Enyhe, tavaszias idővel köszöntött
ránk a 2014-es esztendő. Különös az időjárás ezen a télen, december elején
szállingózott egy kis hó, de el is olvadt hamar, többnyire köd takarta a
várost. A karácsony eltelt és eljött az új év fehér hótakaró nélkül, de még
csak januárban vagyunk, lehet még kemény tél februárban és március elején.
Csoportkép a Rejtett forrás tisztásán. |
Január 2-án, csütörtökön indultunk az újév első, évnyitó túrájára, a „józanitó túrára” ahogy még tréfásan nevezni szoktuk. A monostori trolibuszok végállomásánál gyülekeztünk, majd az 50 személyből álló csoport Székely Lavotta vezetésével elindult az erdőn keresztül a Diós felé. Ez a hagyományos újévi túra nem hosszabb mint 6-8 km, célja hogy minél többen részt vegyenek és együtt legyen a tagság. A Rejtett-forrás tisztásán találkoztunk elnökünkkel, Ambrus Tibivel és Feischmidt Jánossal, ők más utakon érkeztek ide. A tisztás a nevét a patakvölgy oldalában rejtőzködő forrásról kapta. Az utóbbi évek száraz időjárása miatt a kis forrás vize, mint több más bükki forrásé, elapadt. Szeretjük ezt az eldugott, csendes kis tisztást, melyet minden oldalról erdő vesz körül, bár közel van a városhoz, kevesen látogatják, nagyon tiszta, szemetet nem látunk sehol, mi meg mindenhol betartjuk azt a túrista szabályt, hogy "az erdőben a lábnyomodat hagyd, és csak az emlékeidet vidd magaddal - no meg a szemetedet". A kellemes januári napsütésben, sütögetéssel, beszélgetéssel, dalolással hamar elröppent az idő, kellemesen telt a nap.
Január
4-én, a 2014-es év első szombatján, az Árpás-csúcsra volt hirdetve kirándulás,
20 km-es túra a monostori negyed végéről. De a 40-es autóbusz Széchényi téri
megállójában is összegyűltünk alkalmi túrára egy elég nagy csoport, úticélunk
szintén az Árpád-csúcs volt. Az induláskor még nem lehetett eldönteni, milyen
lesz az idő, ekkor még minden szürke volt. De a
Bükki telepen már szép idő fogadott és kellemesen sütött a nap. Alattunk
a Szamos völgyét és a várost vastag köd takarta, nem látszott ki még a Hója-gerinc
sem, csak távolabb a Bácsi-erdő a Szentiványi réttel és a Lombi tető. A
megszokott úton, a Sárosbükkön keresztül indultunk a Mikes-tetőn levő
rádiósházhoz, a Mikesi házaktól a Felekről jövő úton tovább az Árpád csúcs
irányába. Elértük a Majláth kúttól érkező kék sávval jelölt ösvényt. Innen
többfelé ágazik az út. Az erdő szélen haladunk tovább A kis almafa mellett levő asztalkát és padot, sajnos
összetörve találtuk. Kár, jó kis pihenőhely volt. Innen már csak pár lépés a
csúcs és a jelzőoszlop. Itt megállunk, tiszta az idő, szépen látszanak nyugatra
a hegyek vonulatai. Nagy Péter (Ó, kedves
Kolozsvár ! ...) leírása jól illik a tájra:
„A nyugati szemhatárt zárja le a havas
éles vonala. Alacsonyabb előhegyek mögül, a Szamos völgyéből, emelkedik ki erős
felkanyarodással, majd egy félkört írva le megint feljebb száll s berajzolja az
ég kékjébe a hármashegy jellemző képét s ennek balcsúcsáról kissé lebukva,
csaknem még egy emelkedés után egyenes vonalban halad délfelé s itt hirtelen
töréssel zuhan le az Aranyos völgyébe. Vágyakozol feléje, hogy végighaladj
ormán, elrejtőzz mély völgyeibe, felfrissülj rohanó patakjai kristály vizétől s
tele tüdővel szívd fenyvesrengetegeinek illatoktól terhes levegőjét.”
Ez a kép tárul elénk itt, a Feleki gerinc
legmagasabb pontján (833 m). Ezért érdemes újra és újra kijönni ide minden
évben. De a csúcs környékét most is drótkerítések csúfítják és juhokat legeltetnek.
Az Árpád csúcson. |
A következő héten, január 7-én az EKE fotóklub tagjainak képeit láthattuk a ”A román fotográfia hónapja” alkalmából rendezett kiállításon, a egyetemi könyvtár előcsarnokában. A ”Színek és formák” címet viselő absztrakt fotókból álló kiállítás január 28-ig megtekinthető.
Ezen a héten is napokig sűrű köd borított mindent, de szombatra, január
11-re ismét kitisztult az idő, mintha kedvébe akarna járni a hétvégi
kirándulóknak. A 31-es autóbusz Széchenyi téri megállójától indultunk, Kisbács
falu határában levő a Bácsi-torokig. A túrát Márton Erzsike vezette, 15-en
voltunk. A Bácsi-torok elején, 15 percre a falutól, az út bal oldalán, a Hója erdő
fáinak árnyékában, kissé eldugott helyen turistaház épült, valamikor a 20.
század elején, sok kiránduló megfordult itt és pihent meg a teraszán. Most csak
egy elhagyott, omladozó épületet látunk, a kisérteties kép különös hangulata az
erdővel kapcsolatos különféle paranormális jelenségeket, mendemondákat juttatja
eszünkbe.
Felmentünk
a völgyön a Szucsági legelőig, ott tartottunk ebédszünetet, de hiába a
tavaszias idő, január van, túl sokat állni egy helyben nem lehet. A tervezetnél
kicsit hamarabb indulunk tovább, jól esett visszavenni a hátizsákot, mert az is
melegít. Elindultunk a Kerek-Poiana
felé, majd tartunk ott is egy pihenőt. Ez a hely egy szabályos kör alakú
tisztás, UFÓ tisztásnak is nevezik és az erdőhöz kapcsolódó misztikus
történetek egyik kiindulópontja. Bizonyítani vagy cáfolni nem tudtunk semmit,
de ha már sem ufóval, sem szellemmel nem találkoztunk, túratársunk, Tatár
Feri humoros előadásával szórakoztatja a
csoportot.
Hazafelé a Hója-gerincről. |
A Hója-gerincen haladó úton indulunk hazafelé.
Ez az útszakasz a Mária-út része, a jelzéseket ezen a szakaszon a kolozsvári
ekések festették. Az út az erdő szélen vagy erdő között vezet s minduntalan
kilátást enged a Bükkre, a Leányvárra, a havasok panorámájára. Jobbra alattunk
Szászfenest, majd Kolozsvárt látjuk, a Hajtás-völgyön ereszkedünk le a
gerincútról és a Dónáth negyedben fejezzük be túránkat.
Ennyit
röviden az év első rendezvényeiről. Reméljük, hogy sok szép túraajánlatot
találunk majd a 2014-es évre az EKE Kolozsvár-1891 programjaiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése