Március
20-án, a tavasz és tél határát
jelző napon a Királyerdő hegység északi részén, a Vársonkolyos
közelében levő Misid-völgybe
kirándultunk, a túrát Vlád
Pál szervezte. Ez az időszak, a csillagászati tavasz és a
tavaszi napéjegyenlőség ideje, ilyenkor emelkedik az átlaghőmérséklet,
hosszabbodni kezdenek a nappalok, felélénkül az élet, virágba borulnak a
növények, kizöldellnek az erdők és a mezők.
A
Misid-völgy egy vadregényes szoros, és a benne folyó patak, a Kisbarátka
(Bratcuţa) és a Jád-patakoz hasonlóan a Sebes-Körös mellékvize. A Nagy Magyar-barlang
mellől indultunk és egy függőhídon átkeltünk a Sebes-Körösön. A Misid-völgy igazi turisztikai élményt jelent a
természet szerelmeseinek. Az egykori
erdőkitermelő kisvasút felszámolása után, a völgy visszanyerte eredeti szépségét, megőrizte vadregényességét. A
Misid-patak beömlése a 465 m magas Simon-dombot félkörben megkerülő Sebes-Körös
és az alatta átszelt vasúti alagútnál, a híres Szelek-barlangjánál (P.Vantului)
és a Nagy Magyar-barlang (P.Ungurului) közelében van. A sodronykötélből
készült lengőhídon való átkelés máris próbára tette a túrázók bátorságát. De az
igazi kaland csak ezután kezdődött, következtek a gyalogos patakátkelések. Erre
gumicsizmákkal készültünk fel, de a sebes sodrású vízen még így sem volt könnyű
az átkelés. Lépkedtünk is nagy óvatosan, hogy elkerüljünk egy kellemetlen hideg
fürdőt a patakban, de végül megúsztuk szárazon az átkeléseket. A völgy maga
csodálatosan szép, kár hogy a szoros vége felé egy lecsupaszított hegyoldal
bontotta meg a völgy öszhangját, ott kivágták a fákat, pár évvel ezelőtt még
erdő borította azt a részt is.
A
patak baloldali mellékágának, a Bükkös (Făgeţel) beömlésénél befejeződik a
tulajdonképpeni szoros. Az időjárás kedvező, szép tavaszias volt ezen a napon.
Talán a természet is bizonyítani akarta, hogy kilépett a télből, és tavaszi
virágokkal díszítette a völgyet. Hóvirágok, primulák, kék jácintok, erdei sáfrány
virítottak lépten-nyomon, nem győztük csodálni és fényképezni őket, meg a
tiszta, kék eget és a csobogó patakot, amely kis zuhatagokat képezve igyekezett
lefelé a völgyön.
Elértünk
egy sziklaképződmény tövébe, ahol mohás kövek közt több ágra szakadt patakocska
csordogált. Köves ösvényen kapaszkodtunk tovább, és hamarosan feljutottunk a Bíró
Lajos-barlang (Peştera Moanei) kettős kapujához, 500 m t.sz.f. magasságban,
amelynek vízfolyásos járatában az első 100 m különösebb felszerelés nélkül,
gumicsizmával is járható. A barlangban denevéreket láttunk, ilyenkor még
hibernálnak. A barlang felett 30 m-rel, ennek a felső, száraz járata található,
melyhez egy meredek erdei kaptatón jutottunk fel, az ágakba, gyökerekbe kapaszkodva
a csúszós oldalon. A szűk barlangszájat széles járat követi, itt sokkal szebb
cseppkő képződményeket láthattunk, mint az alsóban. A felső barlang (Peştera
Lesiana) 128 m hosszú. A barlangok megtekintése után felkapaszkodtunk a felette
levő platóra, a 729 m-es Hapatag hegy oldalában.
A
tetőn, a kellemes napsütésben ebédszünetet tartottunk, kicsit megpihentünk, lecseréltük
bakancsra a gumicsizmákat, majd folytattuk utunkat. Elhaladtunk egy gazdaság
mellett, ahol teheneket neveltek. Füves
réteken, és nyírfa erdőkön haladtunk tovább a fennsíkon. Egy mélyedésben (dolina)
a nedvesebb talajon tőzikékre bukkantunk, egy kicsit távolabb egy egész
hóvirágszőnyegben gyönyörködhettünk. Nemsokára, úgy ¾ óra járásnyira a
Ponoraş-barlanghoz jutottunk. Eleinte csak egy völgyet láttunk, mely
keresztezte utunkat, az oldalban sűrű bozót, melyen nehéz lett volna keresztül
jutni, ezért megpróbáltuk balról megkerülni. Nem is völgy, volt, hanem egy
víznyelő, melynek egyik oldala meredek sziklafal, ennek aljában levő szűk nyíláson
tűnik el az itt összegyűlő víz. A térkép szerint a Ponoraş nyelőnél voltunk,
amely egy hatalmas barlangot rejt maga alatt, a Ponoraş barlangot, amely egyike
a legszebb cseppkőbarlangoknak. A barlang védett, nem látogatható. A
Királyerdő-hegység északi részén, keletről a Barátka, nyugatról a Misid-völgye
által határolt karsztkomplexum a Ponoraş-Damiş plató. E karsztfennsík két
egymástól jól elhatárolt részre osztható, melyek sajátos vízhálózattal
rendelkeznek. Első, aToaia-barlang-Dămişenilor karsztforrás, második a Ponoraş
barlang-Brătcanilor forrás. Egy, öt nyelőből álló nyelőrendszer alakult ki,
melyből kettő állandó és három időszakos jellegű. Ezekben tűnt ,és tűnik el a
medence vízállománya, amely kialakította a Ponoraş barlangot. A barlang bejáratát,
a nyelő tövében, Csoltkó Lajos által vezetett több bontó túra alkalmával, a
Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub fedezte fel 1978-ban. A barlang neve a
„ponor” délszláv eredetű szóból származik, ami nyelőt jelent, és a hozzá
csatlakoztatott „-ás” kicsinyítő képzővel, nyelőkét, kicsi nyelőt jelent. A
ponorási karsztfennsíkon bontással bejutottak a 3851 m hosszú Ponorás (Ponoraş)
barlangba, amely hazánk egyik legszebb barlangja. Képződményeinek szépsége és
formai gazdagsága a Vârfuraş-barlanghoz
hasonló. A kutatások nem álltak meg itt, tovább folytak éveken keresztül, addig
ismeretlen járatokat fedeztek fel, összhosszra 6 km körül van. Sikerült elérni,
hogy védett barlanggá nyilvánítsák. A balang védelme céljából a K.A.B.K. két
vaskaput helyezett el. A Ponoraş nyelőbarlang a felszíni vizeket gyűjti össze,
hidrológiai jelentősége nagy, vizét szivattyúházakba gyűjtik, majd a Barátka
község vízellátására használják.
Megkerültük
a hatalmas víznyelőt, és Erdődámos felé folytattuk utunkat, erdőkben, erdő
széleken és réteken keresztül, hosszú kilométereken át, míg elértük Erdődámos
elszórt házait és megpillantottuk a völgyben a Barátkát Belényessel (Beiuş)
összekötő aszfaltos utat, 20 km-t
tettünk meg 600 m szintkülönbséggel. Szép túra volt.
A Királyerdő
hegységben nagyszámban találhatók karsztképződmények. A létrejött felszíni és
mélységi karsztos formák (karrmezők, víznyelők, dolinák, uvalák, vakvölgyek,
szárazvölgyek, szurdokok, szorosok, szétágazó, többszintes barlangrendszerek) a
hegység fő értékei és kiemelik ezt a hegységet Erdély hegyei közül.
Megismeréséhez az erdélyi barlangászat és turizmus olyan úttörői járultak hozzá
mint Emil Racoviță, Bagaméri Béla, Czárán Gyula, Handl Károly és Xantusz János.
