Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2013.04.07-Áprilisi túra a Berettyó vízeséshez

    Vannak kirándulóhelyek, melyeket többször is bejártunk, mégis mindig visszahúz a szívünk. Ilyen hely a Berettyó forrása. Tavaszi túráink között többször is szerepelt, minden alkalommal újból és újból megcsodáljuk.
    A Berettyó a Réz-Hegység (Munții Plopiș vagy Șes) Ponor nevű csúcsa alatt ered több forrásból. A legnagyobb a Nagy-karsztforrás, amely a Toplica patakot táplálja, a Bihar, Kolozs és Szilágy megye találkozási pontjának közelében. A forrás környéke természetvédelmi rezerváció. Ezen a szakaszon a Berettyó meredek hegyoldalak közt tör előre, gyors hegyi patak jellegű, majd sik területeken folytatja útját és Magyarország területén ömlik a Sebes Körösbe. Neve ősi magyar szó, jelentése: berekkel szegélyezett folyó. A név mai alakja ebből alakult Berettyóvá. 1476-ban találkozunk először a nevével.
     A 2013-as esztendő első negyedének időjárása nem  kedvezett a kirándulásoknak. Nem voltak nagy hidegek, de többnyire borús, ködös, nedves, szomorú idő volt, sokszor esett eső és havaseső. A februári tavasz után beköszöntött a márciusi tél, hideg, havazás, a hónap vége felé pedig többnapos eső. Ha véletlenül előbújt a nap rövid időre, akkor hideg szél fújt. Április első vasárnapján hagyományos tavaszi túrára indultunk a Berettyó forráshoz. Túravezetőnk Vlád Pál volt, 14-en vettünk részt ezen a kiránduláson. Az idő most is borús maradt, egész éjjel esett. Személygépkocsikkal indultunk reggel 7 órakor Bánffyhunyad felé az egyre sűrűbb ködben. Csak reménykedtünk, hogy talán felemelkedik a köd, de hiába. Az időjárás előrejelzések sem voltak szívderítőek.
     Az elmúlt években a Berettyó forrását többször is felkerestük, más-más útvonalakon. Igy a Királyhágó (Bucea) felől, a Fogadó völgyön keresztül vagy a Királyhágó tetejéről (Pasul Piatra Craiului), az ortodox kolostorhoz vezető úton jutottunk el a Măgura Mare csúcs (917 m) melletti televízió reléig, onnan a Culmea telep elszórt házai közt a Kolozs és Szilágy megye határát képező gerincre és beereszkedtünk a vízeséshez. Ez jövet-menet egy egész napos, 22-24 km-es gyalogtúrát jelentett. De jöttünk Kraszna, illetve Zilah felől és Tuszatelkéről (Tusa) jutottunk el a karsztforrásáig, majd követve a Berettyó útját, egy szűkebb szoroson, aztán egy szép völgyön ahol.több kis betongát és vizesés található, jutottunk el a pisztrángosig, onnan tovább Füzespaptelekre (Preoteasa), majd ismét egy szükebb völgyön, a folyó kanyarulatait  követve értünk el Valkóváraljáig (Subcetate). A távolság a forrástól kb.12 km lehetett, nem sok, de nehezen járható út. A vad patakvölgy csodálatos ezen a szakaszon, három szoroson halad át, úttalan utakon, kövekre, sziklákra lépve, vizen gázolva, ember nem járta helyeken követtük a Berettyó útját, a táj szépsége kárpótolta a fáradságot.
A mostani kiránduláson egy rövidebb úton, Csúcsánál (Ciucea), a nemzetközi útból észak felé leágazó Kraszna – Szilágysomlyó (Crasna – Şimleul Silvaniei) felé menő út felől közelítettük meg. Erről, Börvénynél (Vânători), egy északnyugati újabb letéréssel, 12 km után elértük Tuszatelke községet kocsikkal (a makadámút elég rossz állapotban van). Tuszatelkétől 4 km-re található a jelzőtábla amely jobbkéz felé Berettyó fő forrását mutatja (5 perc), balra pedig a kisebbik forrás felé jelzi az irányt (20 perc). Nem álltunk meg a forrásnál, felmentünk a tetőre, innen gyalog indultunk a Királyhágó felé vezető úton és felkerestük a tőzikerétet. A tavasz csak itt van, ha nem is szép az idő, a természet tudja ezt. Igy virágzásuk teljes pompájában találtuk ezeket a hóvirágnál nagyobb, harangocska alakú, bájos kis virágokat. Fényképeztük őket, hogy megörökítsük a látvány.
    Innen visszafordultunk, hogy a Berettyó fő forrását megnézzük. Az idő továbbra is borús maradt, de eső nem esett és a köd is felemelkedett, így többet láthattunk a tájból. A forrás fantasztikus. Erős, bővízű, kristálytiszta karszforrás. A Ponor tető víznyelőrendszerében felgyűlt víz tör itt a felszínre, majd több ágra szakadva, kisebb vízeséseket alkotva halad előre. Követjük a kis patakocskákat és a meglepetés csak ezután következik. A forrás vize egy meredek részen lezúdulva a mohás kövek között vízesés függönyt hoz létre. A mohával benőtt mésztufa dombon több ágra szakadva zuhan alá, főleg esős időszakban, amilyen ez a tavasz is, csodálatba ejti a látogatókat. A vízesés körül kialakult buja zöld növényzet valóságos mesevilágot teremt. A vízesés kb.10-12 m magas, szépségével megbabonázza az arra járókat. Percekig állunk és nem tudjuk levenni szemünket a természet csodálatos alkotásáról. Szerettünk volna leereszkedni a völgyön a tuszatelki pisztrángosig, de az esőzésektől megduzzadt patakon többször át kellett volna kellni és a rossz idő miatt, nem kockáztattuk ezt az útat. Hazafelé Kraszna, majd Zilah felé mentünk, este 7 órára értünk Kolozsvárra.
    A Berettyó forrás megközelítése akár a Sebeskörös völgyéből, akár Zilah felől elég nehéz. Ez magyarázatot ad kevésbé ismert voltára. Itt a természet megőrizte eredeti természetességét és részben vadságát, ami külön varázsa a tájnak. Azok, akik ismerik és látogatják, felejthetetlen élményben részesülnek és örökre szivükbe fogadják ennek a páratlanul szép vízesesnek a képét.




FOTÓALBUM - Berettyó forrás és a tőzike rét


VIDEO - A Berettyó vízesés -mindig szép!

video