Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2011.05.14-EKE napok Sztánán

            120 ESZTENDŐ AZ ERDÉLYI                   TURISTASÁGÉRT


 "Pontosan 120 évvel ezelőtt a mai napon kezdte meg tevékenységét az ERDÉLYI KÁRPÁT-EGYESÜLET.
Jó alkalom elgondolkodni azon, hogy mit jelent nekünk, természetjáróknak ez az egyesület, amelyet azért hoztak létre elődeink, hogy megismerjék és népszerűsítsék Erdély csodás tájait.
Háborúkat, politikai rendszereket vészelt át az EKE. Voltak felvirágzások, és voltak hanyatlások.  Voltak elődök akik éltek a pillanatt lehetőségeivel, és 20 évvel ezelőtt újraszervezték az egyesületet.
Tisztelet és megbecsülés illeti meg azon elődöket akik lehetőségük és tehetségük szerint előmozdították az EKE ügyét.
"

                               (Dezső László, az EKE országos elnöke)

Központi rendezvény: Sztána, 2011. május 13-15.
Szervező: EKE országos vezetősége


Program:

Május 13., péntek:
•    16 órától: érkezés, sátorverés, elszállásolás

Május 14., szombat:
•    9 órától: Honismereti túra az Almási várhoz, könnyű túra, 15 km, 6 óra
•    16 órától:     Kalotaszegi kulturális fél óra (néptánc, népzene)    
            Istentisztelet és áldás
            Az EKE ünnepélyes nyílt közgyűlése és ünnepi beszédek
            Jubileumi Oklevelek átadása
            EKE-JUBILEUMI KÖNYV bemutató
•    18 órától: közös vacsora – Kalotaszegi lucskoskáposzta füstölt csülökkel
         Vetítés az EKE osztályok tevékenységéből
Május 15., vasárnap:
•    9 órától: Honismereti túra  a Varjúvár (Kós Károly háza) – Csigadomb - Riszeg tető és vissza útvonalon
•    délután hazautazás



Fotók - 2011.05.14

Szombat reggel - Kolozsvárról indultunk vonattal.

Sztána és a református templom tornya.

Az Almási vár.

Itt talákoztunk a Sztánáról jövő csoporttal.

Kolozsvári EKÉ-sek.

Ablak a várfalban.

A megmaradt torony.

Körbejárjuk a várat.

A torony a vár belsejéből nézve.

Nézelődünk ...

... fotózunk.

Váralmás - az Almási várból.

Indulunk vissza Sztánára.

A vár alatti tisztás.

A túrázást korán kell kezdeni.

A református templom Kispetriben.

Sztána - a KÉK IRINGÓ kuria.

EKE-JUBILEUMI KÖNYV

Megnyitó beszéd és Istentisztelet.

Ki ülve, ki állva hallgatja..

A következő generáció.

Ünnepi műsor - népitánc.

A KÉK IRINGÓ udvarán.

Kalótaszegi lányok.

Kalotaszegi viselet.

Gyerekkórus.

Az EKE ünnepélyes nyílt közgyűlése ...

... és ünnepi beszédek, Jubileumi Oklevelek átadása

120 éves EKE születésnap.

Esteledik.

Sztánai naplemente.

2011.04.16-Szent László kútja

Sz.László kútja
   
           A Tordáról Magyarpeterdre vezető út mellett, egy forrás található. Egy szikladarabból kristálytiszta víz buzog elő, ezt a forrást Szent László kútjának nevezik. Egy régi monda Szent László király alakjával hozza összefüggésbe a forrás keletkezését. A legendának több változata is ismeretes.
...A tatárok, látva, hogy becsapta őket, még elszántabban követték. A lova már nem bírta tovább, vízre volt szüksége, hogy a szomjúságát csillapítsa. A környéken nem volt sem forrás, sem patak. A ló nem bírta tovább, és földre rogyott. Szent László minden reményét elvesztette. S akkor a kőből, ahova lova feje hanyatlott, hűsítő forrás fakadt. Â hűvös hegyi víztől a ló új erőre kapott. És így tovább folytatta az útját...
... Ott Peterd környékén megvan máma is Szent László lovának a nyoma a szikladarabban. Ez Szent László forrása. Szent László lova patkójának láttam a nyomát.”  (Vöő Gabriella Szent László-legendák a Tordai-hasadék környékének magyar népi  kultúrájában)
        Kolozsvár és Torda között, a tordai úttól nyugatra eső terület egy része erdővel borított dombvidék, legelők és termőföld. Csendes kis falvak húzzák meg magukat völgyeiben, Csürülye, Mikes, Indal, Peterd és mások, távol vannak a modern, zajos élettől. Elfelejtve, elrejtve a világtól élik mindennapi életüket.
          Az erdélyi autópálya építésével a vidék képe megváltozott, most egy modern műút szeli át ezt a csendes vidéket, telyesen megváltoztatva a tájat. A Kolozsvár Tordai hasadéki gyalogos túristaútat (E7 – piros sáv jelzés)  is kettészeli az autópálya. A Szent László kútja is a munkálatok miatt veszélybe került, olyan hírek is vannak, hogy a forrás már nem létezik, mert betemetődött a munkálatokkal. Húsvét harmadnapján kihasználva a szép tavaszias időt, elhatároztuk, hogy megkeressük.
        A magyarpeterdi úton, 15 percre az autópálya feletti átjárótól, az út szélén levő betonlapra valaki kék festékkel felírta, hogy „IZVOR”. Egy meredek ösvény vezet le onnan a szántóföldek felé. Megálltunk egy füves tisztáson és körbenéztünk. Első látásra úgy tűnt, hogy  valóban nincs meg a forrás, pedig itt-ott a fű között kis vízerecske csörgedezett. Letettük a hátizsákokat és hozzáfogtunk, hogy alaposabban átnézzük a terepet. Nem telt bele sok idő, lejjebb, egy bokor tövében megtaláltunk a forrást.
        A forrás elég elhanyagolt állapotban van, sem tábla nem jelöli, sem kerítés nem védi, de  kristálytiszta víze vidáman csörgedezett a kis sziklavájatokban, csillogott benne a tavaszi napsugár. Az alakja valóban különös, egy egyenes szürkésfehér szikladarab, felső részen egy kis repedésen tör fel a víz, innen folyik tovább egy nagyobb medencébe, amely 20-25 cm átmérőjű, és 20 cm mély, majd a víz két kissebb medencébe folyik át, végül a földek mellett levő árok felé veszi útját.
S íme a gyepes lejtő közepén egyszerre simára s gömbölyüre kiesztergályozott kis sziklamedencék tűnnek fel, melyekből friss forrásvíz csergedez a két felsőben tömör sziklából törve elő, s úgy csobogva tovább az alsóbbakba.
          A nép hite szerint itt szúrta lándzsáját a szomjúságtól gyötört nagy király a földbe és ennek nyomán nyilt meg a felső kis medence s fakadt belőle üdítő ital szomja enyhítésére. És amint sisakját a földre dobá, hogy homlokáról a fáradalmak verejtékét letörölje: a földön az is forrásá vált, s így támadt a sisak alaku másik  nagyobb szikla-öböl; míg az alsó kettő László lova patkóinak nyomása alatt horpadt be a sziklába.
          A nép máig is Szent László kútjának nevezi e kedves bájos kis tüneményt.”(Czárán Gyula)
          Czárán Gyula leírása a legenda egy másik formája. A forrás keletkezésének van egy román változata is, a történet hasonló, de Macedon Sándor nevéhez fűzödik, a forrást pedig Macedon forrásnak nevezik (izvorul Alexandru Macedon).
          Talán több figyelmet érdemelne a kis forrás. A legendák szájról szájra terjedtek, így maradtak fent generációkon keresztül. A mai rohanó világunkban sajnos kevesen szakítanak időt arra, hogy legendákról meséljenek, forrásokat keressenek, a természetet járják, megcsodáljanak egy virágot, bámulják a kék eget, örvendjenek egy kellemesen eltöltött napnak a szabadban. De hát akkor el kell felejteni minden, ami évszázadokon át megmaradt. Igaz, vagy nem a legenda, hogyan keletkezett a forrás, ki volt  aki vízet fakasztott a sziklából, hogy maradt a patkónyom a kővön? Talán nem is ez a lényeg. Tudjuk, hogy a forrás története is csak egy elképzelés, mint a tündérmesék. De talán szebben hangzik, mindha csak azt mondanánk, hogy a forrás víze átfúrta a kemény kőzetet, kis medencéket alkotva ontja üdítő vizét.
          Az autópálya körüli munkállatok megváltoztatták a vidék képét, szerencsére a forrás kicsit távolabb esett, így megmenekült. Vagy talán a legenda folytatódik - Szent László, aki vízet fakasztott valamikor itt a Tordai hasadék mellett, most megmentette a kis forrását a pusztulástól? De a  feledéstől ki mentheti meg? Telik az idő, a szél befújja az út porát, benövi a moha, elakad a lefolyása, elmocsarasodik a forrás környéke. Talán nekünk is tennünk kellene valamit, hogy a Szent László forrás továbbra is megmaradjon.


