár László, Macalik Ernő és Székely Mária. Az erdőn keresztül indultunk a Diós felé, itt pihenőt tartottunk, ahol a túravezető rövid előadást tartott, a piros sáv jelzésen haladtunk a Bükki telep irányába. Tőlünk keletre, a Mezőutca végéből indul az az út, amelyet Páter útnak neveztek (a sárga jelzés nagyjából egybe esik), ezt az utat a neves biológus sokszor bejárta. Rövid szünetet tartottunk ott ahol valamikor a Bükki menedékház állt, a ott emelt masszív kőépület, amely át kellett volna vegye a helyét, a mai napig sem lett befejezve. Átmentünk a Bükki telepen, magunk mögött hagyva a modern villákat, elértük a feleki gömbkövekről híres Sárosbükköt, majd a piros jelzésen haladtunk a Mikesi házakig, onnan az Árpád csúcs irányába tértünk le jobbra. Elhagytuk a Mikesi házakat és a rádiósházat, megcsodáltuk a Kolozsvár környékén levő egyetlen ehető gesztenye fáját, mely tele volt terméssel, az Árpád csúcs alatt átvágtunk a legelőn és beereszkedtünk a meredek oldalon a völgy felső végébe, ahol több kis patakocskából létrejön a Mikes patak. Csendes szép tisztáson álltunk meg, ahol frissen festett jelzés vezetett a kis patak partjára, ahol a sűrű lombok alatt megpillantottuk a forrást. A Páter Béla megemlékezésre, Tóthpál Tamás, Szőcs Jánossal és Mille Ferivel, rendbe tették a Páter-forrást, útjelzés is volt a rendezvény előtti héten.

Tóthpál Tamás rövid előadást tartott.

A feleki gömbkövekről híres Sárosbükk.

Az Árpád csúcs.

A Páter forrás tisztása.

Nem sikerült kiderítenem, hogy Páter Béla valóban járt-e ide a forráshoz. Szerintem, valószínüleg járt. Ez a hely kicsit távolabb van mint a Kolozsvár környéki többi kirándulóhely, ez a “civilizált világ „ zajától távol eső kis zuga a Bükk erdőnek a csend és a nyugalom jelképe, itt még a természet megmaradt érintetlenül, megmenekült a pusztulástól, legalább egy időre, hisz mindannyian tudjuk, hogy a Plecska völgye egyre jobban beépül, a Gorbó völgyére is hasonló sors vár, sokfelé az eldobott szemét, műanyag zacskók, palackok, törmelék az épitkezésektől csúfitják el az erdőt és a patakvölgyeket, a Szentjános kút vize szennyezett lett, az Árpád csúcs körüli legelőt felparcellázták, kerítésekkel szabdalták fel, juhok, kecskék legeltek, elviselhetetlen volt a szag, szó volt egy Peana nevű negyedről is, és már pár ház is épült nem messze a csúcstól. Sajnos az egyre terjeszkedő város és a közeli falvak, nem gondolnak a természetszerető kolozsvári turistákra, így egyre jobban kiszorulunk kedvenc kirándulóhelyeinkről.

A forrás ...

... és a lépcsők, melyek oda vezetnek.

A Páter forrás tisztásán...

... Bozsoki Adrienn szabadtéri fotókiállítást
rendezett.

A Páter forrás tisztásán Bozsoki Adrienn szabadtéri fotókiállitást rendezett az EKE fotózást kedvelő tagjainak képeiből, a képek a természetet, növényeket, virágokat, kirándulásokat ábrázoltak. Nehéz volt eldönteni a sok szép képből, hogy melyik kerüljön az első, második illetve harmadik helyre, legtöbb szavazatot Bozsoki Adrienn, Mezei Elemér és Fazekas Feri fotói kapták.

Az EKE fotózást kedvelő tagjainak képeiből.

A képek a természetet, növényeket, virágokat,
kirándulásokat ábrázoltak.

Nehéz volt dönteni.

A kiállítást egy rövid zápor
zavarta meg.

A képkiállitást sajnos egy rövid zápor zavarta meg, szerencsére a képekbe nem tett kárt, mert előrelátóan átlátszó műanyag védőborítékba helyeztük őket, mi meg magunkra húztuk esőköpenyegeinket, a csepergés, amilyen hamar jött, olyan hamar el is állt, de a képeket csak összeszedtük és elcsomagoltuk. Ezután Szakács Éva kolozsvári EKE-társ által készített kis emlékkoszorút helyeztünk el a forrásnál, Vekov Károly EKE elnök beszédében emlékezett meg dr.Páter Béláról, majd sorban vizet merítettünk a kis forrásból.

Vekov Károly EKE elnök beszédében
emlékezett meg dr.Páter Béláról.

Vízet meritettünk a kis forrásból.

Emlékkoszorút helyeztünk el a forrásnál.

Leereszkedtünk a Bivalyosra.

Hazafelé menet, vendégeink a Mikesi házak és a Bükki telep felé indultak, mi a Mikesi tótól jövő úton ereszkedtünk be a Bivalyosra, az időjárás mintha játszott volna velünk, hol csepergett az eső, hol megállt, de végül kisütött a nap és az erdő felett megjelent a szivárvány, mintha látványos befejezést tervezett volna a mai kirándulásnak.

A Bivalyos bivalyokkal és a
Kismagurával.

Az erdő felett megjelent a szivárvány.

A közeledő ősz jelei.

Innen a Dumbrava gerincen, a kék kereszt jelzésen tértünk haza, 22 km út megtétele után értünk a Monostor negyedi végállomásra.

Az EKE tagok fotói ezúttal ...

... az Egyetemi Könyvtár előcsarnokában
vannak kiállítva.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület - Kolozsvár 1891 Fotóklubja megismétli azt a természetfotó kiállítást, amelyet Páter Béla születésének 150. évfordulója alkalmával rendezett a Páter forrásnál. Az EKE tagok fotói ezúttal az Egyetemi Könyvtár előcsarnokában vannak kiállítva, szept. 28-tól október 19-ig..

2010.08.21-"A Kakasos templomtól a Varjúvárig"

2010-08-24T17:15:00.016+03:00

VII. Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrák

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület kolozsvári osztálya, a bánffyhunyadi Kós Károly Kulturális Egyesület, a kolozsvári Művelődés Egyesület és a Szentimrei Alapítvány szervezésében szombaton, 2010. augusztus 21-án került sor az 50, 25 és 10 km-es VII. Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrákra.

Az 50 km-es szakaszra reggel 7–7.30 közt vágtak neki a részvevők a Monostor úti Kakasos templomtól, és 12 órás szintidővel, a Törökvágás – Kányafő – Bátori-hegy – Vista-tető – Gyerőffy szöktető – Gyerővásárhely – Jegenyei menedékház – Riszeg-tető - Kós-villák érintésével jutnak célba . Szintkülönbség 550 m.

A hagyományos 25 km-es túrának az idén is két változata volt, a Szentimrei-villától (25a), illetve a sztánai Kék Iringó Vendégháztól (25b) való indulással fél 10 és 10 között a Kispetri – Almási vár – Zsobok – Riszeg-tető – Kós-villák (illetve Sztána) jelzett útvonalon. Szintidő 5½ óra, szintkülönbség 500 m.

A 10 km-es túra a Kós-villák – Csigadomb – Nádasi nyereg – Riszeg-tető – Kós-villák útvonalon. Indítás 10–10.30 közt. Szintidő 3 óra, szintkülönbség 350 m.

A rendezvény tartalmazta a Kós Károly emlékéhez kapcsolódó lovas (Dsida Jenő-emlék-) túrát is.

A posta által kiadott első napi boritek.

A 2010-es Kós Károly teljesitménytúrán az EKE Kolozsvár-1891 részéről részt vettek mint rendező, Ferenczi Júlia, és bírók: Szőcs János, Kosztin Erika, Szilveszter Éva, Lőrinczi István, Szabó István és Pál István.
Az 50 km-es távról számolok be, mert ott voltunk pontozóbírók, és természetesen ez a legnehezebb a három útvonal közül. Az idén 10-en jelentkeztek erre a túrára, Kiss János, már hetedszer járja végig, a többiek sorban Balog András, Bartha László, Kolumbán Éva, Máthé János, Rokaly Réka, Nagy Gergő, Nagy Zoltán, Mostis Balázs, Marosi Béla. Az útvonal nem halad égig érő sziklák, vagy mély szakadékok között, szelíd dombvidéken visz az út, ahol a legmagasabb pont a 745 m magas Riszeg tető, de a táj szépsége leköti a figyelmet. A túrázó egy tájegység gerincén halad, jobbra-balra a völgyekben falvak váltják egymást, mintha egy óriási térképen lépkednénk. Kós Károly Kalotaszege ez a táj, Kós Károly szelleme, tisztelete ma is él az itt élő erdélyiek körében. Jól lett kiválasztva a túra helyszíne, Kolozsvár és környéke, valamint Kalotaszeg, mind-mind olyan helyszín, amelyhez Kós Károly ezer szállal kötődött.

