2012.12.25-KARÁCSONY

2012.12.15-Évzáró túra a Bácsi torokban

Ismét eltelt egy év, itt a december. Szombaton, 15-én, a kolozsvári ekések a 20-ik hagyományos évzáró és borforraló túrán vettek részt a Bácsi torokban, a szervező Szilágyi András.

Ezeken a hagyományos kirándulásokon szép számmal vettek részt az eketagok. Az időjárás szeszélyeit figyelembe se vettük. Volt hogy eső esett, hó hullt, köd borult a tájra, de szép napsütéses időt is kaptunk az elmúlt években. Ezekre a kirándulásokra eljöttek azok is akik a kisebb, rövidebb sétákat szeretik, de a hosszabb és nehezebb túrákat kedvelői is.

Ebben az évben zord, téli napon került sor erre a kirándulásra. Az előző heti havazás óta fehér hótakaró takarja a tájat, szürke felhők borították az eget, a hőmérséklet 0 fok körül volt, szél sem fújt. Ép kellemes idő egy téli sétához. Mégis a részvétel gyengébb volt mint az elmúlt években, összesen 38-an voltunk. Két, majdnem egyforma létszámú csoportban érkeztünk, egy része a Törökvágás tetejéről indult Szilágyi András túravezetővel reggel 9 órakor, mások csoport Márton Erzsébet túravezetővel a 31-es autóbusztól 10 órakor.

Ez a túra jó alkalom az összegyűlt tagoknak a túrák, élmények megbeszélésére és tervezgetésre a következő évre. Életünknek része a kirándulás, a természetjárás, ez tölti ki szabadidőnket. Kell az erdő csendje, a tiszta levegő, a mozgás, gyaloglás a szabadban. Szép városunkat környező erdők, dombok nagyszerű lehetőséget kínálnak kisebb-nagyobb kiruccanásokra. Sajnos az egyre fejlődő város sokat bekebelez kedvenc helyeinkből, a Bácsi torok elején is szaporodnak a házak, mind jobban beépül a völgy. A szucsági legelőn sem kalandozhatunk már kedvünk szerint, mert juhokat legeltetnek, nemegyszer kutyák támadtak a békés turistákra. A kiirtott erdőrészeken áthatolhatatlan bozót nő. A menedékház sem működik már rég, csak egy rombadölt épület maradt belőle. Hasonló a helyzet a Lombi erdőben és a nagyobb kiterjedésű Bükk erdőben is.

Összegyűltünk a tisztáson. Elkészült a tűz, előkerült a kis üst és Szilágyi András hozzáfogott  a hagyományos forralt bor elkészítéséhez. Közben a tűz mellett, a parázson szalonát és kolbászt sütünk, aki nem az az otthonról hozott szenvicset fogyasztja el. Kellemes a hangulat, közben felforr a bor és megjön a nótázó kedv is. Az idő telik, a tüzet eloltjuk és mint rendes turisták, szemetet nem hagyunk magunk után. A téli napok rövidek, hamar sötétedik, déli 2 óra körül indulunk hazafelé, egyesek a Szent Pál-tetőn (Hója erdő) keresztül a Hajtás-völgy, illetve a Donát út felé, a többiek a Bácsi torkon keresztül, az autóbusz megállóhoz.

2012.11.11- A kisbányai Buszkát tető (1672 m) és 2012.10.14 - A kissebesi vízesések

Kilátás a  Buszkát tetőről

       
 November 11, egyike azon ritka napsütésés szép őszi napoknak, amikor a 

Buszkát csúcsról, a Bedellő sziklái felett a távolban a Fogarasi havasok hóborította 

csúcsait láttuk. 

2012.10.14

Pusztuló kirándulóhelyek: a kissebesi vízesések

"Amint az utolsó fát kivágtuk, az utolsó halat kifogtuk 

és az utolsó folyót is megmérgeztük, rájövünk majd,

 hogy a pénz nem ehető."
(Greenpeace)

      A kissebesi vízesésekhez tett kirándulás a 2008-as EKEVándortábor egyik kedvence volt. Azóta nem jártunk arra. Négy év után, két hete keltünk útra, ám csalódnunk kellett: úti célunkat szétdúlták, csak reménykedhetünk, hogy a helyszínen zajló munkálatok után valaki a természet helyreállítására is odafigyel majd.

2008-ban néhány fehér ház, egy elrejtett völgy, csodálatos tisztás.