Videó-felvétel:

video

2011.04.17-A Bedellő és a Sárkánykapú

Szemben a Plaiului szoros.
       Április 17-én, virágvasárnap a Bedellőre mentünk kirándulni. Enyed felé indultunk Kolozsvárról reggel 7 órakkor mikróbusszal, Enyedről Nyírmező (Poiana Aiudului) felé tértünk le és a Kőközi szoroson keresztül (Cheile Aiudului vagy Cheile Valisoarei) Gyertyánoson (Valisoara) keresztül Bedellő (Izvoarele) faluig mentünk. Ezt a kirándulást már régebb terveztük, az elmult év decemberében jártunk erre, de a nagy hó miatt nem tudtunk felmenni a szoroson. A faluból piros kereszt jelzés vezet a Bedellő tetőre és onnan a Sárkánykapuhoz.

A piros kereszt vezet a Sárkánykapúhoz.
            A szorost, ahol keresztül kell menjünk Cheile Plaiului-nak ( Köves patak ) hívják.  Piros négyszög jelzi a rezerváció szélét, magyarázó táblákat találunk a völgyön felfelé, amely a vidék érdekességeit, növény és állatvilágát ismertetik, térkép is van felrajzolva a panókra, hogy könnyebben tudjunk tájékozódni és érvényesek a rezervációkra kiszabott törvények. A jelzések jól láthatok, 1-2 éve lehettek felújitva.

Az út hol a patak mellett vezet, hol eltávolodik tőle.
    Elindulunk, magunk mögött hagyjuk a falu házait, a patak mellett haladunk felfelé, elérjük az erdő szélét, itt az út egyre meredekebbé válik. Egy darabig még a patak partján megyünk, majd eltávolódunk a pataktól, és egy kis szerpentinen emelkedik az ösvény tovább az erdőben, kis idő múlva a jelzés ismét visszatér a patak mellé.

Az egyik vízesés.
    A patak több vízesést formálva igyekszik a völgy felé, nemsokára elérjük az elsőt, itt egy kicsit megállunk pihenni és fotózni, majd folytatjuk útunk felfelé a Bedellő tető felé. A völgy elég meredek, az őszről maradt száraz levelek eltakarják az ösvényt, ez megnehezíti az előre haladást, van ahol térdig süppedünk, nem is láthatjuk hova lépünk, többször keresztül kell menjünk a patakon.

Többször átmegyünk a patakon.

A száraz levelektől nehezen haladnk.
       Bedellőtől, a falutól kb.600-700 m. szintkülönbséget kell kimásszunk a tetőig. A patakon még több kis vízesést találunk, elmaradnak mögöttünk a Plaiului szoros sziklás falai ás az erdő fái, egy füves legelőre érünk. Meg van egy kis emelkedő itt is, követjük a patak kanyargós medrét, amely mind kisebb és kisebb lesz, vágül eltünik a fűben. Kiérünk a Bedellő tetejére, itt több víznyelőt (dolinát) látunk. Megálluk a három forrás tisztásán, itt találjuk a piros- és kék sáv jelzéseket, amelyek Szolcsva felől jönnek, egyik (a kék) a Szilas patak völgyén ereszkedik le Torockószentgyörgyre, a piros a Havaspatak völgye felé tart, majd felkapaszkodik az Ordaskó oldalába, a torockói Remete forrás irányába.

