Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2013.12.15-Decemberi kirándulás Torockóra és a Kőközi-szorosba



     
Kőközi-szoros - az egyik kilátópontról.

     Van valahol Erdélyben egy kis falu, 24 kilóméterre Nagyenyedtől és 7 kilóméterre Borrévtől, egyforma fehér házak, békés hangulat, vendégszerető emberek, égig érő sziklák, fenyvesek, titokzatos várromok és rég elhagyott vas, réz és aranybányák veszik köröl. Egy különös vidék, Jókai Mór “holdszigete” ez a táj, melyről így ír: “…és azon a szigeten minden olyan sajátszerű, mintha egy idegen csillagról származott volna oda. A térképen „Torockó” névvel van e hely megjelölve. Egy sziklavölgy, melybe csak egy szűk folyamparton s egy bérchasadékon át lehet eljutni. Ez a két sziklakapu a völgy természetadta erőssége

Csoportkép.

     Ez a bérchasadék a Kőközi-szoros, amely természeti szépségekben gazdag, több mint 2 km hosszú szoros, a Torockó-Nagyenyed közötti országút itt 250 méter magasságú, sima felületű sziklafalak között vezet. Itt folyik keresztül az Enyed patak. December 15-én erre a vidékre kirándultunk, túravezetőnk Vlád Pál volt és a résztvevő 15 személy a kolozsvári EKE idősebb túrázói, mert a nótaszerint is “nemcsak a húszéveseké a világ”. 

Felfelé a havas-csúszos ösvényen.


      Reggel 8 órakor indultunk az Aranyos völgye felé, majd Borrévnél Torockó felé tértünk. Itt a torockói híres Gondűzőben elfogyasztottuk reggeli kávénkat majd a  Kőköz felé folytattuk útunkat. A Kastély (Castelul Templul Cavalerilor) fogadótól indultunk a piros pont jelzésen a szoros jobboldali körútjának bejárására. A kastély egyik bölcs őre, Rex farkaskutya, régi ismerősünk, hűségesen elkisért útunkon. Az időjárás nem volt a legkedvezőbb, hideg, ködös decemberi idő volt, a köd miatt keveset láttunk a tájból, de kirándulás emlékezetes élmény maradt. 

A Csetátyé (773 m).


      A természet minden évszakban szép és a természetjáró ezt meg is látja. Az ösvényt vékony hóréteg fedte, a fák ágait és az elszáradt leveleket csillogó fehér zúzmara borította, mindha kristálycukorral lettek volna bevonva. A kastély formájú épülettől déli irányba indultunk el az informácios táblákkal ellátott tanösvényen A kilátópontokról a ködben előbukkantak a sziklák körvonalai, különös képet rajzolva elénk erről a jólismert tájról. Szokatlan színek, ködbeburkolt sziklaalakzatok, egy rejtelmes, titokzatos világ vett körül – egy “holdszigeti” táj. A hótól nedves fű csúszos volt, figyelmesen jártuk végig az útvonalat míg eljutottunk a legmagasabb sziklatetőn elhelyezett kereszthez, a Csetátyé (773 m) magas sziklaormához. Alattunk a mélyben az Enyed felé vezető országút és Torockógyertyános falú (Valisoara) házai. Innen már lefelé vitt az út, amely nem volt könnyebb mint a felfelé kapaszkodás. 

Barlang a sziklák alatt.


     Megtekintettünk egy barlangot is a sziklák tövében, majd szerencsésen visszatértünk az autónkhoz. A decemberi napok rövidek, hamar sötétedik, még az Inzel és Bedellő patakok völgyében tettünk egy rövid sétát, aztán elindultunk Nagyenyedre, ahol enyedi bort vásároltunk a közeledő karácsonyi ünnepekre.


 2013.10.06.
 
Régi helyek új látnivalók ... vagy kirándulás meglepetésekkel



    Október 6-án húszan indultunk a Feischmith János és Székely Öcsi szervezte autós kirándulásra, az Aranyosfői (Szkerisórai) jegesbarlanghoz. Útirányunk Torda, onnan az Aranyos völgye.

       Végre szép, meleg őszi nap, ezerszínű erdők csodálatos színpompával. Megálltunk a Sipote-vízesésnél, Topánfalvától (Câmpeni) 5 km-re megnéztük a Mihoeşti-i víztározó tavat, melyet az Aranyos hozamának szabályozására építettek. A gát magassága 29 m, és kb. 6,25 millió köbméter víz tárolására képes. Következő megállónk Felsőgirda (Gârda de sus) volt, az Aranyos forrásának irányában. Az Aranyos völgye az Erdélyi-szigethegység leghosszabb völgyszorosa, innen sok szép kirándulóhely közelíthető meg. Az Aranyos folyó Mihoeşti falu közelében két ág, a Nagy-Aranyos és Kis-Aranyos összefolyásából jön létre. 160 kilométer hosszú, és Marosludason túl folyik a Marosba.
Felsőgirda az Aranyos folyó felső szakaszán található, a Vertop-hágó közelében, a Bihar-hegység lábainál fekszik. A hegyvonulat legmagasabb csúcsát, a Nagy-Bihart (Curcubata Mare, 1849 m) és a gerincet a kellemes őszi időjárás ellenére hó borította. A Szkerisórai-barlang Felsőgirda község egyik legvonzóbb turisztikai látványossága, nagyon sok hazai és külföldi turista látogat el ide egész évben. A környéken barlangok, vízesések, sziklaszirtek, kanyonok és egyéb látványosságok fogadnak. Az 1200 m-es magasságban, az Ocoale-Scărişoara fennsíkon található tanyavilág az ország legmagasabban elhelyezkedő települései közé tartozik.
      Felsőgirda főterén elhagyjuk az Aranyos völgyét, a templommal szemben észak felé indul egy betonút, mely egy patakvölgyben, a Gârda-patak völgyén vezet felfelé. Körülbelül 1 km után a völgy kettéválik, itt jobbra fordulunk, az Ördöngös-völgybe (Cheile Ordincuşei), és egy csodálatos sziklaszurdokon áthaladva, amely legvadabb részén alig 2-3 m széles, eljutottunk egy hatalmas barlangszájhoz. Ebben a sziklaüregben 20-25 ember kényelmesen elfér. A patakon híd ível át, a bejárat előtt padok vannak, s az út mentén ivóvizet is találunk.



     Innen jutunk el a János-kapuhoz (Peştera Poarta Lui Ionele), amely egy 120 m hosszú barlang. Előkerestük a fejlámpákat, és elindultunk a bejárat felé. Meglepetésünkre, lámpára nem volt szükség, villanyvilágítást vezettek be az elmúlt években és korláttal ellátott lépcsőkön járhattuk be a barlangot, vezető kíséretében. Az Ördöngös-völgyön most már műút vezet fel a Szkerisórai-barlangig (19 km), Ocoale településen keresztül. 1165 m magasban vagyunk. Nemrég még a világtól elzárt tanyákhoz csak gyalogösvényen vagy szekérrel lehetett eljutni, de immár műút köti össze a világgal, sok új ház épül és sok turista keresi fel. Az autók parkolójától 10-15 perc alatt elérjük a barlangot. Hamarosan hatalmas katlan szélén álltunk. A barlang mély üregrendszere hosszan húzódik a föld mélyében, de jég csak a felső termekben van. Az alsó régiókban cseppkövek találhatók, de ide csak kötéllel lehet lejutni. A jeges barlangok kialakulásához sajátos feltételek szükségesek, itt a magasban nyíló (1000 m fölött), mélybe vezető barlangszáj. Így télen a mélyebb rétegekben megrekedt hideg levegő nyáron nem áramlik ki, a jég a legmelegebb hónapokban sem olvad el teljesen. Ehhez a hideg hónapokban újabb jégréteg rakódik a lecsöpögő vízből. A jégformációk leginkább tavasszal képződnek, amikor az olvadó hó beszivárog a barlang repedésein keresztül és bent megfagy. A jégbarlangban villanyfény világítja meg a szemet gyönyörködtető jégalakzatokat. A Szkerisórai-barlang jégtömbjének vastagsága 15-20 méter, térfogata – a számítások szerint – 73 ezer köbméter. A jeget 3500 évesnek becsülik. Jégképződmények csak a bejárathoz közeli termekben vannak, látogatni is csak ezeket lehet. Egy végeláthatatlan vaslépcsősor vezet a mélybe és tekeredik körbe a hatalmas zsomboly szélén. Az első teremben látható formák hatalmas jégkunyhónak vagy félelmetes cápaszájnak tűnnek. A második terem korlátjától megcsodálhatjuk a megvilágított alakzatok tömegét.



     Utunkat a Mununa településen áthaladó, csak néhány hete átadott új műúton folytattuk, nagy szerpentineken ereszkedtünk le a Szárazgirda (Gârda Seacă) patak völgyébe és innen vissza Felsőgirdára. Ez az útszakasz 9,5 km.
       Hazafelé jövet, Fehérvölgy (Albac) falunál letértünk Horea (régi nevén Arada), illetve Poiana Horea felé. Az út aszfaltos, csak Mătişeşti település és Poiana Horea közt van egy 14 km-es rész, amely földút (ez az útszakasz télen nem járható). A táj gyönyörű. Itt is, mint a szigethegység magasabb régióinak hagyományos településformájában, a házak szétszórtan helyezkednek el.
Elhagyjuk az Albac-patakot, és szerpentinen haladunk fenyőerdők között, alattunk mély völgyek, elérjük a hágó tetejét (Şaua Ursoaia, 1320 m) és a Fehér és Kolozs megye közötti határt. Az Aranyos és a Meleg-Szamos vízválasztóján vagyunk. Innen beereszkedünk Poiana Horeára, és nemsokára megérkezünk Jósikafalvára (Făntănele-Beliş), ahol megcsodáljuk a délutáni nap sugarától csillogó hatalmas tó vízfelületét. Innen már hazafelé indulunk, este 7-re érünk Kolozsvárra egy csodálatosan szép, 332 km-es körút megtétele után.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése