2015.06.14-Új utakon az EKE forráshoz

            A Gorbó patak felső szakaszán levő erdőben, a Szelicsei Magura (Kismagura) alatt van egy bővizű, hideg, tiszta forrás az erdő egyik elrejtett tisztásán. A forrás a kolozsvári EKÉ-sek egyik kedvenc kiránduló helye volt hosszú időn keresztül, EKE forrásnak nevezték el. Kolozsvárról a Monostor negyedből több útvonalon el lehetett jutni. A táj szép,  füves legelők, ligetes erdők, vadvirágos rétek. Felette a Havas bükke – Recea tető ( 759 m),  gyönyörű kilátás nyílik onnan nyugat felé a Gyalui havasokra,  keleten a Bükk környéki részeket látjuk, északra a Kis-Szamos völgyén túl  kivehető a Szent Pál tető és a Csigadomb. Alattunk a völgyben Tótfalu (Tăuţi), azon túl a szászfenesi Leányvár. A Gorbó patak felső szakasza kevésbé ismert és járt része a Bükknek.  A szelicsei úttól északra, a Bivalyosnak nevezett legelő alatt meredek, vad patakvölgyektől szabdalt erdős terület  található, az itt eredő patakocskák összefolyásából jön létre a Gorgó pataka. Ebben a vadregényes katlanban, a  Gorbó patak nyugati ágán egy szép vízesés is található.

Az utóbbi években, az EKE forráshoz mind kevesebb kirándulás szerepel a túratervekben. Ehhez valószinüleg hozzájárul az is, hogy telnek az évek és nehezen ismerjük el, de ritkábban vállalunk be egy 20 km-es gyalogtúrát. De miért nem jönnek a fiatalabbak? Talán azért, mert a Bükk erdő már nem az a vonzó kirándulóhely, ami volt számunkra húsz évvel ezelőtt. A Gorbó völgye is már magánterület és beépült, házak, kerítések, elzárt utak mindenütt. A Gorbó völgy felett, a völggyel párhuzamosan haladó gerincen, bár nagyon  szép a kilátás minden irányban, lépten-nyomon juhnyájakat találunk és kutyák támadnak az arra járó kirándulókra. Ezért inkább elkerüljük  ezt az útvonalat.

         Igy született meg az ötlet, Csorba Anikó kezdeményezésére, hogy új úton közelítsük meg az EKE forrást, olyan úton, amely szép is, de nyugodtan és biztonságosan kirándulhatunk. A június 14-re szervezett túrára 9-en indultunk, a csapatot Anikó vezette. A Monostor negyedben a Bucium utcai megállóban gyülekeztünk a szászfenesi Leányvár negyedbe induló M21-es autóbuszra vártunk.  Az erdővel borított Leányvár nevű domb alatt épült és a róla elnevezett lakónegyed végállomásáig utaztunk. A Leányvár egyik csúcsán valamikor vár volt, egykori tornyának csekély maradványa ma is megtalálható a Várdombon. Építési idejének és nevének eredete a múltba vész, feltehetően fából épült, a tatárjárás után kőből épült újra,  a  püspökség birtokában volt. Pusztulása az 1437. évi, Budai Nagy Antal által vezetett erdélyi jobbágyfelkelés idejére tehető, szerepét Gyalu vára vette át. Szászfenes mai lakossága nagyon keveset tud a határában lévő várromról.

            Az autóbusz megállótól nyugati irányba indultunk a Szászfenes (Floreşţi) és  Magyarfenes (Vlaha) között levő erdővel borított domboldal felé. Már 10 órakor nagy volt a meleg, szerencsénkre az út nagy részét hűvös, árnyékos erdei úton tesszük meg. Elindultunk az erdőben, nemsokára előbukkantak az első gombák, galambgombát, vargányát, kerserűgombát, piruló galocát találtunk, a szerencsésebbek sárga rókagombát is szedtek. A gombászással csak az a gond, hogyha nem vagyunk figyelmesek, könnyen elbódoroghatunk az erdőben. A túra útvonala több helyen szalaggal volt megjelölve,  Csorba Anikó és Fazakas Feri lejárták előre és megjelölték a fontosabb pontokat, különben nehéz lett volna eligazodni az egymást keresztező ösvények labirintusában a kevésbe ismert terepen. Nemsokára kiértünk az erdőszélre, egy darabig itt vezetett az út, jobbkéz felől erdő, balra füves, virágos rét, szép kilátás nyílt a Leányvár kettős csúcsára, a Gorbó gerincre, a hágóra ahol a Tótfaluba vezető út halad. Nemsokára ismét az erdőben folytatódott az út, enyhe emelkedő, majd egyenes, széles, kényelmes ösvényen haladtunk egy gerincen.  Kilátni a fák között nem lehetett  sem Tótfalu, sem  Magyarfenes felé. Elhagytunk egy elágazást, ahol balról bejött egy narancssárga és fehérrel jelölt kerékpáros útjelzés, ezt követtük tovább.  Kolozsvár környékének térképén ez az erdőrész a Medve hegy (Creasta Ursilor) néven  szerepel. Az erdő árnyas lombjai alatt fogalmunk sem volt, hogy  a napon a hőmérséklet jóval meghaladja a 30 fokot. Két óra út után (kb. 8 km) az ösvény balra kanyaródott,  átléptünk egy kis patakon, kis ideig még az  erdő fái közt haladt az ösvény, majd kiértünk az EKE forrás feletti legelőre. Innen már a meredek füves oldalon, tűző napon jutottunk fel a Havas bükkének nevezett ( 759 m) tetőre.  Itt levő nagy egyenes területet észak felől a tótfalusi erdő,  nyugatról a Rákos patak völgye határolja, déli irányban Szelicse falú házai, felette a Kismagura (826 m) csúcs, keletre a Gorbó völgy felső felét borító erdőrész, amelyben az EKE forrás van.  Déli egy óra volt, visszafordultunk és beereszkedtünk a két erdőrészt elválasztó füves oldalon és egy pár perces erdei úton eljutottunk az EKE forráshoz.

Mit kell tudnunk a forrásról: majdnem 100 éves története a múlt század elejére nyúlik vissza. A vízfeltörést a Kolozsvári EKE Osztály foglalta, kiépítették és elnevezték EKE forrásnak, régi térképeken ilyen néven látható. A rendszerváltás után, az 1991-ben újraalakult kolozsvári EKE-ben 1993-ban valóságos mozgalom indult a forrás rendbetételére.  Kiépítették, emléktáblával díszítették, forrásavatást szerveztek, ökumenikus Istentisztelettel.  A munkálatok irányítását Tóthpál Tamás vállalta. A forrásavatás szeptember 26-án volt. Sok meghívott volt jelen, az EKE tagok mellett részt vettek a közeli falvak (Szelicse, Tótfalu) lakói is, mindenki jól érezte magát. Sajnos, a forrásfal előterét díszítő bronzlapot, nemsokkal az ünnepség után ismeretlen személyek lefeszítették és eltulajdonították, a tábla többet soha nem került elő.

Ezután, minden év szeptemberében emléktúra volt szervezve a forráshoz. Idővel a forrás megrongálódott, a tisztás elhanyagolt lett, asztal, padok eltűntek. Ezért 2008 nyarán, a 15. évfordulóra újra rendbe tettük a forrást és környékét, ismét pad és asztal készült, kitakarítottuk a tisztást. Sokan vettek részt a munkákban, jöttek jó ötletekkel. Kialakult egy nagyszerű csapatmunka. A szervező Szakács Éva volt, a forrásnál a  munkálatokat Lőriczi István vezette, a túrák vezetésével és a plakátok készítésével   Tóthpál Tamás foglalkozott.

            Ennyi röviden a forrás története, de milyen most az EKE forrás? Körbenéztünk a kis tisztáson, rég nem jártunk erre. A látvány elég lehangoló,  a tisztás szemetes, az asztalnak, padnak nyoma sem maradt, a forrás  működik, elég bő a vízhozama - így  felfrissítettük ivóvízkészletünket - de a felette levő betonlapon sem a felírat, se a rárajzolt gyopár nem kivehető. Ebédszünetet tartottunk, fél órát pihentünk majd elindultunk az erdőn keresztül a Gorbó völgye felé a régi megszokott utunkon, egy darabig még az árnyékos erdőben, majd tovább  a hosszú  Gorbó völgyi  poros úton,  a tűző napon 34 fok melegben. A völgy egyre jobban beépül, kerítések, kutyák, tiltakozó táblák  utasítják ki, az oda kiránduló városlakókat.  Mit is keresnek a Gorbó völgyében, hiszen ott van az egykori lőtér piknikező helynek, elég az egy akkora városnak mint Kolozsvár. Áthaladtunk a lőtér területén és körbenézünk  a  “piknikező”  helyen, kocsik, emberek, zene, por,  zaj és meleg. Ilyen volna a szabadban töltött hétvége, amire vágyunk ...

A Gorbó és a Plecska patakok összefolyásához értünk, hogy elkerüljük az aszfaltos útat, kicsit visszafordultunk a Szent János-kút irányában. Nemsokára balra egy ösvény felvezet az oldalba a fenyőfák közt, eleinte kicsit meredek, majd párhuzamosan halad az aszfaltos úttal. Délután 5 órára értünk a Monostor negyedi végállomásra, 18 km és 500 m szintkülönbség megtétele után.