Ködös őszi reggelen indultunk Kolozsvárról , az „ALIS” firma mikrobuszával, amely órarend szerint, félórás időközökben indul Tordára és vissza. Tordatúrban szálltunk le, és elindultunk a Túri- illetve a Tordai hasadék felé mutató jelzőtábla által megjelölt irányban, néhány utcával lejjebb találkoztunk a Kolozsvár felől érkező piros sáv jelzéssel, elhaladtunk a túri katolikus templom mellett, majd elhagytuk a falu házait a szekérutat követve amely a Túri hasadékkal párhuzamosan, a hasadék jobb oldalán, felette halad. A reggeli köd lassan oszlani kezdett, eleinte csak sejtettük, hogy ott van valahol a homályban, de lassan előbukkantak a sziklák körvonalai is.
Kolozs megye egyik gyönyörű természeti képződménye a Túri-hasadék, Tordatúr és Koppánd helységek között fekszik. A Peterd-Szind gerincbe vágott vadregényes sziklaszorost az Aranyosba torkolló Rákos-patak hozta létre. A Peterd-Szind gerinc 15 km hosszú, mészkővonulatát három szoros töri át: a Tordai-hasadék Peterd és Mészkő között, Berkesi-szoros Borrév és Várfalva között, valamint a Túri-hasadék. A Túri-hasadékot sajnos kevés turista látogatja, mivel az ismertebb Tordai-hasadék elvonja róla a figyelmet, pedig sokkal vadabb és szépségével nyugodtan versenyezhet vele. A hasadék hossza 1850 méter, ferde irányban vágja át a gerincet, s Koppánd irányában, egy kanyargó völgyben folytatódik. A völgy jobb oldalán a Peterdi-tető (667 m), baloldalt a Kőhegy (580 m) és a Koppánd-tető (530 m) emelkedik.
A Túri hasadék Koppánd felől (2007 május).
Szerettük volna a hasadékot is bejárni, de már október közepén vagyunk és ilyenkor a patak vize már túl hideg ahhoz, hogy többször is átkeljünk rajta, ugyanis a Túri hasadékot nem lehet száraz lábbal bejárni, ezért ezt elhalasztottuk a jövő tavaszra, amikor az időjárás megengedi. Egyelőre megelégedtünk azzal, hogy visszagondoltunk egy régebbi átkelésre a hasadékon. Akkor szeptember elején voltunk még szép nyárias idő volt. Koppándtól indultunk, keresztül a falun, majd a patakvölgyön a hasadék bejáratáig, ez eddig 5 km utat jelent. A hasadék bejárata előtti térség sajnos 1994-től magánterület és beépítették. Más lehetőség nem lévén, áthaladtunk rajta, átmentünk a patakon, itt még száraz lábbal, és folytattuk utunkat a víz folyásával szembe, felfelé a völgyön, hol az egyik, hol a másik oldalán a pataknak. A szorosnak ez a szélesebb része, és talán a leglátványosabb is, mindkét oldalon hatalmas sziklafalak, ellentétben a Tordai hasadék többnyire sima falaival, itt mintha a természet külön kifaragott, kicsipkézett volna minden sziklaalakzatott, más-más formára alakított volna.
Itt mintha a természet külön kifaragott, ...
... kicsipkézett volna minden sziklaalakzatott,
más-más formára alakított volna.
Nemsokára eljutottunk a Czárán Gyula emléktáblához, amelyet az EKE (Erdélyi Kárpát Egyesület) 1999-ben avatott a hasadékban. Mint tudjuk,
Czárán Gyula (1847-1906) az Erdélyi Kárpát Egyesület tiszteletbeli tagja, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat és a Magyarhoni Földrajzi Társulat rendes tagja volt, sajnos személye és tevékenysége mégis szinte feledésbe merült. Czárán végigjárva az útvonalat, turisztikai jelzéseket festett, kedvenc kirándulóhelye volt a Túri-hasadék. Fennmaradt műveiben, e vidék részletes leírása is fellelhető.
Czárán Gyula emléktábla (2007 szeptember).
De nemcsak Czárán Gyula volt az egyetlen, aki ennek a vidéknek a szépségére felfigyelt, már előtte
Orbán Balázs (1829-1890) pontos és részletes leírást készített erről a helyről, valamint egész Erdélyről. Útleírását követve megpróbáltuk felismerni az általa megnevezett helyeket, sziklákat, barlangokat.