Körös-körül fenyvesekkel borított hegyek őrzik a hatalmas vízfelületet. Előttünk a Kissebes völgye, balra a Nagysebes völgye, háttérben a Horgas-havas. Mögöttünk a Vigyázó (Vlădeasa) zárja a körpanorámát. Balra, a gát másik oldalán erdészút vezet a Cserepes (Ciripa) erdészház és Eszmeralda-forrás felé, innen gyalog juthatunk el az 1283 m tergerszint feletti magasságban található kétlépcsős, 25 méteres Ördögmalom-vízeséshez.

Egy szokványos túrán, így 2008-ban is a Floroiu erőműnél jobbra térünk, a Jád völgyébe vezető úton haladunk néhány km-t az egykori munkásszállásokig. Innen gyalog beereszkedünk a Kissebes völgyében levő erdészeti útra, könnyű séta a patak jobb partján, és hamarosan megpillantjuk a Kaldár-, Rizikó- és Kánkán-vízesést. Az út fenyők közt halad, 2–2,5 óra alatt eljuthatunk a Măgura erdészházhoz, itt jobbra van egy emelkedő a Forrásesztena (Stâna de Izvor) irányában. A tetőn halad a Biharfüredről érkező kék jelzés a Jád völgye felé. Szép havasi legelőkön vezet az ösvény, majd fenyőerdőkön keresztül, végül meredeken beereszkedik a lesi motelhez, a Jád völgyébe.

Mostani kirándulásunk alkalmával az autókat a gát felett hagytuk, innen gyalog indultunk a füves ösvényen. Elhaladtunk egy kis fa védkunyhó mellett, balra alattunk a tó kisebbik ága, a felszálló párából tudtuk, hogy ott van, magát a tavat tiszta időben sem láthatnánk, annyira mélyen fekszik. Felette az 1792 méter magas Bocsásza (Buteasa). Erdőn haladtunk át, majd elszórt tanyák, hegyvidéki házak között. Elhagyva a szekérutat, meredek oldalon indultunk lefelé a völgybe. 2008 nyarán szép, napos időben jártunk itt, friss, üdezöld volt a fű, virágosak a fák, kis fahíd, néhány fehér ház, távol a világ zajától elrejtett völgy, csodálatos tisztás. Most a zord időben a táj is kicsit barátságtalan, de a völgyekből felszálló ködfoszlányok érdekes látványt nyújtottak. Közben mind lejjebb ereszkedtünk a kanyarogva haladó keskeny ösvényen, nemsokára felbukkant a Kissebes völgye, a Poieniţa-tisztás, a patak, a házak. A fahídnak nyoma sincs, a köveken egyensúlyozva keltünk át a vízen.

Elindultunk felfelé a völgyön a vízesésekhez. Az erdészút sáros volt, de nem az esőtől, az utat feltúrták, nagy csöveket fektettek le, több gép is dolgozott. – Valami kisebb vízierőmű készül itt – mondta az egyik munkás. A frissen feltört földet, szikladarabokat a patakmeder oldalára tolták. Nem voltak már meg a vízeséshez vezető ösvények sem, elfedte őket a törmelék. Köveken, földhányásokon botorkálva, nehezen tudtunk csak leereszkedni és megközelíteni a három vízesést. Indultunk hát tovább, felfelé a völgyön. Közben az eső is eleredt, siratta velünk együtt a Kissebes völgyét. Nem mentünk végig a völgyön, a harmadik vízesés után átkeltünk a patakon és elindultunk a fenyőerdőben felfelé az úton, hogy a gerincen térjünk vissza a kocsikhoz, kivágott farönkök közt botladozva. Mire kiértünk a gerincre, sűrű felhő ereszkedett le. Az egyre sűrűbb ködben semmit nem láttunk a tájból, még egymást is alig. Nem vettük észre a jobbra térő utat sem, így jó pár km-rel többet gyalogoltunk. Egy jóindulatú pásztor igazított útba.

   

Elindultunk lefelé a völgybe.

Több gép is dolgozott.

A Rizikó vízesés 2008-ban.

Ez maradt a Rizikó vízesésből 2012-ben.

       A Kissebes völgye nem védett terület. A természet talán majd begyógyítja sebeit, nem tűnnek el a vízesések, kinőnek a fenyők, és olyan lesz a Kissebes völgye, mint valamikor, 1905-ben, amikor Czárán Gyula felfigyelt rájuk. Vagy talán csak emlékeinkben, fotókon maradnak meg az egykori képek?

