Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2015.12.13-Decemberi hagyományos évzáró túrák – Mikulással, forralt borral, hegymászásassal és enyedi borkóstolóval






            December a hagyományos évzáró túrák hónapja. Hó nem volt még az idén, az időjárás egész tavaszias, a Mikulás sem ülhetett szánkára, gyalogosan érkezett a Cérna forrás tisztására. A Cérna-forrás a kolozsvári Bükki-erdőben, a Papok-rétje alatt ered a Hideg-patak medrének a közelében. A forrás neve állítólag onnan származik, hogy a vízhozama annyira kicsi, hogy csupán cérnaszálnyi erecske csordogál a forrás csövéből. A réten hó helyett kék májvirágot találtunk a fű között decemberben 5-én.
            Kedves gyermekkori emlékeink közé tartozik a Mikulás nap, amire felnőttként is szívesen gondolunk vissza.  Ilyenkor este, mikor elcsendesedtek az utcák, az ablakba kitettük a tisztára pucolt cipőket, melyek reggelre tele voltak ajándékokkal. Az ekés Mikulás az erdőben osztja szét az ajándékokat, ez úgy történik, hogy minden résztvevő egy kis csomaggal érkezik, amiket a Mikulás, aki most Bagaméri Tibor volt, segédjeivel gondosan összegyűjtött és számot akasztott rájuk, majd minden résztvevőnek kiosztottak egy-egy számot, ugyanannyit ahány csomag volt. Sajnos a cipőink  nagyon sárosak lettek, hiába takarítottuk ki őket gondosan otthon, az utak a tisztásig sárosak, csúszósak voltak Így hát, a Mikulás nem a cipőkbe tette, hanem a kezünkbe adta a csomagot. A kirándulás kellemes hangulatban telt, örvendtünk az ajándéknak és a kellemes napsütésnek. Indulás előtt Tatár Feri humoros kis előadással szórakoztatta a társaságot. A Mikulás-túrán 40-en vettünk részt.
            Egy héttel később, december 12-én került sor a hagyományos borforraló túrára a Bácsi-torok egyik tisztásán. A túrát ebben az  évben Tóth István szervezte, 39-en gyűltünk össze, volt aki a Törökvágás tetejéről jött, keresztül a Hója erdőn, mások a 31-es autóbusz végállomásától, a Bácsi torkon keresztül jutottak el a borforralás tisztására. A rendezvény a megszokott módon zajlott, mindenki hozott forralni való bort, cukrot, fűszereket, a szervező az üstben megforralta a bort. Mikor elkészült szépen, rendben sorba álltunk a poharainkkal, csuprainkkal, kinek mi volt. Közben a parázson nyárson szalonnát pirítottunk. A nap kellemesen telt, a tavaszias, enyhe idő feledtette velünk a sáros utat, amelyen idáig jöttünk. Hazafelé a csoport egy része a Bácsi torkon keresztül a 31-es autóbusz megállójába  indult, a másik része a Szent Pál tetőn keresztül, a Donáth út felé.


            December 13-án, vasárnap a szintén hagyományossá vált nagyenyedi borkostolóra mentünk, szervező Vlád Pál volt, húszan vettünk részt. Persze, a borkostoló csak a túra befejezése, előtte egy szép utat jártunk be. Első megálló Torockó volt, itt a reggeli nap fényében megcsodáltuk a Székelykőt, az Ordaskőt, a falu csorgóját és a hófehér, egyforma házakat. Jól ismert képek, sokszor láttuk, mégis mindig lenyűgöz a látvány. Torockón nem lehet átutazni úgy, hogy meg ne álljunk egy keveset, aki egyszer itt járt, az örökre a szívébe zárja ezt a csodálatos tájat. Fél órát töltöttünk itt, a Gondűzőben elfogyasztottuk a reggeli kávénkat, majd tovább indultunk Torockógyertyánosra (Vălişoara). Az enyedi útról letértünk balkéz felé, egy mellékúton parkoltunk. Innen gyalogosan indulunk az előttünk álló sziklatömb irányában. Ez a Dáta szikla ( 884 m), amely a Székelykő és a Kőközi-szoros közötti magányos sziklatömb. Elindultunk egy ösvényen, amely elég meredeken indult neki a hegynek. A táj itt hasonlít a Székelykő alatt levő füves, teraszos területhez, talán itt is gazdálkodtak valamikor, ezen a sziklás, termőtalajban szegény vidéken. Több kis, mesterséges tavat láttunk, valószínűleg pisztrángot tenyésztenek. Ahogy felfelé haladtunk, mind többet láttunk a tájból, nemsokára elértük a sziklák alját. Innen még meredekebb emelkedő következett, füves, sziklás talaj, jobbra és balra meredek sziklafalak. Balra kanyarodtunk, hogy megkerüljük a nagyobbik sziklatömböt, majd erdős-bokros oldalon haladtunk tovább felfelé.
            Egy megriadt őz menekült előlünk egy bokorból, feljebb pár darab fürj száll fel ijedten, előbukkant egy kutya is, valószinüleg rájuk vadászott, de látva minket odébb állt. Egy tövises vadrózsa bokor ágán egy kis gyík csüngött tövissel  átszúrva. Furcsa, hogyan kerülhetett oda? De erre is megkerült a magyarázat. A nálunk is honos tövisszúró gébics tartalék eledele lehetett, ősszel elvándorolt és ott felejtette. Ez a verébnél kicsivel nagyobb madár, fakó vörhenyesbarna, hasa és oldalai krémszínüek, félhold alakú barnás foltokkal, szívesen ül tüskés bokrok csúcsán, főleg nagyobb rovarokat és apró hüllőket is fog, zsákmánya feleslegét gyakran tövisre tűzi. 


