Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2011.10.30-Az őszi erdő meséi (Szabaderdő-Brădeşti-Geogelului szoros-Ponor-Szolcsva)

"Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás."
(Áprily lajos:Októberi séta )

A Szabaderdő.

         A  természetjárás minden évszakban szép, minden évszaknak megvan a maga különleges varázsa. Ősszel, mielött a levelek lehullanak, csodálatos színekkel csalogatják a turistákat, ez a látvány még csodálatosabb, ha az őszi erdő színeit ragyogó napsütésben szemlélhetjük. 

A Pilis csúcs.

A Remetei szoros felett.
          Október utolsó, talán a legszebb vasárnapján a Torockói hegységbe kirándultunk. Reggel 7 :00 órakor indultunk  mikrobusszal  Kolozsvárról Nagyenyed felé, innen eltértünk a Borrév (Buru) felé ,  majd balra fordultunk a Szabaderdőnek,  a Remete (Râmeţi) – Mogoş  felé  vezető úton.  Az út  a Szabaderdői menedékházig aszfaltos, tovább földút vezet, amely elég köves, hepe-hupás. A rossz, rázos útért kárpótol az őszi erdő csodálatos látványa. Az egykor forgalmas menedékház elhagyatottan áll, nemsokára a hatalmas szerpentinen felérünk a tetőre. Itt véget ér a erdő, csodálatos kilátás fogad. Balra alattunk a Remetei sziklaszoros és a Diód patak (Geoagiului) völgye, jobb felől a Pilis (vf.Pleşii) piramis alakú 1250 m magas  csúcsa. Ez az út Ponor községen keresztül, Mogosra vezet, sajnos az út minősége rossz, különben a Torockói hegység leglátványosabb , legszebb gerincútja. Elhagyjuk Remete községet (innen egy kanyargós ösvényen le lehet ereszkedni a Remetei kolostorhoz, kb. 7 km), Brădeşti falu felé folytatjuk utunk ( 30 km-re vagyunk Enyedtől).  

Jelzőtábla.

A jelzés lefelé megy a völgyön.

Átmegyünk egy erdőn.
        A  kis  hegyi település néhány házból és egy kis templomból áll, leparkolunk egy jelzőtábla mellett, a kék kereszt jelzés  észak felé a Vânătarele Ponorului, illetve Szolcsvai búvópatak (Huda lui Papară) felé mutat, gyalog 2 óra 30 perc, Szolcsva falu (Sălciua) 3-4 óra, dél felé a Remetei szoros végében levő elhagyott faluba, Cheia-ba vezet,  onnan pedig a Havasgáldi (Intregalde) szoros Modoleşti  felőli végéhez.

Faház szalmafedélel.

Elérjük a jelzőtáblát.

     Innen gyalogosan indulunk tovább, az ösvény meredeken ereszkedik lefelé, eleinte  füves részen, majd egy szép erdőn keresztül, még mielőtt elérnénk Cheia falut,  kb. 40 perc után egy táblához érünk, amely egy kis patakvölgyön, jelzetlen  úton ( 15 perc) a Geogelului  szoros felé irányít. Tudjuk  hogy a Remetei szoros  a Torockói hegység leglátványosabb, legnehezebben járható szorosa. Cheia felőli végében, teljesen vad környezetben, három kisebb szoros található, mind a három védett területnek van nyilvánítva:  a Pravului, a Bălţii és a Geogelului szorosok.  Ez a rész nehezen megközelíthető, a jelzések hiányosak, Brădeşti-ről 1 óra, Havasgaldról 3 óra gyalog, a Remetei szoroson keresztül a víz elérheti a 2 m is, a Kecskék útja, 100-150 m. a szoros  felet veszélyes és csak száraz  időben járható, csak gyakorlott turistáknak ajánlott.  A táj csodálatos, a levegő tiszta, mindenhol csend és nyugalom.

Elindulunk a patakvölgyön.
A víz szerencsére kicsi.
A Geogelului szoros ...
... kisebb mint a Remetei, de érdekes és szép.
       A kis patak medrét követve hamarosan elérjük a szorost. A Geogelului szoros méreteiben sokkal kisebb mint a Remetei, de látványos, érdekes képződmény. A száraz ősznek köszönhetően, a víz kicsi, így száraz lábbal tudtunk átkelni a keskeny szoroson.  A szoroson túl kiszélesedik a völgy, elszort  szalmafedeles faházak, kerítések, rendezett gazdaságok, kaszálók, állatok. Ennek a világtól elzárt településnek a neve După Deal.  Az itt lakó emberek nagy része, mint megtudtuk, 70 éven felüli,  nem könnyű az életük elzárva a világtól.  

Kiérünk a szorosból ...

... kiszélesedik a völgy.
Őszi táj.
     Az út ami összeköti őket a külvilággal, ahogy ők mondják drumul ţării”,  egy órai járásra van gyalogosan, lovon vagy szekérrel lehet megközelíteni. Az októberi meleg és napos délután, mesebelien szép a táj. Elérjük a Ponor nevű  települést, ez már a gerincen van, a mogosi úton  visszafelé megyünk 4 km-t  Brădeşti-re,  jobbra alattunk a Remetei szorosra van szép kilátásunk, balra ellátunk a Bélavárig és az Öreghavasig.

Ponor.

Brădeşti

Az út Szolcsva felé.
     Brădeşti-től Szolcsva felé indultunk a mikrobusszal, az elmult évben az útat kiszélesítették, ez egy szekérút volt, ezt követi a Szolcsva felé haladó kék kereszt  túrista jelzés is a Valea Poienii településen keresztül. Az út erre rövidebb sokkal de nehezen járható, szerencse,  hogy az utobbi időben nem volt eső, mert beragadtunk volna a sárba. így jutottunk el a Vânătarele Ponorului-ig , itt tünik el a három patak vize (Valea Seacă, Ponor, Valea Poienii) a hatalmas víznyelőben.  Innen már  egy-két kilométer  után aszfaltozott úton haladtunk Szolcsváig, és az Aranyos völgyén tértünk vissza Kolozsvárra.

Vânătarele Ponorului.

Lelátunk a völgybe.

Alattunk Szolcsva.







Innen már aszfaltos az út.