Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2010.11.14-Kirándulás a Pociovalistei-szorosba (tábori előzetes)

November 14-én folytattuk tábori előzetes túránkat. Tudva, hogy a piros háromszög jelzés a Vultureasa csúcsáról a Muncelu gerincen a Bélavárig megy, az előző túrán a csúcsról beereszkedve elhagytuk a jelzést, a széldöntéses oldalon beereszkedtünk, hogy Alsóaklosra érjünk, most éppen ezt a részt szeretnénk felderíteni, úgy hogy Aranyosronkról (Runc) induljunk a Pociovalişte szoroson felfelé a Bélavár irányába.
Az időjárás kárpótolni akart az akkori rossz ködös, esős időért, most hűvös, de tiszta időben indultunk Kolozsvárról, amelyet később kellemes napsütés és meleg idő váltott fel, hihetetlenül kék égbolttal, ideális kiránduló idő volt a mai napon.



Reggel 7 órakor indultunk mikrobusszal Kolozsvárról, Alsóakloson (Ocolis) keresztül Aranyosronkig (Runc - 485 m tszf.).



Pociovalişte szoros.

Itt indultunk el a rezervációnak számító Pociovalişte völgy, illetve szoros felé. A patak völgyét követő úton haladunk, melyen a kék háromszög túristajelzés található. Aranyosronk központjától kb. 2 km-re elérjük a szorost, melynek északkeleti részét meredek, kopár sziklafal alkotja, a másik oldalt erdő borítja, de az erdő felett meredek sziklafalak emelkednek.


Megyünk felfelé a völgyön.

A szoros hossza 1 ½ km, majd egy kicsit kiszélesedik a völgy, tovább megyünk felfelé a völgyön, az út enyhén emelkedik és egy fordulónál véget ér. Innen már csak a patak medrében haladhatunk tovább, a kék háromszög a Bélavár alá vezet, ahol találkozik a piros kör (Bélavár körtúra) és a Muncelu gerinc felől jövő piros háromszöggel, ez az út Aranyosronktól idáig kb. 2 ½ órát vesz igénybe.

Északkeleti részét meredek, kopár
sziklafal alkotja.

A patak medrében haladhatunk.

Mivel úticélunk a Muncelu gerinc, rövidíteni próbálunk, letérve balkéz felé a jelzett útról, és nekivágunk az erdős hegyoldalnak, az oldal egyre meredekebb, de végre feljutunk a tetőre, egy füves gerincen haladunk, míg elérjük a piros háromszöget. Másoknak ellenben ajánljuk, hogy a meredek kapaszkodó helyet kövessék inkább a turistajelzést, mely kicsit hosszabb, de sokkal kényelmesebb úton vezet ugyanoda.

Nekivágunk az erdős hegyoldalnak.


A gerincről a kilátás csodálatos, nyugat felé a Pociovalişte szoros, mivel az idő rendkívül tiszta, még a Tordai hasadék Peterd felőli sziklái is kivehetők. Kelet-északkeletre még csodálatosabb kép fogad, gyönyörű kilátásunk van a Bélavár szikláira. Fotózzuk közelebbről, távolabbról, mindenféle lehetséges szögből, nem bírunk betelni a látvánnyal, és nem is lehet. A Muncelu gerincet fehér törzsű nyírfák borítják, nem túl sűrűn, de mivel már jól benne vagyunk az őszben és a levelek is lehullottak, nem akadályozzák a kilátást.


Nyugat felé a Pociovalişte szoros.


Gyönyörű kilátásunk van a Bélavár szikláira.

A Bélavár szikláitól nyugatra, távolabb az Öreghavas (Muntele Mare) kopasz teteje látszik, a Nyugati Kárpátok harmadik legmagasabb csúcsa (1826 m. tszf), a Nagybihar (Cucurbata) és a Vigyázó (Vlădeasa) után. Elindulunk a gerincen a Vultureasa irányába, körülbelül 1100 m magasan vagyunk, majd az ösvény kissé ereszkedik, 1 ½ óra alatt érünk el a Vultureasa és Vulturese közötti nyeregbe (innen be lehet ereszkedni Alsóaklósra, anélkül, hogy kimenjünk a tetőre), közben megcsodálhatjuk a Vultureasa északi oldalán lévő sziklafalakat.


Az Öreghavas (Muntele Mare) kopasz teteje.

Elindulunk a gerincen a Vultureasa irányába.


A Bedellő.

A Vultureasa északi oldalán lévő sziklafalak.


A Vultureasa és Vulturese közötti nyereg.

Követjük a piros háromszöget, amely egy széldöntéses erdőszélen felkapaszkodik a Vultureasa tetejére, ahol az októberi túrán voltunk. Körbejárjuk a tetőt, a látvány egészen más mint néhány héttel ezelőtt. Akkor felhő borította az eget, takarta a völgyeket, csak itt-ott sejtettük a körvonalakat, most ragyogó napsütésben, a felhőtlen kék égbolt alatt csodálhattuk a tájat, észak felé meg mindig látszanak a Bélavár sziklái, kissé eltakarja a Muncelu gerinc, dél felé a Bedellő és a Vidaly, nyugat felé, ameddig a szem ellát, a hegyek vonulata.


Egy széldöntéses erdőszélen felkapaszkodunk
a Vultureasa tetejétre.



A piros háromszög...

... a Vultureasa tetejére vezet.

Körbejárjuk a tetőt.


A látvány egészen más mint néhány héttel ezelőtt.

Ameddig a szem ellát, a hegyek vonulata.


Nem tudom, meddig álltunk volna itt, bámulva a csodálatos körképet, ha valaki nem figyelmeztet hogy délután 4 óra lesz, és novemberben már hamar sötétedik. Elindultunk lefelé, kikerülve a széldöntést, de itt is meredek az oldal, előbb sziklás , majd erdős, végül füves részeken ereszkedünk lefelé, de itt már ismerős az út, elérjük a szalmafedeles házikókat, majd leérkezünk a Craca patak völgyébe, épp idejében, mert közben már sötétedett és hátra volt még jó néhány km Alsóaklósig.

Elindultunk lefelé.

Novemberben már hamar sötétedik.


Előbb egy sziklás oldalon, ...

... majd erdős, végül füves részeken
ereszkedünk lefelé.

Az ösvény levezet a patakvölgybe,
közben megcsodálhatjuk,
a Vulturese meredek sziklafalát.


        A sáros úton a holdvilág fényénél botorkálva értük el a falut, sajnos a novemberi napok rövidek, így már 17:30-kor már sötét van. A túra hossza 18 km volt, ez alatt 750 m-t emelkedtünk felfelé és ugyanannyit ereszkedtünk le a Vultureasa tetejéről.
         Kicsit fáradtan, este 20:00 óra körül értünk Kolozsvárra, de a túrán készített képeket még akkor este számítógépre másoltuk és internet albumba töltöttük, megosztva másokkal is ennek a szép napnak az élményeit.


A képek a kirándulásról itt láthatók.



2010.11.06-Autóbuszos kirándulás a havasrekettyei vízeséshez

A Vigyázó (Vlădeasa) hegység egyik leglátványosabb és legismertebb kirándulóhelye a Rekiceli vízesés. Czárán Gyula a Bihari-hegyek “apostola” egy évszázaddal ezelőtt páratlannak minősítette, mind magassága, mind hozama után, csodálatos mennyasszonyfátyolszerű zuhatagának a hangja messzire elhallatszik az erdőrengetegben.
“A vízesés méltán vívott ki szép nevet s élvez nagy népszerűséget a turista-világban; egyike azoknak, melyekben a vízesések szépségére s imponáló hatására nézve legfontosabb mindkét tényező, — úgy a víz bősége, mint a zuhatag magassága közreműködik, hogy a benyomást megkapóbbá tegye. Ehhez járul még kedvező fekvése is: könnyen hozzá férhető, nincs távol a világ járásától, a nagy közlekedési vonaloktól; Bánffy-Hunyadról s vidékéről, Kolozsvárról, sőt még Nagyváradról is egy nap alatt jól megjárható; és így érthető, hogy százan meg százan keresik azt fel évenkint.”( Czárán Gyula)
Székelyjói vagy Havasrekettyei vízesés (Cascada Rachitele /Rekiceli vízesés), kétlépcsõs, kb.25-30 méteres esés, 1000 m t.sz.f. magasságban, megközelíthetõ: kb. 1 órai járással, fakitermelõ úton Havasrekettye/Rachitele felöl, kellemes erdei környezetben végig a Stanciu patak mentén.
A vízesés száraz idõben autóval is megközelíthetõ egy darabig (tábla tiltja a továbbhaladást egy szakasz után).A vízesés alsó szakaszának megcsodálása után menjünk tovább a szerpentinen, hogy óvatosan, felülrõl is letekinthessünk a lezúduló vízre. Az úton továbbhaladva 1-1,5 óra alatt a Fehér-kövekig (1557 m) juthatunk ill. újabb 1,5 óra alatt a Vlegyászához vagy a Vlegyásza menedékházhoz érhetünk ( Vigyázó csúcs körútja).

