A
természet minden évszakban szép, minden évszaknak megvan a maga különleges
varázsa. De talán a legszebb ősszel, mielőtt a levelek lehullanak és csodálatos
színekkel csalogatják a turistákat. Ez a látvány még csodálatosabb, ha az őszi
erdő színeit ragyogó napsütésben szemlélhetjük.
Október
12-én az Aranyos völgyébe indultunk, az elmúlt napok csodálatos időjárása, a
tiszta égbolt és ragyogó napsütés arra biztatott, hogy keressünk egy olyan
helyet, ahol a legszebb az őszi erdő színpompája. Az idő kedvező, napközben szinte
nyárias meleg van, csak a hűvös éjszakák és a rövidülő nappalok emlékeztetnek
az őszre. A választás ennek a csodálatos völgynek egy kevésbé ismert és
látogatott részére az Aranyos egyik baloldali mellékága mellett levő Alsóaklos
(Ocoliş) nevű településre esett. Itt a Gyalui havasok déli részén, Alsóaklos
(Ocoliş) és a Podságai-szoros (Cheile Poşegii) között, a Bélavártól
(Scărita-Belioară) délre, az Aranyos folyótól északra két hatalmas sziklafal emelkedik
az ég felé, a Vultureasa és a Vulturese sziklái, hasonló nevük ellenére két
különböző gerinc. Hatalmas sasszárnyakhoz hasonlítanak, talán innen kapták
nevüket, vagy talán valamikor sasok éltek itt a kopár sziklabércek között.
Jelzett
turistautak nincsenek, még ösvényeket is alig találunk. Egy régi jelzés, egy
piros háromszög elmosódott nyomai láthatóak csupán, amely Aranyoslonkáról (Lunca
Arieşului) indul a Vultureasa gerincén keresztül a Muncelu gerincre, majd a
Bélavár alá vezet. De ezt az ösvényt már nem nagyon használják, mert a
kirándulók inkább a Podsága völgy felől közelítik meg a Bélavárt. Talán a
Bélavár népszerűsége vonja el a figyelmet ezekről a csodálatos sziklákról,
erről a romantikus tájról, pedig szépségben nyugodtan felveheti a versenyt a
Bélavár sziklaormaival. A Vultureasa és a Vulturese sziklafalait egy vad
patakvölgy és egy hágó
választja el egymástól. A Valea Craca patakocska a két meredek oldalról
lecsorgó esővizet és a környék forrásvizeit gyűjti össze és Alsóaklos
központjában a völgy főpatakába, az Ocolişba ömlik. Az Aranyos völgyéből nem
látható a két szomszédos sziklabérc, talán ez is magyarázatot ad kevésbé ismert
voltukra. Aki a Bedellő kilátóján járt, vagy a Vidalykő tetején, az
valószínüleg felfigyelt a Bélavár előtt húzódó hatalmas sziklafalakra.
A
vidék nem ismeretlen számunkra, jártunk már erre évekkel ezelőtt, voltunk tavasszal,
mikor a henye boroszlán lila virága és a kék színű pompás tárnics (encián) elborítja
a sziklákat, de ősszel is, mikor a fák levelei ezer színben tündököltek,
voltunk esőben, voltunk napsütésben és mindig sikerült egy-egy újabb arcát
látni ennek a különleges sziklatömbnek. Most az őszi erdő felejthetetlen
látványa vonzott erre a tájra. Kolozsvárról kiskocsikkal indulunk Torda felé
reggel 7 órakor még sötétben. Lassan virradni kezd, de az Aranyos völgyébe érve,
Borrévtől (Buru) egyre sűrűbb köd fogad. A főútról letérünk a 4 km-re levő
Alsóaklos (Ocoliş) faluig. Túránkat innen kezdjük Vlád Pali túravezetővel,
kilencen indulunk útnak a Vulturesa felé.
Elhagyjuk az Aranyosronkra (Runc) vezető utat,
a templom után balra térünk, itt parkoló helyet keresünk a kocsiknak, innen
gyalog megyünk tovább. A Valea Craca patak völgyén indulunk el egy szekérúton (
432 m),
egy darabig még a falu házai között, majd a házak elmaradnak, 3 km után egy hídhoz érünk,
ahol az út kettéválik, jobbra, a patak mellett csak egy keskeny ösvényben
folytatódik. Mi balra térünk, átmegyünk egy hídon, ez egy szélesebb út, enyhén
emelkedik a hegyoldalban, kétoldalt erdő, 45 perc után ismét egy elágazáshoz
érünk, egyenesen haladunk tovább, nem térünk le, bár a jobbra kanyarodó ösvény
a Vultureasa szikláinak aljába vezet, innen szemtől-szembe lehet látni a
meredek sziklafalat, de felmenni a tetőre itt sokkal nehezebb, járhatóbb utat keresünk,
a piros háromszöggel jelölt régi utat.
Eleinte
sűrű köd vesz körül,
minden szürke és színtelen, ahogy megyünk felfelé, a köd lassan oszlik, már
halványan kivehető a nap korongja is. Itt-ott már megvillan a kék ég, lassan
felélénkülnek a színek. Két kisebb emelkedő után egy tisztásra jutunk ahol már
ragyogó napsütés fogad. Nyugati irányba, egy tágasabb rét következik, szemben
velünk egy süveg alakú, erdő borította magas csúcs, tetejében erősítő torony,
ez a Măgura (989 m).
Itt több szalmafedeles faházikót is látunk, körülöttük tehenek legelnek, de
embert nem látunk sehol. Valószínűleg vadállatok is lehetnek, mert medve és
róka nyomaira bukkanunk. A köd teljesen elűnt, a réten ragyogó napsütésben bámuljuk
a körülöttünk levő erdők ezer színben csillogó lombkoronáját. Itt érjük el a
piros háromszög jelzést, amely a Gyalui havasok térképén is látható, mint régi,
nehezen követhető jelzés van bejelölve, az Aranyos völgye felől jön és
kelet-északkelet irányban a Vultureasa gerince felé tart. A jelzés valóban
nehezen követhető, alig találunk belőle néhányat, az is elmosódott, az ösvény
is elvadult, benőtte a növényzet, kevesen járhatják. Ritkás erdőben folytatjuk
utunkat, fehér törzsű nyírfák közt haladunk egyre meredekebb emelkedőn. Mind
magasabbra jutunk, mind jobban kinyílik a táj, nyugat felé a Măgura csúcs már
messze alattunk van, elérjük az erdő szélét, tovább már egy köves, sziklás
részen kapaszkodunk felfelé a Vultureasa tetejére. Kicsit megpihenünk erőt
meríteni a csúcs előtti utolsó meredek szakasz megtételéhez, több mint 3 órája
vagyunk úton. Végre felérünk a Vultureasa tetejére, a 1075 m feletti magasságban
vagyunk, ennyit mutat a GPS. Csodálatos panoráma fogad, mely bőven kárpótol a
fáradságért. Fényképeken próbáljuk megörökíteni ezt a nem mindennapi látványt.
A tető egy füves, szabálytalan háromszög alakú
plató, melynek két oldala meredek sziklafal, a harmadik szintén meredek, de
erdős oldal határolja. Déli irányban, alattunk körív alakban a Vultureasa
hatalmas, kopár sziklafala, alatta két erdővel borított, kisebb csúcs, a
Mesteacănului (899 m)
és a Zsidovina (906 m),
azon túl az Aranyos völgye. Az idő szép, így tiszta a kilátás, szemben a
Vidalykő és a Bedellő gerince. Messze lent a völgyben Alsóaklos, ahonnan
indultunk, látszik a falu és a templom tornya. Északnyugati irányban szintén
meredek sziklafalak, három természetes kilátóponttal, alattuk mély szakadék.
Óvatosan tekintünk le a mélybe, az alattunk elterülő erdők a sárga, zöld, barna
színek minden árnyalatában tündökölnek, a rengeteg színárnyalat közül a vörös szín
dominál. „Bükkök smaragd színét erezve
fent/ az első pár vörös folt megjelent./ Állunk. Kezedben késő kék virág./ Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák.” –
a látvány Áprily Lajos gyönyörű
soraira emlékeztet. Nyugatra mélyen alattunk a Podsága-völgy és sziklaszoros, a
völgy kissé megtörik, észak felé fordul a Bélavára irányába, látszanak a
völgyben Felsőpodsága házai. Tőle nyugatra Orest (Orăşti) és Szegázs (Săgagea)
települések. Észak felé a Muncelu gerinc és mögötte a Bélavár sziklatornyai.
Azon túl az Öreghavas 1826 m
magas tömbje zárja a panorámát.
Keleti
irányba követjük a piros háromszöget az erdő széléig, a meredek keleti oldalon
hatalmas fákat döntött ki a vihar, ez valószínűleg 2007-ben történhetett, abban
az évben, a sajtóban is megjelent a vihar okozta pusztítás, egy erdőrész is
leégett, valoszínűleg villám gyújthatta fel. A piros háromszög a Muncelu
gerincen keresztül a Bélavár alá vezet. Mi kelet felé fordulunk, és egy
ösvényen próbálunk leereszkedni a meredek oldalon, az erdő szélén. Megállunk
egy sziklás részen és ismét az Aranyos völgy csodálatos látványában
gyönyörködünk. Itt kicsit kifújjuk magunkat, mert nemegyszer a hegyről lefelé nehezebb
az út, mint a felfelé mászás. Az ösvény most már füves oldalon ereszkedik egy
nyeregbe, Áthaladunk egy erdő borította gerincen, ismét ereszkedünk, míg egy
bekerített legelőhöz érünk. Elhaladunk néhány szénakazal és fahazikó mellett,
majd egy szélesebb ösvény levezet a Valea Craca patakhoz. A patak túloldalán
megcsodálhatjuk a Vulturese kopár sziklafalát. Innen a völgyet követve
rövidesen elérjük a már említett hidat, bezárva így vadregényes körtúránkat.
A
patak völgyén térünk vissza Alsóaklosra, ahol az autók maradtak, kicsit
megpihenünk egy teraszon szomjunkat oltva és megbeszélve élményeinket, 16 km-t
tettünk meg és több mint 600 m
szintkülönbséggel. Egy csodálatos nap szép emlékeivel térünk vissza
Kolozsvárra.
