Túri hasadék-2012 (video)
Alig 20 km-re
Kolozsvártól, párhuzamosan a Torda felé haladó országúttal található a Túri hasadék, egy titokzatos világ, ahol
minden szikladarabhoz, kőhöz, barlanghoz, vízeséshez tündérmesék,
legendák,mondák fűződnek. Mese, fantázia, legenda és valóság kapcsolódik itt
össze, egyesek szinte babonás félelemmel elkerülik ezt a vad sziklaszorost, de
olyan híres természetjárók, mint Orbán Balázs és Czárán Gyula kutatták
rejtélyeit.
Július 1-én a Túri hasadékba kirándultunk, 17-en vettünk
részt. Koppánd felől közelítettük meg a Rákos patak völgyén, szép, barátságos
táj, kétfelől erdő borította domboldal. Biztató kezdet. Füves tisztások,
somligetek, tábla jelzi, hogy a terület rezerváció, vagyis védett terület. De a
lelkesedés hamar alábbhagy, egy félig megépített épület takarja el a szoros
amfiteátrum szerűen elhelyezkedő szikláit. Előttünk kerítés, tábla felirattal –
magánterület, tilos átmenni a tulajdonos engedélye nélkül. Megkerüljük a
kerítést – nem tudva pontosan meddig is szól a tilalom – eljutunk a patakig és megkezdjük
a kalandos patakátkelések sorozatát. Innen a szoros már összeszűkül, a szemben
levő sziklán Czárán Gyula emléktábláját pillantjuk meg. Ezt a táblát a
kolozsvári EKE helyezte el hasadékban 1999-ben.Sziklafalak, zuhatagok, mellett
haladunk el, köveken kapaszkodunk, vízen gázolunk át a szoros belseje felé, ahol
Szent László szobra, büszkén tekint szét az
őt körülfogó várfalak, tornyok, kapuk és szikla-alakzatokra.
Czárán Gyula így írta le ezt a részt - “Odább
menve, el a Decsenge árka nevű sziklaszakadék mellett, feltűnik balról Szent
László vára is: bástyák és tornyok széjjel kuszált romjainak fantasztikus
omladéka, melyek a sziklák nyelvén regélnek az ősidők viszontagságairól.
Tovább balkézt a hegyoldal meredélyéből szép nagy
sziklakapu tátong 8-10 méter magasból ide alá: a nép nyelvén a Legénybarlang,
melyben katona fogdosás elől szökdöső suhancok leltek állítólag menedéket az
elmúlt időkben.
Nem messze már ide, a szakadék legszűkebb, legvadabb s
talán legvadregényesebb pontján, hol a sziklás oldalak kopárságát némileg
eltakarja a törpe ciher bokrozata: egy nagyobb vízesés szakítja ketté a szemben
álló sziklafalakat. Ez a Szent László borbonája, a hasadék legnagyobb vízesése,
mely két méternyi magasságból önti a sziklalejtő lépcsőin fehér habjait alá. Az
esés hossza, egész terjedelmében, három méter; s alatta szép tágas medencében
simulnak el a megszelídült hullámok."
A száraz, meleg időjárásnak köszönhetően, a patak vize
kicsi, így hamar átjutottunk, 1 ½ óra alatt Túrban voltunk, ahol a csorgónál
friss vízzel csillapítottuk szomjunkat. Sajnos a Túr felőli bejárat sem szívderítő látvány.
Itt az 1994-ben leállított kőbánya maradványa látható, a kitermelést
leállították ugyan, de a hasadéknak negyed része eltűnt a kitermeléssel.
Túri hasadék
bejárása nem tartozik a könnyű túrák közé, ezt már Orbán Balázs is
megállapította. “A túri kőn való átútazás annyira
fárasztó, hogy a ki egyszer végig ment rajta, nem nagy kedvet fog érezni az
ugyanazon úton való visszatérésre, nem is szokásos az ugyanazon nyomon való kétszeri
járás, hanem a Túrból jövők rendszerint a szoros tetején, még pedig a
jobboldali sziklakarajon szokták a visszaútat megtenni, a mi nemcsak
kényelmesebb, hanem egyszermind élvezetes is, mert folyton a szoros
madártávlati képeiben lehet gyönyörködni ...”
Mi is a szoros jobb oldalán tértünk vissza Koppándra, fentről is megcsodálva a
szoros kanyarulatait és annak már ismert részleteit, majd a koppándi erdő
ösvényein leereszkedtünk ismét a Rákos patak völgyébe, bezárva így körtúránkat.
