 |
| Fotó: Pál Csaba |
A Vlegyásza (Vigyázó
vagy Kalota-havas) az Erdélyi Szigethegység második legmagasabb hegye, azonos
nevű csúcsa 1836 m magas, alig pár méterrel kisebb mint a Nagybihar. Sokszor
zord felhők takarják, későn olvad el a hó, hófoltok voltak még május 12-én is,
mikor a Hármas-kősziklára kirándultunk és onnan bámultuk a
Vlegyászát . Mikor ott elolvad a hó, akkor már nyár van.
A Vlegyászáról Czárán Gyula leírása jut eszembe (ez az
idézet a székelyjói vándortábor mottója volt 2008-ban):
“Nem is gondolná az ember, hogy a
Vigyázó ellapított sima, zöldellő lejtőiből néhol merészebb sziklacsoportok is
bukkannak elő, hogy megszakítsák a nagy terjedelmű gyepes hegyoldalak
egyhangúságát. Ilyen az a Sphynx is , azon ösvény mellett, melyen a
Fazset pásztortelepről a főcsúcson jutni fel.
Reám főleg akkor tett nevének megfelelő hatást, midőn
első ízben jártam a Vigyázón. Gyönyörű szép, holdfényes éjszakán törekedtem
felfelé, hogy a napfeljöttére a csúcson már fenn legyek. A mint egy kanyarulatnál
hirtelen, váratlanul egyszerre szembe álltam vele : a hold kisérteties
világánál olyan rémesen, olyan szörnyetegszerűen meredezett rám, hogy csaknem
visszahőköltem tőle.
Azonban nappal távolról sem olyan rémséges. Jöjj csak
bátran, kedves turista kollegám : elmehetsz egész bizton mellette, nem állít
meg, nem kérdez tőled semmit, nem bánt. Csak egy ártatlan kő-csoda, a Vigyázó
sziklának egy kis tréfás alakoskodása az egész. ”
 |
| Fotó: Pál Csaba |
Én is most,
június 17-én jártam először a Vlegyászán. Szép tiszta idő volt, ritkán történik
meg itt fent a hegyekben, hogy felhők nélküli tiszta kék égbolt legyen.
Túravezetőnk Feischmidt János volt, 44-en vettünk részt ezen a kiránduláson.
Kocsikkal közelítettük meg a Rékás (Recad) völgye felől, megnéztük a völgyben a
szép Rékás vízesést. Egy darabig, amíg az út járható volt a kocsikkal felmentünk,
majdnem 1000 m.t.sz.f.m.-ig, majd gyalog vágtunk neki a meredek kaptatónak, az
1430 m-en levő menedékházig. Van egy mondás:” Hegy heggyel nem találkozik, de
ember emberrel igen.”
Igaz-e? Nem tudhatjuk. De EKÉ-s EKÉ-sel a hegyen biztos találkozik, még a Vlegyászán is. Kirándulók érkeznek Havasrogoz (Rogojel) felől, köztük
ismerősök vannak – Vas Géza, Mezei Elemér és Ambrus Tibi. Milyen kicsi a világ!
A menedékháznál a társaság három csoportra oszlik. Egy
kisebb csoport Nagy Lajos vezetésével a Vlegyásza csúcsára indult, onnan
ereszkednek le a Fehér-kövekhez, ez a hosszabb és nehezebb út, egy másik
csoport Fazakas Ferivel más úton, a Vlegyásza oldalában, kisebb szintkülömbséggel
jutottak el a Fehér-kövekhez. Végül, akik úgy döntöttek, hogy a menedékház
körül maradnak gombászni, engedtek a szép idő csábításának és elindultak ők is. Délutánra felhők gyülekeztek, de eső nem alakult ki, 18
óra után indulunk hazafelé, útközben megállunk Székelyjón (Săcuieu), Moga Ovidiu és
felesége boldogan üdvözöl, mint régi ismerősöket, megkérdik, hogy mikor táborozunk még ott, ugyanis a falu
határában két vándortábort is szervezett a kolozsvári EKE, 2001-es és 2008-as
esztendőkben. Egy fél órát töltünk itt, jó a hangulat, majd elindulunk hazafelé
Kolozsvárra.
Bánffyhunyad elött szépen látszik a távolban a Vigyázó és
a Hármas-kőszikla.Vajon hol lehet az a titokzatos szikla, a vlegyászai Sphynx, amit
Czárán Gyula látott több mint 100 évvel ezelőtt? Talán egyszer majd megtaláljuk.
 |
| Fotó: Pál Csaba |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése