Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2014.03.30-Tavaszi túra Csucsáról a Meszesre



     A Meszes-hegység, az Erdélyi szigethegység északkeleti elágazása, határt alkot az Erdélyi medence és a szilágysági dombvidék között. Délen a Sebes-Körös völgye választja el a Vlegyásza- (Vigyázó-) hegységtől, nyugaton a Plopis-hágó a Réz-hegységtől, magassága átlag 700 m. Többnyire sűrű tölgy- és bükkerdők borítják, de itt-ott megtalálható a fenyő is. Az erdők talaján sok gombafaj található. Állatvilágához tartozik az őz, róka, nyúl, a nyest, madárvilága is gazdag, a vörös kánya, ölyv, sas, vadgerle, erdei szalonka és a bibic is fellelhető. Legmagasabb csúcsa a Perjei-Magura (988 m), nagyobb völgyei nincsenek, csak Zilah és Magyaregregy közt van egy hágó, melyen át az országút is halad. 



     Turista utakat a Meszesen keveset találunk, azokat is csak a Zilah felöli részeken. A hegység páratlan nyugalma, enyhe éghajlata, csörgedező patakok és árnyas erdei kellemes kikapcsolódást nyújtanak a gyalogtúrát kedvelők számára.
     Mi, kolozsvári ekések minden évben felkeressük a Meszes hegység nyugati részén a Cornii (921 m), Greben (970m) és a Culmea Dosu Fildului (965 m) csúcsokat. A Meszes gerincnek ez a része jól látható már messziről, mikor Kolozsvárról Bánffyhunyad felé utazunk. Sztánát elhagyva a vonat ablakából tiszta időben szépen látható a gerinc körvonala. Túráink általában a Sebes-Körös völgye felől, Hodosfalva (Hodișu), Kissebes (Poien) vagy a Dregán völgyi vonatállomástól indultak. Szép, árnyas erdei ösvények, füves rétek, tavasszal rengeteg hóvirág, tőzike, évszázados, hatalmas fenyők, a csúcsokról csodálatos kilátás csábítja erre a kiváncsi természetjárókat. Jelzett útak nincsenek, sőt térképet sem találunk erről a vidékről, mivel a Kolozs és Szilágy megyék határa épp a gerincen van, a térképeken csak egy-egy részletét találjuk a tájnak. 


    Ebben az évben március 30-án kirándultunk a Meszesre, a túrát Vlád Pál vezette. A reggeli vonattal indultunk Csucsára. A szokásostól eltérően egész más irányból, a börvényi sípályától indultunk a Dosu Fildului csúcsra. Börvény (Vânători) falu Csucsától kissé odébb van (5-7 km), északi irányba kell menni a Românaş felé vezető úton. Előbb van Börvény, utána a sípálya. A pálya a Codrii Vlasinului hotel mellett van. Vlasin a neve a kis üdülőhely alapítójának. Az üdülőhely - pár épület, hotel, étterem -  zárva volt, csak egy csapat házörző kutyát találunk ott, szerencsére elég békésen fogadnak, pedig nem volt valami megnyugtató a kinézésük. A kerítés mellett vezető úton indulunk tovább, majd a sípálya szélén, aztán egy ösvényen kapaszkodunk felfelé míg elérünk egy erdészeti utat, egy darabig azon megyünk, majd egy felfelé induló ösvényen próbálunk felérni a főgerincre egy elég meredek emelkedőn. A gerinc egy pontján szép kilátás nyílik balra az Almási medencére, távolban Bánffyhunyad látszik, a szép, napos időben megcsillan a napfény egy-egy háztetőn. Folytatjuk utunkat, itt már egyáltalán nem látszik ösvény, sok a kivágott fenyőkről ottmaradt ág, nehezen bukdácsolunk rajtuk keresztül, előttünk már látszik a csúcs, ismét egy ösvényen megyünk amely erdőben halad, végül elérjük a Dosu Fildului csúcsot. Szemben a Greben lapos gerince és a Cornii csúcs, jobbra egy mély völgy Börvény irányába. Kilátás csak nyugat felé van a fiatal nyírfák között, mögöttünk az erdő eltakarja a tájat. Nem messze innen tőzike rét található, az idén korán tavaszodott és hamarabb kinyíltak ezek a hóvirághoz hasonló, törékeny, harang alakú kis virágok. Csak elvétve láttunk egyet-egyet, máskor itt virágszönyeg fogadott. Sajnos  számuk évről évre csökken, a tőzikéknek a tömeges szedése és árusítása hozzájárul ezeknek a virágoknak pusztulásához . 


    Elindulunk a völgy irányába, egy szekérútat találunk amely eleinte erdőben, majd füves legelőkön halad kanyarogva a völgy jobb oldalának formáját követve. Az idő tavaszias, felhőtlen, kék égboltal, messze el lehet látni. Szép a kilátás a börvényi völgyre,  többször megállunk fényképezni és csodáljuk a tájat, szembe velünk a Rézhegység. A Bihar és Szilágy megye határán húzódó hegység lapos tetői és hátai sehol sem érik el az 1000 m-t. Legmagasabb csúcsai a Magura (918 m) és ezt követi az Almácska-tető (882 m). Calea Lată telep házai és a Tuszatelkére vezető út is láthatók, balra távolabb a Sebes-Körös völgye, még messzebb felette a Vigyázó még havas gerincének körvonalai rajzolódnak ki a látóhatár szélén. Az út szépen ereszkedik  le a völgybe, a település templomához érünk, amely a falu egy részével a Poicu (Pajkos) patak egyik mellékvizének völgyében van. Itt már a falu házai közt haladva érjük el a Csucsára  vezető műútat, onnan a Csúcsai állomást, 18 km útat tettünk meg 600 m szintkülönbséggel.