TÜNDÉRSZÉP TÁJAKON: Emlékek – a XVII. EKE Vándortáborból (2008)

Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre hívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorító
és elnyomorító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és szívével."

(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

Tizenhat sikeres országos vándortábor után, melyeket az Erdélyi Kárpát Egyesület rendezett évente, már úgy látszott, a tizenhetedikre 2008-ban nem kerül sor. Áprilisig egyetlen osztály sem jelentkezett a megrendezésére. Ilyen előzmények után a Kolozsvári EKE egy csoportja a huszonnegyedik órában vállalta el a megszervezését, Tóthpál Tamással az élen, így nem szakadt meg ez a szép hagyomány. Igaz, hogy adódtak hiányosságok, de mentségül szolgál, hogy a szervezéshez fél évnél kevesebb idő állt rendelkezésünkre.
A XVII. országos vándortábor az 1836 m-es Vlegyásza (Vigyázó) a Kalota-hegy lábánál, a Székelyjó patak partján rendeztük, a hasonnevű román község, Székelyjó határában.

A XVII. Erdélyi Kárpát-Egyesület Vándortábor záróünnepségén hangzott el ez a beszéd:

”Gyakran hangoztatjuk, hogy "Ha a Föld Isten kalapja, Erdély a bokréta rajta". Az elmúlt néhány nap alatt, az EKE Kolozsvári Osztályának köszönhetően újabb - különleges - virágokat tűzhettünk bokrétánkba. A Jád és a Dragan völgye, a Vigyázó csodálatos panorámája, a Szamos-bazár, a Sebes-vízesések, a Sequoia fenyők, Kalotaszeg felbecsülhetetlen kulturális, néprajzi és vallási értékei úgy illatozták be magukat lelkünkbe, hogy akárhányszor erre a vidékre vezet utunk, kellemes nosztalgiával gondolunk majd a XVII. Vándortáborban eltöltött napokra. A szervezők az időjárás istennőjénél is közbenjártak, hiszen a csodálatos napsütötte, párában úszó hajnalok és alkonyok csak fokozták a tábor élményeit.”

Dezső László, az EKE országos elnöke

Táborbontás közben jó volt hallani, hogy a többség jól érezte magát, örvendett, hogy nem maradt el az idei tábor. E rövid idő alatt, gyorsan szervezett tábor sikereként értékelhető az a tény is, hogy bebizonyította, igenis van rá igény és ráébresztette az EKE-osztályokat, hogy ezért tenni is kell valamit! A 2007-ben Vármezőn még így zárult a tábori beszámoló: Jövőre veletek - még nem tudni hol, de remélem, találkozunk. Az elmult évben Székelyjón már nyugodtan írhatjuk le, hogy: Viszontlátásra 2009-ben Biharországban, az EKE'91 Nagyvárad által szervezett XVIII. Vándortáborban!