Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2015.02.01 - Februári kirándulás a Sebes-Körös völgyében





A Bihar és a Vlegyásza hegységek „árnyékában” meghúzódó Királyerdő hegység  varázslatos látványosságokat tartogat a természetkedvelők számára. A hegység északi peremén alakította ki a Sebes-Körös vadregényes, kanyargós, festőien szép szurdokvölgyét. Itt található a  Vársonkolyosi-, és Révi-szoros, ahol a víz áttörte a Bihar hegység, a Királyerdő hegység és a Réz hegység között található jura kori mészkőtömböt. A Királyerdő hegység északi peremén fekszik Vársonkolyos (Șuncuiuș). A környék kirándulásokra, kikapcsolódásra, sziklamászásra, barlangászásra kitűnően alkalmas övezet, felszínét karsztos formák, dolinák, szurdokok, barlangrendszerek teszik változatossá. A táj szépsége európai viszonylatban is egyedülálló. 




Vársonkolyos a múlt század második felében bányásztelepülés volt, most csak számtalan elhagyott, romos emlékét láthatjuk az egykor szebb napokat látott iparnak.
A februári tavaszias idő kicsalogatott a természetbe és a hónap első napján Vársonkolyos környékén túráztunk. Az idő felhős volt, itt-ott hófoltok, de nem volt hideg. A kolozsvári  nagyállomásról indultunk a reggeli vonattal Körösbánlakára (Bălnaca), innen kezdtük gyalogtúránkat Vlád Pál túravezetővel. A vonatmegállótól a Vársonkolyos felé vezető úton indultunk a falu házai közt, majd balkéz felé tértünk. Előttünk egy sziklás oldal és egy fenyves látszik, jobb kéz felé egy ösvény felvezet a tetőre. Balra a fenyvest, jobbra a falu szélső házait és a templomot látjuk. Az ösvény egy bozótos erdőrészen, fiatal fenyők és nyírfák közt vezet tovább, elhaladunk egy kis tó mellett, nemsokára kijutunk a fák közül és előttünk kitárul a táj. 



Az alagút feletti gerincen vagyunk, a Simon-dombon (465 m), melyet a Sebes-Körös egy hatalmas kanyart leírva megkerül. Átvágunk egy füves legelőn, majd ismét egy fenyves mellett haladunk. Elérünk egy kilátópontot. Az idő felhős, de elég jó a kilátás. Alattunk Vársonkolyos házai, kicsit távolabb a Révi-szoros sziklái láthatók. Folytatjuk utunkat a gerincen, melyet a vasúti alagút szel át és a Vársonkolyosi-szoros kanyargós szurdokvölgyét látjuk a következő kilátópontról. 



Elhagyunk egy víznyelőt (dolinát), az ösvény fokozatosan ereszkedik a Nagy Magyar barlanghoz, amely mellett egy menedékház és sátorozásra alkalmas hely van. A barlang a Vársonkolyosi szorosban van, közel ahhoz a helyhez ahol a Méhsed  (Mişid) patak a Sebes-Körösbe torkol.  A Nagy Magyar barlang bejáratát már fentről a kilátóról is megcsodáltuk. A szurdokvölgy a településtől mindössze két kilométerre van. A Sebes-Körös helyenként sziklaköveken, széles, ám nem túl mély patakként csordogál a szemet gyönyörködtető völgyben, a folyó menti tisztásokat erdők, hegyek és sziklaszirtek szegélyezik.Több helyen is lengőhídak vezetnek át a túlsó partra. Az első lengőhíd  épp az impozáns, hatalmas nyílású Nagy Magyar barlanghoz (Peștera Unguru Mare) vezet. Most a hídon levő vaskapu zárva volt és a barlangba csak vezetővel lehet belépni, így nem látogathatjuk meg. A szorosba vezető út az lengőhíd melletti tisztáson ér véget, innen már nem lehet tovább haladni a völgyben. A Körös partján folytatjuk utunkat Vársonkolyos felé. A második híd a Méhsed (Mişid) völgy elejére visz. A vadregényes Méhsed (Mişid) völgy alsó szakaszán, egykor erdőkitermelő kisvasút működött, ennek felszámolása után a völgy visszakapta eredeti vadságát, bejárása a vízen való gyakori átkelések miatt igazi élménytúra. A környék bővelkedik barlangokban. A Méhsed (Mişid) völgyéből juthatunk el a Lesján- (Peștera Leșiana) és a Bíró Lajos-barlangokhoz (Peștera Moanei).  






