Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2012.11.11- A kisbányai Buszkát tető (1672 m) és 2012.10.14 - A kissebesi vízesések

Kilátás a  Buszkát tetőről
       
 November 11, egyike azon ritka napsütésés szép őszi napoknak, amikor a 
Buszkát csúcsról, a Bedellő sziklái felett a távolban a Fogarasi havasok hóborította 
csúcsait láttuk. 



2012.10.14


Pusztuló kirándulóhelyek: a kissebesi vízesések




"Amint az utolsó fát kivágtuk, az utolsó halat kifogtuk 
és az utolsó folyót is megmérgeztük, rájövünk majd,
 hogy a pénz nem ehető."
(Greenpeace)



      A kissebesi vízesésekhez tett kirándulás a 2008-as EKEVándortábor egyik kedvence volt. Azóta nem jártunk arra. Négy év után, két hete keltünk útra, ám csalódnunk kellett: úti célunkat szétdúlták, csak reménykedhetünk, hogy a helyszínen zajló munkálatok után valaki a természet helyreállítására is odafigyel majd.


2008-ban néhány fehér ház, egy elrejtett völgy, csodálatos tisztás.


Körös-körül fenyvesekkel borított hegyek őrzik a hatalmas vízfelületet. Előttünk a Kissebes völgye, balra a Nagysebes völgye, háttérben a Horgas-havas. Mögöttünk a Vigyázó (Vlădeasa) zárja a körpanorámát. Balra, a gát másik oldalán erdészút vezet a Cserepes (Ciripa) erdészház és Eszmeralda-forrás felé, innen gyalog juthatunk el az 1283 m tergerszint feletti magasságban található kétlépcsős, 25 méteres Ördögmalom-vízeséshez.

Egy szokványos túrán, így 2008-ban is a Floroiu erőműnél jobbra térünk, a Jád völgyébe vezető úton haladunk néhány km-t az egykori munkásszállásokig. Innen gyalog beereszkedünk a Kissebes völgyében levő erdészeti útra, könnyű séta a patak jobb partján, és hamarosan megpillantjuk a Kaldár-, Rizikó- és Kánkán-vízesést. Az út fenyők közt halad, 2–2,5 óra alatt eljuthatunk a Măgura erdészházhoz, itt jobbra van egy emelkedő a Forrásesztena (Stâna de Izvor) irányában. A tetőn halad a Biharfüredről érkező kék jelzés a Jád völgye felé. Szép havasi legelőkön vezet az ösvény, majd fenyőerdőkön keresztül, végül meredeken beereszkedik a lesi motelhez, a Jád völgyébe.

Mostani kirándulásunk alkalmával az autókat a gát felett hagytuk, innen gyalog indultunk a füves ösvényen. Elhaladtunk egy kis fa védkunyhó mellett, balra alattunk a tó kisebbik ága, a felszálló párából tudtuk, hogy ott van, magát a tavat tiszta időben sem láthatnánk, annyira mélyen fekszik. Felette az 1792 méter magas Bocsásza (Buteasa). Erdőn haladtunk át, majd elszórt tanyák, hegyvidéki házak között. Elhagyva a szekérutat, meredek oldalon indultunk lefelé a völgybe. 2008 nyarán szép, napos időben jártunk itt, friss, üdezöld volt a fű, virágosak a fák, kis fahíd, néhány fehér ház, távol a világ zajától elrejtett völgy, csodálatos tisztás. Most a zord időben a táj is kicsit barátságtalan, de a völgyekből felszálló ködfoszlányok érdekes látványt nyújtottak. Közben mind lejjebb ereszkedtünk a kanyarogva haladó keskeny ösvényen, nemsokára felbukkant a Kissebes völgye, a Poieniţa-tisztás, a patak, a házak. A fahídnak nyoma sincs, a köveken egyensúlyozva keltünk át a vízen.

Elindultunk felfelé a völgyön a vízesésekhez. Az erdészút sáros volt, de nem az esőtől, az utat feltúrták, nagy csöveket fektettek le, több gép is dolgozott. – Valami kisebb vízierőmű készül itt – mondta az egyik munkás. A frissen feltört földet, szikladarabokat a patakmeder oldalára tolták. Nem voltak már meg a vízeséshez vezető ösvények sem, elfedte őket a törmelék. Köveken, földhányásokon botorkálva, nehezen tudtunk csak leereszkedni és megközelíteni a három vízesést. Indultunk hát tovább, felfelé a völgyön. Közben az eső is eleredt, siratta velünk együtt a Kissebes völgyét. Nem mentünk végig a völgyön, a harmadik vízesés után átkeltünk a patakon és elindultunk a fenyőerdőben felfelé az úton, hogy a gerincen térjünk vissza a kocsikhoz, kivágott farönkök közt botladozva. Mire kiértünk a gerincre, sűrű felhő ereszkedett le. Az egyre sűrűbb ködben semmit nem láttunk a tájból, még egymást is alig. Nem vettük észre a jobbra térő utat sem, így jó pár km-rel többet gyalogoltunk. Egy jóindulatú pásztor igazított útba.

   

Elindultunk lefelé a völgybe.


Több gép is dolgozott.



A Rizikó vízesés 2008-ban.

Ez maradt a Rizikó vízesésből 2012-ben.

       A Kissebes völgye nem védett terület. A természet talán majd begyógyítja sebeit, nem tűnnek el a vízesések, kinőnek a fenyők, és olyan lesz a Kissebes völgye, mint valamikor, 1905-ben, amikor Czárán Gyula felfigyelt rájuk. Vagy talán csak emlékeinkben, fotókon maradnak meg az egykori képek?