A Hója-geric és Kolozsvár.

Ne gondoljuk azért, hogy könnyű dolog 50 km-t legyalogolni egyetlen nap alatt. Nem könnyű, de nem is lehetetlen, de csak olyan vágjon neki, akinek gyakorlata van már a gyalogtúrázásban, ellenkező esetben próbálkozzon inkább a rövidebb 10 km-es távval, majd a 25 km-el, s ha ezekkel megbirkózott, gondolhat arra, hogy benevezzen a következő évben az 50 km-re.

Szucság.

A túra a kolozsvári kakasos templomtól indult reggel 7:00- 7:30 között, csodálatosan kék égbolt, ragyogó napsütéssel kezdődött a nap ezen az augusztus 21-i reggelen, és a szép idő egész nap kitart, a meleg sem elviselhetetlen. A túra útvonala a Szamos és a Nádas vízválasztóján vezet, balra a Kolozsvár-Bánffyhunyad országút a Szamos völgyén, jobbra a Nádas völgye,ahol a vasútvonal is halad. Az út a gerincen vezet, kevés kivétellel jobb oldalon az erdő széle, balra szép kilátás van a völgyre, lent a völgyben Kolozsvárra, a Kányafő, majd a Csigadomb következik, majd Szászfenesre, Gyalura, Magyarkapusra van rálátás. A Bátori hegyről be lehet látni a Nádas völgyébe is, kis falvak egész sora látszik, Kalotaszeg falvai – Méra, Szucság, Vista, kicsit távolabb Inaktelke, gyümölcsfák közt meghúzódó, piros fedelű házak, fiatornyos, karcsú templomtornyok. Egyenesen előre a Kőveshegy kopár teteje (686 m) és Medvepad (737 m), arra megy az út, bal felöl a Gyalui havasok, a Hideg és Melegszamosi elágazás. Gyalu után az országút a Kapus patak völgyén halad. A gerincút egy ideig az erdőt szeli át, a Vistai, illetve a Nemesek erdejét.

A Vistai erdő a Bátori hegyről.

A Bátori hegy - hazafelé jövet a Gorbói elágazástól.

A nemrég átadott autópálya.

Az erdő széléről lelátunk a Szamos völgyére.

Ott ahol a Gorbó-Magyarkapusi út metszi a túra útvonalát van az ellenőrző pontunk (3.EP), már türelmetlenül nézzük az órát, 12:15 perc, kellene érkezzenek a túrázók, és hamarosan feltűnik az ösvényen Kiss János és Balog András, majd 20 perc múlva a többiek. Minden rendben, időben vannak, 5 órája gyalogolnak, 23 km-t tettek meg eddig, vidámak, jókedvűek. Itt egy kis uzsonnaszünet következik, míg rendezzük a papírokat, és kiosztjuk a szervezők részéről a krumplicukrot, csokoládét és ásványvizet. Még hosszú az út, több mint a fele még előttük, és a rövid kis pihenő után a lelkes kis csapat eltűnik a fák között, csak gondolatban követjük őket.

Az 50 km-es túra résztvevői a Gorgó-Magyarkapusi elágazásnál (3.EP)...

... az ellenőrző pontban.

23 km tettek meg 5 óra alatt, a 27 km még van az 50-ig.

A túra útvonala a gerincen halad (szaggatott vonal).

A Gyerőffi szőktető.

A Gyerőffi szőktető után Gyerővásárhelyre térnek be, tovább az országút magasságában folytatódik az út, majd metszi a Jegenyei utat. Erre van a Körös-tetői relé, valamint a Sebes-Körös forrása, innen az irány a Riszeg-tető, amely Kalotaszeg legmagasabb pontja a maga 745 m-es magasságával. Az egyre emelkedő utat rétek, ligetek és termetes fák kísérik. Tavasszal a henye boroszlán szép virágai terítik be a környéket, ... a helyiek a henye boroszlánt riszegvirágnak hívják.

Gyerővásárhely - református templom.

Pányik és a váradi országút.

A jegenyei letérő, középen a Riszeg tető.

A sztánai Csigadomb.

Sztána - a Kék Iringó panzió.

Kemény kaptató után végre a tetőn csodálatos a körkilátás, északra a Meszes-hegy, délnyugatra a Vigyázó vagy régi nevén a Kalota-havas közel kétezer méteres csúcsa látható, míg keletre a Kolozsvár környéki dombok zárták le a látóhatárt. Nyugatra a Sebes-Körös, északra az Almás patak, keletre pedig a Kolozsvár felé futó Nádas indul. Itt találkozik az 50 km-es túra útvonala a 25 km-es és 10 km-es túrák útvonalával, innen már csak a célpont van hátra, a sztánai Kós Károly villák, ahol a túrázók megkapják a Riszeg Vendégházban (Szentimrei-villa) Szabó Zsolt célbírótól a diplomát, a kitűzőt és elkölthetik a hagyományos túrós puliszkát.

Kós Károly Varjúvára - Sztánán.

A Riszeg vendégház (Szentimrei villa).

A Román Posta Kós Károly építész és író személyiségét megörökítő emlékborítékot adott ki,. Moldován József távközlési államtitkár közbenjárására, szakértők állították össze a kiadásához szükséges dokumentációt Az első 2000 darab emlékborítékokból, 200 darabot ajánlott fel a Kolozsvári Magyar Napok keretében szervezett Kós Károly emlék- és teljesítménytúra szervezőinek, amelyből a Kakasos templomtól reggel 7 órakor induló túra résztvevői között is szét osztottak.

2010.07.27-08.01 XIX. EKE Vándortábor Gyergyószentmiklóson

2010-08-24T02:18:00.033+03:00

Írás

„… Gyergyónak meglepően szép madár-távlati képe tűnik fel: ezen a virgonczan szökkelő fiatal Maros által átkanyargott szép tér, ezen magas havasok díszes keretében foglalt legmagasabban fekvő fennsíkja hazánknak, melyet méltán nevezhetünk a Székelyföld Árkádiájának, amennyiben ez elnevezést úgy természeti szépségeiért, mint romlatlan népének szebb erényeiért s nemesebb érzületéért méltán kiérdemli...”

A 2010-es EKE vandortábort az EKE Gyergyói Osztálya szervezte, és Orbán Balázs szavaival hívott a XIX. Vándortáborba minden természetszerető túristát.
A tábor parancsnoka Vadász Szatmári István, aki csapatával remek munkát végzett. A táborhely a Gyergyószentmiklós melletti, a Gyilkóstó felé vezető út 3-as km kőnél, ”Hétvirág panzió” mögötti területen volt.

A tábori titkárság.

Néhány statisztikai adat a XIX EKE táborról:

Taborlakók száma: 1119, nő: 512, férfi: 585.
EKE tag: 435, nem EKE tag: 641, átlag életkor: 38.2132 év.
Életkor szerint
10 évnél fiatalabb: 79,
10-20 éves: 138,
20-30 éves: 116,
30-40 éves: 187,
40-50 éves:176,
50-60 éves: 213,
60-70 éves: 137,
70-80 éves: 29,
80-90 éves: 4.
Országok szerint:
Románia - Erdély (618), Magyarország (484), Ausztria (4), NL (4), Portugál (4), Írország (2), Anglia (1).

Túrázók száma (nincs benne a vezetők és hegyimentők száma )
- szerda: 685, csütörtök: 738, péntek: 702.

A több napig tartó esőzések után a tábor közepén ez a látvány fogad,
... de a következő napokban ezt is megoldja a szép napsütés.

A megérkezés napján, még ilyen zord az ég, és az eső sem kímélt.

A 2010. július 27. – augusztus 1. között zajló program keretén belül 23 útvonalat járhattak végig az érdeklődők, 12 gyalogtúra, 3 honismereti kirándulás, 3 kerékpáros-, 1-1 szekeres-lovas-, éjszakai-, fotós-, kincskereső- és gyerek-túra. Ezek a teljesség igénye nélkül próbáltak ízelítőt adni a Gyergyói-havasok, Hagymás-hegység, a Görgény és a Hargita legszebb, legkülönlegesebb látnivalóiból. A Békény-patak völgye 2002 és 2006 után harmadszor szolgált helyszínül a Kárpát-medence különböző részeiről érkező túrázók táborának. Az erdélyi turistaság legnagyobb találkozója a kedden este vette kezdetét, és szombaton este az EKE-harang megkondulásával zárult be.

De a tábornyitó ünnepségen már felszakadoznak a felhők.

2010.07.27 – kedd
Megérkezés, tábornyitó ünnepség.

Reggel induláskor csorgott az eső, előző nap és egész éjjel esett, minden szürke volt és vizes, mintha soha többé nem akarna felderülni az ég. A mezőségen keresztül utaztunk Szászrégen felé, szinte semmit nem láttunk a tájból az eső miatt, mikor elértük Dédát, kicsit csendesedet, csak abban reménykedtünk, hogy nem fog esni, mig felhúzzuk a sátrakat. Az eső szerencsénkre el is állt egy kis időre, amíg felállítottuk a sátort, de még el sem rendezkedtünk, ismét a nyakunkba zúdult egy kiadós zápor. Este 19:00 órakor kezdődött a tábornyitó ünnepség, megnyitva ezzel hivatalosan is a legsárosabbnak induló XIX. EKE vándortábort. De az időjárás, mind ha utolsó percben meggondolta volna magát, mert ki a természetet szereti, rossz ember nem lehet, talán meghallgatta a katolikus pap áldását, melyben azt kívánta, hogy több víz ne essen ránk az öt napos táborozás alatt, az ég estére kiderült és a tábor idejére végig jó időnk volt.

Tábornyitó - Dezső László beszél.

Komoly gondot okozott a túráknak a megválasztása, hiszen mindegyik útvonal nagyon szép tájakon halad át, végül a következő 3 túra mellett döntöttünk.

Veress Ági kisfia meghúzza az EKE-harangot,
jelezve a XIX. Vándortábor hivatalos
megnyitását.

2010.07.28 – szerda
Ezeréves határ-túra: honismereti túra az ezeréves határhoz és a Csángóföldre.

Ez egy honismereti túra volt, 250 km autóbusszal, nem bízva az időjárásban, reméltük, hogy kevesebbet ver majd az eső, de az eső elmaradt, és a nap is többször kisütött. Meglátogattuk a madéfalvi emlékművet, a csíksomlyói katolikus templomot, átmentünk a Gyimesi hágon, Gyimesbükkig, megnéztük a Rákoczi várat és az ezeréves határt, Gyimesfelsőlokon a Szent Erzsébet katolikus gimnáziumot, a godocsfalvi vártemplomot, a Maros forrását.

A csíksomlyói katolikus templom.

A Gyimesi hágó (Fügés tető).

A Rákóczi vár Gyimesbükkön.

Mária Terézia idején épült templom maradványai...

... és a mellette felépült új katolikus templom.

A Szent Erzsébet Katolikus Gimnázium Gyimesfelsőlokon.

A gödöcsfalvi vártemplom.

A Maros forrása Marosfőn.

2010.07.29 – csütörtök
Giacomuzzi-túra: a Békás-szoros környékén.

Útvonal: Békás-szoros – Kőkapu – Mészégetők útja – Mária-kő – Czifra-nyereg – Virágos-rét - Nyíres-puszta – Kis-Békás völgye. Autóbusz vitt a Békási szorosig, onnan turista ösvény vezetett 270 m szintkülönbség megmászása után a Mária kő tetején levő kilátókhoz, csodálatos kilátás nyílt az Oltár kőre és a Békási szorosra.

Békás-szoros - az Oltárkő.

EKE-utodók vagy a túrázást nem lehet túl hamar kezdeni.

Az Oltárkő a Máriakőről.

A Békás-szoros 300 m magasból.

A Czifra nyereg.

A Gyilkostó.

2010.07.30 – péntek
Málnási Csaba-túra: az Észak-Görgényi-havasokba.

Útvonal: Eszenyő-patak menti erdészház(850 m) – Kecske-kő-patak torkolata – Kecske-kő-patak völgye – Kecske-kő-csúcs (1481 m) – Eszenyő-patak völgye.

Felhő alatt a Gyergyói medence.

Felhők felett.

Előttünk a Kecske-kő.

A csúcs.

Gyergyóremetei vízimalom és ványoló.

2010.07.31 – szombat
Gyergyószárhegy, táborzáró ünnepség, tábortűz.

Gyergyószárhegy.

A szárhegyi Ferences kolostor.

A Lázár kastély.

Készül a tábortűz.

Gombaverseny

Táborzárás.

Tábortűz. (Pál Csabi felvétele)

Táborlakok a tábortűznél.

2010.08.01 – vasárnap
Táborbontás, búcsúzkodás, hazautazás.

Csomagolás.

Sátorbontás.

Útra készen, indulhatunk haza Kolozsvárra.

Ami felejthetetlen emlék marad a XIX.Vándortáborból:
- az esőzések utáni sár, amit három napig dagasztottunk
- a csodálatos tájak a kirándulásokon
- a kifogyhatatlan, kedves székely humor
- az áfonyából készült "csúcspálinka" a túrákon

Viszontlátásra jövőre a XX. EKE-Vándortáborban,
a Gyalui havasokban!!!