2012.09.23 és 30 - Őszi kirándulások az Erdélyi Érchegységben

       Az erdélyi tájak közül az Erdélyi Érchegység (Munţii Metaliferi) sokarcúságával és változatos felépítésével vonja magára a figyelmet. Az Aranyos, a Maros és a Fehér-Körös folyómedrei tagolják ezt a hegyvonulatot, Fehér és Hunyad megye területén fekszik. A hegységben található az úgynevezett „aranynégyszög”: a Verespatak, Aranyosbánya, Nagyág és Zalatna falvak által határolva.

      A területen rendkívül nagy mennyiségben fellelhető nemesfémek a neogén korban lezajlott vulkanikus tevékenység eredményei. A vidéken már a Római Birodalom idején is folyt az arany kitermelése. Ennek ellenére még mindig itt található Európa legnagyobb arany és ezüst lelőhelye.

A Kopasz-Detunata.

                                                          

            Az Erdélyi Érchegység messze van Kolozsvártól, ezért ritkán kirándultunk ide. Elhatároztuk, hogy ezen őszön jobban megismerjük ezt a vidéket. Szeptember elején az Algyógyi szorosok szurdokvölgyeit jártuk be, a hónap második felében a hegycsúcsokat tűztük ki úticélnak.

           Szeptember 23-án kiskocsikkal a Detunátára indultunk, a túrát Vas Géza vezette. Az Aranyos völgye felől közelítettük meg Abrudot, onnan letértünk a Bucium Şasa felé vezető útra. Csodálatos őszi idő volt, meleg és felhőtlen tiszta égbolttal. A természetjárás minden évszakban szép, de a leglátványosabb talán az ősz, amikor az erdőben a fák levelei tarka színekben pompáznak. Nemcsak az ősz színeit csodálhatjuk, ilyenkor gyakori a tiszta, derűs idő és a hegytetőkről nagyon messze elláthatunk.

          Aki nem ismeri a Bucium Şasaról a Detunátához vezető utat, ne aggódjon. A falu központjában egy barátságos kiskutya csatlakozik a csoporthoz (már évek óta kísérgeti a turista csoportokat), indulásra sürget az embereket, sietteti a lemaradókat, majd előreszalad és mutatja az utat, nyugodtan rá lehet bízni a túravezetést. Ismertük az utat, de nem utasítottuk vissza a társaságát, vidám és kedves  kisérőnk volt végig a kiránduláson.

          A templom melletti ösvényen indultunk felfelé, egy meredek kaptatón kapaszkodtunk fel, míg elértük a szekérutat, amely felfelé halad. A távolság a csúcsig nem nagy, 4-5 km-lehet. A piros vonal jelzést követjük , előbukkan hol a Detunata Flocoasă  (Erdős Detunata - 1258 m magas és erdővel borított), hol a látványosabb Detunata Goală (Kopasz Detunata - 1158 m) csúcs, hol mind a kettő. Elhaladtunk a Fefeleaga ház mellett. Itt három nyelvű tábla hírdeti, hogy turisták sátorozhatnak és ennivalót is vásárolhatnak. Tovább megyünk, elérjük a forrás tisztását, itt tetővel ellátott asztal és padok fogadják a turistákat, tízóraizunk, majd elindulunk a Kopasz Detunata csúcsa felé. Keskeny ösvény, piros pont jelzés vezet a fenyvesen keresztül, kiérünk a fák közül és előttünk ott magaslik a Detunata hatalmas sziklatömbje.Több száz, vagy ezer bazaltoszlop, mint valami hatalmas orgonasípok, meredeznek, függőlegesen, kissé vagy egészen meghajolva. Alatta kőomlás, letöredezett végek, szabálytalan négyzet forma keresztmetszettel. Megkövesedett lávából keletkeztek. A látvány ámulatba ejt, mintha óriások dobálták volna egymásra és szanaszét a hatalmas bazaltoszlopókat. Valószínüleg ez a kép ihlette azt a régi legendát is, mely óriások és tündérek közötti viszályra vezeti vissza a Detunata keletkezését. Lefotóztuk a Detunátát, átmásztunk az alatta levő bazalt lapokon, egy kacskaringós ösvényen felmentünk a tetőre. Csodálatos a kilátás, alattunk 70 méter mélység, előttünk Verespatak, a Nagybihar, jobbra az Őreghavas csupasz gerince, balra az Abrud környéki hegyek, kimagaslik a Vulkán plató. Megpihentünk a tetőn, majd visszatértünk Bucium Şasara, és mivel az időnkből még kitelt, hazafelé  menet megálltunk Verespatakon is.