1897-ben az EKE utat épített a vízeséshez, az avatón Czárán is ott volt, de nem lelkesedett az elkészített kényelmes “holt útért”, és elkészítette az un. Próba körútját a vízesés melletti legszebb kilátópontokkal, rálátással a Vigyázó gerincre ill. a lenti szakadékra. Itt található az újra felfedezett “Felsõ Menedékház” sziklaalagutacskát is. A vízesésre szép rálátást találunk a közeli Sasbércre felkapaszkodva.
A vízeséstől feljebb, körülbelül egy órányi járásra van a Száraz- völgy egyik mellékága a Pareu máré (Nagypatak) vízesés, mely öt-hat méter magasból esik alá. Innen még a Rekiceli vízesés előtt beinduló kis mellékösvényre térhetünk rá. A zuhataggal szemben tornyosodik a Sasbérc kopasz sziklacsúcsa, mely az egész körút dísze. Felkapaszkodva a csúcsra és miután fentről is megcsodálható a környéket, a Rekiceli vízesés, a szemközti Sikó-torony és a környék csúcsai, lefele menet az út, panziókkal teli tisztásra vezet. Itt a Stanciului patakkal párhuzamos úton visszatérhetünk Rechitele faluba.


video


A képek a kirándulásról itt láthatók.

2010.10.16-Vultureasa (tábor előzetes)

 A Gyalui havasok déli részén, Alsóaklos (Ocoliş) és a Podságai-szoros (Cheile Posegii) között, a Bélavártól (Scărita-Belioară) délre, az Aranyos völgyétől északra két hatalmas sziklafal emelkedik az égnek, a Vultureasa és a Vulturese sziklái. Aki arra téved, megtorpan az óriási sziklafalak láttán, hatalmas sas kitárt szárnyaihoz hasonlítanak, talán innen a nevük is, vagy talán valamikor a sasok otthona lehetett a kopár sziklabérc.



Hiába keresgélünk jelzett turistautak után, még ösvényeket is alig találunk. Egyetlen régi jelzés, egy piros háromszög elmosódott nyomaira bukkantunk csupán, amely az Aranyos völgyéből indul, a Vultureasa gerincén keresztül, a Muncelu gerincre, majd a Bélavár alá vezet. De az ösvényt már nem nagyon használják, mert a kirándulók inkább a Posaga völgy felől közelítik meg a Bélavárt. Talán a Bélavár népszerűsége vonja el a figyelmet ezekről a csodálatos sziklákról, erről a vadromantikus tájról, pedig szépségben nyugodtan felveheti a versenyt a Bélavársziklaormaival.


Alsóaklosról indultunk a Vultureasara.

Középen a Vultureasa a ködben.

Ezt a kirándulást EKE vándortábor előzetesnek szántuk a 2011-re tervezett Alsójárai táborhoz, Kolozsvárról indultunk mikrobusszal az Aranyos völgyébe, a főútról letértünk a 4 km-re levő Alsóaklos (Ocoliş) faluig. Túránkat innen kezdjük Vlád Pali túravezetővel, a Craca patak melletti szekérúton indulunk fel a völgyön, egy darabig még a falu házai között, majd a házak elmaradnak, 3 km után egy hídhoz érünk, ahol az út ketté vállik. Jobbra, a patak mellett csak egy keskeny ösvényben folytatódik az út.

Egy tágasabb rétre értünk.

Mi balra térünk, itt az ösvény egy oldalban enyhén emelkedik, az oldalakat erdő borítja, 45 perc után ismét egy elágazáshoz érünk. A jobbra kanyarodó ösvény a Vultureasa szikláinak az aljába vezet. Mi tovább folytatjuk utunk egyenesen előre, nemsokára egy nagyobb tisztásra érünk, ahol egy faházikot találunk, tovább haladunk nyugati irányba, egy tágasabb rét következik, szemben velünk egy süveg alakú, erdő borította magas csúcs, tetejében erősítő torony, ez a Măgura (989 m). Itt már több szalmafedeles faházikót is látunk, kerítés és fák veszik körül, egész csinos, szép a kinézésük, bár embert nem látunk sehol. Lehet hogy már nem lakik itt senki, vagy csak nyári időszakban jönnek ide állatokat legeltetni. Egy fakereszten piros háromszög jelzést találunk. Ez a jelzés, ahogy a Gyalui havasok térképén is látható, Alsópodsága (Posaga de Jos) felől jön és kelet-északkelet irányban a Vultureasa gerinc felé tart. Arra folytatjuk utunkat, az ösvény eleinte enyhén, majd egyre meredekebben emelkedik, a jelzés elég jól látható ezen a szakaszon, ritkás nyírfaerdőben haladunk.

