 |
| Kőközi-szoros - az egyik kilátópontról. |
Van valahol
Erdélyben egy kis falu, 24 kilóméterre Nagyenyedtől és 7 kilóméterre Borrévtől,
egyforma fehér házak, békés hangulat, vendégszerető emberek, égig érő sziklák,
fenyvesek, titokzatos várromok és rég elhagyott vas, réz és aranybányák veszik
köröl. Egy különös vidék, Jókai Mór “holdszigete” ez a táj, melyről így ír: “…és
azon a szigeten minden olyan sajátszerű, mintha egy idegen csillagról
származott volna oda. A térképen „Torockó” névvel van e hely megjelölve. Egy
sziklavölgy, melybe csak egy szűk folyamparton s egy bérchasadékon át lehet
eljutni. Ez a két sziklakapu a völgy természetadta erőssége”.
 |
| Csoportkép. |
Ez a bérchasadék a Kőközi-szoros, amely természeti
szépségekben gazdag, több mint 2
km hosszú szoros, a Torockó-Nagyenyed közötti országút
itt 250 méter magasságú, sima felületű sziklafalak között vezet. Itt folyik
keresztül az Enyed patak. December 15-én erre a vidékre kirándultunk, túravezetőnk Vlád Pál
volt és a résztvevő 15 személy a kolozsvári EKE idősebb túrázói, mert a nótaszerint
is “nemcsak a húszéveseké a világ”.
 |
| Felfelé a havas-csúszos ösvényen. |
Reggel 8 órakor indultunk az Aranyos völgye felé, majd
Borrévnél Torockó felé tértünk. Itt a torockói híres Gondűzőben elfogyasztottuk
reggeli kávénkat majd a Kőköz felé
folytattuk útunkat. A Kastély (Castelul Templul Cavalerilor) fogadótól
indultunk a piros pont jelzésen a szoros jobboldali körútjának bejárására. A
kastély egyik bölcs őre, Rex farkaskutya, régi ismerősünk, hűségesen elkisért
útunkon. Az időjárás nem volt a legkedvezőbb, hideg, ködös decemberi idő volt,
a köd miatt keveset láttunk a tájból, de kirándulás emlékezetes élmény maradt.
 |
| A Csetátyé (773 m). |
A
természet minden évszakban szép és a természetjáró ezt meg is látja. Az ösvényt
vékony hóréteg fedte, a fák ágait és az elszáradt leveleket csillogó fehér zúzmara
borította, mindha kristálycukorral lettek volna bevonva. A kastély formájú
épülettől déli irányba indultunk el az informácios táblákkal ellátott
tanösvényen A kilátópontokról a ködben előbukkantak a sziklák körvonalai,
különös képet rajzolva elénk erről a jólismert tájról. Szokatlan színek,
ködbeburkolt sziklaalakzatok, egy rejtelmes, titokzatos világ vett körül – egy “holdszigeti”
táj. A hótól nedves fű csúszos volt, figyelmesen jártuk végig az útvonalat míg
eljutottunk a legmagasabb sziklatetőn elhelyezett kereszthez, a Csetátyé (773 m) magas sziklaormához. Alattunk
a mélyben az Enyed felé vezető országút és Torockógyertyános
falú (Valisoara) házai. Innen már lefelé vitt az út, amely nem volt könnyebb mint a
felfelé kapaszkodás.
 |
| Barlang a sziklák alatt. |
Megtekintettünk egy barlangot is a sziklák tövében, majd
szerencsésen visszatértünk az autónkhoz. A decemberi napok rövidek, hamar
sötétedik, még az Inzel és Bedellő patakok völgyében tettünk egy rövid sétát,
aztán elindultunk Nagyenyedre, ahol enyedi bort vásároltunk a közeledő
karácsonyi ünnepekre.
2013.10.06.
Régi helyek új látnivalók ... vagy
kirándulás meglepetésekkel
Október 6-án húszan indultunk a Feischmith János és Székely Öcsi
szervezte autós kirándulásra, az Aranyosfői (Szkerisórai)
jegesbarlanghoz. Útirányunk Torda, onnan az Aranyos völgye.
Végre szép, meleg
őszi nap, ezerszínű erdők csodálatos színpompával. Megálltunk a
Sipote-vízesésnél, Topánfalvától (Câmpeni) 5 km-re megnéztük a
Mihoeşti-i víztározó tavat, melyet az Aranyos hozamának szabályozására
építettek. A gát magassága 29 m, és kb. 6,25 millió köbméter víz
tárolására képes. Következő megállónk Felsőgirda (Gârda de sus) volt, az
Aranyos forrásának irányában. Az Aranyos völgye az
Erdélyi-szigethegység leghosszabb völgyszorosa, innen sok szép
kirándulóhely közelíthető meg. Az Aranyos folyó Mihoeşti falu közelében
két ág, a Nagy-Aranyos és Kis-Aranyos összefolyásából jön létre. 160
kilométer hosszú, és Marosludason túl folyik a Marosba.
Felsőgirda az Aranyos folyó felső szakaszán található, a Vertop-hágó közelében, a Bihar-hegység lábainál fekszik. A hegyvonulat legmagasabb csúcsát, a Nagy-Bihart (Curcubata Mare, 1849 m) és a gerincet a kellemes őszi időjárás ellenére hó borította. A Szkerisórai-barlang Felsőgirda község egyik legvonzóbb turisztikai látványossága, nagyon sok hazai és külföldi turista látogat el ide egész évben. A környéken barlangok, vízesések, sziklaszirtek, kanyonok és egyéb látványosságok fogadnak. Az 1200 m-es magasságban, az Ocoale-Scărişoara fennsíkon található tanyavilág az ország legmagasabban elhelyezkedő települései közé tartozik.
Felsőgirda főterén elhagyjuk az Aranyos völgyét, a templommal szemben észak felé indul egy betonút, mely egy patakvölgyben, a Gârda-patak völgyén vezet felfelé. Körülbelül 1 km után a völgy kettéválik, itt jobbra fordulunk, az Ördöngös-völgybe (Cheile Ordincuşei), és egy csodálatos sziklaszurdokon áthaladva, amely legvadabb részén alig 2-3 m széles, eljutottunk egy hatalmas barlangszájhoz. Ebben a sziklaüregben 20-25 ember kényelmesen elfér. A patakon híd ível át, a bejárat előtt padok vannak, s az út mentén ivóvizet is találunk.
Innen jutunk el a János-kapuhoz (Peştera Poarta Lui Ionele), amely egy 120 m hosszú barlang. Előkerestük a fejlámpákat, és elindultunk a bejárat felé. Meglepetésünkre, lámpára nem volt szükség, villanyvilágítást vezettek be az elmúlt években és korláttal ellátott lépcsőkön járhattuk be a barlangot, vezető kíséretében. Az Ördöngös-völgyön most már műút vezet fel a Szkerisórai-barlangig (19 km), Ocoale településen keresztül. 1165 m magasban vagyunk. Nemrég még a világtól elzárt tanyákhoz csak gyalogösvényen vagy szekérrel lehetett eljutni, de immár műút köti össze a világgal, sok új ház épül és sok turista keresi fel. Az autók parkolójától 10-15 perc alatt elérjük a barlangot. Hamarosan hatalmas katlan szélén álltunk. A barlang mély üregrendszere hosszan húzódik a föld mélyében, de jég csak a felső termekben van. Az alsó régiókban cseppkövek találhatók, de ide csak kötéllel lehet lejutni. A jeges barlangok kialakulásához sajátos feltételek szükségesek, itt a magasban nyíló (1000 m fölött), mélybe vezető barlangszáj. Így télen a mélyebb rétegekben megrekedt hideg levegő nyáron nem áramlik ki, a jég a legmelegebb hónapokban sem olvad el teljesen. Ehhez a hideg hónapokban újabb jégréteg rakódik a lecsöpögő vízből. A jégformációk leginkább tavasszal képződnek, amikor az olvadó hó beszivárog a barlang repedésein keresztül és bent megfagy. A jégbarlangban villanyfény világítja meg a szemet gyönyörködtető jégalakzatokat. A Szkerisórai-barlang jégtömbjének vastagsága 15-20 méter, térfogata – a számítások szerint – 73 ezer köbméter. A jeget 3500 évesnek becsülik. Jégképződmények csak a bejárathoz közeli termekben vannak, látogatni is csak ezeket lehet. Egy végeláthatatlan vaslépcsősor vezet a mélybe és tekeredik körbe a hatalmas zsomboly szélén. Az első teremben látható formák hatalmas jégkunyhónak vagy félelmetes cápaszájnak tűnnek. A második terem korlátjától megcsodálhatjuk a megvilágított alakzatok tömegét.
Utunkat a Mununa településen áthaladó, csak néhány hete átadott új műúton folytattuk, nagy szerpentineken ereszkedtünk le a Szárazgirda (Gârda Seacă) patak völgyébe és innen vissza Felsőgirdára. Ez az útszakasz 9,5 km.
Hazafelé jövet, Fehérvölgy (Albac) falunál letértünk Horea (régi nevén Arada), illetve Poiana Horea felé. Az út aszfaltos, csak Mătişeşti település és Poiana Horea közt van egy 14 km-es rész, amely földút (ez az útszakasz télen nem járható). A táj gyönyörű. Itt is, mint a szigethegység magasabb régióinak hagyományos településformájában, a házak szétszórtan helyezkednek el.
Elhagyjuk az Albac-patakot, és szerpentinen haladunk fenyőerdők között, alattunk mély völgyek, elérjük a hágó tetejét (Şaua Ursoaia, 1320 m) és a Fehér és Kolozs megye közötti határt. Az Aranyos és a Meleg-Szamos vízválasztóján vagyunk. Innen beereszkedünk Poiana Horeára, és nemsokára megérkezünk Jósikafalvára (Făntănele-Beliş), ahol megcsodáljuk a délutáni nap sugarától csillogó hatalmas tó vízfelületét. Innen már hazafelé indulunk, este 7-re érünk Kolozsvárra egy csodálatosan szép, 332 km-es körút megtétele után.
Felsőgirda az Aranyos folyó felső szakaszán található, a Vertop-hágó közelében, a Bihar-hegység lábainál fekszik. A hegyvonulat legmagasabb csúcsát, a Nagy-Bihart (Curcubata Mare, 1849 m) és a gerincet a kellemes őszi időjárás ellenére hó borította. A Szkerisórai-barlang Felsőgirda község egyik legvonzóbb turisztikai látványossága, nagyon sok hazai és külföldi turista látogat el ide egész évben. A környéken barlangok, vízesések, sziklaszirtek, kanyonok és egyéb látványosságok fogadnak. Az 1200 m-es magasságban, az Ocoale-Scărişoara fennsíkon található tanyavilág az ország legmagasabban elhelyezkedő települései közé tartozik.
Felsőgirda főterén elhagyjuk az Aranyos völgyét, a templommal szemben észak felé indul egy betonút, mely egy patakvölgyben, a Gârda-patak völgyén vezet felfelé. Körülbelül 1 km után a völgy kettéválik, itt jobbra fordulunk, az Ördöngös-völgybe (Cheile Ordincuşei), és egy csodálatos sziklaszurdokon áthaladva, amely legvadabb részén alig 2-3 m széles, eljutottunk egy hatalmas barlangszájhoz. Ebben a sziklaüregben 20-25 ember kényelmesen elfér. A patakon híd ível át, a bejárat előtt padok vannak, s az út mentén ivóvizet is találunk.
Innen jutunk el a János-kapuhoz (Peştera Poarta Lui Ionele), amely egy 120 m hosszú barlang. Előkerestük a fejlámpákat, és elindultunk a bejárat felé. Meglepetésünkre, lámpára nem volt szükség, villanyvilágítást vezettek be az elmúlt években és korláttal ellátott lépcsőkön járhattuk be a barlangot, vezető kíséretében. Az Ördöngös-völgyön most már műút vezet fel a Szkerisórai-barlangig (19 km), Ocoale településen keresztül. 1165 m magasban vagyunk. Nemrég még a világtól elzárt tanyákhoz csak gyalogösvényen vagy szekérrel lehetett eljutni, de immár műút köti össze a világgal, sok új ház épül és sok turista keresi fel. Az autók parkolójától 10-15 perc alatt elérjük a barlangot. Hamarosan hatalmas katlan szélén álltunk. A barlang mély üregrendszere hosszan húzódik a föld mélyében, de jég csak a felső termekben van. Az alsó régiókban cseppkövek találhatók, de ide csak kötéllel lehet lejutni. A jeges barlangok kialakulásához sajátos feltételek szükségesek, itt a magasban nyíló (1000 m fölött), mélybe vezető barlangszáj. Így télen a mélyebb rétegekben megrekedt hideg levegő nyáron nem áramlik ki, a jég a legmelegebb hónapokban sem olvad el teljesen. Ehhez a hideg hónapokban újabb jégréteg rakódik a lecsöpögő vízből. A jégformációk leginkább tavasszal képződnek, amikor az olvadó hó beszivárog a barlang repedésein keresztül és bent megfagy. A jégbarlangban villanyfény világítja meg a szemet gyönyörködtető jégalakzatokat. A Szkerisórai-barlang jégtömbjének vastagsága 15-20 méter, térfogata – a számítások szerint – 73 ezer köbméter. A jeget 3500 évesnek becsülik. Jégképződmények csak a bejárathoz közeli termekben vannak, látogatni is csak ezeket lehet. Egy végeláthatatlan vaslépcsősor vezet a mélybe és tekeredik körbe a hatalmas zsomboly szélén. Az első teremben látható formák hatalmas jégkunyhónak vagy félelmetes cápaszájnak tűnnek. A második terem korlátjától megcsodálhatjuk a megvilágított alakzatok tömegét.
Utunkat a Mununa településen áthaladó, csak néhány hete átadott új műúton folytattuk, nagy szerpentineken ereszkedtünk le a Szárazgirda (Gârda Seacă) patak völgyébe és innen vissza Felsőgirdára. Ez az útszakasz 9,5 km.
Hazafelé jövet, Fehérvölgy (Albac) falunál letértünk Horea (régi nevén Arada), illetve Poiana Horea felé. Az út aszfaltos, csak Mătişeşti település és Poiana Horea közt van egy 14 km-es rész, amely földút (ez az útszakasz télen nem járható). A táj gyönyörű. Itt is, mint a szigethegység magasabb régióinak hagyományos településformájában, a házak szétszórtan helyezkednek el.
Elhagyjuk az Albac-patakot, és szerpentinen haladunk fenyőerdők között, alattunk mély völgyek, elérjük a hágó tetejét (Şaua Ursoaia, 1320 m) és a Fehér és Kolozs megye közötti határt. Az Aranyos és a Meleg-Szamos vízválasztóján vagyunk. Innen beereszkedünk Poiana Horeára, és nemsokára megérkezünk Jósikafalvára (Făntănele-Beliş), ahol megcsodáljuk a délutáni nap sugarától csillogó hatalmas tó vízfelületét. Innen már hazafelé indulunk, este 7-re érünk Kolozsvárra egy csodálatosan szép, 332 km-es körút megtétele után.
