Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

Tecşeşti nárciszmezők

A Tecşeşti nárciszmezők.

A Tecşeşti nárciszmezők.

A Tecşeşti nárciszmezők.

Alattunk az Intregalde-i szoros.

Föld és ég között.
***




Csáklya falutól a mikrobusszal visszafordultunk Borosbenedekig, és a Galda patak (P.Galda) völgyén folytattuk az utat, a Galda szoroson keresztül Poiana Modoleşti-ig. Itt elfogyasztottuk az ebédünket, amit a hátizsákban hoztunk magunkkal, elindultunk megkeresni a nárciszmezőt, déli 2:00 óra volt, a főútról, letértünk egy patakvölgybe a sárga kereszt jelzésen, 3 órát irt a jelzőtábla a Csáklyakőig (1233 m), mi az alatta levő nárciszmezőre akartunk eljutni. Egy véget nem érő emelkedő kezdődőtt felfelé a patak völgyén, mentünk-mentünk, már patak sem volt, de még mindig mentünk felfelé, végre egyszer csak véget ért az erdő és egy szép füves tisztásra értünk, és előttünk teljes szépségében ott állott a Csáklyakő, meredek szikláival. Nemsokára egy barátságos kutyakölyök (akkora volt mint egy kissebb borjú) szegődött mellénk, jelezve hogy a közelben emberi település is van, itt fenn kb. 1100 m-en voltunk, és nemsokára elértük Tecşeşti házait. Furcsa elképzelni, hogy is élnek itt fenn az emberek, távol a világtól. Az egyik ház közelében állt egy tábla: Tecşeşti rezervátum - itt kezdődőtt a nárciszmező, és folytatódott hosszú kilómétereken keresztül, újabb és újabb rétek, tele fehér nárciszokkal, több ezer, talán millió.

A nárcisz az egyszikű zárvatermők csoportjába, a hóvirágfélék családjába tartozik, 30-50 cm, szára kétélű, hosszában karcolt, egyvirágú. Levelei akkorák, mint a főkocsány, keskenyek. A melléklepel félhold alakú, sárga, veres, fodros szélű és sokkal rövidebb, mint a lepelkaréj. Porzói a lepellel összenőttek és nem egyforma hosszúak. Virága illatos, kedves kerti virág is. Hagymás növény, melynek földfeletti szára egyetlen virágban végződik, mely hármas típusú. A lepel csöve és a magház nincs összenyomva. A lepelcimpák keskenyebbek, piszkosfehér színűek.Számuk nagymértékben csökkent, mivel a mezőket legelőként használják, s nagyon sok helyen e faj teljesen eltűnt. Habár úgy tűnik közönséges növényfaj, mégis veszélyeztetett a megmaradása.

Emelkedővel indul az út, szerencsére az erdei ősvény több virágba borult tisztáson át vezet, és jó az idő, igy a völgy csodálatos panorámája tárul elénk. A piros háromszög jelzésen próbálunk beereszkedni a völgybe, egy sziklás szakadék szélén visz a jel, alattunk a Galda patak völgye, majd fák között, egyik fán még ott a háromszög, de a következő jelet már nem találjuk, bal felöl a szakadék, másik oldalt erdő, de meredek az oldal, nehezen ereszkedünk le a fák között, a sziklákkal ellentétes oldalon, elérjük az erdőszélét, füves hegyoldal, szintén meredek, de kicsit könnyebb az ereszkedés a füves oldalon. Egy faházikóhoz érünk, egy öreg tehenet legeltet, töle kérünk utbaigazitást. Egy meredek ösvényen beérünk egy patakvölgybe, itt már házak is vannak és út, mely az Intregalde-i szoros felső, Modoleşti felöli végéhez visz. Ide érkezik be a piros háromszög, amit fent elvesztettünk. Végigmegyünk az Intregalde szoroson, kétfelöl hatalmas sziklafalak, az út nem aszfaltozott ezért sajnos nyeljük a port amit a mellettünk elhaladó járművek felvernek, este 8:30 órára megérkezünk a mikrobuszhoz és onnan indulunk vissza Kolozsvárra..

Képek a kirándulásról itt láthatók.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése