Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2015.06.01-Kirándulás a szászsebesi Vörös-szakadékhoz




            Szászsebes  (Şebes Alba) felé haladva, északkeletre egy vöröses színű, erodált felületű domboldal tűnik fel. Ez a Vörös-szakadék, a Küküllő fensíkjának egyik legérdekesebb természeti képződménye.  A 800 m szélességű és 80-100 m magas vörös színű szakadékot a talajerózió formálta. Különös színét a vörösagyag, a szürke, vörös és fehér homokkő, illetve a vörös és téglaszű márga és fehér márgás mészkő adja. A 10 hektáros területet 1950-ben geológiai és florisztikai természetvédelmi területté nyilvánították, 300–425 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik.


            Régi vágyunk teljesült, amikor június 1-én sikerült összehozni egy kirándulást a sokszor emlegetett Vörös-szakadékhoz vagy ahogy még nevezik Vörös-árokhoz  (románul Râpa Roşie, németül Rote Berg). Két kiskocsival, összesen heten indultunk útnak. Szép nyári nap volt, tiszta égbolt és kellemes napsütés. Kolozsvárról Tordán, Nagyenyeden, Gyulafehérváron keresztül jutottunk el Szászsebesre. Már Lámkerék (Lancrăm) helységtől látható messziről a szakadék, az útról észrevehető balra egy vöröses színezetű domboldal,.bár ilyen távolságról, sokan talán figyelembe sem veszik. Pedig ezt a látványos és egyben érdekes geológiai képződményt kár kihagyni, rövid sétával bejárható és biztosan maradandó emléket hagy ez a kis kirándulás. A probléma ebben az esetben csak a domb aljához vezető út megtalálása marad.


              Beérünk a városba, ott megkeressük a Daia Româna felé vezető útat, ezen megyünk tovább, míg elérjük az autópályát. Itt már  tábla is jelzi az irányt. Az aszfaltozott útról balkéz felé térünk egy elég rossz minöségű földúton haladunk egy darabig még párhuzamosan az autópályával -  ez gyakorlatilag a sztráda szervizútja - , majd balra fordulunk, átmegyünk a Székás (Secaş)-patak hídján és megállunk egy füves legelőn, szemben a Vörös-szakadékkal. Kocsikat látunk és néhány sátrat, vannak akik itt töltötték a hétvéget. A képződmény lábánál  vagyunk és megkezdjük felfedező utunkat. Előttünk a Vörös-szakadék, körbe dombok, mögöttünk 3 km távolságra Szászsebes látszik. Elhaladunk egy esztena mellett, juhok legelnek, látszólag nem zavarja őket a jelenlétünk, valószinűleg hozzászoktak a kirándulókhoz. Egy erdős, inkább bozótos rész választ el a vörös domboldaltól, több ösvény is indul a bokrok között. Elindulunk találomra az egyiken. Az ösvény lefelé megy, keresztül egy árkon, majd felfelé kapaszkodunk, helyenként elég csúszos a talaj, szerencsénkre az ösvény száraz, nincs sár, különben nehezen boldogulnánk. Kijutunk a bozótból, most már fűves részen kapaszkodunk felfelé egészen a vörös alakzatok lábáig. Minél közelebb jutunk annál hatalmasabbnak tünnek a különleges formációk. Egy hatalmas fal, szinte függőleges, egy óriás méretű orgona benyomását kelti,  bizarr oszlopok és többszintű piramisok tömege, elválasztva kisebb árkokkal.
            Az ide látogató természetjárót egy különös világ fogadja; mindenfelé tornyok, piramisok, oszlopok, ember- és állatformájú tömbök láthatók nagy összevisszaságban. Ha feltekintünk szédít a magasság, alattunk riaszt a mélység. A földkéreg különös alkotásai ezek,  méretei, színei és változatos formavilága magával ragadja a laikus természetszeretőt is.  A csupasz lejtőket hamar elkezdték koptatni lefolyó esővízek, télen a jég, mély árkokat ástak,  ennek nyomán kialakultak a ma is látható barázdált, legömbölyített formák, oszlopok keletkeztek az árkok között, fent kisebbek, lefelé szélesebbek, több sorban, egymás tetejére állítva. A lejtőn hiányzik a növényzet, víz lefolyása nem ütközik akadályba. Az itt keletkezet tornyok, oszlopok, obeliszkek, piramisok piros és lilás színezetüek, különleges látványt nyújtanak. Sok  helyen a sziklák tetejétől egészen az aljáig lehet követni a lefolyó víz útját. A kis erecskék nyomvonalainak a  találkozásánál  nagyobb folyócskák keletkeztek, amelyek még jobban megdolgozták a puha kőzetet. A vízszintes sávozást az üledékrétegek eltérő ásványianyag tartalma adja. Előveszük fényképezőgépeinket és próbáljuk megörökíteni ezt a különleges tájat.


            A Vörös-árok egy törmelékes-üledékes kőzetrétegben alakult ki, valószínűleg egy hatalmas földcsuszamlás következtében. Erdély legérdekesebb felszíni eróziós jelensége. A területre egy sajátos mikroklíma is jellemző, a növényzet a sztyeppéhez hasonló. Védett növényei közé tartozik a csikófark, a fekete fodorka, a gyászoló imola, a kései szegfű, a piros madárbirs és a sugaras fejvirág.
            A Vörös-szakadék, mint turisztikai látványosság, egyedülálló Erdélyben. Bár a  beszivárgó vizek hatására egyes dombvidékek lejtőin a különböző rétegek érdekes természeti formákat hoztak létre, a Vörös-árok nem hasonlit egyikhez sem. Ilyenek Kolozsvár közelében a feleki gömbköveknek nevezett homokkő konkréciók, hasonló toronyképződmények alakultak ki a Szilágy megyei Sárkányok kertjében (Gradina Zmeilor), Zsibótól mindössze 9 km-re, Almásgalgó (Gâlgaul Almasului) határában vagy a Bucsecs hegység gomba-sziklái, a „Babele”, ha keletkezési körülményei nem is egyeznek teljesen meg.
            Nem sikerül minden részét bejárnuk ennek a különös tájnak, talán egy nap nem is volna elegendő. Visszatérünk az ösvényen és felkapaszlodunk balkéz felől egy dombtetőre, innen szép rálátásunk van a szakadékra és Szászsebesre is.


            Dél már elmúlt, indulunk vissza Szászsebes felé, ott megnézzük a város nevezetességeit: az evangélikus templomot, amely 12 – 13 század fordulóján épült,  az egykori szász evangélikus  gimnáziumot, a várfal maradványait a meglevő bástyákkal. A városközpont szép, tiszta, barátságos. Elhagytuk Szászsebest, az országútról a délutáni napfényben még látszik a Vörös-szakadék, búcsút intünk neki azzal az elhatározással, hogy még felkeressük ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése