December a hagyományos évzáró túrák hónapja.
Hó nem volt még az idén, az időjárás egész tavaszias, a Mikulás sem ülhetett
szánkára, gyalogosan érkezett a Cérna forrás tisztására. A Cérna-forrás
a kolozsvári Bükki-erdőben, a Papok-rétje alatt ered a Hideg-patak medrének a
közelében. A forrás neve állítólag onnan származik, hogy a vízhozama annyira
kicsi, hogy csupán cérnaszálnyi erecske csordogál a forrás csövéből. A réten hó helyett kék májvirágot
találtunk a fű között decemberben 5-én.
Kedves gyermekkori
emlékeink közé tartozik a Mikulás nap, amire felnőttként is szívesen gondolunk
vissza. Ilyenkor este, mikor
elcsendesedtek az utcák, az ablakba kitettük a tisztára pucolt cipőket, melyek
reggelre tele voltak ajándékokkal. Az ekés Mikulás az erdőben osztja szét az ajándékokat,
ez úgy történik, hogy minden résztvevő egy kis csomaggal érkezik, amiket a
Mikulás, aki most Bagaméri Tibor volt, segédjeivel gondosan összegyűjtött és
számot akasztott rájuk, majd minden résztvevőnek kiosztottak egy-egy számot,
ugyanannyit ahány csomag volt. Sajnos a cipőink nagyon sárosak lettek, hiába takarítottuk ki
őket gondosan otthon, az utak a tisztásig sárosak, csúszósak voltak Így hát, a
Mikulás nem a cipőkbe tette, hanem a kezünkbe adta a csomagot. A kirándulás kellemes hangulatban telt, örvendtünk
az ajándéknak és a kellemes napsütésnek. Indulás előtt Tatár Feri humoros kis
előadással szórakoztatta a társaságot. A Mikulás-túrán 40-en vettünk részt.
Egy héttel
később, december 12-én került sor a hagyományos borforraló túrára a Bácsi-torok
egyik tisztásán. A túrát ebben az évben
Tóth István szervezte, 39-en gyűltünk össze, volt aki a Törökvágás tetejéről
jött, keresztül a Hója erdőn, mások a 31-es autóbusz végállomásától, a Bácsi
torkon keresztül jutottak el a borforralás tisztására. A rendezvény a
megszokott módon zajlott, mindenki hozott forralni való bort, cukrot,
fűszereket, a szervező az üstben megforralta a bort. Mikor elkészült szépen,
rendben sorba álltunk a poharainkkal, csuprainkkal, kinek mi volt. Közben a
parázson nyárson szalonnát pirítottunk. A nap kellemesen telt, a tavaszias,
enyhe idő feledtette velünk a sáros utat, amelyen idáig jöttünk. Hazafelé a csoport
egy része a Bácsi torkon keresztül a 31-es autóbusz megállójába indult, a másik része a Szent Pál tetőn
keresztül, a Donáth út felé.
December
13-án, vasárnap a szintén hagyományossá vált nagyenyedi borkostolóra mentünk,
szervező Vlád Pál volt, húszan vettünk részt. Persze, a borkostoló csak a túra
befejezése, előtte egy szép utat jártunk be. Első megálló Torockó volt, itt a
reggeli nap fényében megcsodáltuk a Székelykőt, az Ordaskőt, a falu csorgóját
és a hófehér, egyforma házakat. Jól ismert képek, sokszor láttuk, mégis mindig
lenyűgöz a látvány. Torockón nem lehet átutazni úgy, hogy meg ne álljunk egy
keveset, aki egyszer itt járt, az örökre a szívébe zárja ezt a csodálatos tájat.
Fél órát töltöttünk itt, a Gondűzőben elfogyasztottuk a reggeli kávénkat, majd
tovább indultunk Torockógyertyánosra (Vălişoara). Az enyedi útról letértünk
balkéz felé, egy mellékúton parkoltunk. Innen gyalogosan indulunk az előttünk álló sziklatömb irányában. Ez
a Dáta szikla ( 884 m), amely a Székelykő és a Kőközi-szoros közötti magányos
sziklatömb. Elindultunk egy ösvényen, amely elég meredeken indult neki a
hegynek. A táj itt hasonlít a Székelykő alatt levő füves, teraszos területhez,
talán itt is gazdálkodtak valamikor, ezen a sziklás, termőtalajban szegény
vidéken. Több kis, mesterséges tavat láttunk, valószínűleg pisztrángot
tenyésztenek. Ahogy felfelé haladtunk, mind többet láttunk a tájból, nemsokára
elértük a sziklák alját. Innen még meredekebb emelkedő következett, füves,
sziklás talaj, jobbra és balra meredek sziklafalak. Balra kanyarodtunk, hogy
megkerüljük a nagyobbik sziklatömböt, majd erdős-bokros oldalon haladtunk
tovább felfelé.
Egy megriadt őz menekült előlünk egy
bokorból, feljebb pár darab fürj száll fel ijedten, előbukkant egy kutya is,
valószinüleg rájuk vadászott, de látva minket odébb állt. Egy tövises vadrózsa
bokor ágán egy kis gyík csüngött tövissel
átszúrva. Furcsa, hogyan kerülhetett oda? De erre is megkerült a
magyarázat. A nálunk is honos tövisszúró gébics tartalék eledele lehetett, ősszel
elvándorolt és ott felejtette. Ez a verébnél kicsivel nagyobb madár, fakó
vörhenyesbarna, hasa és oldalai krémszínüek, félhold alakú barnás foltokkal, szívesen
ül tüskés bokrok csúcsán, főleg nagyobb rovarokat és apró hüllőket is fog,
zsákmánya feleslegét gyakran tövisre tűzi.
Kiértünk a fák közül remélve, hogy a
tetőn vagyunk, de korai volt az öröm, hátra volt még egy meredek kaptató.
Kicsit kifújtuk magunkat, nekivágtunk a még hátralévő emelkedőnek és nemsokára
fent voltunk a tetőn, 400 m színtkülönbséget másztunk ki. A csodálatos panoráma
kárpótolt a fáradságért. Alattunk Torockógyertyános házai, távolabb, nyugat
felé a Bedellő vonulata, tetején hó van, kicsit előbbre jól kivehető a Bután kő
kettős csúcsa, délnyugat irányban a piramis alakú Pilis (1250 m) hegyes csúcsa
emelkedik ki. Északnyugat felé Bedellő falu (Izvoarele) házai és a Plaiului
szoros, látható Torockó- Szentgyörgy és a vár. Torockó felé a kilátást fák
takarták el. Dél felé a Kőközi-szorost (Cheile Aiudului) láttuk ködfátyolon
keresztül és az Enyed felé vezető utat. Felettünk gyönyörő kék ég és csodálatos
napsütés, ritka ilyen szép idő decemberben, melegen sütött a nap. Déli irányba
mindent vastag, fehér felhőtakaró borított, csak egy-egy hegyhát emelkedett ki
a fehér tengerből. Valahol távol, a látóhatár szélén jól látható volt a
Fogarasi havasok hóval borított sziklás gerince. Tiszta az idő és jók a látási
viszonyok Sikerült fotókon is megörökíteni ezt a csodálatos látványt. A piros
ponttal jelzett turista ösvényen tértünk vissza Gyertyánosra, a Dáta szikla
keleti oldalán ereszkedtünk le. Rövid megállót tartottunk még a Kőközi-szorosban,
onnan Nagyenyedre mentünk bort vásárolni a közeledő ünnepekre.
Nemsokára véget ér a 2015-ös
esztendő. Köszönjük mindazoknak az eketársaknak az önzetlen munkáját, akik
hozzájárultak a kirándulások megszervezéséhez, melyeken sok szép tájat bejártunk
és kellemes napokat töltöttünk, teljesítmény túrák voltak szervezve,
fotókiállítások, vetítések, kiadványok szerkesztve, a csucsai kulcsosháznál közmunkákon
vettek részt, vagy valamilyen formában hozzájárultak az egyesület
tevékenységéhez. Nemsokára kezdődik egy új esztendő. Szánjunk szabadidőnkből
minél többet a természetjárásra. Turistáskodni annyi, mint járni a
szabad természetet, felkeresni, bebarangolni a hegyeket, gyakorlását nem
korlátozza az évszakok változása, sem az életkor haladása. Dr.Zsitvay Tibor szavait idézve: “Tüdőt és
lelket tisztít. Visszavezet a Természethez, az örök megújhodás forrásához.
Felemel a sár, a por, a gyárak füstje, a hétköznapi gondok fölé. Nagy
távolságokon repül végig a turista tekintete és lelke, mint a dalos madár;
száll a magasságokba, hódolatra a csodálatosan szép és harmonikus Természet
Örök Alkotója elé.”
