TÜNDÉRSZÉP TÁJAKON: augusztus 2011

Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre hívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorító
és elnyomorító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és szívével."

(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

Vasárnap, július 31-én zárult a XX. EKE Vándortábor Alsójárán. Még túl frissek az emlékek, még fülünkbe cseng az utolsó esti zárómulatság vidám hangulata, még érezzük arcunkon a tábortűz melegét, gondolatban sokszor elkalandozunk és ott vagyunk megint a turistaösvényeken. Nehéz újra visszazökkeni megszokott mindennapi életünkbe. Még nem tudunk egy véleményt alkotni, kell egy kis idő, hogy átgondoljunk mindent. Hiszen az elmúlt hetekben, hónapokban, a kolozsvári EKÉ-sek egy részének minden kis szabadidejét, gondolatát a tábor szervezéssel járó munka kötötte le.

         Reméljük a nagy többség jól érezte magát és kellemes emlékekkel gondol majd vissza a XX. EKE Vándortáborban töltött napokra. Ha nem így volna, gondoljatok arra, hogy több mint 80 ember gondoskodott arról hogy az öt nap táborozás minél kellemesebb legyen. Tettük ezt csupán azért mert szeretjük a természetjárást, és veletek is meg akartuk ismertetni Erdélynek ezt a csodálatos vidékét.
Az idei tábor egyébként jubileumi volt, hiszen ez volt a XX-ik, a 120 éve alapított EKE pedig 20 éve alakult újjá. Az EKE Vándortábor napjainkra nemcsak az EKE legnagyobb méretű rendezvényévé, hanem mondhatni, a Kárpát-medence legrangosabb turista találkozójává nőtte ki magát, erdélyi, Kárpát-medencei, de távolabbi országokból érkező részvevőkkel.
     Táborlakók száma ebben a táborban 964, szervezőké 85 volt, ez több mint 1000 ember. Nehéz dolog úgy intézni mindent, hogy mindenki elégedett legyen.
     Aki részt vett a táborban, annak tudnia kellett, hogy 5 napig lemond a modern világ nyújtotta kényelmes életről, helyette vállalja a nomád sátorozás viszontagságait. A falusi házaknál felkínált szálláslehetőségeket a résztvevők kis százaléka vette igénybe.
      A táborhely a Kolozsvártól 30 km-re levő Alsójára, a Jára patak partján volt, jó kiindulópont a szomszédos Gyalui havasok és Torockói hegységbe tett kirándulásokhoz. Naponta 18 túra indult. A meghírdetett túrák nagy része olyan helyekre volt, amelyek kevésbe ismertek és nem szerepeltek az előző táborok programjaiban. A vándortáborok hagyományainak megfelelően három nap egymás után indultak túrák a Runki szoros, Pociovaliste szoros, Muncelu gerinc, Vultureasa sziklái, a Bélavár (Scarita Belioara) felé, Kisbányára, Öreghavasra (1826 m), a Testesre, a létai vár romjaihoz. Nem hiányoztak a Torockói havasok legészakibb nyulványába tett túrák sem, mint a Berkesi szoros, Csukás tó, Tordai hasadék, Túri hasadék. De túrák indultak a nagyobb távolságra levő Remetei sziklaszoros, Csáklya szoros (Római fürdők) és Csáklya kő felé. Voltak könnyű, közepes, nehéz és honismereti túrák, biciklis valamint fotós túra, lehetett válogatni képesség és izlés szerint. Romantikus várromokat kerestünk fel, rég elfelejtett legendákat idéztünk, nagy természetjáró elődeink útjain jártunk. Sajnos a táj már nem mindenhol olyan, amilyennek ők látták. Igy a két testvér-hasadékot, a Tordai és Túri hasadékokat elválasztó modern autópálya kettévágta jelzett túristaútjainkat, megváltoztatta a táj képét.

Kirándulás volt Tordára és a nem régiben felújított sóbányába, a kalotaszegi Körösfőre, valamint a tragikus csata és Vasvári Pál emlékét idéző Bélesi gyüjtőtóhoz, melynek 90 m mélységű víze a csata szinhelyét fedi. Honismereti túránk során a Fehér megyei szórványvidékkel ismerkedhettek a résztvevők, az itt lévő kastélyokat és templomokat látogatták. A történelem viharainak következtében ebben a térségben nagyon megfogyatkozott a magyar lakóság, van ahol egy sincs, bezárva, használatlanul áll a többévszázados templom.

Nagy sikere volt a tábor területén felállított mászófalnak, és természetesen nem maradtak el esténként az előadások, vetítések sem.

       A táborozók egy kis csoportja, akik a Bors Mihály emléktúrán vettek részt, gyalog tették meg a Kolozsvár-Jára közötti 32 km távolságot, a Bükk erdőn, és a Kismagura csúcson keresztül, majd az Egres patak völgyén értek Alsójárába.
   Utolsó nap különböző vetélkedők voltak gyerekeknek, fotókiállítás, halászverseny, labdarugó mérközés az alsójárai csapattal és egyebek. Délután a záróünnepély, tombola, a hagyományos tábortűz, majd hajnalig tartó, vidám zenés mulatsággal zárult a tábor.
     Az időjárás nem volt a legkedvezőbb, többnyire változó, hol napsütéses nyári meleg, hol komor fekete felhők borítoták be az eget, volt mikor esett, de mindez nem zavarta meg a tábor programját és hangulatát.

Fotók a XX. EKE Vándortáborról:

5. túra - A Túri hasadéktól a Tordai hasadékig

(Czárán Gyula Sz.László körútja nyomában)