2012.09.08-09-Algyógy és környéke – csodálatos völgyek, vad sziklaszorosok

          Szeptember 8-án és 9-én az Algyógyi szorosokba kirándultunk, kilencen vettünk részt, túravezetőnk Vlád Pál volt. Kolozsvárról indultunk szombaton kora reggel, még sötétben, Torda, Enyed majd Gyulafehérvár felé. Ott tartottuk az első megállot, megnéztük a restaurált várat és a római katolikus székesegyházat, majd Alvincen (Vințu de Jos) megittuk a reggeli kávénkat. A Maros völgyén mentünk tovább. A szokatlanul meleg és száraz nyár miatt nagyon elapadt a Maros, alig csordogált egy kevés víz a mederben. Déva elött letértünk Algyógy (Geoagiu) felé és Erdőfalváig ( Ardeu) mentünk. Innen indulunk el a  Mádai (Cheile Madei vagy Măzii) szorosba. Ezen a vidéken több sziklaszoros is van ( a Cibului, Băcăiei, Glodului, Ardeului, Madei, Balşa szorosok– ezek rezervációk), bár a környező hegyek-dombok alig haladják meg a 700 métert. Ezeket a szorosokat kevesen látogatják, alig ismertek, de a helybeliek tisztában vannak a vidék turisztikai értékeivel. A szorosok nagyobb vízállás esetén nehezen járhatók.

A Mádai-szoros.

          Az idő szép, bár szeptember van érződik még a nyár melege, de már láthatók a közeledő ősz előjelei.

          A Mádai-szoros 3 km hosszú. A szoros elején a köveken egyensúlyozva próbáltunk haladni, de a közepétől csak a vízben gázolva jutottunk elöre. Ösvény nincs, csak a patakmeder, meredek sziklafalak mindkét oldalon. A kristálytiszta patakvíz visszatükrözi a sziklák képét és a felhőtlen kék eget. Nehéz szavakkal leírni a szorost, a szeptemberi napsütésben csodálatos látványt nyújtanak az érdekes sziklaalakzatok és a függöleges, síma sziklafalak. A szoros közepén egy bővizű karsztforrás buzog elő a sziklából, kellemes ízű vize oltja a szomjúságot. Azt mondják, nyáron hideg, de télen nem fagy be. Máda ( Mada) falu határában ér véget a szoros. Itt megpihenünk, majd felkeressük a befalazott barlangot ( Peşterea Zidită) egy hatalmas sziklafal, a Piatra Măzii oldalában. Ez a barlang búvóhely volt, a XVII. században a portyázó csapatok elől idemenekülő környékbeliek kőfallal és lőrésekkel tették védhetővé. A barlang szájából szép kilátás nyilik a környező dombokra, hegyekre, sziklákra. Az első tágasabb teremből, egy keskeny bejáraton le lehet jutni egy 545 méter járathosszúságú barlangba, melyet cseppkövek ékesítenek és denevértelepek találhatók.

          Visszatérünk a szoroson keresztül, majd egy másik, kisebb szorost, a Bálsai szorost (Cheile de la Balşa) keresünk meg. Ez a szoros nem annyira látványos, de itt is érdekes, teknő alakú sziklaképződmények vannak, a meder majdem teljesen száraz, csak a völgy elején van egy kevés víz, a végében egy vízesés nyoma látszik, de a kiszáradt mederben most nem folyik víz.

Vízesés a Glodi szorosban.

         
          Éjjelre szállást Algyógy-fürdön (Geoagiu-Băi) kaptunk. Egyesek a termál strandot keresték fel, míg a többiek, a Clocota vízesésig sétáltunk el, de sajnos a nyári szárazság miatt, itt is alig csepegett egy kevés víz, így a vízesés nem volt annyira látványos, ahogy elképzeltük. Reggel még megnéztük a Germisara nevű római fürdő maradványait, majd elindultunk Erdőfalva ( Ardeu) felé. Onnan a Glodi szorosba indultunk.
           A patak medrében, óriási kövek közt másztunk felfelé. Az elöző napi túra kényelmes séta volt ehhez az úthoz képest. Óriási sziklák, kőgörgetegek közt kapaszkodunk, érdekes színek keveréke, kristálytiszta patakvíz, kis vízesések, meredek sziklafalak kárpótoltak a fáradságért. A szoros közepe táján értük el a piros háromszög jelzést, ami az erdőn keresztül vezet fel a faluból. A jelzés tovább a patak medrét követi és hamarosan egy forráshoz érünk ( Izvorul Tămăduirii), ezt a forrást a helybeliek gyógyitó hatású csodaforrásnak tartják. Innen tovább menve, egy elágazáshoz jutunk, egy nyil a szoros szükületéhez ( Strâmtura) irányit, a másik irányba a piros háromszög halad tovább a tető, majd Glod falu felé.

A Strâmtura.

           A Strâmtura-t néztük meg, amely valóban csodálatos látvány nyújt. Nagyon keskeny sziklaszoros, melyben kád szerű sziklavájatok vannak, egyikből a másikba folyik a víz, kis vízeséseket alkotva. A víz itt elég mély, 1,5 m-nek is mondják, megpróbálkoztunk bemenni a szűk szorosba, de a víz nagyon hideg, így csak a sziklaszükület elejéről fotóztuk térdig érő vízben a különleges szorost és a csodálatos szinekben játszó sziklafalakat, ahol a sárgától a barnáig és a bordóig minden szinárnyalat megtalálható.

          Az időnk nem engedte meg, hogy tovább menjünk a jelzésen, mert hosszú út állt elöttünk Kolozsvárig és du. 4 óra felé indulni akartunk. A piros háromszög jelzésen tértünk vissza a faluba, ezuttal az erdei ösvényen, kikerülve a sziklás patakvölgyet, egy tisztásról szép kilátás nyílt a tájra és a szoros felett levő meredek sziklafalakra. Itt csoportképet is készítettünk.

           Haza Zalatna ( Zlatna) felé mentünk, majd az Ompoly völgyén ereszkedtünk le Tövis ( Teiuş) felé. Útközben még megálltunk Sárd ( Şard) faluban, ahol egy középkori református műemlék templom is van, majd tovább indultunk és este 8 órakkor megérkeztünk Kolozsvárra.

Csoportkép a Glodi szoros felett.

 http:/.fotoalbum.eu

2012.08.18-IX. Kós Károly teljesítménytúrák

                                                                  

          A III.Kolozsvári Magyar Napok keretében szervezte meg az Erdélyi Kárpát Egyesület–Kolozsvár 1891 és a Szentimrei Alapítvány az 50, 25 és 10 km-es IX. Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrákat augusztus 18-án. A túra helyszíne, Kolozsvár és környéke, valamint Kalotaszeg, mind-mind olyan helyek, amelyhez Kós Károly ezer szállal kötődött.

          Az idei túra rendezői László Györgyi, kolozsvári EKE-alelnök és Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője voltak. Pontbírók: Bagaméri Tibor, Csorba Anikó, Feischmidt János, Szima Márton, Szőcs János, Szabó Ilona, Szabó István és Pál István  voltak

          Az időjárás kedvezett a teljesítménytúrázóknak, derült, napsütéses nyári idő volt, elviselhető volt a meleg is. A túrák útvonalai azonosak az előző évekből ismert útvonalakkal.

Kilencedik alkalommal gyültek össze a lelkes természetjárók, hogy részt vegyenek a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrán. Mint tudjuk, a teljesítménytúra a turizmus sportosabb megnyilvánulási formája, lényege, hogy az adott távot szintidőn belül kell teljesíteni, áthaladva különböző ellenőrző pontokon, ahol pecsétet kell begyüjteni, ezzel igazolva, hogy a túrázó valóban megtette az általa vállalt útszakaszt.

         A vállalkozó kedvű kirándulók háromféle útvonal közül választhatnak: teljesíthetik az 50 km-es, a 25 km-es vagy a 10 km-es szakaszt, mindhárom útvonal szelíd dombvidéken halad, ahol a legmagasabb pont a 745 m magas Riszeg tető, de a táj szépsége leköti a figyelmet. Erdőkkel borított dombok, füves legelők között visz az út, a völgyekben falvak, takarós házak, gyümölcsösök, fiatornyos templomtornyok, igazi kalotaszegi táj. Kós Károly szelleme, tisztelete ma is él az itt élő emberek lelkében.

A 10 km-es táv a Szentimrei villától déli irányba indul az kalotanádasi földúton. Néhány kanyar után felkaptat a Csigadombra, majd dél felé halad az erdőben, a nyeregben az erdő szélén nyugatra fordul. A bozót szélét követve megmássza az Ordományost, rövid kapaszkodó után, felér a Riszeg-tetőre.

        A 25 km-es táv szintén a Szentimrei villától indul, Sztánára, majd Kispetri felé. Kispetritől egy órányira felér az Almási várhoz, a sziklás nyeregből a gerinc déli ágának élére kaptat fel. Gyérebb, sűrűbb erdőben, végig a gerincen halad. A tetőről balra Sztána, a Csigadomb, a Riszeg-tető, balra előre Zsobok. A kertek között ereszkedik az út Zsobokra, innen a felfelé kanyargó szerpentinen a vasúti megálló irányába folytatódik, majd a Riszeg-tető felé.

A leghosszabb útvonal az 50 km-es túra a Szamos–Nádas vízválasztón halad, Kolozsvárról, a Kakasos templomtól indul, felfelé a Törökvágáson, tovább a Hója gerincen, érintve a Báthory-hegyet, a gorbói országutat, a Gyerőffy-szöktetőt, Gyerővásárhelyt, a jegenyei menedékházat és a Riszegtetőt. A túrán szabályszerűen jobbra erdő, balra országút, azaz a gerincutat kevés kivétellel jobb oldalról az erdő széle határolja, balra kilátás van a Szamos völgyre, Gyalu után a Kapus patak völgyére van rálátás, majd a Körös tetői relé, valamint a Sebes-Körös forrása után, a 745 m-es Riszeg-tetői hármas csomópont felé halad a túra útvonala. Az 50-es túra is a Riszeg-tető érintésével jut el a Varjúvárhoz, innen a Kós Károly 25 és 10-es túrákkal egyező útvonalon ér a Szentimrei-villához. A 10 km-es túrán 24-en, a 25 km-es túrán 13-an vettek részt. Érdemes megemlíteni, hogy a legnehezebben, az 50 km-es túrán az idén 18-an vettek részt, az elmult évben ezen a túrán csak 3-an indultak. Nem könnyű felvállalni egy 50 km-es út bejárását egyetlen nap alatt, ez 10-12 óra kemény gyaloglást jelent. Az 50 km-es túrára indultak, a benevezés sorrendjében: Illyés Levente, Rémán Jenő, Nagy István, Gergely Attila, Nagy Zoltán, Szász Tibor, Kiss János, Mátyás Annamária, Hegyeli Botond, Pápai András, Gocz Tibor, Temérdek Arnold, Kun Zoltán, Kis Kinga, Vicsai Norbert, Kiss Olivér, Tamás Miklós és Vadas Vanda. Voltak akik először jöttek teljesítménytúrára, de volt aki minden évben részt vett. A 25 km-es túrán részt vettek: Benedek Andor, Benedek Ferenc, László Györgyi, Farkas Mária, Vallasek István, Vásárhelyi Ildikó, Kacsó Timéa, Pál Tünde, Prokop Zoltán, Tőkés Gyöngyvér, Ravasz Katalin, Györffy Gábor és Székely József. A 10 km-en részt vettek: Fehér Orsolya, Fekete Éva Viola, Fekete Réka Annamária, Fekete Albert, Váradi István, Szabó Gyula, Szabó János, Pálfalvi László, Mostis Judit, Fazekas Zsolt, Fazekas Gabriella, Fazekas Máté, Fazekas Gerő, Moritz Éva, Becski Botond, Becski Álmos, Vince-Minya Erzsébet, Toth Katalin, Rácz Kinga, Orosz Andrea, Mostis Károly, Furdek Melinda, Mostis Balázs és Mostis Mark.

            A 10 km-es és 25 km-es túrát minden résztvevő teljesítette, az 50 km-en 13-an értek célba, 5-en feladták. Ebben az évben a fel lettek  frissítve a jelzések a túra egyes szakaszain, ahol már nem volt követhető a régi túristajelzés. Július 12 a Riszeg tetőről a Szentimrei villáig festették újra a jelzést a kolozsvári ekések egy csoportja (László Györgyi, Szima Réka, Feischmidt János, Szőcs János, Szabó István, Pál István), illetve augusztus 16-án Kispetri – Almási vár – Zsobok útszakaszon (László Györgyi, Feischmidt János, Szőcs János, Szabó János, Pálfalvi László). Ezen az útvonalon az előző években többször is elkeveredtek az ösvények labirintusában a túrázók. A túra végén a résztvevők a Szentimrei-villába, elfogyaszthatják a fáradt túrázóknak járó hagyományos túrós puliszkát, amelyet Szabó Zsolt célbíró, a Szentimrei Alapítvány képviselője főzött, és ugyancsak ő állította ki a túra megtételét bizonyító oklevelet is a résztvevők számára.

2012.08.14-Ökrök völgye (Valea Boiului)

                                                                                

                                                                                  

Ökrök völgye

2012.07.31-08.05-XXI. EKE Vándortábor-Szentegyháza - Majzos

Fotó: Pál Csaba

Képek a Vándortáborról

XXI. EKE Vándortábor-Szentegyháza - I.rész

XXI. EKE Vándortábor-Szentegyháza - II.rész

              Véget ért a jó hangulatban, nagyszámú résztvevővel (1383), kellemesen forró napsütésben lezajlott Vándortábor. Nagyszerű szervezes, remek túrák, kitünő hangulat, ... ilyen még nem volt. 
              Mindig ezzel az érzéssel távozunk, hogy ilyen még nem volt. Hiszen minden EKE osztály arra törekszik, hogy a tábor minél jobb és tökéletesebb legyen. Igy  jutottunk el a XXI. táborig, aki egyszer részt vesz, az általában nem hagyja ki a következőt. Egy évre szóló élmények sorozatával térünk haza, mely megszépíti hétköznapjainkat. Köszönet a szervezőknek!
               Vajon hogy lesz, és hol lesz a következő ... ???