Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2016.03.20 - Vad völgyek, barlangok, hóvirág és tőzike rétek - a Misid völgye és az Erdődámos-Ponoraș karsztfennsík




Március 20-án, a tavasz és tél határát jelző napon a Királyerdő hegység északi részén, a Vársonkolyos közelében levő Misid-völgybe kirándultunk, a túrát Vlád Pál szervezte. Ez az időszak, a csillagászati tavasz és a tavaszi napéjegyenlőség ideje, ilyenkor emelkedik az átlaghőmérséklet, hosszabbodni kezdenek a nappalok, felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldellnek az erdők és a mezők.



A Misid-völgy egy vadregényes szoros, és a benne folyó patak, a Kisbarátka (Bratcuţa) és a Jád-patakoz hasonlóan a Sebes-Körös mellékvize. A Nagy Magyar-barlang mellől indultunk és egy függőhídon átkeltünk a Sebes-Körösön. A Misid-völgy igazi turisztikai élményt jelent a természet szerelmeseinek. Az egykori erdőkitermelő kisvasút felszámolása után, a völgy visszanyerte eredeti szépségét, megőrizte vadregényességét. A Misid-patak beömlése a 465 m magas Simon-dombot félkörben megkerülő Sebes-Körös és az alatta átszelt vasúti alagútnál, a híres Szelek-barlangjánál (P.Vantului) és a Nagy Magyar-barlang (P.Ungurului) közelében van. A sodronykötélből készült lengőhídon való átkelés máris próbára tette a túrázók bátorságát. De az igazi kaland csak ezután kezdődött, következtek a gyalogos patakátkelések. Erre gumicsizmákkal készültünk fel, de a sebes sodrású vízen még így sem volt könnyű az átkelés. Lépkedtünk is nagy óvatosan, hogy elkerüljünk egy kellemetlen hideg fürdőt a patakban, de végül megúsztuk szárazon az átkeléseket. A völgy maga csodálatosan szép, kár hogy a szoros vége felé egy lecsupaszított hegyoldal bontotta meg a völgy öszhangját, ott kivágták a fákat, pár évvel ezelőtt még erdő borította azt a részt is.
A patak baloldali mellékágának, a Bükkös (Făgeţel) beömlésénél befejeződik a tulajdonképpeni szoros. Az időjárás kedvező, szép tavaszias volt ezen a napon. Talán a természet is bizonyítani akarta, hogy kilépett a télből, és tavaszi virágokkal díszítette a völgyet. Hóvirágok, primulák, kék jácintok, erdei sáfrány virítottak lépten-nyomon, nem győztük csodálni és fényképezni őket, meg a tiszta, kék eget és a csobogó patakot, amely kis zuhatagokat képezve igyekezett lefelé a völgyön.
Elértünk egy sziklaképződmény tövébe, ahol mohás kövek közt több ágra szakadt patakocska csordogált. Köves ösvényen kapaszkodtunk tovább, és hamarosan feljutottunk a Bíró Lajos-barlang (Peştera Moanei) kettős kapujához, 500 m t.sz.f. magasságban, amelynek vízfolyásos járatában az első 100 m különösebb felszerelés nélkül, gumicsizmával is járható. A barlangban denevéreket láttunk, ilyenkor még hibernálnak. A barlang felett 30 m-rel, ennek a felső, száraz járata található, melyhez egy meredek erdei kaptatón jutottunk fel, az ágakba, gyökerekbe kapaszkodva a csúszós oldalon. A szűk barlangszájat széles járat követi, itt sokkal szebb cseppkő képződményeket láthattunk, mint az alsóban. A felső barlang (Peştera Lesiana) 128 m hosszú. A barlangok megtekintése után felkapaszkodtunk a felette levő platóra, a 729 m-es Hapatag hegy oldalában.
A tetőn, a kellemes napsütésben ebédszünetet tartottunk, kicsit megpihentünk, lecseréltük bakancsra a gumicsizmákat, majd folytattuk utunkat. Elhaladtunk egy gazdaság mellett, ahol teheneket neveltek. Füves réteken, és nyírfa erdőkön haladtunk tovább a fennsíkon. Egy mélyedésben (dolina) a nedvesebb talajon tőzikékre bukkantunk, egy kicsit távolabb egy egész hóvirágszőnyegben gyönyörködhettünk. Nemsokára, úgy ¾ óra járásnyira a Ponoraş-barlanghoz jutottunk. Eleinte csak egy völgyet láttunk, mely keresztezte utunkat, az oldalban sűrű bozót, melyen nehéz lett volna keresztül jutni, ezért megpróbáltuk balról megkerülni. Nem is völgy, volt, hanem egy víznyelő, melynek egyik oldala meredek sziklafal, ennek aljában levő szűk nyíláson tűnik el az itt összegyűlő víz. A térkép szerint a Ponoraş nyelőnél voltunk, amely egy hatalmas barlangot rejt maga alatt, a Ponoraş barlangot, amely egyike a legszebb cseppkőbarlangoknak. A barlang védett, nem látogatható. A Királyerdő-hegység északi részén, keletről a Barátka, nyugatról a Misid-völgye által határolt karsztkomplexum a Ponoraş-Damiş plató. E karsztfennsík két egymástól jól elhatárolt részre osztható, melyek sajátos vízhálózattal rendelkeznek. Első, aToaia-barlang-Dămişenilor karsztforrás, második a Ponoraş barlang-Brătcanilor forrás. Egy, öt nyelőből álló nyelőrendszer alakult ki, melyből kettő állandó és három időszakos jellegű. Ezekben tűnt ,és tűnik el a medence vízállománya, amely kialakította a Ponoraş barlangot. A barlang bejáratát, a nyelő tövében, Csoltkó Lajos által vezetett több bontó túra alkalmával, a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub fedezte fel 1978-ban. A barlang neve a „ponor” délszláv eredetű szóból származik, ami nyelőt jelent, és a hozzá csatlakoztatott „-ás” kicsinyítő képzővel, nyelőkét, kicsi nyelőt jelent. A ponorási karsztfennsíkon bontással bejutottak a 3851 m hosszú Ponorás (Ponoraş) barlangba, amely hazánk egyik legszebb barlangja. Képződményeinek szépsége és formai gazdagsága a Vârfuraş-barlanghoz hasonló. A kutatások nem álltak meg itt, tovább folytak éveken keresztül, addig ismeretlen járatokat fedeztek fel, összhosszra 6 km körül van. Sikerült elérni, hogy védett barlanggá nyilvánítsák. A balang védelme céljából a K.A.B.K. két vaskaput helyezett el. A Ponoraş nyelőbarlang a felszíni vizeket gyűjti össze, hidrológiai jelentősége nagy, vizét szivattyúházakba gyűjtik, majd a Barátka község vízellátására használják. 



Megkerültük a hatalmas víznyelőt, és Erdődámos felé folytattuk utunkat, erdőkben, erdő széleken és réteken keresztül, hosszú kilométereken át, míg elértük Erdődámos elszórt házait és megpillantottuk a völgyben a Barátkát Belényessel (Beiuş) összekötő aszfaltos utat, 20 km-t tettünk meg 600 m szintkülönbséggel. Szép túra volt.
 A Királyerdő hegységben nagyszámban találhatók karsztképződmények. A létrejött felszíni és mélységi karsztos formák (karrmezők, víznyelők, dolinák, uvalák, vakvölgyek, szárazvölgyek, szurdokok, szorosok, szétágazó, többszintes barlangrendszerek) a hegység fő értékei és kiemelik ezt a hegységet Erdély hegyei közül. Megismeréséhez az erdélyi barlangászat és turizmus olyan úttörői járultak hozzá mint Emil Racoviță, Bagaméri Béla, Czárán Gyula, Handl Károly és Xantusz János.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése