Csucsa és környéke kevésbé ismert a természetjárok számára. A vidék nagyon
szép, de jelzett túraútak nincsenek. A Sebes-Körös jobb oldalán a Meszes
és a Rézhegység, a másik oldalon a
Vlegyásza előhegyei határolják. Az előbbiek nem haladják meg az 1000 m
magasságot, a Poicu patak völgye választja el a két hegyvonulatot egymástól. A
Sebes-Körös bal oldalán a Nagy-hegy (Dealul Mare) 1076 m. Erdő borította oldalak, füves
legelők, mély patakvölgyek jellemzik ezt a vidéket.
Szeptember utolsó szombatján
Csucsára utaztunk. Reggel 7.15 órakor találkoztunk a vonatállomás
várótermében. Az EKE-programban meghirdetett
Ady Endre emléktúrákon a következő útvonalakból lehetett választani,
szombaton a Réz-hegységben egy 12 km-es túra, vezető Tatár Ferenc, két hosszabb és nehezebb túra, vezető Kiss János, szombaton a Vigyázó-hegységben (25 km és 1000 m
szintkülönbség) , vasárnap a Réz-hegységben, a Fekete Ponor-tető három
vizkeletéhez ( 25 km, 900 m szintkülönbség). Az emléktúra és a jövőben egy
lehetséges teljesítménytúra gondolata Kiss Jánostól származik, aki alaposan
bejárta és feltérképezte a környéket.
Miért Ady Endre
emléktúra? Csucsán, félúton Kolozsvár és Nagyvárad között, az országút
jobboldalán egy kastély látható a falu fölé emelkedő domboldalon. Alatta, az út
másik oldalán a Sebes-Körös kanyarog. Itt egykor Ady Endre léptei koptatták a
vasútállomás peronját, az utcák köveit és a kastélyhoz felvezető lépcsőket. Ady
Endre és felesége, Boncza Berta, kit verseiben Csinszkának nevezett az egykori
Boncza-kastély udvarán álló „fehér házban” vészelte át az első világháborút.A
Boncza-kastélyt Boncza Miklós építette feleségének, Török Bertának, aki kilenc
nappal gyermeke, Boncza Berta születése után, meghalt. Felesége halálát
követően Boncza Miklós visszaköltözött Budapestre és bezárta a kastélyt,
1914-ben, amikor Ady feleségül vette Csinszkát, a csucsai kastélyban éltek, az
emlékkiállítás helyszínéül szolgáló fehér házban, amely 1968 óta Ady emlékház. A
kastélyt és a hozzá tartozó birtokot az első világháború után Octavian Goga
erdélyi román költő, későbbi miniszterelnök vásárolta meg, ma Goga-múzeum
működik itt. Az Ady kiállítást két szobában rendezték be. A kiállítás tárgyai
között olyan versek kéziratai is láthatóak, amelyeket Ady Csucsán írt. Az emléktúrára
kitűző is készült Ady arcképével.
Sajnos
az időjárás egyáltalán nem kedvezett, egész éjjel ömlött az eső, egy kellemes,
szép, szeptember végi nap helyett, zord, esős, hideg idő fogadott, komor,
fekete felhők tornyosodtak az égen. Még a vonat ablakát is verte az eső.
Csucsára érve az eső elállt, de köd
ereszkedett a tájra, eltakarva mindent, hegyeket, házakat, embereket,
minden eltűnt a fehér semmiben, mintha a föld nyelte volna el.
Megérkeztünk az
EKE-házhoz, ahol Tatár Feri elszavalta Ady Endre “Szeretném, ha szeretnének ...” című versét.
Dacolva az időjárás szeszélyeivel, hárman indultak a 25 km-es túrára, Kiss János, Tréger Éva és Szőllősi Jenő. A
többiek, az idősebbek Tatár Feri rövidebb túrájára készülődtünk, bevártunk még
három túratársat, kik a következő vonattal jöttek, de útközben a mozdonyuk
meghibásodott, így több mint egy órát késtek. Végre elindulhattunk, közben
felszállt a köd és a nap is kisütött, szinte hihetetlen volt ez a nem remélt
változás. Elcsomagoltuk az esőköpenyeket és elindultunk felfelé a ház előtt haladó úton, melyet az
elmúlt évben a temető bejáratáig leaszfaltoztak, tovább egy kanyargós
szekérúton kapaszkodtunk felfelé. Egész a tetőig elszórt házak, gyümölcsös
kertek, gazdaságok. Minél feljebb jutottunk, annál jobban belátszott a
Sebes-Körös völgye, a település házai és a környező hegyek, melyekből a kiadós
eső után fehér pára szállt az ég felé, különös varázst kölcsönözve a tájnak.
Házak, kaszálók mellett haladtunk el, egy erdős részen keresztül eljutottunk a
romos házhoz, innen már pár perc volt a Hârşu tető (684 m). Itt csúcsfotót
készítettünk, majd megcsodáltuk a körpanorámát – keletre tőlünk a Meszes
hegység, a Greben tető (970 m), Dosul Fildului csúcs (965 m), kicsit
távolabb a piramis alakú Perjei Magura csúcs (vf.Magura Prie) 996 m, észak felé a Calea Lată település házai, azon túl szilágysági dombvidék. Északnyugat
irányban a Rézhegység alacsonyabb hegyhátai, a Ponor hegy (Dealu Ponor) 801 m,
a Cornu csúcs (vf.Cornului) 901 m, az Almácska tető (vf.Merişorului) 882 m,
tőlük nyugatra az Erdős-tető (vf.Măgura Mare) 918 m, a
másik oldalon a Királyerdő hegység, délnyugat irányba a Vlegyásza lett volna
látható, de sötét felhők takarták. Ismét felhők verődtek össze, borúsabb lett
az ég, de eső több nem esett a nap folyamán. Alattunk körben erdő borítja
hegyoldalak, az egyenes tetőn füves kaszáló, itt-ott lovak legeltek. A fű
között szegfűgombát, az erdő szélen őzláb gombát találtunk. Egy bokor alatt, egy különleges, ritka
gombára bukkantunk, egy tintahal gombára. Ez egy bizarr formájú, nem
hagyományos megjelenésű gomba, kifejlett állapotban vöröskarú tengeri polipra
emlékeztet, a szömörcsögfélék családjába tartozik. Nyugat felé haladtunk egy
enyhén lejtő szekérúton, elértük az erdő szélét, itt már egy alig követhető
keskeny ösvény vezetett egy gerincen és egyre meredekebben ereszkedett a fák
között, a Sebes-Körös és a Ghermin völgy
találkozásához. A vásárairól híres Körösfeketó (Negreni) első házaihoz értünk.
Átmentünk a váradi
országúton, majd egy vasúti átjárón. Nemsokára egy híd következett, a
Sebes-Körös másik oldalára jutottunk. Az itt haladó szekérút füves rétek között
egyenesen Csucsára vezetett, bezárva így körtúránkat a csucsai EKE-háznál. Itt
elfogyasztottuk ebédünket. Nemsokára
megérkezett a csapat a hosszú túráról is. Elmeséltük egymásnak élményeinket,
majd az állomásra indultunk a délutáni vonathoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése