TÜNDÉRSZÉP TÁJAKON: 2012.09.08-09-Algyógy és környéke – csodálatos völgyek, vad sziklaszorosok

Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre hívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorító
és elnyomorító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és szívével."

(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

Szeptember 8-án és 9-én az Algyógyi szorosokba kirándultunk, kilencen vettünk részt, túravezetőnk Vlád Pál volt. Kolozsvárról indultunk szombaton kora reggel, még sötétben, Torda, Enyed majd Gyulafehérvár felé. Ott tartottuk az első megállot, megnéztük a restaurált várat és a római katolikus székesegyházat, majd Alvincen (Vințu de Jos) megittuk a reggeli kávénkat. A Maros völgyén mentünk tovább. A szokatlanul meleg és száraz nyár miatt nagyon elapadt a Maros, alig csordogált egy kevés víz a mederben. Déva elött letértünk Algyógy (Geoagiu) felé és Erdőfalváig ( Ardeu) mentünk. Innen indulunk el a Mádai (Cheile Madei vagy Măzii) szorosba. Ezen a vidéken több sziklaszoros is van ( a Cibului, Băcăiei, Glodului, Ardeului, Madei, Balşa szorosok– ezek rezervációk), bár a környező hegyek-dombok alig haladják meg a 700 métert. Ezeket a szorosokat kevesen látogatják, alig ismertek, de a helybeliek tisztában vannak a vidék turisztikai értékeivel. A szorosok nagyobb vízállás esetén nehezen járhatók.

A Mádai-szoros.

Az idő szép, bár szeptember van érződik még a nyár melege, de már láthatók a közeledő ősz előjelei.

A Mádai-szoros 3 km hosszú. A szoros elején a köveken egyensúlyozva próbáltunk haladni, de a közepétől csak a vízben gázolva jutottunk elöre. Ösvény nincs, csak a patakmeder, meredek sziklafalak mindkét oldalon. A kristálytiszta patakvíz visszatükrözi a sziklák képét és a felhőtlen kék eget. Nehéz szavakkal leírni a szorost, a szeptemberi napsütésben csodálatos látványt nyújtanak az érdekes sziklaalakzatok és a függöleges, síma sziklafalak. A szoros közepén egy bővizű karsztforrás buzog elő a sziklából, kellemes ízű vize oltja a szomjúságot. Azt mondják, nyáron hideg, de télen nem fagy be. Máda ( Mada) falu határában ér véget a szoros. Itt megpihenünk, majd felkeressük a befalazott barlangot ( Peşterea Zidită) egy hatalmas sziklafal, a Piatra Măzii oldalában. Ez a barlang búvóhely volt, a XVII. században a portyázó csapatok elől idemenekülő környékbeliek kőfallal és lőrésekkel tették védhetővé. A barlang szájából szép kilátás nyilik a környező dombokra, hegyekre, sziklákra. Az első tágasabb teremből, egy keskeny bejáraton le lehet jutni egy 545 méter járathosszúságú barlangba, melyet cseppkövek ékesítenek és denevértelepek találhatók.

Visszatérünk a szoroson keresztül, majd egy másik, kisebb szorost, a Bálsai szorost (Cheile de la Balşa) keresünk meg. Ez a szoros nem annyira látványos, de itt is érdekes, teknő alakú sziklaképződmények vannak, a meder majdem teljesen száraz, csak a völgy elején van egy kevés víz, a végében egy vízesés nyoma látszik, de a kiszáradt mederben most nem folyik víz.

Vízesés a Glodi szorosban.

Éjjelre szállást Algyógy-fürdön (Geoagiu-Băi) kaptunk. Egyesek a termál strandot keresték fel, míg a többiek, a Clocota vízesésig sétáltunk el, de sajnos a nyári szárazság miatt, itt is alig csepegett egy kevés víz, így a vízesés nem volt annyira látványos, ahogy elképzeltük. Reggel még megnéztük a Germisara nevű római fürdő maradványait, majd elindultunk Erdőfalva ( Ardeu) felé. Onnan a Glodi szorosba indultunk.
A patak medrében, óriási kövek közt másztunk felfelé. Az elöző napi túra kényelmes séta volt ehhez az úthoz képest. Óriási sziklák, kőgörgetegek közt kapaszkodunk, érdekes színek keveréke, kristálytiszta patakvíz, kis vízesések, meredek sziklafalak kárpótoltak a fáradságért. A szoros közepe táján értük el a piros háromszög jelzést, ami az erdőn keresztül vezet fel a faluból. A jelzés tovább a patak medrét követi és hamarosan egy forráshoz érünk ( Izvorul Tămăduirii), ezt a forrást a helybeliek gyógyitó hatású csodaforrásnak tartják. Innen tovább menve, egy elágazáshoz jutunk, egy nyil a szoros szükületéhez ( Strâmtura) irányit, a másik irányba a piros háromszög halad tovább a tető, majd Glod falu felé.

A Strâmtura.

A Strâmtura-t néztük meg, amely valóban csodálatos látvány nyújt. Nagyon keskeny sziklaszoros, melyben kád szerű sziklavájatok vannak, egyikből a másikba folyik a víz, kis vízeséseket alkotva. A víz itt elég mély, 1,5 m-nek is mondják, megpróbálkoztunk bemenni a szűk szorosba, de a víz nagyon hideg, így csak a sziklaszükület elejéről fotóztuk térdig érő vízben a különleges szorost és a csodálatos szinekben játszó sziklafalakat, ahol a sárgától a barnáig és a bordóig minden szinárnyalat megtalálható.

Az időnk nem engedte meg, hogy tovább menjünk a jelzésen, mert hosszú út állt elöttünk Kolozsvárig és du. 4 óra felé indulni akartunk. A piros háromszög jelzésen tértünk vissza a faluba, ezuttal az erdei ösvényen, kikerülve a sziklás patakvölgyet, egy tisztásról szép kilátás nyílt a tájra és a szoros felett levő meredek sziklafalakra. Itt csoportképet is készítettünk.

Haza Zalatna ( Zlatna) felé mentünk, majd az Ompoly völgyén ereszkedtünk le Tövis ( Teiuş) felé. Útközben még megálltunk Sárd ( Şard) faluban, ahol egy középkori református műemlék templom is van, majd tovább indultunk és este 8 órakkor megérkeztünk Kolozsvárra.