Tavaszi kedvenc kirándulóhelyeink közé tartozik a
szilágymegyei Tuszatelke (Tusa) közelében levő Berettyó forrás. A
Berettyó a Réz-hegység (Munții
Plopiș vagy Șes) Ponor nevű csúcsa alatt
ered több forrásból. A legnagyobb a Nagy-karsztforrás, amely a Toplica patakot
táplálja. A forrás környéke természetvédelmi rezerváció. Ezen a szakaszon a
Berettyó (Barcău) meredek hegyoldalak közt tör előre, gyors hegyi patak jellege
van, majd sik területeken folytatja útját és Magyarország területén ömlik a
Sebes Körösbe. Neve ősi magyar szó, jelentése: berekkel szegélyezett folyó.
1476-ban találkozunk először a Berettyó névvel.
Réz-hegység
lapos tetői és hátai sehol sem érik el az 1000 métert, legmagasabb csúcsa a 918
méter magasságú Magura. A hét-nyolcszáz méter magasra emelt triász kori rétegek
sekély, tálszerű mélyedéseibe beszivárgó vizek változatos karsztformákat
alakítottak ki. .A 901 m-es Cornu csúcs a lábánál elhelyezkedő
karsztplató bővelkedik karsztalakzatokban. A felszíne alatt összegyűlt
víz részben a Sebes-Körös vízrendszeréhez tartozó Seredos-völgyi
karsztforrást, részben pedig a Berettyő forrásait táplálja. A Berettyó
forrása egy vízkitörés (karsztforrás) a vidék északi oldalán, de nem az
egyedüli forrása a Berettyónak. A folyó a kisebb forráságak, az Ökrös-,
Toplica-, Tusza- és Ponor-patakok egyesülése után Tuszatelke (Tusa) község
alatt kapja a Berettyó nevet. Fő táplálója a Fekete-ponori-karsztfennsík északi
peremén fakadó két karsztforrás (Izbucul Mare és Izbucul Mic). A Berettyó fő ága a Toplica a
Nagy-forrástól (Izbucul Mare) indul.
Ebben az évben április 18-án a Hajdú-Bihar Megyei
– Debrecen Városi Természetjáró Szövetség tagjaival szervezett közös
kiránduláson kerestük fel a Berettyó forrásvidékét. A kirándulást Kovács D.
Zsuzsa szervezte, a túrát Vlád Pál és Mezei Elemér vezették. A Királyhágó
(Pasul Piatra Craiului) tetején, az itt levő parkolóban találkoztunk a határon
túlról érkező túratársainkkal. Mi, kolozsvári
EKÉ-sek egy mikrobusszal és egy kiskocsival érkeztünk, vendégeink egy
autobusszal, egy mikrobusszal és néhány kiskocsival. Csaknem 100-an vettünk
részt a kiránduláson. Kocsikkal indultunk tovább, a Váradot Kolozsvárral
összekötő főútról északkelet felé térő köves úton, 3 km után elértük az épülő
ortodox kolostortemplomot és a mellette
levő TV-relét. Innen gyalog vágtunk neki az útnak, hosszú, kanyarós sorban egymás után.
Az út egyre keskenyebb, inkább szekérút és tovább emelkedett, szép kilátás
nyílt a Sebeskörös völgyére, majd a Cornu csúcs ( 903 m) volt látható.
Elhaladtunk egy tőzikerét mellett. A tőzike a hóvirágnál nagyobb,
harangocska formájú, kedves kora tavaszi virág . Virágot már nem láttunk, a
tőzikék hamarabb nyilnak, majdnem egyidőben a hóvirágokkal, legtöbbször március
végén vagy április első hetében borítják itt virágba az erdő talaját.
