A Gyalui havasok déli részén, Alsóaklos (Ocoliş) és a Podságai-szoros (Cheile Posegii) között, a Bélavártól (Scărita-Belioară) délre, az Aranyos völgyétől északra két hatalmas sziklafal emelkedik az égnek, a Vultureasa és a Vulturese sziklái. Aki arra téved, megtorpan az óriási sziklafalak láttán, hatalmas sas kitárt szárnyaihoz hasonlítanak, talán innen a nevük is, vagy talán valamikor a sasok otthona lehetett a kopár sziklabérc.
Hiába keresgélünk jelzett turistautak után, még ösvényeket is alig találunk. Egyetlen régi jelzés, egy piros háromszög elmosódott nyomaira bukkantunk csupán, amely az Aranyos völgyéből indul, a Vultureasa gerincén keresztül, a Muncelu gerincre, majd a Bélavár alá vezet. De az ösvényt már nem nagyon használják, mert a kirándulók inkább a Posaga völgy felől közelítik meg a Bélavárt. Talán a Bélavár népszerűsége vonja el a figyelmet ezekről a csodálatos sziklákról, erről a vadromantikus tájról, pedig szépségben nyugodtan felveheti a versenyt a Bélavársziklaormaival.
Alsóaklosról indultunk a Vultureasara.
Középen a Vultureasa a ködben.
Egy tágasabb rétre értünk.Mi balra térünk, itt az ösvény egy oldalban enyhén emelkedik, az oldalakat erdő borítja, 45 perc után ismét egy elágazáshoz érünk. A jobbra kanyarodó ösvény a Vultureasa szikláinak az aljába vezet. Mi tovább folytatjuk utunk egyenesen előre, nemsokára egy nagyobb tisztásra érünk, ahol egy faházikot találunk, tovább haladunk nyugati irányba, egy tágasabb rét következik, szemben velünk egy süveg alakú, erdő borította magas csúcs, tetejében erősítő torony, ez a Măgura (989 m). Itt már több szalmafedeles faházikót is látunk, kerítés és fák veszik körül, egész csinos, szép a kinézésük, bár embert nem látunk sehol. Lehet hogy már nem lakik itt senki, vagy csak nyári időszakban jönnek ide állatokat legeltetni. Egy fakereszten piros háromszög jelzést találunk. Ez a jelzés, ahogy a Gyalui havasok térképén is látható, Alsópodsága (Posaga de Jos) felől jön és kelet-északkelet irányban a Vultureasa gerinc felé tart. Arra folytatjuk utunkat, az ösvény eleinte enyhén, majd egyre meredekebben emelkedik, a jelzés elég jól látható ezen a szakaszon, ritkás nyírfaerdőben haladunk.
Alattunk maradnak a felhők.Mind magasabbra jutunk, s ahogy haladunk felfelé mind jobban kinyílik a táj, nyugat felé a Măgura csúcs már messze alattunk van, elérjük az erdő szélét, tovább már egy köves, sziklás részen kapaszkodunk felfelé, a Vultureasa tetejére, kicsit megpihenünk erőt meríteni a csúcs előtti utolsó meredek szakasz megtételéhez, majdnem 4 órája vagyunk úton. Végre felérünk a tetőre. Csodálatos panoráma fogad, mely bőven kárpótol a fáradságért. Dél felé, alattunk körív alakban a Vultureasa hatalmas sziklafala, elöttünk két erdővel borított, kisebb csúcs, a Mesteacănului (899 m) és a Jidovina (906 m), azon túl az Aranyos völgye. Sajnos az idő felhős, így nem tiszta a kilátás, már jártunk erre, ezért tudjuk hogy, szemben a Vidalykő és a Bedellő gerince zárja a kilátást, így csak sejtjük a körvonalait a felhőkben. De különlegesen szép a látvány, szinte a felhők felett vagyunk. Messze lent a völgyben Alsóaklos, ahonnan indultunk.
Egy köves, sziklás részen kapaszkodunk felfelé.
Jobbfelöl a Magura csúcs.
A tetőn.
Alattunk a Podsága-szoros.
Az ősz színei.Észak felé három meredek szikla, alattunk mély szakadék. Óvatosan sétálunk el felettük, ügyelve arra, nehogy becsússzunk a mélybe. Nyugatra mélyen lent a völgyben a Podsága-völgy és sziklaszoros, a völgy kissé megtörik, észak felé fordul a Bélavára irányába, látszanak a völgyben Felsőpodsága házai. Észak felé a Muncelu gerinc és mögötte a Bélavár sziklafalai.
A Vultureasa sziklafalai.Keleti irányba követjük a piros háromszöget az erdő széléig, ahol szomorú látvány fogad, a meredek keleti oldalon hatalmas fákat döntött ki a vihar, ez valószínűleg 2007-ben történhetett, abban az évben, a sajtóban is megjelent, hogy a Vultureasa környékén leégett egy erdőrész, valószínűleg villám gyújthatta fel. A piros háromszög a Muncelu gerincen keresztül a Bélavár alá vezet. Mi kelet felé fordulunk, és egy ösvényen próbálunk leereszkedni a meredek oldalon, utunkat megnehezítik a kidőlt, félig-meddig már elkorhadt fatörzsek.
Ahogy ereszkedünk mind sűrűbba köd és szemerkél az eső.
Itt már füves oldalon ereszkedünk.Lassan túljutunk az erdőn, az ösvény most már füves oldalon ereszkedik, innen ismét az Aranyos völgy csodálatos látványa tárul elénk. Elhaladunk néhány szalmafedelű hazikó mellett, majd egy szélesebb ösvény levezet a patakvölgybe. Ereszkedés közben megcsodálhatjuk a patak túloldalán, a Vultureasa-tól keletre, a Vulturese sziklafalát. Innen a völgyet követve rövidesen elérjük a már említett hidat, bezárva így vadregényes körtúránkat. A patak mentén, haladunk tovább Alsóaklosra, ahonnan mikrobuszra ülünk.
Képek a kirándulásról itt láthatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése