Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2009.04.04-Kirándulás a Berettyó forrásához


Április 4-én mikrobuszos kiránduláson vettünk részt Kovács Zsuzsa és Vlád Pál túravezetőkkel. Az útvonal a következő volt: Zilah, Kraszna, itt meglátogattuk a reformatus templomot, majd Berettyó forrása és vízesése Tuszatelke (Tusa) közelében. Innen a víz útját követve, leereszkedtünk Füzespaptelek (Preoteasa), majd Valkóváralja (Subcetete) faluig. A távolság a forrástól kb.12 km lehetett, a vad patakvölgy csodálatos, ezen a szakaszon három szoroson haladtunk át, úttalan útakon, kövekre, sziklákra lépve, vizen gázolva keresztül, faágakba, gyökerekbe kapaszkodva az ember nem járta helyeken, de a táj szépsége kárpótolta a fáradságot.
Akik nem vállalták a patakvölgyén ezt a kalandosabb utat, azok a mikrobusszal utazhattak Valkóváraljáig, ahol a Valkói vár romjait tekintették meg.

video


Fent a Berettyó forrása, lent pedig a vízesés.

video

A Felső-Berettyó mente – másként: Berettyó-felvidék, a Kraszna vidékével együtt nagy múltú történelmi, néprajzi táj, a Szilágyság része, annak délnyugati szögletét foglalja el. A tájat képező kilenc település – Alsóvalkó, Szilágybagos, Szilágyborzás, Szilágynagyfalu, Bürgezd, Szilágyzovány, Ipp, Lecsmér, Kémer – száz-százhúsz négyzetkilométeren fekszik. A Felső-Berettyó mente – többségében református magyarok lakják – történelmi, gazdasági és kulturális egységet alkot. Nevét az itt átfolyó, a vadregényes Réz-hegységből eredő Berettyóról – mely egyik legrégibb folyónevünk (1213-ban Berucyou) – kapta. Jelentése: berek, „ártéri erdő”, „ligeterdő”, jó „folyó”. A falvak hol közvetlenül a folyó árterületén, hol attól kissé távolabb, a völgyet északról szegélyező dombokhoz – Mező-hegy, Púpos, Új-hegy, Berek, Cser, Szóvár-hegy, Hangás, Fen-kő – simulva helyezkednek el, a Csucsa falut – Ady Endre kedves tartózkodási helyét – Szilágysomlyóval összekötő községi út mentén.
Gazdasági, kulturális és nyelvi szempontból a Berettyó-felvidék, az itt élők által is elkülönítve, két kisebb tájegységre oszlik. A tulajdonképpeni Felső-Berettyó mentére és a Réz-hegység délkelet–északnyugat irányú vonulatára támaszkodó halomvidékre: a román etnikumú Rézaljára. Az utóbbi terület falvai: Felsőszék, Füzespaptelek, Valkóváralja, Felsővalkó, Krasznajáz, Gyümölcsénes, Halmosd, Detrehem, Alsó-, illetve Felső-Kaznacs, Szilágycseres, Márkaszék.
A Berettyó 196 kilométer hosszú , a Körösök vízrendszeréhez tartozik. Vízgyűjtő területe közel kétezer négyzetkilométer: a Gyümölcsénesi-, a Halmosdi-, a Somkereki-, a Szodokos-, a Két-, illetve a Határ-patak táplálja. A Berettyó – mely Szeghalomnál ömlik a Sebes-Körösbe – a Réz-, illetve a Meszes-hegység találkozásánál meghúzódó Ponor nevű kicsiny mészkőplatóból, több forrásból ered.


Szilágy megye interaktiv térképe:


Képek a kirándulásról itt láthatók.