A szorosban több ilyen tábla van elhelyezve.

Csoportkép a Bedellő tetőn.
    Megállunk a forrásnál, itt tartunk ebédszünetet, melyet egy kis édességgel és tésztával fejezünk be, nem feledve azt hogy ma ünnep, virágvasárnap van. De a természet sem feledkezett meg a virágvasárnapról, csodálatos napsütéssel, felhőtlen kék égbolttal ünnepelte ezt a napot, további utunkon valóságos virágszőnyeget varázsolt a lábunk alá hóvirágból és kék játszintból, alig tudtuk elkerülni, hogy le ne tapodjuk őket. De a meglepetések ezzel nem értek véget, csodálatos vadborostyán bokrokat találtunk tele virággal. Lászik, hogy kevés ember jár erre felé, azért tudtak ilyen szépen kifejlődni, nem voltak összetördelve. Kellemes illatuk betöltötte a levegőt. A jelzések itt is fel voltak újitva, jól látszottak, két évvel ezelött jártunk erre, akkor alig kaptuk meg őket, mert a fákon benőtte a lomb, a köveken a moha, sok időt vesztettünk akkor a jelzések keresésével. Ismét erdőben haladunk, s mivelkora tavasz van, a fák még nem zöldültek ki, a fák közt meg-meg  villan az Őreghavas hóval borított teteje.

Vadborostyán.

Közeledünk a Sárkánykapúhoz.
         Egy órára a dolinák tisztásától elérjük a Sárkánykaput. Elöször egy tábla bukkan fel, mely mutatja a útat a sziklakapu felé. Jobbra a piros kereszt jelzés meredeken ereszkedik Aranyoslonka (Lunca Ariesului) felé. Mi balra tartunk amerre a tábla mutat, vagyis inkább egyenesen előre az erdőben, az ösvény  jelezve van egészen a Sárkánykapuig.

Megérkeztünk.
          A hatalmas kapun keresztül le lehet látni az Aranyos völgyébe, jól kivehető az Aranyos és a völgyben levő települések. A kapu mellett található a Bedellői cseppkőbarlang bejárata. Sajnos csak a neve cseppkőbarlang, mert a cseppkövket letördelték.

Az óriási kapun keresztül ...

... lelátunk az Aranyos völgyébe.


Az Aranyos és a völgyben a házak.
   Visszafordulva a kaputól, egy kis meredek ösvényen felkapaszkodunk a kapu feletti magaslatra. Ott egy kilátóról tekinthetjük meg a tájat. Az Aranyosvölgy csodálatos panorámája tárul elénk. Alattunk az Aranyos kanyarog, mellette elszorva egymás után a völgyben levő falvak. Szemben velünk az Öreghavas még hóval borított teteje látszik, jobbra tőle a Zsidovina, Vultureasa és a Vulturese, mögöttük a Bélavár sziklái,  alattunk szembe a Posaga völgy és Alsóposaga. Balra tőlunk Szolcsva, távolabb a Bihar komor hegyei.

A Bedellői cseppkőbarlang bejárata.

Szemben a Posaga völgy.

A Vultureasa és Vulturese, mögöttük a Bélavár sziklái.

Az Aranyosvölgy madártávlatból.


Kilátó a Bedellőn.
        Sokáig álltunk a kilátón, nem tudtunk betelni a látvánnyal, szerencsénk volt a napsütéses tiszta időjárással, mert felhős, esős időben nem sokat  láttunk volna a tájból, igyekeztünk fotókkal megörökiteni a látványt. Visszafelé a már leírt úton mentünk Bedellő faluig, ahol a kocsik maradtak, 25 km-t tettünk meg 700 m szintkülömbséggel. Lefelé ereszkedve, balra megcsodálhatjuk a Székelykő sziklatömbjét, szemben a Data sziklát, jobb felé a Kőköz szoros sziklafalait. Délután  6:30 óra körül érünk le Bedellő faluba, onnan indulunk  vissza Kolozsvárra.

Visszatérünk Bedellő faluba.
Fotóalbum-képek