Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2009.05.09-Jókai teljesítménytúrák az "Egy az Isten" földjén












“Május 9. (szombat): Jókai teljesítménytúrák, 30 és 55 km-es távon. A Jókai 55 és a Jókai 30/A túra 7.00-7.30 között indul a bükki kempingtől (Silva). A Jókai 30/B túra 10 órakor indul a Tordai hasadéktól. Érdeklődni: Tóthpál Tamásnál, telefon: 0264/591-683, 0748-664821, vagy e-mail: tothpal.tamas@ freemail. hu.”- olvashattuk az EKE-Kolozsvár 1891 májusi programajánlatában.


Mit jelent ez, talán nem mindenki tudja.


A teljesítménytúrák, a turizmus sportosabb megnyilvánulásai, ezeken a túrákon hangsúlyozott szerepet kap a fizikai teljesítmény. Naptári időponthoz kötött megrendezésük, azaz évente nagyjából állandó napon. A Jókai Mór túrák esetében ez minden év május első szombatjára esik. Egyébként, lényegük az, hogy szabályos nevezés után, a túra során a rendezők által kijelölt útvonalat kell végigjárni oly módon, hogy egy meghatározott időn (szintidő) belül kell a célba érni. A szintidő az a maximális idő, ami a túrázónak rendelkezésre áll a teljesítéshez. Ez a távolság függvénye, de a szintkülönbség is közbejátszhat meghatározásában (például a Székelykőről való beereszkedés Torockóra, vagy a Tordai-hasadék falainak megmászása). A szintidő 30 km esetében legtöbbször 8 óra, 50 km-re 12 óra.


Jó­kai Mór túra cél­ja: Em­lé­ket ál­lí­ta­ni az 1848–49-es ese­mé­nyek­nek, Jó­kai Mór, a ma­gyar iro­da­lom ki­ma­gas­ló alak­já­nak, a ré­gi EKE tisz­te­let­be­li tag­já­nak ne­gye­dik er­dé­lyi út­ja al­kal­má­val be­járt, va­la­mint az “Egy az Is­ten” cí­mű re­gé­nyé­ben le­írt he­lyek meg­is­me­ré­se, be­já­rá­sa.

Jó­kai, Az "Egy az Isten" című re­gé­nyé­ben, 1876-ban elsőnek írt le egy Ko­lozs­vár–Torockó gya­log­utat.

Jókai romantikája, Tordai hasadék, Torockó, a “holdsziget”, ahol “kétszer kell fel a nap” és “az emberek csak egyszer szeretnek”, gyalogtúra olyan helyeken, ahol az embert annyira leköti a táj szépsége, hogy a fáradságot vagy az éhséget sem érzi, komoly kihívást jelent a turizmus kedvelőinek. A korosztály a szokásos teljesítménytúrázó: a gyermekektől az idősebbekig, mert több helyen abba lehet hagyni. A túra leírását a túrafüzet tartalmazza, amelyet az ellenörző pontokban lepecsételnek, ezzel igazolja a túrázó, hogy megtette a leírt útvonalat.

Két évvel ezelőtt, 2007-ben jártuk végig a 30/a túrát, Bükki kemping-Tordai hasadék-Szind, (képek itt - click mouse) az elmúlt évben, 2008-ban pedig a 30/b túrát, Szind-Tordai hasadék-Székelykő-Torockó,(képek itt - click mouse) . Az útvonal gyönyörű és felejthetetlen élményt nyújt.

Május 9, a 2009-es túra napja sajnos egybe esett a váradiak által szervezett Czárán nyomában teljesítménytúrával (a tavaly lejártuk a 20 km-est), így eldöntöttük, hogy a Jókai 30/b-re megyünk, de közben felvetődött a probléma, hogy, szükség volna pontbirókra, azon a szakaszon, amelyet máskor a tordai osztály válalt fel, így kerültünk a EP.VII. ponthoz - Curmătura nyereghez. Eleinte sajnáltuk az elmaradt túrát, de végül minden jól alakult.A Pro Patria egyesület autóbusza kivitt minket is a szindi kulcsos házig, onnan Mille Ferivel, aki a Monasztéria tetőn levő EP.VI-n volt pontbíró, nekivágtunk a Tordai hasadéknak. Az idő gyönyörű, sehol egy felhő, végigfotóztuk a hasadékot, majd átkeltünk a Hesdáton (nem kell mondanom, hogy a víz elég hideg volt), nekivágtunk a piros jellel jelölt emelkedőnek, ez különben az 55-ös, illetve a 30/b túrák útvonala is. A tetőn levő "belvedere" pontból készítettünk néhány képet, majd folytattuk az útat, elöbb egy bokros, majd egy köves gerincen. Miután Feri lemaradt a EP.VI. ellenörző pontjánál, kettesben folytattuk az útat, és nemsokára sorban elöbukkantak, a Székelykő, az Ordaskő, a Vidálykő, majd a Bedellő körvonalai. Jobbkéz felé a távolban az Öreghavas, még hófoltokkal borított kopár teteje látszott. Nem sok volt még a most épülő ortodox kolostorig, mikor az első három versenyző utolért (12:10), lepecsételtük a füzetüket, a kolostor után, még egy nagyobb csoport érkezett, az 55/b túrából, majd kb.10 perc mulva mi is elértük az EP.VII-Curmătura nyerget, ahol végre leülhettünk, és bevártuk míg áthaladtak itt a túrázók, 17:30-kor elindultunk és 1 óra 30 perc alatt leereszkedtünk Várfalvára, a EP.VIII. ponthoz, onnan a Vekov családdal visszajöttünk Kolozsvárra, egy kis kerülőt téve Torockó felé, hogy elvigyük Tamás ottfelejtett hátizsákját. Igy láthattuk a Székelykőt, és az éppen célba érkező túrázók egy részét.

Képek a XII. Jókai túráról itt láthatók.


video
Bejegyzés közzététele


Fent kilátás a Tordai hasadékra,
lent a Székelykő a Monasztéria (Kápolnás) tetőről.


video

2009.04.26-Az aranyosfői jégbarlang (Peştera Scărişoara)


A Szkerisórai jégbarlangban.
***


Április 26-án, EKE kiránduláson vettünk részt, Vlád Pali túravezetővel, a Szkerisórai jégbarlangban voltunk. Mikrobusszal az Aranyos völgyén Felsőgirda faluig mentünk.
Felsőgirda az Erdélyi Szigethegység központi völgyében az Aranyos folyó felső szakaszán található a Vértop hágó közelében, a Bihar hegység lábainál fekszik. A hegyvonulat legmagasabb csúcsa a Nagy-Bihar (Curcubata Mare) 1849 méter, a kellemes tavaszi időjárás ellenére, a hegygerincet hó borította.
A Szigethegység magasabb régióinak hagyományos település-formája: a házak szétszórtan helyezkednek el, háromtól tíz házig egy-egy tanyát alkotnak, míg tíz-tizenöt háztartás a hozzá tartozó tanyákkal falvakat képez. Felsőgirda - 18 falu közigazgatási központja - 8.211 hektáron terül el. Az Aranyos-parti község-központ az Erdélyi-szigethegység egyik turista-paradicsomának közepén található. Felsőgirdáról csillagtúrák keretében tekinthető meg: a Szkerisóra jégbarlang (6 km), Ionel kapuja (2 km), az Ördöngös szoros (3 km), valamint Románia legmagasabban fekvő települése Akol (Ocoale - 1270 méter tengerszint feletti magasságban). A környéken barlangok, vízesések, sziklaszirtek, kanyonok és egyébb látványosságok találhatók. Nyugati-Szigethegységben az állandóan lakott emberi települések gyakran a legmagasabb csúcsokig húzódnak. Az 1200 m-es magasságban, az Ocoale - Scărişoara fennsíkon található tanyák az ország legmagasabban elhelyezkedő települései közé tartoznak.

A mócok - a Nyugati-Szigethegység őslakosai - szorosan kötődnek szülőhelyükhöz. Annak ellenére, hogy a természet meglehetősen szűkmarkúan adagolta számukra a megélhetési lehetőségeket, ők megmaradnak szülőföldjükön és kihasználják azt a keveset, amit a természettől kaptak. A kis megművelhető területek mellett gombaszerűen nőnek ki az apró móc gazdaságok, és ez okozza a települések szétszóródottságát is. Az egyszerű móc ember számára természetesek a távolságok, és az sem megerőltető, ha a községközpontig 3- 4 órát kell gyalogolni. A mezőgazdálkodást kizárólag kézi erővel történik, ugyanis szinte lehetetlen bármilyen gépesítés. A zord éghajlat csak a burgonya termesztését teszi lehetővé, gyakran előfordul, hogy az elvetett búza vagy zab nem érik be az első dér leestéig.
A magas hegyormok dús legelőkben gazdagok, jól szolgálván a szarvasmarha- és birkatenyésztést. A megművelhetetlen területeket kaszálóként, szénagyűjtésre hasznosítják. A legnagyobb kincsük a lucfenyőerdők, a hordók, dézsák elkészítésének tudománya apáról fiúra öröklődik, a remekbe szabott havasi kürtök és fából készült használati tárgyak elkészítéséig. A hagyományos, kizárólag fából készült házak sajátos architektúrával rendelkeznek. A ház eleje verandaszerű, faragott oszlopokkal és árkádokkal díszített. Jellegzetes a csúcsos, magas zsindelytető. Az istáló épülete gerendákból kialakított, kocka alakú, magas, fenyőgallyakból készült tetővel ellátott építmény, melyre idővel vastag fű- és moharéteg telepszik. A házak belseje szegényes, de tiszta. A mócok nem vásárolják, hanem maguk készítik bútoraikat: asztal, szék, lóca, szétnyitható ágy minden háztartásban megtalálható, viszont a szekrényt általában különböző fogasokkal helyettesítik.

Felsőgirda (Gîrda de Sus) főterén, a templommal szemben észak felé indul egy betonút, mely egy patakvölgyben, a Gîrda patak völgyén vezet felfelé. Körülbelül 1 km után a völgy ketté válik, itt balra fordulunk, egy meredek kapaszkodón, a piros kereszt jelzésen, helyenkent kissebb lejtőkön jutunk el a település központjáig, ahol már tájékoztató tábla mutatta az utat az utolsó kapaszkodó felé a jégbarlang bejáratához. Hamarosan a barlangot rejtő katlan szélén álltunk. A jeges barlang 1165 m magasban található, mély üregrendszere hosszan húzódik a föld mélyében, de a jeges szakasz csak a felső termekre korlátozódik. Az alsó régiók cseppköves barlangját csak kötéltechnikával lehetne megközelíteni. A jeges barlangok kialakulásához sajátos feltételeknek kell meglenniük; szükséges az észak felé, magasban – 1000 m fölött – nyíló, mélybe vezető barlangszáj, ami nem teszi lehetővé, hogy télen a mélyebb rétegekben megrekedt hideg levegő nyáron kifelé áramoljon, s ezért a jég a legmelegebb hónapokban sem olvad el teljesen. Ehhez a következő hideg hónapokban újabb jégréteg rakódik a lecsöpögő, lefolyó vízből. A Szkerisórai-barlang jégtömbjének vastagsága 15-20 méter, térfogata – a számítások szerint – 73 000 köbméter. A jeget 3500 évesnek becsülik. Jégképződmények csak a bejárathoz közeli termekben vannak, látogatni is csak ezeket lehet. Egy végeláthatatlan lépcsősor vezet a mélybe, s egyre közelebbről érezni a mélység fagyos leheletét. Hatalmas katlan szélén tekeredik körbe a vaslépcső. A zsomboly alján az első teremben még a távolról beeső fény világítja meg a képződményeket. Van, aki hatalmas jégkunyhónak, más a tetején nyíló üreget félelmetes cápaszájnak, rojtosan lógó jégcsapjait fogaknak véli. Mellette a mennyezetről hatalmas jégnyelvek nyúlnak le. A beljebb vezető út a második terem korlátjáig visz, ahonnan gyönyörködhetünk a villanyfénnyel megvilágított alakzatok tömegében, és sárgás villanyfény színezi a fehér oszlopok erdejét. Nyáron csak a galéria korlátja mellől lehet megcsodálni a terem látnivalóit, hogy a kelleténél több hő ne érje a jégcsodákat. Az oszloperdő szélénél ereszkedik a mélybe a jégfal.


Felfelé sajnos ugyanannyi lépcső emelkedik. Bizony, szuszogva értünk fel a hűs világból az egyre melegebbé váló felszínre.

Visszafelé a kék kereszt jelzésen beereszkedtünk egy meredek oldalon az Ördöngös völgybe (Cheile Ordincuşei), és egy csodálatos sziklaszoroson áthaladva, mely legvadabb részén alig 2-3 m széles, eljutottunk egy hatalmas barlangszájhoz. Ebben a sziklaüregben, 20-25 ember kényelmesen elfér, a patakon híd ível át, a bejárat előtt padok vannak, s az út mentén ivóvizet is találunk, kb.50 méterrel arráb újabb híd áll, mely a János kapu barlanghoz (Pestera Poatra Lui Ionele) vezet, amely egy120 m hosszú barlang.


Képek a kirándulásról itt láthatók.


Innen még 2 km utat tettünk meg Felsőgirdáig, onnan pedig a mikrobusszal hazaindultunk Kolozsvárra.








video