A Vulkán nevű mészkőtömb már messziről feltűnik.

                                     

           A következő héten, szeptember 30-án a Vulkán hegyre  kirándultunk, a túrát Vlád Pali vezette. Az Érchegység északi részén található Vulkán nevű mészkőtömb már messziről feltűnik az Abrudról Brad felé vezető úton, a Fehér-körös és az Aranyos vízválasztóján egy 1257 m magas, látványos sziklatömb. Buceş-Vulcan falu határában terül el, a Buceş-Vulcan hágótól a szintkülömbség 500 m, területe 5 ha, 1979 óta rezerváció. Három oldalon meredek sziklafalak szegélyezik, melynek magassága egyes helyeken eléri a 300 m-t. Formája messziről a Székelykőre emlékeztet, de megfordítva, mintha tükörképet látnánk. A hágon hagytuk a kocsikat, innen gyalog indultunk tovább. A környék nagyon szép, valószínüleg látogatják turisták, bár kevés információt kaptunk róla az interneten, de a nemrég megjelent DIMAP (Erdélyi Érchegység) térkép kezdőoldalán a Vulkán hegy díszeleg. Fel szeretnénk jutni a tetőre, kérdezösködünk a helybeliektől, több túristajelzést is találunk, de elég nehezen követhetők.Az autóút nyeregpontjából északnyugatnak indulunk, majd egy nyugat felé vezető szekérutat követünk a meredek sziklafalak alatt. Elérjük az erdőt innen már meredek ösvényen kapaszkodunk felfelé. Ketté válik a csoport, egy része a meredekebb kék kereszt jelzést követi, a másik csoport a kék pont jelzésen indul tovább. A két jelzés egy nyeregben keresztezi egymást. Egy sziklás csúcsra kapaszkodunk fel, ahonnan gyönyörű panoráma tárul elénk, 1200 m körül vagyunk, szép kilátás nyílik Verespatak, a Detunata, a Bihari hegyek, valamint a Gyalui havasok felé. A kék kereszt jelzés tovább halad a legmagasabb ( 1257 m) csúcs felé, négyen a csoportból azt is megjárják. Egy erdős oldalon, meredek, de jól követhető ösvényen ereszkedünk vissza a faluba, ahonnan délután 5 órakor indultunk vissza Kolozsvárra.

2012.09.23-Detuáta és Verespatak

2012.09.30-A Vulkán hegységtől a Detunátáig

 

 

2012.09.08-09-Algyógy és környéke – csodálatos völgyek, vad sziklaszorosok

          Szeptember 8-án és 9-én az Algyógyi szorosokba kirándultunk, kilencen vettünk részt, túravezetőnk Vlád Pál volt. Kolozsvárról indultunk szombaton kora reggel, még sötétben, Torda, Enyed majd Gyulafehérvár felé. Ott tartottuk az első megállot, megnéztük a restaurált várat és a római katolikus székesegyházat, majd Alvincen (Vințu de Jos) megittuk a reggeli kávénkat. A Maros völgyén mentünk tovább. A szokatlanul meleg és száraz nyár miatt nagyon elapadt a Maros, alig csordogált egy kevés víz a mederben. Déva elött letértünk Algyógy (Geoagiu) felé és Erdőfalváig ( Ardeu) mentünk. Innen indulunk el a  Mádai (Cheile Madei vagy Măzii) szorosba. Ezen a vidéken több sziklaszoros is van ( a Cibului, Băcăiei, Glodului, Ardeului, Madei, Balşa szorosok– ezek rezervációk), bár a környező hegyek-dombok alig haladják meg a 700 métert. Ezeket a szorosokat kevesen látogatják, alig ismertek, de a helybeliek tisztában vannak a vidék turisztikai értékeivel. A szorosok nagyobb vízállás esetén nehezen járhatók.

A Mádai-szoros.

          Az idő szép, bár szeptember van érződik még a nyár melege, de már láthatók a közeledő ősz előjelei.

          A Mádai-szoros 3 km hosszú. A szoros elején a köveken egyensúlyozva próbáltunk haladni, de a közepétől csak a vízben gázolva jutottunk elöre. Ösvény nincs, csak a patakmeder, meredek sziklafalak mindkét oldalon. A kristálytiszta patakvíz visszatükrözi a sziklák képét és a felhőtlen kék eget. Nehéz szavakkal leírni a szorost, a szeptemberi napsütésben csodálatos látványt nyújtanak az érdekes sziklaalakzatok és a függöleges, síma sziklafalak. A szoros közepén egy bővizű karsztforrás buzog elő a sziklából, kellemes ízű vize oltja a szomjúságot. Azt mondják, nyáron hideg, de télen nem fagy be. Máda ( Mada) falu határában ér véget a szoros. Itt megpihenünk, majd felkeressük a befalazott barlangot ( Peşterea Zidită) egy hatalmas sziklafal, a Piatra Măzii oldalában. Ez a barlang búvóhely volt, a XVII. században a portyázó csapatok elől idemenekülő környékbeliek kőfallal és lőrésekkel tették védhetővé. A barlang szájából szép kilátás nyilik a környező dombokra, hegyekre, sziklákra. Az első tágasabb teremből, egy keskeny bejáraton le lehet jutni egy 545 méter járathosszúságú barlangba, melyet cseppkövek ékesítenek és denevértelepek találhatók.

          Visszatérünk a szoroson keresztül, majd egy másik, kisebb szorost, a Bálsai szorost (Cheile de la Balşa) keresünk meg. Ez a szoros nem annyira látványos, de itt is érdekes, teknő alakú sziklaképződmények vannak, a meder majdem teljesen száraz, csak a völgy elején van egy kevés víz, a végében egy vízesés nyoma látszik, de a kiszáradt mederben most nem folyik víz.

Vízesés a Glodi szorosban.

         
          Éjjelre szállást Algyógy-fürdön (Geoagiu-Băi) kaptunk. Egyesek a termál strandot keresték fel, míg a többiek, a Clocota vízesésig sétáltunk el, de sajnos a nyári szárazság miatt, itt is alig csepegett egy kevés víz, így a vízesés nem volt annyira látványos, ahogy elképzeltük. Reggel még megnéztük a Germisara nevű római fürdő maradványait, majd elindultunk Erdőfalva ( Ardeu) felé. Onnan a Glodi szorosba indultunk.
           A patak medrében, óriási kövek közt másztunk felfelé. Az elöző napi túra kényelmes séta volt ehhez az úthoz képest. Óriási sziklák, kőgörgetegek közt kapaszkodunk, érdekes színek keveréke, kristálytiszta patakvíz, kis vízesések, meredek sziklafalak kárpótoltak a fáradságért. A szoros közepe táján értük el a piros háromszög jelzést, ami az erdőn keresztül vezet fel a faluból. A jelzés tovább a patak medrét követi és hamarosan egy forráshoz érünk ( Izvorul Tămăduirii), ezt a forrást a helybeliek gyógyitó hatású csodaforrásnak tartják. Innen tovább menve, egy elágazáshoz jutunk, egy nyil a szoros szükületéhez ( Strâmtura) irányit, a másik irányba a piros háromszög halad tovább a tető, majd Glod falu felé.

A Strâmtura.

           A Strâmtura-t néztük meg, amely valóban csodálatos látvány nyújt. Nagyon keskeny sziklaszoros, melyben kád szerű sziklavájatok vannak, egyikből a másikba folyik a víz, kis vízeséseket alkotva. A víz itt elég mély, 1,5 m-nek is mondják, megpróbálkoztunk bemenni a szűk szorosba, de a víz nagyon hideg, így csak a sziklaszükület elejéről fotóztuk térdig érő vízben a különleges szorost és a csodálatos szinekben játszó sziklafalakat, ahol a sárgától a barnáig és a bordóig minden szinárnyalat megtalálható.

          Az időnk nem engedte meg, hogy tovább menjünk a jelzésen, mert hosszú út állt elöttünk Kolozsvárig és du. 4 óra felé indulni akartunk. A piros háromszög jelzésen tértünk vissza a faluba, ezuttal az erdei ösvényen, kikerülve a sziklás patakvölgyet, egy tisztásról szép kilátás nyílt a tájra és a szoros felett levő meredek sziklafalakra. Itt csoportképet is készítettünk.

           Haza Zalatna ( Zlatna) felé mentünk, majd az Ompoly völgyén ereszkedtünk le Tövis ( Teiuş) felé. Útközben még megálltunk Sárd ( Şard) faluban, ahol egy középkori református műemlék templom is van, majd tovább indultunk és este 8 órakkor megérkeztünk Kolozsvárra.

Csoportkép a Glodi szoros felett.

 http:/.fotoalbum.eu