Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2011.06.12-Pünkösd a Bedellőn pünkösdi rozsákkal


      
       Vasárnap, június 12-én kirándulni indultunk, reggel 7:00 órakkor mikrobusszal Torockószentgyörgyre, onnan gyalog fel a Bedellőre, túravezető Vlád Pál.
        Szép nyári időben a falu központjától nem messze levő Dr. Brassai Sámuel szülőházától kezdjük gyalogtúránkat. Nyugat  felé hagyjuk el a falut a vár irányába haladva. Elérjük az útelágazást, ahol találkozik a Havas patak völgyéből és a várhoz vezető út. Innen már elénk tárul a meredek sziklafal tetején a Torockószentgyörgyi vár, a jelzőtáblán a kék sáv a Szilas patak völgye felé mutatja az útat. Elhaladtunk a vár alatt, balkéz felöl a Kőköz-szorost látjuk, jobbfelöl a vár és a régi szekérút, ahol talán a legkönnyebb feljutni a romokhoz. Átmegyünk a patak másik partjára, nemsokára elérjük az erdőt és a Szilas patak völgyén megyünk tovább. A keskeny ösvény meredeken kapaszkodik  fel a patakvölgyön, széltől kidöntött fák nehezítik az elörehaladást, az ösvény kicsit eltávolodik a pataktól, majd újra visszakanyaródik, egy óra alatt érjük el  a Szilas patak festőien szép vízesését. Itt egy kis pihenőt tartunk, megcsodálva a vízesést, majd indulunk tovább. Kijutunk az erdőből  egy szép tisztásra, ahol egy forrás látható, melynek a vízét egy betonvályú gyüjti össze, innen tovább folyik kis patakocskát alkotva igyekszik a völgy felé, ez a Szilas patak forrása. Itt látjuk az első pünkösdi rózsákat.
        A sárga virágú zergeboglár (népiesen pünkösdi rózsa ) évelő növény, amely akár 180 centiméteres magasságig is megnőhet. Virága a hosszú szár végén helyezkedik el, enyhén illatos, citromsárga színű, gömbölyű formájú.
        A Szilas patak völgye természetvédelmi terület, az útvonalat magyarázó táblákkal látták el, a jelzések is fel vannak újítva, érvénybe  lépnek a rezervációkra  kiszabott törvények. Eltávolodunk a forrástól, a környező réteken rengeteg a sárga pünkösdi rózsa, felfelé haladunk a Bedellő platója felé, újabb rétek tele-tele virággal. Vajon honnan tudják a zergeboglárkák hogy Pünkösd van, hogy éppen most Pünkösd vasárnapján borították virágba a réteket itt 1000-1100 m t.sz.f.-i magasságban?
         Mint jólnevelt turisták, betartjuk a szabályokat: “mindent a szemnek, semmit a kéznek”, előveszük fényképezőgépeinket és így örökítjük meg a látványt.                            
       Nemsokára felérünk a Szilas- és a Cornu-csúcsok közötti 1160 m magas nyeregbe.  Tovább haladva egy elég meredek kapaszkodó után elérkezünk egy nagy tölgyfához, itt találkozik a kék sáv jelzésünk a piros sáv jelzéssel mely a Havas patak völgyén jön fel. Tovább haladunk egy nyírfákkal benött részen, majd egy  legelőre  érünk, innen már jól látszik a jelzőoszlop, amely a Bedellő plató főbb túrista ösvényeinek kereszteződési pontja.
        Itt halad át a kék sáv jelzés, amelyen  idáig jöttünk, ezen tovább a Dilbina víznyelőhöz lehet eljutni, ahol három patak víze tünik el a föld alatti barlangban, a Valea Seaca, Valea Poienii és Ponor patakok víze, az utobbi egy 25 m magas szép vízesést alkotva zuhan a mélybe a kékes színezetű sziklákon, innen az elnevezése is Vânătările Ponorului, az itt elnyelt patakok víze a szolcsvai búvópatak kifolyásánál bukkan újra elő (Huda lui Papară).
          A piros sáv Torockóról jön, és a Remetei szorosban levő menedekházhoz vezet, része annak a gerincútnak, amely észak-déli irányban járja végig a Torockói-hegyeket 75 km hosszban, a kolozsvári Bükk erdőtől a Ciu­merna-platóig (a Băieşu 1300 m-es csúcsig).
          A  piros kereszt Bedellő (Izvoare) faluból indul a Plaiului szoroson keresztül vezet a Bedellő platójára, innen pedig  a Sárkánykapu mellett elhaladva a Sipote vízeséshez (Aranyos völgye). Áprilisben jártunk ezen az útvonalon. A jelzés itt is fel van újítva, felkapaszkodik a patakvölgyön meredek sziklafalak közt, több kissebb vízesést láthatunk, áthalad a Bedellő platóján a dolinák mellett, majd az erdőben folytatódik a Sárkánykapú és a Bedellői csepkőbarlang felé.  Először egy nagy kapu tűnik fel, mely valamikor a barlang bejárata volt, de mivel beomlott, darabjai ott láthatók a megmaradt barlangrész elõtt. A barlang hossza 125 m, egy oldalággal. Cseppköveit az utóbbi száz év látogatói letörték, így mai állapota szomorú látványt nyújt. A barlang régen a Klára-barlang nevet  viselte.
        Ezek a jelzőoszlopon feltüntetett főbb útvonalak Bedellő platóján, de mindezt bejárni egy nap nem elegendő.  Állunk és csodáljuk a tájat, havasi legelők, erdők, kiemelkedik egy-egy magasabb csúcs, északkelet irányban látszanak a Vultureasa és a Vulturese sziklák, mögöttük a Bélavár, távolabb az Öreghavas körvonalai a felhők alatt.
        A csoport itt kétfelé vállik, egyik része az egy órai járásra levő Sárkánykapuhoz indul, majd a Szilas patak völgyén ereszkedik le, a másik csoport  a Havaspatak völgyén tért vissza Szentgyörgyre. Ez az út kicsit hosszabb mint a Szilas patak völgye, de nem nem annyira meredek. Többnyire erdőben halad lefele. Nemsokára feltünik a Vidálykő oldala és az Ordaskő, majd elérjük a Havaspatak völgyét. A piros jel feltér Torockónak az Ordaskő oldalában, a Remete forrás felé, mi a Vidalykőről jövő kék kereszt jelzésen folytatjuk az útat, amely egészen Torockószentgyörgyig kisér. Itt mikrobuszra
ülünk és visszaindulunk Kolozsvárra, rövid szünetet tartva Torockón is.