2010. július 3.- A X. Vasvári Pál Kerékpáros Emlék és Teljesítménytúra

2010-08-24T01:28:00.025+03:00

A túrafüzet tartalmazza az útvonal leirását.

A Vasvári Pál kerékpáros emlék és teljesítménytúra ebben az évben a X. alkalommal volt megszervezve július 3-án, évek óta ugyanazt az útvonalat követi. A távolság 118 km, szintkülönbség 1200 m, szintidő 9+1 óra (ebben 3x20 perc pihenő).

A Kolozsvárról indulók, a Monostori kijáratnál levõ híd alól indulnak 7:00 órakor. A túra hivatalos Rajtja (1.EP) Gyaluban van, a Nagyvárad-Kolozsvár, E60-as, illetve DN1-es műút, hidegszamosi leágazásától 8:00 órakkor. Kolozsvár monostori kijáratától idáig 15 km-t a távolság. Az idei túrára 15-en neveztek be, ebből csak ketten EKE-tagok: Réman Jenő és Szilágyi Istvan. Mint pontbirók vettünk részt a kolozsvári EKE részéről.

A tarnicai völgyzáró gát.

A Melegszamos vizét gyüjti össze ...

... a gát mögött levő hatalmas gyüjtőtó.

Rövid szünet, ellenörzik a bicikliket és a csomagokat...

A túrázok Gyaluból Hidegszamos felé indultak. Tovább menve, az úton 4. km-énél beérnek Hideg-Szamos (Someşul Rece) faluba. A Hideg és Meleg-Szamos összefolyásánál jobbra fordulnak, majd a Meleg-Szamos völgyében folytatják az útat. Meleg-Szamos helység,és a hasonló nevű tó után (444 m tszf.) után felkapaszkodnak a Tarnica tó gátjára (525 m tszf.) majd a 8 km hosszú tó felső csücske után elhagyjuk a Pârâul Porcului beömlését. További 2 km után, a Meleg-Szamos jobb partján, a havasnagyfalui (Mărişel) elágazásnál van a 2. EP.
Az idei szeszélyes, csak nyárnak nem nevezhető időjárás úgy tünt, hogy a biciklizők pártjára állt, mert ragyogó napsütésés idővel fogadott a délelötti órákban, még szebbé varázsolva a teljesítmenytúra rendkivülien szép útvonalát, a gyüjtőtavakat és az őket körülvevő hegyeket és erdőket.

... majd folytatják az útat.

Csodálatos a táj.

A túra legnehezebb része, az emelkedő
Havasnagyfalu (Marisel) elött.

Ez már Havasnagyfalu.

Itt van a Funtineli tető, 1341 m ...

...a túra legmagassabb pontja.

Miután a résztvevők pecsételtettek az ellenőrző pontban, tovább, a Leşu patak völgyén fel 9 km-es emelkedő után Havasnagyfalu elszórt házai közé érnek (37 km). Áthaladnak a központon. Innen az Avram Iancu keresztjéig még ¬ 7 km. Itt van a Funtineli tető, 1341 m ( 3.EP), ezt a tetőt nevezik a XIX. századtól Vasvári Havasnak. A Funtineli tető a túra legmagassabb pontja, az előtte levő szerpentin komoly próba még a leggyakorlottabb biciklistáknak is, ezért itt egy hosszabb pihenő következik és be lettek várva a lemaradottak is.

Itt egy hosszabb pihenő következik.

Rendre beérkeznek a túrázok.

Hirtelen beborult ...

Pihenés közben csodálhattuk a gyönyörű tájat, de sajnos csak bekövetkezett a nap mind nap el nem maradható zivatar, összeverődtek a felhők, elsőtétedett az ég, sűrű köd borított be mindent, és a nyakunkba zúdult egy kiadós zápor.

... és eleredt a záporeső.

De szerencsére, az eső 30 perc mulva elállt.

Megérkeznek az utolsók is, őket az eső tartoztatta
fel Havasnagyfaluban.

Az ösvény a tó partjára vezet, a gyászos emlékû csatateret
a Bélesi viztároló boritja.

A 2 km-re levő La Grinzi nevű hely (letérő Poiana Horea felé) közelében esett el Vasvári Pál, az akkor még alig 23 éves õrnagy és a Rákóczi szabadcsapat többi tagja 1849. július 6-án (4.EP). A szurdokot, ahol a csata lezajlott, Kalotaszeg legdélibb pontján, a Gyalui-havasok északi felén található gyászos emlékû csatateret a Bélesi viztároló boritja.

"Ott fenn a felhõk csókolta havas tetején pár szerény, durva kõdarab van egymásra halmozva. Az idegenek szemébe sem ötlik, úgy fest, mint egy közönséges kõrakás."
(Ruzitska Béla, az Erdély 1906-os 7-8. szám).

A tó vize borítja a Jósikatelepen épített Vasvári kápolnát is. Az utóbbi idõben idelátogató turisták a tóba dobott virágokkal és koszorúkkal róják le kegyeletüket a hősők emléke elõtt. A csatatér közelében nincs lehetõség emlékoszlop állítására, ezért Bánffyhunyadtól keletre fekvõ Kõrösfõn (Izvorul Crisului), 1995-ben kopjafát állítottak Vasvári Pál és bajtársai tiszteletére.

Vadvirág csokor a kopjafa alá.

Ezek után az 5.EP következik a Béles (Fantanele-Belis) turistaközpontban (950 mtszf), majd a tó által elárasztott község utodján Bélisen halad át az útvonal, innen nemsokára Kiskalota (Calatele) következik, majd Bánffyhunyad (Huedin), ahol a pecsételőhely a Kudor porta (6.EP).

Bánffyhunyad - a Kudor kuria elött.

Bánffyhunyadot elhagyva ismét az E60-as, illetve DN1-es műúton halad a túra Sárvásárt elhagyva, a végponthoz, a körösfői református templom elött levő Vasvári kopjafánál értek célba a biciklitúra résztvevői, délután 18:00 órakkor, mind a 15-en probléma nélkül tették meg a 118 km-s útat.

Körösfő.

Gólyacsalád Körösfőn.

Megérkezés a célba - 118 km után.

Csoportkép a kopjafa előtt.

A biciklis túra résztvevőit megérkezésükkor pálinkával és kenyérrel fogadták, Péntek László körösfői alpolgármester emléklappal jutalmazta őket. Az Erdélyi Kárpát Egyesület Kolozsvár – 1891 részéről Vekov Károly és Feischmidt János oklevéllel és kitűzővel díjazta a célba ért biciklistákat, majd a közös estebéd következett.

Emléktábla a kopjafán.

A célba ért biciklisták...

...oklevelet és kitűzőt kapnak.

Az idén első alkalommal induló nyírvasvári kerékpárosok is célba értek 19:00 órára. A magyarországi településről érkező túrázók vezetője, Tóth Zoltán polgármester 188 kilométernyi távot tett meg 28 fős csapatával.
Természetesen, akik Körösfőn maradnak, a továbbiakban részt vesznek, a rendezvényen, a hagyományos kalotaszegi Vasvári napokon.

2010.06.05-06 A Lesu tó és a Jad völgyi vizesések

2010-06-14T02:48:00.053+03:00

A Lesu tó egy esős délután.

Jád-völgye

A völgyhöz a Királyhágó utáni, ugyancsak Királyhágó (Bucea) nevű községnél kell letérni Biharfüred (Stâna de Vale) felé. Az első település Csarnóháza (Bulz), melynek közelében található a Kessler-vízöntőbarlang (Peşteră cu Apă), több vízeséssel. A barlang pár száz méteren látogatható. A következő falu Jádremete (Remeţi), ahol egy vízkitörést láthatunk, amely nem más mint egy, a föld alól kicsi tó formájában előbújó patak.
Továbbhaladva a 9 km hosszú Lesi-tó (Lacul Leşu) következik, festői környezetben.

A Jad patak és a hétvégi falu
a Lesu tó végénél.

Kilátás a Bulz kőről esőben és ködben.

Esik megállás nélkül.

A tóvégi telep.

A Bulz kő, másnap reggel napsütésben.

Festői környezetben felfele haladva a hágón, elhagyjuk a tavat. Lassan a műutat szegélyező lombhullató erdőket felváltják a fenyvesek. A sziklák itt dacitból vannak, a mészkő vidékét elhagyjuk.

Zergeboglár (népiesen pünkösdi rózsa).

Az Octavia panzió, egyik a panziókból a Jad völgyében.

Az erdészút a Jad völgyében Biharfüredig megy.

A tavat elhagyva, kb. 15 km után beszűkült a völgy, majd egy jobb kanyar után elénk tárult a Jád patak vízesése (Jadolina-vízesés). Itt kis pihenőt tartottunk.A vízesés kb. 30-40 méteres, de a szűk szurdokkal együtt amolyan igazi vadregényes erdélyi képet ad. Itt már a fenyves volt az uralkodó erdőalkotó.

A Jadolina vizeses.

Egy pillantás a térképre.

A Jadolina után nem sokkal csodálható meg a Szerenád és a Fátyol (vagy Lája) vizesés. A Jadolina és Lája-esések közvetlenül a Biharfüredről Királyhágó felé vezető kövezett út (Jád völgye) mentén helyezkednek el.

A Szerenád vizesés (Saritoarea iedutului).

Fátyol (vagy Lája) vizesés.

Vsszafelé a Jad vize mentén.

A Jád vize a Csodaforrásból való eredése után kanyargós úton, mészkősziklákkal övezett változatos terepen igyekszik a Sebes-Kőrösbe.

Képek a kirándulásról itt és itt láthatók.

2010.05.25-Kirándulás a csillagos nárciszok földjén

2010-06-14T01:45:00.031+03:00

A Negrileasa-i nárciszmező - térkép

Torockói-hegység nyugati peremén, ott ahol ez találkozik az Erdélyi-Szigethegységbe sorolható testvérével, az Erdélyi-Érchegységgel, e rendkívülien szép és változatos vidék gyöngyszemeként megtalálható Negrileasa-i nárciszmező.
A nárciszmezőt érdemes május végén megejteni, amikor a nárciszmező bódító illatával és elbűvölő fehér szőnyegleplével, teljes pompájával vár minden odatévedő látogatót.

A Detunáta.

Felfelé a narciszok földjére.

Reggel 7 órakkor indultunk Kolozsvárról, Torda, majd az Aranyos völgye felé, Topánfalvától (Campeni) letértünk Abrudbánya felé, majd Bucsony (Bucium), illetve a Bucium Poieni faluban, a Hanul Ursita közelében hagytuk a kocsikat és egy erdei ösvényen (vizmosáson) közelítettük meg a nárciszmezőt. Ezen a napon ünnepelték a környező falvak lakói a hagyományos „Nárcisz fesztivált”. A nárcisz itt a t.sz.f.1150-1250 méteres magasságban, összesen 45 heltárnyi területen virágzik. A Buciumanilor dombtetőt, a domb észak-nyugati oldalát, valamint a Vălcoi hegy észak-keleti oldalát lepi el tavasszal a sok fehér virág. Számuk sajnos, a legeltetés miatt, évről évre csökken. Hazafelé Zalatna felé jöttünk, a festőien szép Ompoly völgyén keresztül.

A nárciszfesztival.

A nárciszmező - védett terület.

Ameddig a szem ellát - fehér virág.

Sajnos vannak akik semmibe veszik
a rezerváció szabályait ...

... és behajtanak járműveikkel a védett területre.

Mások itt legeltetik állataikat.

A Buciumanilor dombtetőt, a domb észak-nyugati oldalát,
valamint a Vălcoi hegy észak-keleti oldalát lepi el tavasszal.

Számuk sajnos, a legeltetés és
a járművek miatt, évről évre csökken.

Latin nevének eredetérõl: Nárcisz (Narkisszosz) a görög mitológia szépséges ifja, akibe minden hajadon szerelmes volt, de õ figyelemre se méltatta õket. A legszebb nimfa, Echó, szintén szerelmes lett az ifjúba. Héra, az istenek királynõje, azzal büntette meg a nimfát, hogy mást ne tudjon kimondani, csak azt a szót, amit utoljára hallott. Nárcisz mérgesen elhárította a nimfa szerelmét, mondván: „Elõbb halnék meg, minthogy szeress engem”, mire a nimfa kénytelen volt a végtelenségig ismételni: „szeress engem...”. A haragra gerjedt Artemisz istennõ elhatározta, hogy olyan módon bünteti meg az ifjút, amelyet õ alkalmaz másokkal szemben: szerelemmel, melyben a vágy szomja nem csillapítható. Így történt, hogy egy napon, mikor Nárcisz megpillantotta magát a víz tükrében, szerelemre lobbant képmása iránt. Egész nap ott maradt és hasztalan próbálta magához ölelni tükörképét. Így ugyanazt a kínt élte át, amit a nimfa. Reggelre Narkisszosz helyén az odasiető nimfák már csak egy csodálatos, illatos virágot, nárciszt találtak a víz partján, mely róla kapta nevét. A nárcisz azóta is az önimádat jelképe, mivel magának a virágnak a szirma is egy kicsit önmaga felé hajlik.
A nárcisz többféle szimbólumot hordoz. Nyugaton egocentrizmust, önzést, hiúságot jelent, míg Kínában a virág a gazdagság és a szerencse szimbóluma.

Ha nem vigyázunk - a nárciszmezők elpusztulnak !!!

Képek a kirándulásról itt és itt láthatók.