2015.03.14-Márciusi túra az Őzek völgyébe

Kolozsvár egyik geológiai érdekessége a Feleki-hegy déli oldalában megfigyelhető homokkő gömbök, Györgyfalvától Szelicséig mindenütt tele van szórva óriási kugligolyókhoz hasonló képződményekkel, a „feleki gömbökkel", ahogyan dr. Koch Antal geológus professzor nevezte őket. A homokkőgömbök a hajdani tengerfenék homokjából jöttek létre, a tenger áramlásának görgetése következtében a homokszemek lerakodtak egy központi mag köré, öklömnyi nagyságtól kezdve több mázsányi súlyú gömbnagyságig növekedtek. A legszebb gömbkövek az Őzek völgyében voltak láthatók, ezért vált ez a csendes, a világtól elzárt völgy a kolozsvári természetjárók egyik kedvenc kirándulóhelyévé. Ehhez a különleges völgyhöz a Feleki-tetőről, a csillagvizsgáló mellett elhaladó útról juthatunk a völgy felső részébe, vagy Erdőfelekről az országút tordai lejtőjén jobbra kanyarodnunk és innen a völgy alsó részéhez érünk. A völgy bejáratánál egy tábla áll, amely jól látható az országútról, a „Valea Căprioarelor” felírattal. A völgynek ez a része mind jobban beépül. Az Őzek-völgye, Kolozsvár környékének térképe szerint a Medve-árok folytatásaként, a Malom-patak felső harmadát képezi.

A különleges kövekről a kutatók csak a 19. század második felében tettek először említést, bár a vidék lakói már jóval régebben tudtak létezésükről. Nagy regényírónk, Jókai Mór is megcsodálta ezeket a köveket, az Erdélyi képek című beszámolójában így írt róluk: "Kolozsvárt elhagyva Feleken vitt keresztül az út, melynek hegyein teremnek azok az óriási kőgombócok, minek keletkezéséről nincsenek tisztában tudósaink."

Március 14-án az Őzek völgyébe kirándultunk, a túrát Szőcs János vezette, 13-an vettünk részt. Az idő tavaszias, enyhe, kicsit felhős, ködös volt. A 40-es autóbusz megállójában találkoztunk ezen a szombati napon , pontosan 9 órakor indult a buszunk a Bükki-telep felé. A végállomásánál, a Sunny Hill hotel mellett szoktunk leszállni és innen indulunk gyalogtúráinkra. Már készülődtünk a leszálláshoz, mikor a buszunk elszáguldott az említett hotel előtt és Szelicse felé folytatta útját. Első meglepetésünkben, szóhoz sem jutottunk, de végül megkérdeztük, hogy mégis merre tart és hol fog minket letenni. Sikerült tisztázni a dolgot, a sofőrnek sajnos fogalma sem volt hol a megálló, nem szokott járni ezen a vonalon és udvariasan felajánlotta, hogy visszavisz minket és jóvá teszi a tévedését. Mi erre tiltakoztunk és ragaszkodtunk, hogy ott helyben tegyen le, mert úgy is gyalogtúrára indultunk, nem számít az a kis távolság és leszálltunk az autóbuszról. A Bükki telep nyugati szélén voltunk, ott ahol az aszfaltos út eléri az erdőt. Túravezetőnk ötletesen átgondolta az útitervet és rögtön egy javaslattal jött. Eltérve az eredeti tervtől, egy másik útvonalat javasolt az Őzek völgyéig, egy körtúrát csinálunk, kicsit hosszabb, de látványosabb lesz mint az eredeti terv. Természetesen, helyeseltük az elképzelést. Elindultunk a szelicsei úton, majd a FĂGET táblánál letértünk egy erdei útra. Az ösvénynek jelzése is volt, bár kicsit szokatlan, a fákra festett fehér béka kalauzolt az erdőben. A különös jelzésre hamarosan megkaptuk a magyarázatot. Egy tanösvényen jártunk, amely itt indul és valahol a feleki gerincen, a csillagvizsgálló közelében ér véget, hat ismeretterjesztő táblán mutatja be a Bükk-erdő állat- és nővényvilágát, valamint a hely egyik különlegességét, a homokkő gömböket.

 Az erdei út felfelé vezet, a Majláth kút közelében elértük a kék sáv jelzést, balkéz felé tértünk és ezen az úton haladtunk egy darabig, majd a piros sávon a Mikesi házakhoz értünk ki. Itt az Erdőfelekről jövő úton mentünk tovább, míg elértük az elágazást. Jobb kéz felé az Árpád csúcsra lehet jutni, balra a piros sáv a gerincen a Tordai hasadék felé vezet. Az elágazástól nem messze található az elmúlt évben létesítet kalandparc. Itt még folyik a munka, készül egy szép faépület is, ahol valószínüleg élelmiszereket és üdítőket fognak árusítani. Elhagytuk a kalandparkot, tovább haladtunk a gerincúton, majd balra letértünk egy ösvényen. Az erdőben a vadboroszlán kellemes illata fogadott, megcsodálhattuk a kivirágzott ágacskákat. A vadboroszlán (farkasbroszlán) jellegzetes tavaszi cserjénk. Apró rózsaszínes virágai már lombfakadás előtt megjelennek, általában kora tavasszal. Elhagytuk az ösvényt és egy meredek oldalon a Mikesi házak mögött húzódó völgybe ereszkedtünk, innen még átmásztuk a szemben levő erdős dombot és beereszkedtünk az Őzek völgyébe. Most már a megszokott úton haladunk a tisztásig. Közben az ég is kitisztult és melegen sütött a nap.

A tisztáson egy befejezetlen faépítmény van, a régi erdészház helyén, a patak két ága által közrefogott teraszon, az erdő alatt. Az elhagyott faépület mellett asztal, pad és tűzhely, itt tartunk ebédszünetet, egyesek szalonnát sütöttek, mások szendvicseiket fogyasztják el. Elsétáltunk a patakig és megcsodáltuk a gömbköveket. A patak vize fák és bokrok között kanyarogva halad a völgyben. Még kora tavasz van, minden kopár és színtelen. Pár hét múlva az erdő kizöldül, a tisztást tarka mezei virágok borítják el. Érdekes a völgy növényvilága, egyik nevezetessége a pázsitliliom mely nemcsak nálunk, hanem egész Európában egy ritka növény. Talán több figyelmet érdemelne ez a kis völgy, jobban kellene védeni az itt lévő különleges növényeket és kőzeteket. Sokan talán nem is tudnak róluk.

“A Malomvölgy közel 500 páfrány és virágos növényfajával hozzájárul Kolozsvár környékének rendkívül gazdag, 1654 fajt számláló flórájának különleges, ritka növényekkel való gyarapításához. ... A bükkösök gyepszintje rejteget olyan fajokat is, amelyek az Erdélyi Szigethegység 1000 m feletti bükköseiben és fenyveseiben élnek és Kolozsvár környékén nagyon ritkák, vagy kizárólagosan csak itt a Malomvölgyben fordulnak elő. ... Helyenként a bükkösök alatt és a Malomvölgy felső harmadának, az Ôzek völgyének patakmenti sík vagy enyhe lejtésű térségeit rendkívül érdekes - több jégkori reliktumot őrző - terjedelmes mocsarak tarkítják. ... Ezek a mocsarak biztosítottak menedéket és megfelelő létfeltételeket a Malomvölgy ritka kincseinek, jégkori reliktumainak. Ilyenek a két csáté faj mellett a szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica), a gyásztárnics (Swertia perennis), a pázsitliliom (Tofieldia calyculata), a szibériai pompás zörgőfű (Crepis sibirica) és az orchideák közül a mocsári hagymaburok (Liparis loeseli).” – írja Csűrös István és Csűrös László „A kolozsvári Malomvölgy növényvilágáról” című cikkeben (Erdélyi Gyopár 1995/4 számában).

 Az idő gyorsan telik, nyugat felől sötét esőfelhők gyülekeznek, csomagolunk és indulunk a völgyből a Feleki tető felé vezető úton. Elered az eső, hideg szél indul, már nem is eső, hanem apró jégdarabok, dara esik, kopog az esőköpenyeken a feleki tetőn, míg áthaladunk a legelőn. Egy sáros erdei úton ereszkedünk le a Bükki telepre a szemerkélő esőben, onnan a Páter úton érkezünk meg a Monostor negyedbe.

A feleki tetőn a lefutó vizektől el nem hordott homokrétegek mélyében talán ma is képződnek a homokkő gömbök. Sajnálatos tény, hogy a gömbkövek egy részét lakások díszítésre és házakat vagy kerteket burkoló homokkő lapokként használják, mint természetes díszítőelemet, ezért számuk sajnos évről-évre csökken.