Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2010.11.14-Kirándulás a Pociovalistei-szorosba (tábori előzetes)

November 14-én folytattuk tábori előzetes túránkat. Tudva, hogy a piros háromszög jelzés a Vultureasa csúcsáról a Muncelu gerincen a Bélavárig megy, az előző túrán a csúcsról beereszkedve elhagytuk a jelzést, a széldöntéses oldalon beereszkedtünk, hogy Alsóaklosra érjünk, most éppen ezt a részt szeretnénk felderíteni, úgy hogy Aranyosronkról (Runc) induljunk a Pociovalişte szoroson felfelé a Bélavár irányába.
Az időjárás kárpótolni akart az akkori rossz ködös, esős időért, most hűvös, de tiszta időben indultunk Kolozsvárról, amelyet később kellemes napsütés és meleg idő váltott fel, hihetetlenül kék égbolttal, ideális kiránduló idő volt a mai napon.



Reggel 7 órakor indultunk mikrobusszal Kolozsvárról, Alsóakloson (Ocolis) keresztül Aranyosronkig (Runc - 485 m tszf.).



Pociovalişte szoros.

Itt indultunk el a rezervációnak számító Pociovalişte völgy, illetve szoros felé. A patak völgyét követő úton haladunk, melyen a kék háromszög túristajelzés található. Aranyosronk központjától kb. 2 km-re elérjük a szorost, melynek északkeleti részét meredek, kopár sziklafal alkotja, a másik oldalt erdő borítja, de az erdő felett meredek sziklafalak emelkednek.


Megyünk felfelé a völgyön.

A szoros hossza 1 ½ km, majd egy kicsit kiszélesedik a völgy, tovább megyünk felfelé a völgyön, az út enyhén emelkedik és egy fordulónál véget ér. Innen már csak a patak medrében haladhatunk tovább, a kék háromszög a Bélavár alá vezet, ahol találkozik a piros kör (Bélavár körtúra) és a Muncelu gerinc felől jövő piros háromszöggel, ez az út Aranyosronktól idáig kb. 2 ½ órát vesz igénybe.

Északkeleti részét meredek, kopár
sziklafal alkotja.

A patak medrében haladhatunk.

Mivel úticélunk a Muncelu gerinc, rövidíteni próbálunk, letérve balkéz felé a jelzett útról, és nekivágunk az erdős hegyoldalnak, az oldal egyre meredekebb, de végre feljutunk a tetőre, egy füves gerincen haladunk, míg elérjük a piros háromszöget. Másoknak ellenben ajánljuk, hogy a meredek kapaszkodó helyet kövessék inkább a turistajelzést, mely kicsit hosszabb, de sokkal kényelmesebb úton vezet ugyanoda.

Nekivágunk az erdős hegyoldalnak.


A gerincről a kilátás csodálatos, nyugat felé a Pociovalişte szoros, mivel az idő rendkívül tiszta, még a Tordai hasadék Peterd felőli sziklái is kivehetők. Kelet-északkeletre még csodálatosabb kép fogad, gyönyörű kilátásunk van a Bélavár szikláira. Fotózzuk közelebbről, távolabbról, mindenféle lehetséges szögből, nem bírunk betelni a látvánnyal, és nem is lehet. A Muncelu gerincet fehér törzsű nyírfák borítják, nem túl sűrűn, de mivel már jól benne vagyunk az őszben és a levelek is lehullottak, nem akadályozzák a kilátást.


Nyugat felé a Pociovalişte szoros.


Gyönyörű kilátásunk van a Bélavár szikláira.

A Bélavár szikláitól nyugatra, távolabb az Öreghavas (Muntele Mare) kopasz teteje látszik, a Nyugati Kárpátok harmadik legmagasabb csúcsa (1826 m. tszf), a Nagybihar (Cucurbata) és a Vigyázó (Vlădeasa) után. Elindulunk a gerincen a Vultureasa irányába, körülbelül 1100 m magasan vagyunk, majd az ösvény kissé ereszkedik, 1 ½ óra alatt érünk el a Vultureasa és Vulturese közötti nyeregbe (innen be lehet ereszkedni Alsóaklósra, anélkül, hogy kimenjünk a tetőre), közben megcsodálhatjuk a Vultureasa északi oldalán lévő sziklafalakat.


Az Öreghavas (Muntele Mare) kopasz teteje.

Elindulunk a gerincen a Vultureasa irányába.


A Bedellő.

A Vultureasa északi oldalán lévő sziklafalak.


A Vultureasa és Vulturese közötti nyereg.

Követjük a piros háromszöget, amely egy széldöntéses erdőszélen felkapaszkodik a Vultureasa tetejére, ahol az októberi túrán voltunk. Körbejárjuk a tetőt, a látvány egészen más mint néhány héttel ezelőtt. Akkor felhő borította az eget, takarta a völgyeket, csak itt-ott sejtettük a körvonalakat, most ragyogó napsütésben, a felhőtlen kék égbolt alatt csodálhattuk a tájat, észak felé meg mindig látszanak a Bélavár sziklái, kissé eltakarja a Muncelu gerinc, dél felé a Bedellő és a Vidaly, nyugat felé, ameddig a szem ellát, a hegyek vonulata.


Egy széldöntéses erdőszélen felkapaszkodunk
a Vultureasa tetejétre.



A piros háromszög...

... a Vultureasa tetejére vezet.

Körbejárjuk a tetőt.


A látvány egészen más mint néhány héttel ezelőtt.

Ameddig a szem ellát, a hegyek vonulata.


Nem tudom, meddig álltunk volna itt, bámulva a csodálatos körképet, ha valaki nem figyelmeztet hogy délután 4 óra lesz, és novemberben már hamar sötétedik. Elindultunk lefelé, kikerülve a széldöntést, de itt is meredek az oldal, előbb sziklás , majd erdős, végül füves részeken ereszkedünk lefelé, de itt már ismerős az út, elérjük a szalmafedeles házikókat, majd leérkezünk a Craca patak völgyébe, épp idejében, mert közben már sötétedett és hátra volt még jó néhány km Alsóaklósig.

Elindultunk lefelé.

Novemberben már hamar sötétedik.


Előbb egy sziklás oldalon, ...

... majd erdős, végül füves részeken
ereszkedünk lefelé.

Az ösvény levezet a patakvölgybe,
közben megcsodálhatjuk,
a Vulturese meredek sziklafalát.


        A sáros úton a holdvilág fényénél botorkálva értük el a falut, sajnos a novemberi napok rövidek, így már 17:30-kor már sötét van. A túra hossza 18 km volt, ez alatt 750 m-t emelkedtünk felfelé és ugyanannyit ereszkedtünk le a Vultureasa tetejéről.
         Kicsit fáradtan, este 20:00 óra körül értünk Kolozsvárra, de a túrán készített képeket még akkor este számítógépre másoltuk és internet albumba töltöttük, megosztva másokkal is ennek a szép napnak az élményeit.


A képek a kirándulásról itt láthatók.



2010.11.06-Autóbuszos kirándulás a havasrekettyei vízeséshez

A Vigyázó (Vlădeasa) hegység egyik leglátványosabb és legismertebb kirándulóhelye a Rekiceli vízesés. Czárán Gyula a Bihari-hegyek “apostola” egy évszázaddal ezelőtt páratlannak minősítette, mind magassága, mind hozama után, csodálatos mennyasszonyfátyolszerű zuhatagának a hangja messzire elhallatszik az erdőrengetegben.
“A vízesés méltán vívott ki szép nevet s élvez nagy népszerűséget a turista-világban; egyike azoknak, melyekben a vízesések szépségére s imponáló hatására nézve legfontosabb mindkét tényező, — úgy a víz bősége, mint a zuhatag magassága közreműködik, hogy a benyomást megkapóbbá tegye. Ehhez járul még kedvező fekvése is: könnyen hozzá férhető, nincs távol a világ járásától, a nagy közlekedési vonaloktól; Bánffy-Hunyadról s vidékéről, Kolozsvárról, sőt még Nagyváradról is egy nap alatt jól megjárható; és így érthető, hogy százan meg százan keresik azt fel évenkint.”( Czárán Gyula)
Székelyjói vagy Havasrekettyei vízesés (Cascada Rachitele /Rekiceli vízesés), kétlépcsõs, kb.25-30 méteres esés, 1000 m t.sz.f. magasságban, megközelíthetõ: kb. 1 órai járással, fakitermelõ úton Havasrekettye/Rachitele felöl, kellemes erdei környezetben végig a Stanciu patak mentén.
A vízesés száraz idõben autóval is megközelíthetõ egy darabig (tábla tiltja a továbbhaladást egy szakasz után).A vízesés alsó szakaszának megcsodálása után menjünk tovább a szerpentinen, hogy óvatosan, felülrõl is letekinthessünk a lezúduló vízre. Az úton továbbhaladva 1-1,5 óra alatt a Fehér-kövekig (1557 m) juthatunk ill. újabb 1,5 óra alatt a Vlegyászához vagy a Vlegyásza menedékházhoz érhetünk ( Vigyázó csúcs körútja).

1897-ben az EKE utat épített a vízeséshez, az avatón Czárán is ott volt, de nem lelkesedett az elkészített kényelmes “holt útért”, és elkészítette az un. Próba körútját a vízesés melletti legszebb kilátópontokkal, rálátással a Vigyázó gerincre ill. a lenti szakadékra. Itt található az újra felfedezett “Felsõ Menedékház” sziklaalagutacskát is. A vízesésre szép rálátást találunk a közeli Sasbércre felkapaszkodva.
A vízeséstől feljebb, körülbelül egy órányi járásra van a Száraz- völgy egyik mellékága a Pareu máré (Nagypatak) vízesés, mely öt-hat méter magasból esik alá. Innen még a Rekiceli vízesés előtt beinduló kis mellékösvényre térhetünk rá. A zuhataggal szemben tornyosodik a Sasbérc kopasz sziklacsúcsa, mely az egész körút dísze. Felkapaszkodva a csúcsra és miután fentről is megcsodálható a környéket, a Rekiceli vízesés, a szemközti Sikó-torony és a környék csúcsai, lefele menet az út, panziókkal teli tisztásra vezet. Itt a Stanciului patakkal párhuzamos úton visszatérhetünk Rechitele faluba.


video


A képek a kirándulásról itt láthatók.