Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2012.06.22-Berkesi szoros-Papok gerince-Csukás tó


Berkesi szoros vízesése
            Talán kevesen tudják, hogy a Hesdát patak, mielőtt Sinfalvánál (Corneşti) az Aranyosba ömlik, egy sziklaszűkületben egy szép vízesést hoz létre, a lezúduló víz egy kis tóban gyűl össze. Nyáron a nap felmelegíti  a hideg sziklákat és a patak vízét, kellemes fürdőhelyet alakítva ki, ez a Csukás tó és a Csukás vízesés, a tordaiak „Kis Acapulco”-nak nevezik ezt a vadregényes helyet.
            Június 22-én Szakács Éva szervezett kirándulást a Csukás tóhoz. A túra hossza gyalog 17 km, a Borévi  menedékháztól indult, a Berkesi szoros felé, onnan fel a Papok gerincére, majd beereszkedik a Csukás tóhoz. Ideális nyári túra, majdnem az egész útvonal árnyas, hűvös erdőben halad, befejezésül pedig a Csukás tóban fürödhetünk.
             A Torockói-hegység legészakibb csücske a Peterd-Szind gerinc 15 km hosszú, mészkővonulat, melyet három vadregényes sziklaszoros tör át: a Tordai-hasadék Peterd és Mészkő között, Berkesi-szoros Borrév és Várfalva között, valamint a Túri-hasadék Koppánd és Túr között. A két utolsót sajnos kevés turista látogatja, mivel a híres Tordai-hasadék elvonja a figyelmet, pedig szépek, vadak és eredetiek, de az erre járó kirándulók inkább a híresebb, látványosabb Tordai hasadékot keresik fel, ezek, mind kisebb testvérei, háttérbe szorulnak. A Hesdát patak a Gyalui-havasokban ered, Hesdát falu közelében, áttörtet a Tordai-hasadékon, majd egy kanyargós völgyben folytatja útját Sinfalva felé létre hozva a Csukás tavat, majd pár kilométer után az Aranyos folyóba torkollik,
                Ez a kirándulás az elmúlt évben szervezett alsójárai XX. EKE VÁNDORTÁBOR programjában szerepelt és nagyon népszerű volt , sok résztvevőnek nyerte meg a tetszését ez a kalandos és élményekben gazdag túra. A kolozsvári EKE programjában az elmúlt években nem szerepelt, mégis a június 22-re programált túrán összesen négyen vettünk részt. Kicsit elgondolkoztat, hogy miért nem volt nagyobb az érdeklődés, hiszen szép nyári idő volt, nem volt  túl nehéz, közepes nehézségünek számitott, de látványos és szép utat kínál a résztvevőknek.
                Az abrudi autóbusszal reggel 6 órakor indultunk Kolozsvárról, a Borévi menedékházig. Itt nem balra térünk a menedékházhoz, hanem jobbra egy szekérútra, hamarosan meglátjuk a piros háromszög jelzést, amely a Tordai hasadékhoz vezet. Egy kis ösvényen letérünk a patak felé és pár perc múlva elérjük a Berkesi szoros első vízesését. A szorosban több vízesés is van, aki látni akarja őket, az a patak völgyén halad felfelé, egy nehezebb de látványosabb úton. A jelzés a szoros feletti szekérútat követi, ez az út könnyebb, de innen csak hallani lehet a vízesések csobogását. Az út egyfolytában emelkedik, erdőben haladunk felfelé, 1 – 1.30 óra után a szoros véget ér,.felérünk  a „Gura Jigăului”-nak nevezett helyre, itt egy nyitott kaolinbánya van. Egy füves ösvényen haladunk tovább, benőtte a növényzet, nehezen jutunk előre, nem sokan járhatnak erre és a jelzés is hiányzik ezen a szakaszon. Elérünk egy földutat, amely Berkes (Borzeşti) faluba vezet. Itt jelzőtábla is van. Egy darabig az úton megyünk, majd a következő tábla előtt hajtű kanyar és rátérünk jobbkéz felé egy ösvényre, amely a Berkesi tető (Dealul Borzeşti) sziklái alatt halad. Itt sincs jelzés és az ösvény többször elágazik, balra tartjuk az irányt, belemegyünk egy szélesebb útba mely Berkesre visz. Füves rétre érünk, balra a domb mögött Berkes házai látszanak, előttünk a három Peterd (Petreştii de Sus, Petreştii de Mijloc, Petreştii de Jos) felé vezető út. Jobbra fordulunk és elindulunk Papok gerince (Dealul Bisericii) felé. Itt is erdőben folytatódik az ösvény, kellemes, hűvös,  árnyas lombok alatt. Ismét jelzőtábla, találkozunk a piros sáv jelzéssel, amely a Tordai hasadékból jön és Várfalván (Moldoveneşti) keresztül a Székelykő, illetve Torockó  felé vezet. Utunk következő szakaszán a két jelzés együtt halad. Átmegyünk a magasfeszültség alatt, majd a Pituleţ csúcs (732 m) előtt rátérünk a sárga vonallal jelzett ösvényre, amely az Éger (Arinei) patak völgyén levezet a Hesdát völgyébe, elhaladunk egy kis forrás mellett, itt friss vizet veszünk, nemsokára elénk tárul, az 549 m magas Bábavára (Cetatea Moaşei). Átkelünk a Hesdát patakon és 300 m után elérjük a Csukás tavat. Egy 5-10 percnyi gyaloglás után ott is vagyunk és gyönyörködhetünk a csodálatos vízesésben amely alatt kis tó alakult ki. Mivel közel van Tordához, a hely mindig tele van kirándulókkal. Ez nem lenne baj, de sajnos sok a szemét, nem vigyáznak a környezet tisztaságára, ez sokat ront a képen. A kis tóban többen fürödnek, napoznak a sziklákon, az idő is szép, nyárias, meleg van.


Csukás tó
             Egy órát időzünk a tónál, majd elindulunk Sinfalvára, lefelé a Hesdát völgyén. Párszor átkelünk a vízen, elhagyjuk a vízgyűjtő gátat, innen már széles földút vezet az Aranyos völgye felé, átmegyünk az egykori kisvasút hídján, egy óra alatt a falu központjában vagyunk, onnan mikrobusszal előbb Tordáig, majd onnan Kolozsvárra megyünk. Délután 6 órára érünk haza egy kellemesen eltöltött nap szép emlékeivel.



                     Csukás tó - video

video

2012.06.17-Vigyázó

Fotó: Pál Csaba

      A Vlegyásza (Vigyázó vagy Kalota-havas) az Erdélyi Szigethegység második legmagasabb hegye, azonos nevű csúcsa 1836 m magas, alig pár méterrel kisebb mint a Nagybihar. Sokszor zord felhők takarják, későn olvad el a hó, hófoltok voltak még május 12-én is, mikor a Hármas-kősziklára kirándultunk és onnan bámultuk a Vlegyászát . Mikor ott elolvad a hó, akkor már nyár van.
             A Vlegyászáról Czárán Gyula leírása jut eszembe (ez az idézet a székelyjói vándortábor mottója volt 2008-ban):
            “Nem is gondolná az ember, hogy a Vigyázó ellapított sima, zöldellő lejtőiből néhol merészebb sziklacsoportok is bukkannak elő, hogy megszakítsák a nagy terjedelmű gyepes hegyoldalak egyhangúságát. Ilyen az a Sphynx is , azon ösvény mellett, melyen a Fazset pásztortelepről a főcsúcson jutni fel.
             Reám főleg akkor tett nevének megfelelő hatást, midőn első ízben jártam a Vigyázón. Gyönyörű szép, holdfényes éjszakán törekedtem felfelé, hogy a napfeljöttére a csúcson már fenn legyek. A mint egy kanyarulatnál hirtelen, váratlanul egyszerre szembe álltam vele : a hold kisérteties világánál olyan rémesen, olyan szörnyetegszerűen meredezett rám, hogy csaknem visszahőköltem tőle.
              Azonban nappal távolról sem olyan rémséges. Jöjj csak bátran, kedves turista kollegám : elmehetsz egész bizton mellette, nem állít meg, nem kérdez tőled semmit, nem bánt. Csak egy ártatlan kő-csoda, a Vigyázó sziklának egy kis tréfás alakoskodása az egész. 

Fotó: Pál Csaba
             Én is most, június 17-én jártam először a Vlegyászán. Szép tiszta idő volt, ritkán történik meg  itt fent a hegyekben, hogy  felhők nélküli tiszta kék égbolt legyen. Túravezetőnk Feischmidt János volt, 44-en vettünk részt ezen a kiránduláson. Kocsikkal közelítettük meg a Rékás (Recad) völgye felől, megnéztük a völgyben a szép Rékás vízesést. Egy darabig, amíg az út járható volt a kocsikkal felmentünk, majdnem 1000 m.t.sz.f.m.-ig, majd gyalog vágtunk neki a meredek kaptatónak, az 1430 m-en levő menedékházig. Van egy mondás:” Hegy heggyel nem találkozik, de ember emberrel igen.” Igaz-e? Nem tudhatjuk. De EKÉ-s EKÉ-sel a hegyen biztos találkozik, még a Vlegyászán is. Kirándulók  érkeznek Havasrogoz (Rogojel) felől, köztük ismerősök vannak – Vas Géza, Mezei Elemér és Ambrus Tibi. Milyen kicsi a világ!  
           A menedékháznál a társaság három csoportra oszlik. Egy kisebb csoport Nagy Lajos vezetésével a Vlegyásza csúcsára indult, onnan ereszkednek le a Fehér-kövekhez, ez a hosszabb és nehezebb út, egy másik csoport Fazakas Ferivel más úton, a Vlegyásza oldalában, kisebb szintkülömbséggel jutottak el a Fehér-kövekhez. Végül, akik úgy döntöttek, hogy a menedékház körül maradnak gombászni, engedtek a szép idő csábításának és elindultak ők is. Délutánra felhők gyülekeztek, de eső nem alakult ki, 18 óra után indulunk hazafelé, útközben megállunk Székelyjón (Săcuieu), Moga Ovidiu és felesége boldogan üdvözöl, mint régi ismerősöket, megkérdik, hogy  mikor táborozunk még ott, ugyanis a falu határában két vándortábort is szervezett a kolozsvári EKE, 2001-es és 2008-as esztendőkben. Egy fél órát töltünk itt, jó a hangulat, majd elindulunk hazafelé Kolozsvárra.
              Bánffyhunyad elött szépen látszik a távolban a Vigyázó és a Hármas-kőszikla.Vajon hol lehet az a titokzatos szikla, a vlegyászai Sphynx, amit Czárán Gyula látott több mint 100 évvel ezelőtt? Talán egyszer majd megtaláljuk.


Fotó: Pál Csaba