Alattunk maradnak a felhők.

Mind magasabbra jutunk, s ahogy haladunk felfelé mind jobban kinyílik a táj, nyugat felé a Măgura csúcs már messze alattunk van, elérjük az erdő szélét, tovább már egy köves, sziklás részen kapaszkodunk felfelé, a Vultureasa tetejére, kicsit megpihenünk erőt meríteni a csúcs előtti utolsó meredek szakasz megtételéhez, majdnem 4 órája vagyunk úton. Végre felérünk a tetőre. Csodálatos panoráma fogad, mely bőven kárpótol a fáradságért. Dél felé, alattunk körív alakban a Vultureasa hatalmas sziklafala, elöttünk két erdővel borított, kisebb csúcs, a Mesteacănului (899 m) és a Jidovina (906 m), azon túl az Aranyos völgye. Sajnos az idő felhős, így nem tiszta a kilátás, már jártunk erre, ezért tudjuk hogy, szemben a Vidalykő és a Bedellő gerince zárja a kilátást, így csak sejtjük a körvonalait a felhőkben. De különlegesen szép a látvány, szinte a felhők felett vagyunk. Messze lent a völgyben Alsóaklos, ahonnan indultunk.

Egy köves, sziklás részen kapaszkodunk felfelé.

Jobbfelöl a Magura csúcs.

A tetőn.

Alattunk a Podsága-szoros.

Az ősz színei.

Észak felé három meredek szikla, alattunk mély szakadék. Óvatosan sétálunk el felettük, ügyelve arra, nehogy becsússzunk a mélybe. Nyugatra mélyen lent a völgyben a Podsága-völgy és sziklaszoros, a völgy kissé megtörik, észak felé fordul a Bélavára irányába, látszanak a völgyben Felsőpodsága házai. Észak felé a Muncelu gerinc és mögötte a Bélavár sziklafalai.

A Vultureasa sziklafalai.

Keleti irányba követjük a piros háromszöget az erdő széléig, ahol szomorú látvány fogad, a meredek keleti oldalon hatalmas fákat döntött ki a vihar, ez valószínűleg 2007-ben történhetett, abban az évben, a sajtóban is megjelent, hogy a Vultureasa környékén leégett egy erdőrész, valószínűleg villám gyújthatta fel. A piros háromszög a Muncelu gerincen keresztül a Bélavár alá vezet. Mi kelet felé fordulunk, és egy ösvényen próbálunk leereszkedni a meredek oldalon, utunkat megnehezítik a kidőlt, félig-meddig már elkorhadt fatörzsek.


Ahogy ereszkedünk mind sűrűbb
a köd és szemerkél az eső.

Itt már füves oldalon ereszkedünk.

Lassan túljutunk az erdőn, az ösvény most már füves oldalon ereszkedik, innen ismét az Aranyos völgy csodálatos látványa tárul elénk. Elhaladunk néhány szalmafedelű hazikó mellett, majd egy szélesebb ösvény levezet a patakvölgybe. Ereszkedés közben megcsodálhatjuk a patak túloldalán, a Vultureasa-tól keletre, a Vulturese sziklafalát. Innen a völgyet követve rövidesen elérjük a már említett hidat, bezárva így vadregényes körtúránkat. A patak mentén, haladunk tovább Alsóaklosra, ahonnan mikrobuszra ülünk.

Képek a kirándulásról itt láthatók.


video

2010.10.12-Túri hasadéktól a Tordai hasadékig





Ködös őszi reggelen indultunk Kolozsvárról , az „ALIS” firma mikrobuszával, amely órarend szerint, félórás időközökben indul Tordára és vissza. Tordatúrban szálltunk le, és elindultunk a Túri- illetve a Tordai hasadék felé mutató jelzőtábla által megjelölt irányban, néhány utcával lejjebb találkoztunk a Kolozsvár felől érkező piros sáv jelzéssel, elhaladtunk a túri katolikus templom mellett, majd elhagytuk a falu házait a szekérutat követve amely a Túri hasadékkal párhuzamosan, a hasadék jobb oldalán, felette halad. A reggeli köd lassan oszlani kezdett, eleinte csak sejtettük, hogy ott van valahol a homályban, de lassan előbukkantak a sziklák körvonalai is.
Kolozs megye egyik gyönyörű természeti képződménye a Túri-hasadék, Tordatúr és Koppánd helységek között fekszik. A Peterd-Szind gerincbe vágott vadregényes sziklaszorost az Aranyosba torkolló Rákos-patak hozta létre. A Peterd-Szind gerinc 15 km hosszú, mészkővonulatát három szoros töri át: a Tordai-hasadék Peterd és Mészkő között, Berkesi-szoros Borrév és Várfalva között, valamint a Túri-hasadék. A Túri-hasadékot sajnos kevés turista látogatja, mivel az ismertebb Tordai-hasadék elvonja róla a figyelmet, pedig sokkal vadabb és szépségével nyugodtan versenyezhet vele. A hasadék hossza 1850 méter, ferde irányban vágja át a gerincet, s Koppánd irányában, egy kanyargó völgyben folytatódik. A völgy jobb oldalán a Peterdi-tető (667 m), baloldalt a Kőhegy (580 m) és a Koppánd-tető (530 m) emelkedik.

A Túri hasadék Koppánd felől (2007 május).

Szerettük volna a hasadékot is bejárni, de már október közepén vagyunk és ilyenkor a patak vize már túl hideg ahhoz, hogy többször is átkeljünk rajta, ugyanis a Túri hasadékot nem lehet száraz lábbal bejárni, ezért ezt elhalasztottuk a jövő tavaszra, amikor az időjárás megengedi. Egyelőre megelégedtünk azzal, hogy visszagondoltunk egy régebbi átkelésre a hasadékon. Akkor szeptember elején voltunk még szép nyárias idő volt. Koppándtól indultunk, keresztül a falun, majd a patakvölgyön a hasadék bejáratáig, ez eddig 5 km utat jelent. A hasadék bejárata előtti térség sajnos 1994-től magánterület és beépítették. Más lehetőség nem lévén, áthaladtunk rajta, átmentünk a patakon, itt még száraz lábbal, és folytattuk utunkat a víz folyásával szembe, felfelé a völgyön, hol az egyik, hol a másik oldalán a pataknak. A szorosnak ez a szélesebb része, és talán a leglátványosabb is, mindkét oldalon hatalmas sziklafalak, ellentétben a Tordai hasadék többnyire sima falaival, itt mintha a természet külön kifaragott, kicsipkézett volna minden sziklaalakzatott, más-más formára alakított volna.

Itt mintha a természet külön kifaragott, ...


... kicsipkézett volna minden sziklaalakzatott,
más-más formára alakított volna.


Nemsokára eljutottunk a Czárán Gyula emléktáblához, amelyet az EKE (Erdélyi Kárpát Egyesület) 1999-ben avatott a hasadékban. Mint tudjuk, Czárán Gyula (1847-1906) az Erdélyi Kárpát Egyesület tiszteletbeli tagja, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat és a Magyarhoni Földrajzi Társulat rendes tagja volt, sajnos személye és tevékenysége mégis szinte feledésbe merült. Czárán végigjárva az útvonalat, turisztikai jelzéseket festett, kedvenc kirándulóhelye volt a Túri-hasadék. Fennmaradt műveiben, e vidék részletes leírása is fellelhető.

Czárán Gyula emléktábla (2007 szeptember).

De nemcsak Czárán Gyula volt az egyetlen, aki ennek a vidéknek a szépségére felfigyelt, már előtte Orbán Balázs (1829-1890) pontos és részletes leírást készített erről a helyről, valamint egész Erdélyről. Útleírását követve megpróbáltuk felismerni az általa megnevezett helyeket, sziklákat, barlangokat.




A kitágult szorosnál a Decsenge csermely ömlik össze a Rákos-patakkal. Ezentúl a sziklatömbök érdekes, furcsa, bizarr alakokat vesznek fel: Szent-István szobra, katedrális, felfele ívelő mutatóujj. A hasadékot kialakító Rákos patak a Feleki-gerinc alatt, a Dealul Săc oldalából ered, az Őzek-völgyében; délkeleti irányba haladva Túrnál átvágja a Peterd-Szind gerincet, majd Koppándot elhagyva Tordán az Aranyosba ömlik. A hasadék bejárata és kijárata közt a szintkülönbség kb. 105 méter, a patak gyors sodrású, több kisebb vízesés szakítja meg (a legnagyobb 3 m), ezeket kis, úgymond tavacskák követik, melyek helyenként mélyebbek és lassú áramlásúak. A szoros egész hosszában az S betű alakú, Túr felé haladva mind jobban összeszűkül, bár a hossza nincs 2 km, a hasadék bejárása nehéz és több mind két órát vesz igénybe, Túrban a faluba érünk ki, ahol hitetlenkedve nézzük, mire volt képes az a csepp patak amely a faluban csörgedez.


Sziklatömbök a szoros belsejében
(2007 szeptember).



A Rákos patak a hasadékban (2007 szeptember).

A Túri-hasadék növényvilágát körülbelül 480-485 növényfaj alkotja, ezek többsége azonos a közeli Tordai-hasadék flóráját alkotó fajokkal, viszont a sajátos helyi klimatikus viszonyok miatt több olyan növény is előfordul, mely kimondottan túri érdekesség. 1952-ben a Turdeana tordai gyár, a hasadék Túr felőli részén egy kőbányát létesített, ezzel a hasadék közel negyed része eltűnt, végre 1994-ben megjött a határozat: a kőbányát leállítják és a hasadékot védett területté nyilvánítják. Attól fogva a Túri-hasadékban nincs kitermelés, a kőbányászat viszont a mai napig is folyik, de a szomszédos községben, Szinden.



Az egyik vízesés (2007 szeptember).



A Rákos patak Tordatúrban, mielőtt
belépne a hasadékba.




A Túri hasadék felülről, miután
elhagyjuk Tordatúrt (2010 október).

A szoros bejárása, tehát más időpontra marad, egyelőre megelégszünk azzal, hogy lefotózzuk felülről a Túri hasadékot, majd elindulunk a szindi kőkitermelés felé az utat, illetve a piros sáv jelzést követve, amely a Jókai 55-ös telyesítménytúra egy szakaszával is egybeesik. Áthaladunk az átjárón az Erdélyi autópálya felett, elhagyjuk a kitermelést, és a felszámolt kisvasút vonalán beereszkedünk Szinre (Sandulesti). Itt megpihenünk egy kicsit az alimentara-vendéglő teraszán, majd továbbmegyünk a Tordai hasadék irányába, nemsokára már látszanak a hasadék sziklái, szemben velünk pedig a Hesdát patak, miután elhagyva a Tordai hasadékot nyugatra fordul, hogy Sinfalva (Cornesti) után az Aranyosba ömöljön. Elhagyjuk a szekérútat, amely balra fordul Mészkő (Cheia) irányába, mi meg egy füves, majd erdei ösvényen leereszkedünk a Tordai hasadéki menedékházhoz. Túrból, az országúttól idáig 4 óra 30 perc utat tettünk meg.





A szindi kitermelés és a mellette elhaladó
autópálya (2010 október).



Szemben velünk  a Hesdát patak, miután elhagyjaTordai hasadékot (2010 október).


Leereszkedünk a Tordai hasadéki menedékházhoz.

Elindulunk a hasadékot megnézni, kíváncsiak vagyunk milyen károkat okoztak az idei nyár felhőszakadásai. Az első híd épen maradt, de a híd után egy tábla figyelmeztet, hogy a hasadék nem járható. Indulunk tovább, közben fotózunk, elérjük a második hidat, illetve ami megmaradt belőle. A híd leszakadt, a megmaradt részt keresztül fektették a patakon, így át lehet menni rajta mind egy pallón. A hidat közben javítják, megvannak a tartógerendák, de nincsenek még ledeszkázva. Továbbmegyünk, a harmadik híd járható, habár kissé megrongálódott, a negyedikig már nem megyünk el, mert rövid az időnk, helyenként a fák közt, a hordalék embermagasság felett van.



A második híd, amit elvitt a nyári felhőszakadás, ...

... és a középső pillér amit elsodort a víz.

A Hesdát a hasadékban.

... ???


Sziklafalak a Tordai hasadékban.

A Tordai hasadék Mészkő felöl.

Kijövünk a hasadékból, és elindulunk a kanyargós úton felfelé az autóbuszok parkolóhelyéig, innen ráállunk a piros kereszttel jelzett útra, igaz jelzés már nemigen van, de már jártunk erre, különben is az út jól látható (Torda – 7 km), és elindulunk Torda felé, onnan pedig mikrobusszal vissza Kolozsvárra.


Nemsokára megérkezünk Tordára.

A képek a kirándulásról itt láthatók.