A kalotaszegi dombvidéken, Körösfőtől 2 km-re ered a
Sebes-Körös , forrása szép gránitboltívvel van kiépítve. Sárvásár és
Bánffyhunyad után eléri a Király-erdő hegységet, Csucsánál már valódi folyónak számít,
két csodálatos sziklaszoroson töri át magát Vársonkolyos és Körösrév közelében,
majd nyugat félé folytatja útját Nagyvárad felé. A folyó mentén csodálatos a
táj, a falvak és hegyek, a karsztvölgyek és fennsíkok, az emberek és a
természet zavartalan együttélése ámulatba ejti az arra látogatókat, annak
ellenére, hogy a környező hegyek, dombok alig haladják meg a 700 m magasságot.
Február 23-án a Sebes-Körösnek erre a festői vidékére
kirándultunk Vlád Pál túravezetővel. A reggeli vonattal jutottunk el Körösbánlakára
(Bălnaca). Szitáló esőben kapaszkodtunk fel az alagút feletti hegygerincre, a Simon-dombra
(465 m),
melyet a Sebes-Körös egy hatalmas kanyart leírva megkerül. Elhagyjuk a falu
házait, majd egy fenyves mellett követjük a nem jelzett, de jól látható ösvényt
, majd a fiatal fenyőfák és fehér törzsű nyírfák
között kijutunk a tetőre. Átvágunk egy füves legelőn, majd ismét
egy fenyves mellett haladunk. Elérjük az első kilátópontot. Sajnos az esős,
ködös idő miatt nem látjuk a táj minden részletét.
Az eső szerencsére eláll, fehér ködfoszlányok szállnak fel a hegyekből,
alattunk Vársonkolyos házai, kicsit távolabb a Révi szoros, sajnos nem tiszta a
kép a párás levegőben.
Sonkolyos környéke kikapcsolódásra, sziklamászásra,
barlangászásra kitűnően alkalmas övezet. A falu első említése 1294-ből
ismeretes Sunkulus alakban, amely arra utalhat, hogy akkoriban méhészettel
foglalkozó és léppel kereskedő emberek (sonkolyosok) élhettek itt. Egy 1528-as
adat a községet Várfalu néven említi. A 19. században a helyi lakosság
megélhetését a gazdálkodás mellett a samott-tégla gyártására használt tűzálló
agyag bányászata, a mészégetés és a fafeldolgozás biztosította. A 20. század
második felében több bányát nyitottak a környéken, az ideköltöző bányászok
számára lakótelepet építettek, most ezek az épületek elég leromlott állapotban
vannak.
Folytatjuk utunkat a domb gericén, melyet a vasúti alagút
szel át, a köd kicsit felemelkedik és a Vársonkolyosi-szoros kanyargós
szurdokvölgyét látjuk a következő kilátópontról. Elhagyunk egy víznyelőt
(dolinát), az ösvény fokozatosan ereszkedik a Nagy Magyar barlanghoz , amely
mellett egy menedékház is van. A barlang a Vársonkolyosi-szorosban van, közel
ahhoz a helyhez ahol a Méhsed (Misid) patak a Sebes-Körösbe torkol. A Nagy Magyar barlang
bejáratát már fentről a kilátóról is megcsodáltunk. A szurdokvölgy a
településtől mindössze két kilométerre kezdődik. A Sebes-Körösön több helyen is
lengőhídak vezetnek át. Az első lengőhídon érhető el a Szelek barlangjának
bezárt bejárata, ide csak barlangászokkal lehet bejutni. A második híd a Méhsed
(Misid) völgy elejére visz. A harmadik, az utolsó- épp az a lengőhíd, amelyen
átjutva elérünk a Magyar-barlanghoz. A szorosba vezető út az utolsó lengőhíd
melletti tisztáson ér véget, innen már nem lehet tovább haladni a völgyben.
A Nagy Magyar barlang az Erdélyi-szigethegység egyik
legnagyobb szájú barlangja (magassága 27, szélessége 42 méter), közvetlenül a
bejárata előtt folyik a Sebes-Körös. Megnézzük a barlangot, villanyvilágítás
van és korláttal ellátott lépcsőkön járhatjuk be, lengőhídon jutunk a
bejárathoz. Nem messze a bejárattól denevértelepet látunk. Ez a barlang az
őskorban emberek lakhelyéül szolgált. Sok leletet találtak itt, ami ezt
igazolja: pattintott- és csiszolt kőszerszámok, csontból készült szúró
alkalmatosságok, néhány faoszlop egy tetőszerkezet tartóelemei és festett
kerámiadarabok.. A barlang leghátsó
részében temetkezési helyet tártak fel, ahol edényeket, bronz tárgyakat és egy
gyöngysort találtak.
A környék különben bővelkedik barlangokban,
igazi barlangász paradicsom. Emlősünk meg néhányat. Itt
található Közép-Európa egyik leghosszabb, több mint 50 kilométeres járata, a
Szelek barlangja (Peştera Vîntului).
Mellette említésre méltó a Kecskés-barlang
(Peştera Napiştileu) a
Méhsed völgye felé vezető lengőhíd végénél levő szikla bal oldalában, a Méhsed völgyében a Meszes- (Peştera de la Izvor),
a Lesján- (Peştera Lesiana) és a Bíró Lajos-barlang (Peştera Moanei). Az Izbendis völgyében található az északi
Király-erdő csapadékát levezető, rendkívül bővizű Győzelem-barlang (Peştera
Izbîndiş). A Győzelem-forrás nem más, mint a hegyoldalban megbúvó piciny tó, az
azonos nevet viselő barlang alatt. Állítólag több, mint száz méter mély egy
adott ponton, a tavacska – amely egy patakot is táplál – gyönyörű élénkzöld és
kék színben pompázik, akár a tenger.
Egy rövid sétát teszünk még a
vadregényes Méhsed (Misid) völgy alsó szakaszán, a völgy az egykori
erdőkitermelő kisvasút felszámolása után visszakapta eredeti vadságát, bejárása
a vizen való gyakori átkelések miatt igazi élményt jelent. A Körös partján
folytatjuk utunkat Vársonkolyos felé, elhagyjuk a Szelek barlangjának
bejáratát, szemben velünk egy 90 m magas sziklán valamikor vadászkastélyt volt, ennek romjaira épült a ma
is működő menedékház, panzió.
Nemsokára elérjük Sonkolyos házait. A
település utcáit járva számtalan elhagyott, romos emlékét láthatjuk az egykor
szebb napokat látott iparnak. Az állomáshoz érünk, nemsokára jön a vonatunk és egy
kellemes nap szép élményeivel térünk haza Kolozsvárra.
