 |
| Sz.László kútja |
A Tordáról Magyarpeterdre vezető út mellett, egy forrás található. Egy szikladarabból kristálytiszta víz buzog elő, ezt a forrást Szent László kútjának nevezik. Egy régi monda Szent László király alakjával hozza összefüggésbe a forrás keletkezését. A legendának több változata is ismeretes.
“...A tatárok, látva, hogy becsapta őket, még elszántabban követték. A lova már nem bírta tovább, vízre volt szüksége, hogy a szomjúságát csillapítsa. A környéken nem volt sem forrás, sem patak. A ló nem bírta tovább, és földre rogyott. Szent László minden reményét elvesztette. S akkor a kőből, ahova lova feje hanyatlott, hűsítő forrás fakadt. Â hűvös hegyi víztől a ló új erőre kapott. És így tovább folytatta az útját...
... Ott Peterd környékén megvan máma is Szent László lovának a nyoma a szikladarabban. Ez Szent László forrása. Szent László lova patkójának láttam a nyomát.” (Vöő Gabriella Szent László-legendák a Tordai-hasadék környékének magyar népi kultúrájában)
Kolozsvár és Torda között, a tordai úttól nyugatra eső terület egy része erdővel borított dombvidék, legelők és termőföld. Csendes kis falvak húzzák meg magukat völgyeiben, Csürülye, Mikes, Indal, Peterd és mások, távol vannak a modern, zajos élettől. Elfelejtve, elrejtve a világtól élik mindennapi életüket.
Az erdélyi autópálya építésével a vidék képe megváltozott, most egy modern műút szeli át ezt a csendes vidéket, telyesen megváltoztatva a tájat. A Kolozsvár Tordai hasadéki gyalogos túristaútat (E7 – piros sáv jelzés) is kettészeli az autópálya. A Szent László kútja is a munkálatok miatt veszélybe került, olyan hírek is vannak, hogy a forrás már nem létezik, mert betemetődött a munkálatokkal. Húsvét harmadnapján kihasználva a szép tavaszias időt, elhatároztuk, hogy megkeressük.
A magyarpeterdi úton, 15 percre az autópálya feletti átjárótól, az út szélén levő betonlapra valaki kék festékkel felírta, hogy „IZVOR”. Egy meredek ösvény vezet le onnan a szántóföldek felé. Megálltunk egy füves tisztáson és körbenéztünk. Első látásra úgy tűnt, hogy valóban nincs meg a forrás, pedig itt-ott a fű között kis vízerecske csörgedezett. Letettük a hátizsákokat és hozzáfogtunk, hogy alaposabban átnézzük a terepet. Nem telt bele sok idő, lejjebb, egy bokor tövében megtaláltunk a forrást.
A forrás elég elhanyagolt állapotban van, sem tábla nem jelöli, sem kerítés nem védi, de kristálytiszta víze vidáman csörgedezett a kis sziklavájatokban, csillogott benne a tavaszi napsugár. Az alakja valóban különös, egy egyenes szürkésfehér szikladarab, felső részen egy kis repedésen tör fel a víz, innen folyik tovább egy nagyobb medencébe, amely 20-25 cm átmérőjű, és 20 cm mély, majd a víz két kissebb medencébe folyik át, végül a földek mellett levő árok felé veszi útját.
” S íme a gyepes lejtő közepén egyszerre simára s gömbölyüre kiesztergályozott kis sziklamedencék tűnnek fel, melyekből friss forrásvíz csergedez a két felsőben tömör sziklából törve elő, s úgy csobogva tovább az alsóbbakba.
A nép hite szerint itt szúrta lándzsáját a szomjúságtól gyötört nagy király a földbe és ennek nyomán nyilt meg a felső kis medence s fakadt belőle üdítő ital szomja enyhítésére. És amint sisakját a földre dobá, hogy homlokáról a fáradalmak verejtékét letörölje: a földön az is forrásá vált, s így támadt a sisak alaku másik nagyobb szikla-öböl; míg az alsó kettő László lova patkóinak nyomása alatt horpadt be a sziklába.
A nép máig is Szent László kútjának nevezi e kedves bájos kis tüneményt.”(Czárán Gyula)
A nép hite szerint itt szúrta lándzsáját a szomjúságtól gyötört nagy király a földbe és ennek nyomán nyilt meg a felső kis medence s fakadt belőle üdítő ital szomja enyhítésére. És amint sisakját a földre dobá, hogy homlokáról a fáradalmak verejtékét letörölje: a földön az is forrásá vált, s így támadt a sisak alaku másik nagyobb szikla-öböl; míg az alsó kettő László lova patkóinak nyomása alatt horpadt be a sziklába.
A nép máig is Szent László kútjának nevezi e kedves bájos kis tüneményt.”(Czárán Gyula)
Czárán Gyula leírása a legenda egy másik formája. A forrás keletkezésének van egy román változata is, a történet hasonló, de Macedon Sándor nevéhez fűzödik, a forrást pedig Macedon forrásnak nevezik (izvorul Alexandru Macedon).
Talán több figyelmet érdemelne a kis forrás. A legendák szájról szájra terjedtek, így maradtak fent generációkon keresztül. A mai rohanó világunkban sajnos kevesen szakítanak időt arra, hogy legendákról meséljenek, forrásokat keressenek, a természetet járják, megcsodáljanak egy virágot, bámulják a kék eget, örvendjenek egy kellemesen eltöltött napnak a szabadban. De hát akkor el kell felejteni minden, ami évszázadokon át megmaradt. Igaz, vagy nem a legenda, hogyan keletkezett a forrás, ki volt aki vízet fakasztott a sziklából, hogy maradt a patkónyom a kővön? Talán nem is ez a lényeg. Tudjuk, hogy a forrás története is csak egy elképzelés, mint a tündérmesék. De talán szebben hangzik, mindha csak azt mondanánk, hogy a forrás víze átfúrta a kemény kőzetet, kis medencéket alkotva ontja üdítő vizét.
Az autópálya körüli munkállatok megváltoztatták a vidék képét, szerencsére a forrás kicsit távolabb esett, így megmenekült. Vagy talán a legenda folytatódik - Szent László, aki vízet fakasztott valamikor itt a Tordai hasadék mellett, most megmentette a kis forrását a pusztulástól? De a feledéstől ki mentheti meg? Telik az idő, a szél befújja az út porát, benövi a moha, elakad a lefolyása, elmocsarasodik a forrás környéke. Talán nekünk is tennünk kellene valamit, hogy a Szent László forrás továbbra is megmaradjon.
Videó-felvétel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése