A Bihar és a Vlegyásza hegységek
„árnyékában” meghúzódó Királyerdő hegység varázslatos látványosságokat tartogat a
természetkedvelők számára. A hegység északi peremén alakította ki a Sebes-Körös
vadregényes, kanyargós, festőien szép szurdokvölgyét. Itt található a Vársonkolyosi-, és Révi-szoros, ahol a víz
áttörte a Bihar hegység, a Királyerdő hegység és a Réz hegység között található
jura kori mészkőtömböt. A
Királyerdő hegység északi peremén fekszik Vársonkolyos (Șuncuiuș). A környék kirándulásokra, kikapcsolódásra,
sziklamászásra, barlangászásra kitűnően alkalmas övezet, felszínét karsztos
formák, dolinák, szurdokok, barlangrendszerek teszik változatossá. A táj
szépsége európai viszonylatban is egyedülálló.
Vársonkolyos a múlt század második felében bányásztelepülés volt, most csak számtalan elhagyott, romos emlékét láthatjuk az
egykor szebb napokat látott iparnak.
A februári tavaszias idő kicsalogatott a természetbe és a hónap első
napján Vársonkolyos környékén túráztunk.
Az idő felhős volt, itt-ott hófoltok, de nem volt hideg. A kolozsvári nagyállomásról indultunk a reggeli vonattal
Körösbánlakára (Bălnaca), innen kezdtük gyalogtúránkat Vlád Pál túravezetővel.
A vonatmegállótól a Vársonkolyos felé vezető úton indultunk a falu házai közt,
majd balkéz felé tértünk. Előttünk egy sziklás oldal és egy fenyves látszik,
jobb kéz felé egy ösvény felvezet a tetőre. Balra a fenyvest, jobbra a falu
szélső házait és a templomot látjuk. Az ösvény egy bozótos erdőrészen, fiatal fenyők és nyírfák közt vezet
tovább, elhaladunk egy kis tó mellett, nemsokára kijutunk a fák közül és
előttünk kitárul a táj.
Az alagút feletti gerincen
vagyunk, a Simon-dombon (465 m),
melyet a Sebes-Körös egy hatalmas kanyart leírva megkerül. Átvágunk egy füves
legelőn, majd ismét egy fenyves mellett haladunk. Elérünk egy kilátópontot. Az
idő felhős, de elég jó a kilátás. Alattunk Vársonkolyos házai, kicsit távolabb
a Révi-szoros sziklái láthatók. Folytatjuk utunkat a gerincen, melyet a
vasúti alagút szel át és a Vársonkolyosi-szoros kanyargós szurdokvölgyét látjuk
a következő kilátópontról.
Elhagyunk egy víznyelőt
(dolinát), az ösvény fokozatosan ereszkedik a Nagy Magyar barlanghoz, amely
mellett egy menedékház és sátorozásra alkalmas hely van. A barlang a
Vársonkolyosi szorosban van, közel ahhoz a helyhez ahol a Méhsed (Mişid) patak a Sebes-Körösbe
torkol. A Nagy Magyar barlang bejáratát már fentről a kilátóról is
megcsodáltuk. A szurdokvölgy a településtől mindössze két kilométerre van. A
Sebes-Körös helyenként sziklaköveken, széles, ám nem túl mély patakként
csordogál a szemet gyönyörködtető völgyben, a folyó menti tisztásokat erdők,
hegyek és sziklaszirtek szegélyezik.Több helyen is lengőhídak vezetnek át a
túlsó partra. Az első
lengőhíd épp az impozáns, hatalmas
nyílású Nagy Magyar barlanghoz (Peștera Unguru Mare) vezet. Most
a hídon levő vaskapu zárva volt és a barlangba csak vezetővel lehet belépni,
így nem látogathatjuk meg. A szorosba vezető út az lengőhíd melletti tisztáson
ér véget, innen már nem lehet tovább haladni a völgyben. A Körös partján
folytatjuk utunkat Vársonkolyos felé. A második híd a Méhsed (Mişid) völgy
elejére visz. A vadregényes Méhsed (Mişid) völgy alsó szakaszán, egykor
erdőkitermelő kisvasút működött, ennek felszámolása után a völgy visszakapta
eredeti vadságát, bejárása a vízen való gyakori átkelések miatt igazi élménytúra.
