Sztána a kalotaszegi Alszeg
legkisebb települése. Lakosai, mint általában a kalotaszegi falvakban
földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoznak. Kós Károly leírása szerint –
„ Túlnyomó része
egyhangú, kietlen, sőt szomorú föld. Kopasz, köves dombok, esőmosott árkokkal
szaggatott hegyoldalak, fátlan sovány kaszálók és legelők, sátés, vizes rétek,
kínosan művelt oldalas szánták egyhangú, lehangoló egymásutánja… Majd
csodálatosan szép vidék: tölgy és bükkerdő, vad gyütnölesfákkal tarkított
virágos, illatos kaszálók, mint ültetett, gondozott angolpark…”. A gyenge,
terméketlen föld nem jelentett különösebb értéket az itt lakó embereknek, ezért
inkább népművészeti tárgyak készítésébe fekteték munkájukat és ez képezte
vagyonukat. Kalotaszeg a népművészet kincsestáraként ismert. Világhírűek az itt
készített varrottasok, a fából faragott dísztárgyak és a népviselet.
Szeptember 14-én reggel 7.30
órakor a kolozsvári nagyállomáson gyültünk össze (majdnem 30-an) és a
nagyváradi személyvonatot vártuk. Sztánára indultunk, a kirándulás szervezője
Feischmidh János volt. Csodálatos őszi idő, szép napsütés és jó hangulat.
Sztána, a világtól elzárt kis település
vonattal közelíthető meg, Kolozsvártól 30 km-re (egy óra), Bánffyhunyadtól 18
km-re fekszik. A falu maga, a vasúti állomástól 3 km távolságra van észak
felé, ezt a távolságot gyalog kell megtenni. A faluba, két út is vezet. Mi a
sínekkel párhuzamosan megyünk a sorompóig, itt át a túl oldalra az alagút
irányába, majd jobbra térünk egy szekérúton. A dombok között megbújó kis
falucskába vezető földút sajnos elég gyenge minőségű, de a falu fekvése, a
gyönyörű parasztházak, a csend és nyugalom jelképe lehetne. Körülöttünk szép a
táj, déli irányba a Riszeg tető, nyugatra a Meszes vonulata, keletre alattunk a
Sztánai-patak völgye, előttünk a falu házai, kimagaslik a templom karcsú tornya.Távolabb,
messze egy dombtetőn az Almási vár tornya látható. Sztána Körösfő felől
kiskocsival is megközelíthető, de a Zsobok és Sztána közötti földút (4 km) elég rossz állapotban
van.
A vasútállomástól 400 m-re,
alakult ki 1900 után a nyaralótelep, ahol főként módos kolozsvári polgárok
építtettek villákat. A telep legjelentősebb épülete, egyben Sztána legismertebb
építészeti emléke Kós Károly saját háza, az eredetileg hétvégi háznak szánt
Varjúvár.
A kőbányák bezárása és a
kollektív megszüntetése óta a földeket tulajdonosaik többsége nem vagy csak
nagy nehézségekkel tudja megművelni, a nyereségesen csak a juhászat működik. A
fiatalok többsége elvándorolt a jobb megélhetés reményében. Sztána hozzávetőleg
mintegy 125 állandó lakost számlál. A település mára jelentősen elöregedett, de
a hagyományos farsangi mulatság idejére évről évre megfiatalodik. A sztánai
farsang több évszázados múltra tekint vissza. A Sztánai Műhely Baráti Társaság,
a falu közössége és annak lelkésze az 1914-es Református bál mintájára 2000-ben
újraélesztette a farsangot. A száz évvel ezelőtti bálon több közéleti
személyiség között ott voltak Kós Károly barátai, pályatársai, Móricz Zsigmond
is ellátogatott, élményei alapján írta meg a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül”
című regényét. Ennek az eseménynek állít emléket a közösségi ház falára
helyezett tábla.
Eljutunk a falu központjáig.
Vasárnap van, derült égbolt, kellemes napsütés, harangszó kondul, a helybeliek
a délelőtti misére igyekeznek. A falu ünnepélyes hangulata ránk is átragad,
templom mellett az elmúlt évben elhelyezett Kós Károly szobor mellett állunk
csendesen, hogy ne zavarjuk meg a vasárnap délelőtt meghitt hangulatát.
Déli 12 órára Osváth Lajos EKE-társunk
házához vagyunk hivatalosak. A csinos kis sztánai ház, homlokzatát, mint sok
más kalotaszegi épületét, faragott díszités ékesíti. A ház előtt a házigazda
már vár, kedvesen fogad mindenkit. Nem könnyű dolog ekkora csapatot vendégül
látni. Az udvaron terített asztal vár és a nagy üstben gőzölög a frissen
készített bográcsgulyás. Ünnepélyes pillanat következik, túravezetőnk köszönti
a ház gazdáját és átnyújtja ajándékunkat, egy szép emlékkönyvet, Tatár Feri Vass
Albert verset szaval. A délelőtti séta, friss levegő és a köményes pálinka
meghozza a étvágyat és mindenki jóizüen fogyasztja a finom bográcsgulyást. Ebéd
után háziasszonyunk frissen sült fánkkal kinál.
Ebéd után Osváth Lajos néprajzi
gyűjteményét, “tájházát” tekintjük meg, amely a faluból összegyűjtött és
megőrzött tárgyakkal a település hagyományos tárgyi kultúráját próbálja
megmenteni az útókornak, megőrizni a múlt emlékeit. A kis ház 1908-ban épült és
korabeli berendezésekkel és tárgyakkal van berendezve, a régi paraszti élet eszközeit,
használati tárgyait láthatjuk itt. A gyűjteményben festett bútorok, színes edények,
kannák, tányérok, sok érdekes, hagyományos és hasznos haztartási kellék látható.
A sztánai szoba-konyhás falusi házat Osváth Lajos 2002-ben vásárolta meg, de
érdeklődése a kalotaszegi népiművészet iránt sokkal régebbi, már 1990-től
gyűjtögetett ilyen alkotásokat.
Az órák gyorsan telnek, kellemes
beszélgetések és jó hangulaban szinte észrevétlenül repül el a délután. Elbúcsúzunk a házigazdáinktól,
megköszönve a kedves vendéglátást és elindulunk a vonatállomás felé. Útközben
még somot és csipkebogyót szedegetünk. Az időnkbe még belefér egy séta a Varjúvárig
is, amely nincs messze a vasúti alagúttól. Talán nincs köztünk olyan, aki ne
látta volna Kós Károly egykori otthonát, de nem volna teljes a kép, ha
kihagynánk a mai kirándulásból. Magas süvegével, kis tornyocskájával, fehér
falaival úgy kandikál ki a környezetéből, mint egy mesebeli váracska. A Csigadomb
és Riszeg tető lábainál levő telep legnagyobb épülete, a Varjúvár
szomszédságában levő, szintén Kós Károly által tervezett Szentimrei-villa. A
környezet ahol épültek – erdő, tisztások, kis patak – csodálatosan szép. Az
ember és táj kapcsolatát fejezik ki a kortárs, jó barát és költő szomszéd,
Szentimrei Jenő a Képeslap a Sztánai
Csigadombról című verse: "
Nagyon nyíltkék az ég itt,/Nagyon szelíd a csend./Nagyon kicsiny az ember,/De
ember idefent."
A tájegység falvaiban az
évszázadok óta őrzött szokások és hagyományok ma is lenyűgözőek. Vallási
ünnepek alkalmával ünnepi öltözetben mennek a templomba, és az asszonyok
hagyományos ételeket készítenek. De a legtöbb kalotaszegi faluban a lakosság
létszáma állandoan csökken. A hagyományoknak, szokásoknak mind kevesebb
követője marad. Sajnos Sztánán is a hagyományos népi építészet alkotásai egy
letűnt világ emlékeit idézik. De talán még lesznek olyan emberek, akik munkát, fáradságot nem kimélve, ezt a kultúrát
és a népi alkotások egy részét megpróbálják megmenteni az utókor számára ...
