Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre hívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorító
és elnyomorító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és szívével."

(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

Az erdélyi tájak közül az Erdélyi Érchegység (Munţii Metaliferi) sokarcúságával és változatos felépítésével vonja magára a figyelmet. Az Aranyos, a Maros és a Fehér-Körös folyómedrei tagolják ezt a hegyvonulatot, Fehér és Hunyad megye területén fekszik. A hegységben található az úgynevezett „aranynégyszög”: a Verespatak, Aranyosbánya, Nagyág és Zalatna falvak által határolva.

A területen rendkívül nagy mennyiségben fellelhető nemesfémek a neogén korban lezajlott vulkanikus tevékenység eredményei. A vidéken már a Római Birodalom idején is folyt az arany kitermelése. Ennek ellenére még mindig itt található Európa legnagyobb arany és ezüst lelőhelye.

A Kopasz-Detunata.

Az Erdélyi Érchegység messze van Kolozsvártól, ezért ritkán kirándultunk ide. Elhatároztuk, hogy ezen őszön jobban megismerjük ezt a vidéket. Szeptember elején az Algyógyi szorosok szurdokvölgyeit jártuk be, a hónap második felében a hegycsúcsokat tűztük ki úticélnak.

Szeptember 23-án kiskocsikkal a Detunátára indultunk, a túrát Vas Géza vezette. Az Aranyos völgye felől közelítettük meg Abrudot, onnan letértünk a Bucium Şasa felé vezető útra. Csodálatos őszi idő volt, meleg és felhőtlen tiszta égbolttal. A természetjárás minden évszakban szép, de a leglátványosabb talán az ősz, amikor az erdőben a fák levelei tarka színekben pompáznak. Nemcsak az ősz színeit csodálhatjuk, ilyenkor gyakori a tiszta, derűs idő és a hegytetőkről nagyon messze elláthatunk.

Aki nem ismeri a Bucium Şasaról a Detunátához vezető utat, ne aggódjon. A falu központjában egy barátságos kiskutya csatlakozik a csoporthoz (már évek óta kísérgeti a turista csoportokat), indulásra sürget az embereket, sietteti a lemaradókat, majd előreszalad és mutatja az utat, nyugodtan rá lehet bízni a túravezetést. Ismertük az utat, de nem utasítottuk vissza a társaságát, vidám és kedves kisérőnk volt végig a kiránduláson.

A templom melletti ösvényen indultunk felfelé, egy meredek kaptatón kapaszkodtunk fel, míg elértük a szekérutat, amely felfelé halad. A távolság a csúcsig nem nagy, 4-5 km-lehet. A piros vonal jelzést követjük , előbukkan hol a Detunata Flocoasă (Erdős Detunata - 1258 m magas és erdővel borított), hol a látványosabb Detunata Goală (Kopasz Detunata - 1158 m) csúcs, hol mind a kettő. Elhaladtunk a Fefeleaga ház mellett. Itt három nyelvű tábla hírdeti, hogy turisták sátorozhatnak és ennivalót is vásárolhatnak. Tovább megyünk, elérjük a forrás tisztását, itt tetővel ellátott asztal és padok fogadják a turistákat, tízóraizunk, majd elindulunk a Kopasz Detunata csúcsa felé. Keskeny ösvény, piros pont jelzés vezet a fenyvesen keresztül, kiérünk a fák közül és előttünk ott magaslik a Detunata hatalmas sziklatömbje.Több száz, vagy ezer bazaltoszlop, mint valami hatalmas orgonasípok, meredeznek, függőlegesen, kissé vagy egészen meghajolva. Alatta kőomlás, letöredezett végek, szabálytalan négyzet forma keresztmetszettel. Megkövesedett lávából keletkeztek. A látvány ámulatba ejt, mintha óriások dobálták volna egymásra és szanaszét a hatalmas bazaltoszlopókat. Valószínüleg ez a kép ihlette azt a régi legendát is, mely óriások és tündérek közötti viszályra vezeti vissza a Detunata keletkezését. Lefotóztuk a Detunátát, átmásztunk az alatta levő bazalt lapokon, egy kacskaringós ösvényen felmentünk a tetőre. Csodálatos a kilátás, alattunk 70 méter mélység, előttünk Verespatak, a Nagybihar, jobbra az Őreghavas csupasz gerince, balra az Abrud környéki hegyek, kimagaslik a Vulkán plató. Megpihentünk a tetőn, majd visszatértünk Bucium Şasara, és mivel az időnkből még kitelt, hazafelé menet megálltunk Verespatakon is.

A Vulkán nevű mészkőtömb már messziről feltűnik.

A következő héten, szeptember 30-án a Vulkán hegyre kirándultunk, a túrát Vlád Pali vezette. Az Érchegység északi részén található Vulkán nevű mészkőtömb már messziről feltűnik az Abrudról Brad felé vezető úton, a Fehér-körös és az Aranyos vízválasztóján egy 1257 m magas, látványos sziklatömb. Buceş-Vulcan falu határában terül el, a Buceş-Vulcan hágótól a szintkülömbség 500 m, területe 5 ha, 1979 óta rezerváció. Három oldalon meredek sziklafalak szegélyezik, melynek magassága egyes helyeken eléri a 300 m-t. Formája messziről a Székelykőre emlékeztet, de megfordítva, mintha tükörképet látnánk. A hágon hagytuk a kocsikat, innen gyalog indultunk tovább. A környék nagyon szép, valószínüleg látogatják turisták, bár kevés információt kaptunk róla az interneten, de a nemrég megjelent DIMAP (Erdélyi Érchegység) térkép kezdőoldalán a Vulkán hegy díszeleg. Fel szeretnénk jutni a tetőre, kérdezösködünk a helybeliektől, több túristajelzést is találunk, de elég nehezen követhetők.Az autóút nyeregpontjából északnyugatnak indulunk, majd egy nyugat felé vezető szekérutat követünk a meredek sziklafalak alatt. Elérjük az erdőt innen már meredek ösvényen kapaszkodunk felfelé. Ketté válik a csoport, egy része a meredekebb kék kereszt jelzést követi, a másik csoport a kék pont jelzésen indul tovább. A két jelzés egy nyeregben keresztezi egymást. Egy sziklás csúcsra kapaszkodunk fel, ahonnan gyönyörű panoráma tárul elénk, 1200 m körül vagyunk, szép kilátás nyílik Verespatak, a Detunata, a Bihari hegyek, valamint a Gyalui havasok felé. A kék kereszt jelzés tovább halad a legmagasabb ( 1257 m) csúcs felé, négyen a csoportból azt is megjárják. Egy erdős oldalon, meredek, de jól követhető ösvényen ereszkedünk vissza a faluba, ahonnan délután 5 órakor indultunk vissza Kolozsvárra.