Nemsokára
elértük a Bihar, Kolozs és Szilágy megye találkozási pontját, ez a 882 m-en
levő Almácska (Vf. Merişorul) tetőt. Előttünk már Szilágy megye és a
Tuszatelkéről jövő aszfaltos út, letértünk balra, füves oldalon ereszkedtünk,
míg elértük a Berettyó forrását ( 615
m), az ösvényt nemrég túristajelzéssel is ellátták. A
forrás egy erős, bővízű, kristálytiszta karszforrás. A Ponor tető
víznyelőrendszerében felgyűlt víz tör itt a felszínre, majd több ágra szakadva,
kisebb vízeséseket alkotva halad előre. Követtük a kis patakocskákat és a
forrás vize egy meredek részen lezúdulva a mohás kövek között vízesést hoz
létre. A mohával benőtt mésztufa dombon több ágra szakadva zuhan alá, főleg
esős időszakban, csodálatba ejti a látogatókat. A vízesés kb.10-12 m. Percekig álltunk és nem
tudtuk levenni szemünket a természet csodálatos alkotásáról. Déli 13 órakor
értük el a Berettyó forrást, kicsit
elfáradtunk és meg is éheztünk. Megpihentünk a vízesés alatti tisztáson,
elfogyasztottuk útravalónkat, majd elindultunk visszafelé a kicsit hosszabb, de
kényelmesebb tuszatelki kacskaringós szerpentinen, míg el nem értük a Királyhágó felé vezető útat.
Onnan már a délelőtről ismert úton tértünk vissza a kocsikhoz, a 18 km
gyalogtúra megtétele után.
A Berettyó
forrás több útvonalon is megközelíthető. Igy a Királyhágó (Bucea) faluból, a
Fogadó völgyön keresztül vagy a Feketetó (Negreni) feletti tanyavilágon
keresztül (Dealul Burdeasca) is kijuthatunk a Ponor rétre, onnan tovább a
Berettyó forráshoz. Ez jövet-menet egy egész napos, 22-24 km-es gyalogtúrát
jelent. Aki nem akar gyalogolni , az jöhet Kraszna, illetve Zilah irányából és
Tuszatelke felől (Tusa) a karsztforrás kocsival is megközelíthető, 15 percre
van az úttól. Kocsival vagy kerékpárral Csucsáról is eljuthatunk egy 20 km-es
makadámúton. A vízeséstől is szép gyalogtúrát tehetünk, ha követjük a Berettyó
útját, egy szűkebb szoroson, aztán egy szép völgyön át, ahol betonból öntött kis gátak törik meg a víz folyását,
mesterséges vizeséseket alkotva.
Oldalról több kis patak víze növeli az itt még Toplica nevet viselő folyócska
vízhozamát, el lehet jutni egy pisztrángosig, onnan tovább Füzespaptelekre
(Preoteasa), majd ismét egy szükebb völgyön, a folyó kanyarulatait
követve Valkóváraljáig (Subcetate). A távolság a forrástól kb.12 km lehet, nem
túl hosszú, de nehezen járható az út. A vad patakvölgy csodálatos ezen a
szakaszon, három szoroson halad át, úttalan utakon, köveken, vizen gázolva,
követhető a Berettyó, a fáradságot a táj szépsége kárpótolja.
A Berettyó
forrás megközelítése akár a Sebeskörös völgyéből, akár Zilah felől elég nehéz.
Ez magyarázatot ad kevésbé ismert voltára. Igy a természet megőrizhette eredeti
természetességét és részben vadságát, ami külön varázsa a tájnak.
A Berettyó
forrás vízesésének a vízhozama ezen a tavaszon kevesebb volt mint általában. A
hűvös, borongós idő ellenére, úgy látszik mégis a lehullott csapadékmennyiség
kevesebb lehetett mint más években. De a megtett út, a táj szépsége, maga a
vízesés látványa, kellemes emlékeket hagyott minden résztvevő lelkében és
reméljük, hogy a már több éve szervezett közös kirándulásoknak a jövőben is
lesz még folytatása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése