Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2012.12.25-KARÁCSONY


2012.12.15-Évzáró túra a Bácsi torokban



Ismét eltelt egy év, itt a december. Szombaton, 15-én, a kolozsvári ekések a 20-ik hagyományos évzáró és borforraló túrán vettek részt a Bácsi torokban, a szervező Szilágyi András.
Ezeken a hagyományos kirándulásokon szép számmal vettek részt az eketagok. Az időjárás szeszélyeit figyelembe se vettük. Volt hogy eső esett, hó hullt, köd borult a tájra, de szép napsütéses időt is kaptunk az elmúlt években. Ezekre a kirándulásokra eljöttek azok is akik a kisebb, rövidebb sétákat szeretik, de a hosszabb és nehezebb túrákat kedvelői is.

Ebben az évben zord, téli napon került sor erre a kirándulásra. Az előző heti havazás óta fehér hótakaró takarja a tájat, szürke felhők borították az eget, a hőmérséklet 0 fok körül volt, szél sem fújt. Ép kellemes idő egy téli sétához. Mégis a részvétel gyengébb volt mint az elmúlt években, összesen 38-an voltunk. Két, majdnem egyforma létszámú csoportban érkeztünk, egy része a Törökvágás tetejéről indult Szilágyi András túravezetővel reggel 9 órakor, mások csoport Márton Erzsébet túravezetővel a 31-es autóbusztól 10 órakor.
Ez a túra jó alkalom az összegyűlt tagoknak a túrák, élmények megbeszélésére és tervezgetésre a következő évre. Életünknek része a kirándulás, a természetjárás, ez tölti ki szabadidőnket. Kell az erdő csendje, a tiszta levegő, a mozgás, gyaloglás a szabadban. Szép városunkat környező erdők, dombok nagyszerű lehetőséget kínálnak kisebb-nagyobb kiruccanásokra. Sajnos az egyre fejlődő város sokat bekebelez kedvenc helyeinkből, a Bácsi torok elején is szaporodnak a házak, mind jobban beépül a völgy. A szucsági legelőn sem kalandozhatunk már kedvünk szerint, mert juhokat legeltetnek, nemegyszer kutyák támadtak a békés turistákra. A kiirtott erdőrészeken áthatolhatatlan bozót nő. A menedékház sem működik már rég, csak egy rombadölt épület maradt belőle. Hasonló a helyzet a Lombi erdőben és a nagyobb kiterjedésű Bükk erdőben is.
Összegyűltünk a tisztáson. Elkészült a tűz, előkerült a kis üst és Szilágyi András hozzáfogott  a hagyományos forralt bor elkészítéséhez. Közben a tűz mellett, a parázson szalonát és kolbászt sütünk, aki nem az az otthonról hozott szenvicset fogyasztja el. Kellemes a hangulat, közben felforr a bor és megjön a nótázó kedv is. Az idő telik, a tüzet eloltjuk és mint rendes turisták, szemetet nem hagyunk magunk után. A téli napok rövidek, hamar sötétedik, déli 2 óra körül indulunk hazafelé, egyesek a Szent Pál-tetőn (Hója erdő) keresztül a Hajtás-völgy, illetve a Donát út felé, a többiek a Bácsi torkon keresztül, az autóbusz megállóhoz.