Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2014.02.09.-Kirándulás a Havasrekettyei vízeséshez




      A Vlegyásza (Vigyázó), egykori nevén Kalota-havas mintegy őrt álló hegység magaslik Kalotaszeg fölött, 1835 méterével a Nagy-Bihar (1849 m) után az Erdélyi-szigethegység második legmagasabb csúcsa. A hegységben 1430 méteren menedékház található, amely Székelyjó és Sebesvár felől is megközelíthető, az út helyenként köves, nehezen járható. Sok kiránduló látogatja úgy télen mint nyáron, de azt tudni kell, hogy még nyáron is csak meleg ruhákkal és esőkabáttal felszerelkezve kell elindulni, mivel gyakoriak a hirtelen időváltozások, esők, havazások és viharok.
      Február 9-én autós kirándulásra indultunk  a Vlegyásza hegység keleti oldalában, 1000 méteres tengerszint fölötti magasságban levő Havasrekettyei vízeséshez, amely egyes leírásokban Rekicelei vízesés, Székelyjói vízesés vagy Havasrekettyei fátyolos vízesés néven szerepel. Reggel 8 órakor indultunk a Flip elől, a szervezők Feischmidt János és Székely Öcsi voltak, 23-an vettünk részt a kiránduláson. 

video

     A borús, ködös reggelen Bánffyhunyad felé haladtunk a váradi országúton, mikor elértük Körösfőt kitisztult az ég és kisütött a nap. Hunyadon balra tértünk, Kalotán (Calata) majd  Meregyón (Margau) keresztül jutottunk el Havasrekettye (Răchiţele) faluba. A kanyargós útról többször is szép kilátás nyílt előbb Kalotaszentkirályra és a Hármas Kősziklára, majd a Vlegyásza hóval borított tömbjére.
       A vízesésig Havasrekettyéről autóút vezet, a távolság a faluközponttól 5,5 km, a letérőt a falu központjában egy nagy tábla mutatja. Megállnánk egy kávéra, de vasárnap reggel van és korai az idő, minden zárva, így hát Indulunk tovább. Az út enyhén emelkedik a Stanciu patak jobb partján, elhagyjuk az utolsó házakat, fenyőfák közt haladunk párhuzamosan a patakkal, 3 km után egy tisztáson megpillantjuk a panziókat. Itt kiszállunk a kocsikból és gyalog indulunk tovább. Az út jeges, figyelmesen lépünk, közben fotózzuk a tájat és a sziklafalakra fagyott jeges alakzatokat. Nemsokára elérjük a vízesést, amely nagyon szép környezetben, sziklás, erdős hegyek között helyezkedik el. Először a vízesés melletti sziklafalat pillantjuk meg, amit jég borít most is, mint a tél folyamán majdnem mindig. Innen balra található maga a vízesés, mely nincs megfagyva, de azért fenséges látványt nyújt. 


        A vízesés melletti jeges sziklafalon,jégmászóversenyt is szoktak szervezni a téli extrém sportok kedvelőinek, ezen a hétvégen zajlott a XI. ilyen rendezvény, sajnos lekéstük, a hegyimentők, rendezők még ott voltak, de a verseny már befejeződött. Így nem maradt más hátra, mind a vízesés látványának megcsodálása. Lenyűgöző látvány ahogy a magasból zúdul le a víz. A három lépcsős, helyenként fátyolszerűen, helyenként sugarasan leömlő zuhatag teljes magassága 30 méter, a nagyobb vízfüggöny 20 m magas. A második szakasz alján egy kb. 10 m átmérőjű vájat van, amely biztosítja a víz szétszóródását, olyan mint egy menyasszonyi fátyol. Ezért nevezik  “Menyasszony fátylának” is. Egy helyi monda szerint az elnevezés annak állít emléket, hogy hajdanában egy menyasszony lezuhant a sziklákról, és a fátyla felakadt. A lakodalmas menet megállt, mindenki sírvafakadt, így keletkezett a vízesés.
       Czárán Gyula, a “természetjárás apostola”, kinek különös tehetsége volt a tájképi szépségek, természeti érdekességek felfedezésére igy jellemezte - “A vízesés méltán vívott ki szép nevet s élvez nagy népszerűséget a turista-világban; egyike azoknak, melyekben a vízesések szépségére s imponáló hatására nézve legfontosabb mindkét tényező, — úgy a víz bősége, mint a zuhatag magassága közreműködik, hogy a benyomást megkapóbbá tegye.” Czárán  Gyula fel is kutatta aprólékosan a környéket, majd elkészítette a csodálatos „Próba körutat”, mely csokorba fogta a vidék legszebb kilátóit, szikláit és vízeséseit.



       Megcsodáltuk a vízesést, majd tovább haladunk a fakitermelő úton, eljutunk a vízesés fölé. Itt felülnézetben tekintjük meg a zuhatagot. Ajánlatos nem túlságosan megközelíteni, minthogy halálos balesetek is történtek itt. Erre emlékeztet az ott elhelyezett kereszt. Ezen a részen sajnos nincs se korlát, se kerítés ami védené, csak egy kihúzott zsineg jelzi a veszélyes szakaszt. Tovább megyünk az úton, egészen a hegyimentők házikójáig. Mivel itt padokat és asztalt is találunk, ebédszünetet tartunk. Az idő még korai, ezért elindulunk tovább az úton felfelé.  A Stanciu-patak völgyében 3 km-t tovább haladva a kék ponttal jelzett turistaösvényen másfél óra alatt  el lehet jutni  a vadregényes Fehér-Kövekhez (Pietrele Albe), amely a Vigyázó-hegység  egyik legcsodálatosabb természeti képződménye. Legmagasabb csúcsa a Visszhangos-kövek (Piatra Grăitoare),1557 m. Fehér-kövek a Vigyázó masszívumához tartozó, a természet által kettészelt, vakítóan fehér mészkősziklák. A túrázók egy 2 km hosszú sziklaperem tetején kialakított gyalogösvényről gyönyörködhetnek e különleges természeti tájban. A sziklák és környezetük a Vlegyásza-hegység egyik leglátványosabb természeti képződménye, a kopár Vigyázó-hegy lábánál impozáns látványt nyújtanak. Barlang is van, de csak engedéllyel látogatható, a táj csodálatos, ahogy a fenyőfák állnak a Fehér-Sziklák előtt, mintha oda lennének festve.


 
     A Száraz völgy elejéig jutottunk a jeges úton, onnan csodáltuk meg a Fehér Köveket, majd visszafordultunk, mert 2 órára volt tervezve a hazaindulás. Visszafelé könnyebben haladtunk mert a nap megolvasztotta a jeget és így nem volt annyira síkos az út. A napfény megvilágította a vízeséssel szemben tornyosodó sziklaszálat – a Siko-torony, illetve a Sasbérc (Leszpegye) impozáns látványát bámultuk. Elhagytuk a vízesést és visszatértünk az autónk parkolójába. Ezzel kis kiruccanás véget  is ért, és folytattuk utunkat Kolozsvárra, abban a reményben, hogy Havasrekettyére, majd még visszatérünk.


2014.01.11.-Évkezdés 2014-ben





Enyhe, tavaszias idővel köszöntött ránk a 2014-es esztendő. Különös az időjárás ezen a télen, december elején szállingózott egy kis hó, de el is olvadt hamar, többnyire köd takarta a várost. A karácsony eltelt és eljött az új év fehér hótakaró nélkül, de még csak januárban vagyunk, lehet még kemény tél februárban és március elején.

Csoportkép a Rejtett forrás tisztásán.

Január 2-án, csütörtökön indultunk  az újév első, évnyitó túrájára, a „józanitó túrára” ahogy még tréfásan nevezni szoktuk. A monostori trolibuszok végállomásánál gyülekeztünk, majd az 50 személyből álló csoport Székely Lavotta vezetésével elindult az erdőn keresztül a Diós felé. Ez a hagyományos újévi túra nem hosszabb mint 6-8 km, célja hogy minél többen részt vegyenek és együtt legyen a tagság. A Rejtett-forrás tisztásán találkoztunk elnökünkkel, Ambrus Tibivel és Feischmidt Jánossal, ők más utakon érkeztek ide. A tisztás a nevét a patakvölgy oldalában rejtőzködő forrásról kapta. Az utóbbi évek száraz időjárása miatt a kis forrás vize, mint több más bükki forrásé, elapadt. Szeretjük ezt az eldugott, csendes kis tisztást, melyet minden oldalról erdő vesz körül, bár közel van a városhoz, kevesen látogatják, nagyon tiszta, szemetet nem látunk sehol, mi meg mindenhol betartjuk azt a túrista szabályt, hogy "az erdőben a lábnyomodat hagyd, és csak az emlékeidet vidd magaddal - no meg a szemetedet". A kellemes januári napsütésben, sütögetéssel, beszélgetéssel, dalolással hamar elröppent az idő, kellemesen telt a nap.
Január 4-én, a 2014-es év első szombatján, az Árpás-csúcsra volt hirdetve kirándulás, 20 km-es túra a monostori negyed végéről. De a 40-es autóbusz Széchényi téri megállójában is összegyűltünk alkalmi túrára egy elég nagy csoport, úticélunk szintén az Árpád-csúcs volt. Az induláskor még nem lehetett eldönteni, milyen lesz az idő, ekkor még minden szürke volt. De a  Bükki telepen már szép idő fogadott és kellemesen sütött a nap. Alattunk a Szamos völgyét és a várost vastag köd takarta, nem látszott ki még a Hója-gerinc sem, csak távolabb a Bácsi-erdő a Szentiványi réttel és a Lombi tető. A megszokott úton, a Sárosbükkön keresztül indultunk a Mikes-tetőn levő rádiósházhoz, a Mikesi házaktól a Felekről jövő úton tovább az Árpád csúcs irányába. Elértük a Majláth kúttól érkező kék sávval jelölt ösvényt. Innen többfelé ágazik az út. Az erdő szélen haladunk tovább  A kis almafa mellett levő asztalkát és padot, sajnos összetörve találtuk. Kár, jó kis pihenőhely volt. Innen már csak pár lépés a csúcs és a jelzőoszlop. Itt megállunk, tiszta az idő, szépen látszanak nyugatra a hegyek vonulatai. Nagy Péter (Ó, kedves Kolozsvár ! ...) leírása jól illik a tájra:
„A nyugati szemhatárt zárja le a havas éles vonala. Alacsonyabb előhegyek mögül, a Szamos völgyéből, emelkedik ki erős felkanyarodással, majd egy félkört írva le megint feljebb száll s berajzolja az ég kékjébe a hármashegy jellemző képét s ennek balcsúcsáról kissé lebukva, csaknem még egy emelkedés után egyenes vonalban halad délfelé s itt hirtelen töréssel zuhan le az Aranyos völgyébe. Vágyakozol feléje, hogy végighaladj ormán, elrejtőzz mély völgyeibe, felfrissülj rohanó patakjai kristály vizétől s tele tüdővel szívd fenyvesrengetegeinek illatoktól terhes levegőjét.”
 Ez a kép tárul elénk itt, a Feleki gerinc legmagasabb pontján (833 m). Ezért érdemes újra és újra kijönni ide minden évben. De a csúcs környékét most is drótkerítések csúfítják és juhokat legeltetnek.

Az Árpád csúcson.

A következő héten, január 7-én az EKE fotóklub tagjainak képeit láthattuk a ”A román fotográfia hónapja” alkalmából rendezett kiállításon, a egyetemi könyvtár előcsarnokában. A ”Színek és formák” címet viselő absztrakt fotókból álló kiállítás január 28-ig megtekinthető.
Ezen a héten is napokig sűrű köd borított mindent, de szombatra, január 11-re ismét kitisztult az idő, mintha kedvébe akarna járni a hétvégi kirándulóknak. A 31-es autóbusz Széchenyi téri megállójától indultunk, Kisbács falu határában levő a Bácsi-torokig. A túrát Márton Erzsike vezette, 15-en voltunk. A Bácsi-torok elején, 15 percre a falutól, az út bal oldalán, a Hója erdő fáinak árnyékában, kissé eldugott helyen turistaház épült, valamikor a 20. század elején, sok kiránduló megfordult itt és pihent meg a teraszán. Most csak egy elhagyott, omladozó épületet látunk, a kisérteties kép különös hangulata az erdővel kapcsolatos különféle paranormális jelenségeket, mendemondákat juttatja eszünkbe.
Felmentünk a völgyön a Szucsági legelőig, ott tartottunk ebédszünetet, de hiába a tavaszias idő, január van, túl sokat állni egy helyben nem lehet. A tervezetnél kicsit hamarabb indulunk tovább, jól esett visszavenni a hátizsákot, mert az is melegít. Elindultunk  a Kerek-Poiana felé, majd tartunk ott is egy pihenőt. Ez a hely egy szabályos kör alakú tisztás, UFÓ tisztásnak is nevezik és az erdőhöz kapcsolódó misztikus történetek egyik kiindulópontja. Bizonyítani vagy cáfolni nem tudtunk semmit, de ha már sem ufóval, sem szellemmel nem találkoztunk, túratársunk, Tatár Feri  humoros előadásával szórakoztatja a csoportot.

Hazafelé a Hója-gerincről.

 A Hója-gerincen haladó úton indulunk hazafelé. Ez az útszakasz a Mária-út része, a jelzéseket ezen a szakaszon a kolozsvári ekések festették. Az út az erdő szélen vagy erdő között vezet s minduntalan kilátást enged a Bükkre, a Leányvárra, a havasok panorámájára. Jobbra alattunk Szászfenest, majd Kolozsvárt látjuk, a Hajtás-völgyön ereszkedünk le a gerincútról és a Dónáth negyedben fejezzük be túránkat.
Ennyit röviden az év első rendezvényeiről. Reméljük, hogy sok szép túraajánlatot találunk majd a 2014-es évre az EKE Kolozsvár-1891 programjaiban.

2013.12.28.-Kirándulás Csucsára



         Házat vásárolt Csucsán az EKE Kolozsvár–1891, a vonatállomástól 800 méterre, 15 percnyi gyaloglásra. A november eleji vásárlást több hónapos fontolgatás előzte meg, míg a közgyűlés végül úgy döntött: kell egy ház, némileg pótolandó a sokszor emlegetett múltat, az államosított ingatlanokat, a sokszor visszasírt egykori tordai-hasadéki és bükki menedékházat. A csucsai ház pompás tervek otthona lehet, az önkéntes felújítást már el is kezdték. 

                                                    Megérkezünk a csucsai házhoz.

      Az elmúlt években többször felmerült: jó volna egy hétvégi ház könnyen megközelíthető helyen, környékén szép kirándulóhelyekkel. A választás Csucsára esett – a környék valóban szép, a Meszes- és a Réz-hegység találkozásánál, a Sebes-Körös partján fekszik. Kolozsvárról 72 km-re van, másfél óra alatt elérhető vonattal vagy autóbusszal, kiskocsival még hamarabb.
      Tavaly ősszel látogatott Csucsára a kolozsvári EKE-sek egy csoportja, majd idén májusban kétszer is. A tagság több hónapig fontolgatta az ötletet, majd megszületett a döntés: a közgyűlés megszavazta a ház megvásárlását az évek során kigazdálkodott egyesületi pénzkeretből. Ismét hónapok teltek el, míg rendeződtek a papírok, és megtörtént az adásvétel. A telken egy nagyobb (két szoba-konyha) és egy kisebb ház (szoba-konyha), illetve gazdasági épület található. Udvar és elég nagy gyümölcsös tartozik hozzá alma-, szilva- és diófákkal.

Felszáll a reggeli pára.
   
       Ahhoz, hogy használható legyen, a ház természetesen felújításra szorul. A novemberi közgyűlés Bagaméri Tibort bízta meg a kulcsosházhoz kapcsolódó munkálatok megszervezésével. Az EKE-gépezet már be is indult: egyik tagtársunk cserepeket adományozott, a másik léceket, egy csapat pedig már ki is javította a tetőzetet. A házban már adományként kapott bútorok is vannak. Javítani kell az ajtókat, ablakokat, lakhatóvá tenni a szobákat, majd a házat kényelmessé és otthonossá „csinosítani”. Fontos lenne mielőbb a nagyobbik ház használatának (villany, víz, fekvőhelyek) megoldása, hiszen a gyűlésen felvetődött egy síszakosztály létrehozása, és a börvényi (Vânători) sípálya mindössze pár kilométerre van. Szó van egy kerékpár-szakosztály megalakításáról is, tavasztól őszig kitűnő lehetőségek vannak biciklis túrák számára, megközelíthető a Drăgan-völgye, Jád-völgye, Sebesvár, a Királyhágó, a tuszatelki úton a Berettyó-forrásához is el lehet jutni. A gyalogtúrázóknak is számtalan lehetőség kínálkozik. A környéken nincsenek jelzett túraútvonalak, így felfedező túrákra is szükség lesz. Elsősorban ott a Meszes-gerinc, a Perjei Magura csúcs (988 m), a Cornu, Greben és Dosul Fildului csúcsok – az utolsó három nem ismeretlen számunkra, többször jártunk arra, Kissebes (Poieni) vagy a Drăgan-völgyi vonatállomás felől közelítettük meg. Kőrösfeketetóról (Negreni) a Ponor rétre juthatunk el, nem messze van egy szép tőzikerét. Kisebb séták is tehetők a környéken, mindenkinek ízlése és fizikai képessége szerint.

Kilátás Csucsára és a Sebeskörös völgyére.
      
     A csucsai kulcsosház konkrét házirendjéről a választmány és a tagság dönt majd. A kulcsosház általános jellegzetessége, hogy itt nincs állandó személyzet, félig-meddig önellátó intézmény. Felszereléséhez tartozhatnak ágyak (általában emeletes, priccs), kályhák, konyha, közös helyiség. Kevés kivétellel ma már általában villanyvilágítás is van. Élelmiszer nincs a házban, legfeljebb néhány nem romlandó alapanyag (só, cukor, fűszerek, teafű stb.), mindenkinek magával kell tehát hoznia a szükséges élelmet. A vendéget általában a falra függesztett házirenden kívül az várja, amit az előző csoport otthagyott. Ebből következik a legfontosabb írott-íratlan házszabály: a házat mindenki olyan állapotban hagyja, amilyen állapotban maga is szívesen találná. E szabályok betartása közös érdek, azt szolgálja, hogy a kulcsosházat még sokan, sokáig kedvükre használhassák.

A Körös partján.
     
      Természetesen a kolozsvári tagság továbbra is szervez kirándulásokat más festői tájakra, részt vesz a többi EKE egyesülettel közös rendezvényeken, a vándortáborokban is mindig szép számban ott vagyunk. Remélhetőleg a csucsai ház új tájak megismerését teszi lehetővé, részben kárpótol majd a város terjeszkedése miatt Kolozsvár környékén elvesztett kirándulóhelyeinkért (Plecska-völgye, Szent János kút, Gorbó-völgye, Bükki telep stb.), és itt minden korosztály megtalálja a számára legmegfelelőbb kikapcsolódást a mindennapi élet monoton hétköznapjaiból.