            Kiértünk a fák közül remélve, hogy a tetőn vagyunk, de korai volt az öröm, hátra volt még egy meredek kaptató. Kicsit kifújtuk magunkat, nekivágtunk a még hátralévő emelkedőnek és nemsokára fent voltunk a tetőn, 400 m színtkülönbséget másztunk ki. A csodálatos panoráma kárpótolt a fáradságért. Alattunk Torockógyertyános házai, távolabb, nyugat felé a Bedellő vonulata, tetején hó van, kicsit előbbre jól kivehető a Bután kő kettős csúcsa, délnyugat irányban a piramis alakú Pilis (1250 m) hegyes csúcsa emelkedik ki. Északnyugat felé Bedellő falu (Izvoarele) házai és a Plaiului szoros, látható Torockó- Szentgyörgy és a vár. Torockó felé a kilátást fák takarták el. Dél felé a Kőközi-szorost (Cheile Aiudului) láttuk ködfátyolon keresztül és az Enyed felé vezető utat. Felettünk gyönyörő kék ég és csodálatos napsütés, ritka ilyen szép idő decemberben, melegen sütött a nap. Déli irányba mindent vastag, fehér felhőtakaró borított, csak egy-egy hegyhát emelkedett ki a fehér tengerből. Valahol távol, a látóhatár szélén jól látható volt a Fogarasi havasok hóval borított sziklás gerince. Tiszta az idő és jók a látási viszonyok Sikerült fotókon is megörökíteni ezt a csodálatos látványt. A piros ponttal jelzett turista ösvényen tértünk vissza Gyertyánosra, a Dáta szikla keleti oldalán ereszkedtünk le. Rövid megállót tartottunk még a Kőközi-szorosban, onnan Nagyenyedre mentünk bort vásárolni a közeledő ünnepekre.
            Nemsokára véget ér a 2015-ös esztendő. Köszönjük mindazoknak az eketársaknak az önzetlen munkáját, akik hozzájárultak a kirándulások megszervezéséhez, melyeken sok szép tájat bejártunk és kellemes napokat töltöttünk, teljesítmény túrák voltak szervezve, fotókiállítások, vetítések, kiadványok szerkesztve, a csucsai kulcsosháznál közmunkákon vettek részt, vagy valamilyen formában hozzájárultak az egyesület tevékenységéhez. Nemsokára kezdődik egy új esztendő. Szánjunk szabadidőnkből minél többet a természetjárásra. Turistáskodni annyi, mint járni a szabad természetet, felkeresni, bebarangolni a hegyeket, gyakorlását nem korlátozza az évszakok változása, sem az életkor haladása.  Dr.Zsitvay Tibor szavait idézve: “Tüdőt és lelket tisztít. Visszavezet a Természethez, az örök megújhodás forrásához. Felemel a sár, a por, a gyárak füstje, a hétköznapi gondok fölé. Nagy távolságokon repül végig a turista tekintete és lelke, mint a dalos madár; száll a magasságokba, hódolatra a csodálatosan szép és harmonikus Természet Örök Alkotója elé.”