A környék bővelkedik barlangokban. A Méhsed (Mişid) völgyéből juthatunk el a
Lesján- (Peștera Leșiana)
és a Bíró Lajos-barlangokhoz (Peștera Moanei).
A harmadik hídtól érhető el a
Szelek barlangja. Szemben velünk egy 90 m
magas sziklán valamikor vadászkastélyt volt, ennek romjaira épült egy
menedékház. Átmegyünk a lengőhídon és megkeressük a Szelek barlangjának (Peștera
Vîntului) bejáratát. A vasrácsos régi bejáratot már nem használják,
felette látható egy lezárt vasajtó és egy tábla, amely jelzi, hogy a Szelek
barlangjának bejáratánál vagyunk. Látva a lebetonozott bejáratot, ha valaki nem
tudja, nem is feltételezi, hogy mi rejtőzik az erősen szeles lyuk mögött. A tulajdonképpeni bejárat a tábla feletti
sziklában volt, de ez annyira szűk volt, hogy még egy gyerek sem fért volna be.
A lyukból kiáramló erős szél miatt a helyi juhászok a „Szelek odújá”-nak nevezték és nagy melegben
oda húzódtak hűsölni. A barlangot Bagaméri Béla ( a Kolozsvári Amatőr
Barlangkutató Klub megalapítója) fedezte fel 1957 április 7-én. A
sziklahasadékból kiáramló erős léghuzat egy nagy és összefüggő barlangrendszert
jelzett. A barlang feltárása sok évet vett igénybe. A barlang bejárata 356 m tengerszint feletti magasságban
van, a bejutást beépített lépcsőfokok segítik. A bejárat után egy barlangi
patak van, ami folyás irányban rövidesen eltűnik, és a Frântura-tisztáson tör
majd a felszínre. A barlangrendszer labirintusos jellegű, hatalmas kiterjedésű,
többszintes járatrendszer. A kezdeti szakaszt turisták is szokták látogatni, de
ez csakis előzetes egyeztetés után, vezetővel lehetséges. A barlang teljes
egészét csak jól felszerelt kutatócsoportok, barlangászok járhatják. A járatok
összhossza meghaladja a 47.000 métert.
Miután megtekintettük a Szelek
barlangjának bejáratát, elindultunk felfelé a kék háromszög jelzésen a
Kastély-panzió felé. Az ösvény szélén több helyen is kis csokrokban virágzott a
szártalan kankalin (primula vulgaris) sárga virága. A kankalint kulcsocska
néven is ismerik, de nevezik Szent Péter kulcsának is, mert virágai úgy
nyílnak, mintha kulcsok lennének felfűzve. Nagyon alacsony termetű virág. A
halványsárga, körülbelül egy centiméter átmérőjű virágok magányosan nyílnak a
rövid száron. Március végén, áprilisban a Misid völgyi túráinkon a völgyet
elborították a kankalin sárga virágai. De most csak február elseje van – talán
ilyen hamar véget ér a tél, nem valószínű. A keskeny ösvény egyre meredekebben
halad felfelé a sziklák között, míg végül felér a tetőre. Itt a Körös-szoros
feletti sziklán valamikor vadászkastély volt, a 19. század végén Vársonkolyos a
Zichyek uradalmához tartozott, a család egyik tagja, ifj. Zichy Ödön építette a
kastélyt amelynek romjaira komfortos menedékház épült, udvarán kis faházakkal (Castelul Şuncuiuş).
Innen már a falu házai közt
kanyargós út vezet le Vársonkolyos központjába. Az állomásra érünk, nemsokára
jön a vonatunk és egy kellemes nap szép élményeivel térünk haza Kolozsvárra. A
február eleji enyhe időjárás nem tartott sokáig, néhány nap múlva ismét
visszatért a tél, havazott és az idő is hidegre fordult. Még várnunk kell, míg
eljön a tavasz.