A kitágult szorosnál a Decsenge csermely ömlik össze a Rákos-patakkal. Ezentúl a sziklatömbök érdekes, furcsa, bizarr alakokat vesznek fel: Szent-István szobra, katedrális, felfele ívelő mutatóujj. A hasadékot kialakító Rákos patak a Feleki-gerinc alatt, a Dealul Săc oldalából ered, az Őzek-völgyében; délkeleti irányba haladva Túrnál átvágja a Peterd-Szind gerincet, majd Koppándot elhagyva Tordán az Aranyosba ömlik. A hasadék bejárata és kijárata közt a szintkülönbség kb. 105 méter, a patak gyors sodrású, több kisebb vízesés szakítja meg (a legnagyobb 3 m), ezeket kis, úgymond tavacskák követik, melyek helyenként mélyebbek és lassú áramlásúak. A szoros egész hosszában az S betű alakú, Túr felé haladva mind jobban összeszűkül, bár a hossza nincs 2 km, a hasadék bejárása nehéz és több mind két órát vesz igénybe, Túrban a faluba érünk ki, ahol hitetlenkedve nézzük, mire volt képes az a csepp patak amely a faluban csörgedez.
Sziklatömbök a szoros belsejében
(2007 szeptember).
A Rákos patak a hasadékban (2007 szeptember).
A Túri-hasadék növényvilágát körülbelül 480-485 növényfaj alkotja, ezek többsége azonos a közeli Tordai-hasadék flóráját alkotó fajokkal, viszont a sajátos helyi klimatikus viszonyok miatt több olyan növény is előfordul, mely kimondottan túri érdekesség. 1952-ben a Turdeana tordai gyár, a hasadék Túr felőli részén egy kőbányát létesített, ezzel a hasadék közel negyed része eltűnt, végre 1994-ben megjött a határozat: a kőbányát leállítják és a hasadékot védett területté nyilvánítják. Attól fogva a Túri-hasadékban nincs kitermelés, a kőbányászat viszont a mai napig is folyik, de a szomszédos községben, Szinden.
Az egyik vízesés (2007 szeptember).
A Rákos patak Tordatúrban, mielőtt
belépne a hasadékba.
A Túri hasadék felülről, miután
elhagyjuk Tordatúrt (2010 október).
A szoros bejárása, tehát más időpontra marad, egyelőre megelégszünk azzal, hogy lefotózzuk felülről a Túri hasadékot, majd elindulunk a szindi kőkitermelés felé az utat, illetve a piros sáv jelzést követve, amely a Jókai 55-ös telyesítménytúra egy szakaszával is egybeesik. Áthaladunk az átjárón az Erdélyi autópálya felett, elhagyjuk a kitermelést, és a felszámolt kisvasút vonalán beereszkedünk Szinre (Sandulesti). Itt megpihenünk egy kicsit az alimentara-vendéglő teraszán, majd továbbmegyünk a Tordai hasadék irányába, nemsokára már látszanak a hasadék sziklái, szemben velünk pedig a Hesdát patak, miután elhagyva a Tordai hasadékot nyugatra fordul, hogy Sinfalva (Cornesti) után az Aranyosba ömöljön. Elhagyjuk a szekérútat, amely balra fordul Mészkő (Cheia) irányába, mi meg egy füves, majd erdei ösvényen leereszkedünk a Tordai hasadéki menedékházhoz. Túrból, az országúttól idáig 4 óra 30 perc utat tettünk meg.
A szindi kitermelés és a mellette elhaladó
autópálya (2010 október).
Szemben velünk a Hesdát patak, miután elhagyjaTordai hasadékot (2010 október).
Leereszkedünk a Tordai hasadéki menedékházhoz.
Elindulunk a hasadékot megnézni, kíváncsiak vagyunk milyen károkat okoztak az idei nyár felhőszakadásai. Az első híd épen maradt, de a híd után egy tábla figyelmeztet, hogy a hasadék nem járható. Indulunk tovább, közben fotózunk, elérjük a második hidat, illetve ami megmaradt belőle. A híd leszakadt, a megmaradt részt keresztül fektették a patakon, így át lehet menni rajta mind egy pallón. A hidat közben javítják, megvannak a tartógerendák, de nincsenek még ledeszkázva. Továbbmegyünk, a harmadik híd járható, habár kissé megrongálódott, a negyedikig már nem megyünk el, mert rövid az időnk, helyenként a fák közt, a hordalék embermagasság felett van.
A második híd, amit elvitt a nyári felhőszakadás, ...
... és a középső pillér amit elsodort a víz.
A Hesdát a hasadékban.
... ???
Sziklafalak a Tordai hasadékban.
A Tordai hasadék Mészkő felöl.
Kijövünk a hasadékból, és elindulunk a kanyargós úton felfelé az autóbuszok parkolóhelyéig, innen ráállunk a piros kereszttel jelzett útra, igaz jelzés már nemigen van, de már jártunk erre, különben is az út jól látható (Torda – 7 km), és elindulunk Torda felé, onnan pedig mikrobusszal vissza Kolozsvárra.
Nemsokára megérkezünk Tordára.