A harmadik hídtól érhető el a Szelek barlangja. Szemben velünk egy 90 m magas sziklán valamikor vadászkastélyt volt, ennek romjaira épült egy menedékház. Átmegyünk a lengőhídon és megkeressük a Szelek barlangjának (Peștera Vîntului) bejáratát. A vasrácsos régi bejáratot már nem használják, felette látható egy lezárt vasajtó és egy tábla, amely jelzi, hogy a Szelek barlangjának bejáratánál vagyunk. Látva a lebetonozott bejáratot, ha valaki nem tudja, nem is feltételezi, hogy mi rejtőzik az erősen szeles lyuk mögött.  A tulajdonképpeni bejárat a tábla feletti sziklában volt, de ez annyira szűk volt, hogy még egy gyerek sem fért volna be. A lyukból kiáramló erős szél miatt a helyi juhászok a  „Szelek odújá”-nak nevezték és nagy melegben oda húzódtak hűsölni. A barlangot Bagaméri Béla ( a Kolozsvári Amatőr Barlangkutató Klub megalapítója) fedezte fel 1957 április 7-én. A sziklahasadékból kiáramló erős léghuzat egy nagy és összefüggő barlangrendszert jelzett. A barlang feltárása sok évet vett igénybe. A barlang bejárata 356 m tengerszint feletti magasságban van, a bejutást beépített lépcsőfokok segítik. A bejárat után egy barlangi patak van, ami folyás irányban rövidesen eltűnik, és a Frântura-tisztáson tör majd a felszínre. A barlangrendszer labirintusos jellegű, hatalmas kiterjedésű, többszintes járatrendszer. A kezdeti szakaszt turisták is szokták látogatni, de ez csakis előzetes egyeztetés után, vezetővel lehetséges. A barlang teljes egészét csak jól felszerelt kutatócsoportok, barlangászok járhatják. A járatok összhossza meghaladja a 47.000 métert.



Miután megtekintettük a Szelek barlangjának bejáratát, elindultunk felfelé a kék háromszög jelzésen a Kastély-panzió felé. Az ösvény szélén több helyen is kis csokrokban virágzott a szártalan kankalin (primula vulgaris) sárga virága. A kankalint kulcsocska néven is ismerik, de nevezik Szent Péter kulcsának is, mert virágai úgy nyílnak, mintha kulcsok lennének felfűzve. Nagyon alacsony termetű virág. A halványsárga, körülbelül egy centiméter átmérőjű virágok magányosan nyílnak a rövid száron. Március végén, áprilisban a Misid völgyi túráinkon a völgyet elborították a kankalin sárga virágai. De most csak február elseje van – talán ilyen hamar véget ér a tél, nem valószínű. A keskeny ösvény egyre meredekebben halad felfelé a sziklák között, míg végül felér a tetőre. Itt a Körös-szoros feletti sziklán valamikor vadászkastély volt, a 19. század végén Vársonkolyos a Zichyek uradalmához tartozott, a család egyik tagja, ifj. Zichy Ödön építette a kastélyt amelynek romjaira komfortos menedékház épült, udvarán kis faházakkal (Castelul Şuncuiuş).


Innen már a falu házai közt kanyargós út vezet le Vársonkolyos központjába. Az állomásra érünk, nemsokára jön a vonatunk és egy kellemes nap szép élményeivel térünk haza Kolozsvárra. A február eleji enyhe időjárás nem tartott sokáig, néhány nap múlva ismét visszatért a tél, havazott és az idő is hidegre fordult. Még várnunk kell, míg eljön a tavasz.