2010.10.16-Vultureasa (tábor előzetes)

 A Gyalui havasok déli részén, Alsóaklos (Ocoliş) és a Podságai-szoros (Cheile Posegii) között, a Bélavártól (Scărita-Belioară) délre, az Aranyos völgyétől északra két hatalmas sziklafal emelkedik az égnek, a Vultureasa és a Vulturese sziklái. Aki arra téved, megtorpan az óriási sziklafalak láttán, hatalmas sas kitárt szárnyaihoz hasonlítanak, talán innen a nevük is, vagy talán valamikor a sasok otthona lehetett a kopár sziklabérc.

Hiába keresgélünk jelzett turistautak után, még ösvényeket is alig találunk. Egyetlen régi jelzés, egy piros háromszög elmosódott nyomaira bukkantunk csupán, amely az Aranyos völgyéből indul, a Vultureasa gerincén keresztül, a Muncelu gerincre, majd a Bélavár alá vezet. De az ösvényt már nem nagyon használják, mert a kirándulók inkább a Posaga völgy felől közelítik meg a Bélavárt. Talán a Bélavár népszerűsége vonja el a figyelmet ezekről a csodálatos sziklákról, erről a vadromantikus tájról, pedig szépségben nyugodtan felveheti a versenyt a Bélavársziklaormaival.

Alsóaklosról indultunk a Vultureasara.

Középen a Vultureasa a ködben.

Ezt a kirándulást EKE vándortábor előzetesnek szántuk a 2011-re tervezett Alsójárai táborhoz, Kolozsvárról indultunk mikrobusszal az Aranyos völgyébe, a főútról letértünk a 4 km-re levő Alsóaklos (Ocoliş) faluig. Túránkat innen kezdjük Vlád Pali túravezetővel, a Craca patak melletti szekérúton indulunk fel a völgyön, egy darabig még a falu házai között, majd a házak elmaradnak, 3 km után egy hídhoz érünk, ahol az út ketté vállik. Jobbra, a patak mellett csak egy keskeny ösvényben folytatódik az út.

Egy tágasabb rétre értünk.

Mi balra térünk, itt az ösvény egy oldalban enyhén emelkedik, az oldalakat erdő borítja, 45 perc után ismét egy elágazáshoz érünk. A jobbra kanyarodó ösvény a Vultureasa szikláinak az aljába vezet. Mi tovább folytatjuk utunk egyenesen előre, nemsokára egy nagyobb tisztásra érünk, ahol egy faházikot találunk, tovább haladunk nyugati irányba, egy tágasabb rét következik, szemben velünk egy süveg alakú, erdő borította magas csúcs, tetejében erősítő torony, ez a Măgura (989 m). Itt már több szalmafedeles faházikót is látunk, kerítés és fák veszik körül, egész csinos, szép a kinézésük, bár embert nem látunk sehol. Lehet hogy már nem lakik itt senki, vagy csak nyári időszakban jönnek ide állatokat legeltetni. Egy fakereszten piros háromszög jelzést találunk. Ez a jelzés, ahogy a Gyalui havasok térképén is látható, Alsópodsága (Posaga de Jos) felől jön és kelet-északkelet irányban a Vultureasa gerinc felé tart. Arra folytatjuk utunkat, az ösvény eleinte enyhén, majd egyre meredekebben emelkedik, a jelzés elég jól látható ezen a szakaszon, ritkás nyírfaerdőben haladunk.

Alattunk maradnak a felhők.

Mind magasabbra jutunk, s ahogy haladunk felfelé mind jobban kinyílik a táj, nyugat felé a Măgura csúcs már messze alattunk van, elérjük az erdő szélét, tovább már egy köves, sziklás részen kapaszkodunk felfelé, a Vultureasa tetejére, kicsit megpihenünk erőt meríteni a csúcs előtti utolsó meredek szakasz megtételéhez, majdnem 4 órája vagyunk úton. Végre felérünk a tetőre. Csodálatos panoráma fogad, mely bőven kárpótol a fáradságért. Dél felé, alattunk körív alakban a Vultureasa hatalmas sziklafala, elöttünk két erdővel borított, kisebb csúcs, a Mesteacănului (899 m) és a Jidovina (906 m), azon túl az Aranyos völgye. Sajnos az idő felhős, így nem tiszta a kilátás, már jártunk erre, ezért tudjuk hogy, szemben a Vidalykő és a Bedellő gerince zárja a kilátást, így csak sejtjük a körvonalait a felhőkben. De különlegesen szép a látvány, szinte a felhők felett vagyunk. Messze lent a völgyben Alsóaklos, ahonnan indultunk.

Egy köves, sziklás részen kapaszkodunk felfelé.

Jobbfelöl a Magura csúcs.

A tetőn.

Alattunk a Podsága-szoros.

Az ősz színei.

Észak felé három meredek szikla, alattunk mély szakadék. Óvatosan sétálunk el felettük, ügyelve arra, nehogy becsússzunk a mélybe. Nyugatra mélyen lent a völgyben a Podsága-völgy és sziklaszoros, a völgy kissé megtörik, észak felé fordul a Bélavára irányába, látszanak a völgyben Felsőpodsága házai. Észak felé a Muncelu gerinc és mögötte a Bélavár sziklafalai.

A Vultureasa sziklafalai.

Keleti irányba követjük a piros háromszöget az erdő széléig, ahol szomorú látvány fogad, a meredek keleti oldalon hatalmas fákat döntött ki a vihar, ez valószínűleg 2007-ben történhetett, abban az évben, a sajtóban is megjelent, hogy a Vultureasa környékén leégett egy erdőrész, valószínűleg villám gyújthatta fel. A piros háromszög a Muncelu gerincen keresztül a Bélavár alá vezet. Mi kelet felé fordulunk, és egy ösvényen próbálunk leereszkedni a meredek oldalon, utunkat megnehezítik a kidőlt, félig-meddig már elkorhadt fatörzsek.

Ahogy ereszkedünk mind sűrűbb
a köd és szemerkél az eső.

Itt már füves oldalon ereszkedünk.

Lassan túljutunk az erdőn, az ösvény most már füves oldalon ereszkedik, innen ismét az Aranyos völgy csodálatos látványa tárul elénk. Elhaladunk néhány szalmafedelű hazikó mellett, majd egy szélesebb ösvény levezet a patakvölgybe. Ereszkedés közben megcsodálhatjuk a patak túloldalán, a Vultureasa-tól keletre, a Vulturese sziklafalát. Innen a völgyet követve rövidesen elérjük a már említett hidat, bezárva így vadregényes körtúránkat. A patak mentén, haladunk tovább Alsóaklosra, ahonnan mikrobuszra ülünk.

Képek a kirándulásról itt láthatók.

2010.10.12-Túri hasadéktól a Tordai hasadékig

Ködös őszi reggelen indultunk Kolozsvárról , az „ALIS” firma mikrobuszával, amely órarend szerint, félórás időközökben indul Tordára és vissza. Tordatúrban szálltunk le, és elindultunk a Túri- illetve a Tordai hasadék felé mutató jelzőtábla által megjelölt irányban, néhány utcával lejjebb találkoztunk a Kolozsvár felől érkező piros sáv jelzéssel, elhaladtunk a túri katolikus templom mellett, majd elhagytuk a falu házait a szekérutat követve amely a Túri hasadékkal párhuzamosan, a hasadék jobb oldalán, felette halad. A reggeli köd lassan oszlani kezdett, eleinte csak sejtettük, hogy ott van valahol a homályban, de lassan előbukkantak a sziklák körvonalai is.
Kolozs megye egyik gyönyörű természeti képződménye a Túri-hasadék, Tordatúr és Koppánd helységek között fekszik. A Peterd-Szind gerincbe vágott vadregényes sziklaszorost az Aranyosba torkolló Rákos-patak hozta létre. A Peterd-Szind gerinc 15 km hosszú, mészkővonulatát három szoros töri át: a Tordai-hasadék Peterd és Mészkő között, Berkesi-szoros Borrév és Várfalva között, valamint a Túri-hasadék. A Túri-hasadékot sajnos kevés turista látogatja, mivel az ismertebb Tordai-hasadék elvonja róla a figyelmet, pedig sokkal vadabb és szépségével nyugodtan versenyezhet vele. A hasadék hossza 1850 méter, ferde irányban vágja át a gerincet, s Koppánd irányában, egy kanyargó völgyben folytatódik. A völgy jobb oldalán a Peterdi-tető (667 m), baloldalt a Kőhegy (580 m) és a Koppánd-tető (530 m) emelkedik.

A Túri hasadék Koppánd felől (2007 május).

Szerettük volna a hasadékot is bejárni, de már október közepén vagyunk és ilyenkor a patak vize már túl hideg ahhoz, hogy többször is átkeljünk rajta, ugyanis a Túri hasadékot nem lehet száraz lábbal bejárni, ezért ezt elhalasztottuk a jövő tavaszra, amikor az időjárás megengedi. Egyelőre megelégedtünk azzal, hogy visszagondoltunk egy régebbi átkelésre a hasadékon. Akkor szeptember elején voltunk még szép nyárias idő volt. Koppándtól indultunk, keresztül a falun, majd a patakvölgyön a hasadék bejáratáig, ez eddig 5 km utat jelent. A hasadék bejárata előtti térség sajnos 1994-től magánterület és beépítették. Más lehetőség nem lévén, áthaladtunk rajta, átmentünk a patakon, itt még száraz lábbal, és folytattuk utunkat a víz folyásával szembe, felfelé a völgyön, hol az egyik, hol a másik oldalán a pataknak. A szorosnak ez a szélesebb része, és talán a leglátványosabb is, mindkét oldalon hatalmas sziklafalak, ellentétben a Tordai hasadék többnyire sima falaival, itt mintha a természet külön kifaragott, kicsipkézett volna minden sziklaalakzatott, más-más formára alakított volna.

Itt mintha a természet külön kifaragott, ...

... kicsipkézett volna minden sziklaalakzatott,
más-más formára alakított volna.

Nemsokára eljutottunk a Czárán Gyula emléktáblához, amelyet az EKE (Erdélyi Kárpát Egyesület) 1999-ben avatott a hasadékban. Mint tudjuk, Czárán Gyula (1847-1906) az Erdélyi Kárpát Egyesület tiszteletbeli tagja, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat és a Magyarhoni Földrajzi Társulat rendes tagja volt, sajnos személye és tevékenysége mégis szinte feledésbe merült. Czárán végigjárva az útvonalat, turisztikai jelzéseket festett, kedvenc kirándulóhelye volt a Túri-hasadék. Fennmaradt műveiben, e vidék részletes leírása is fellelhető.

Czárán Gyula emléktábla (2007 szeptember).

De nemcsak Czárán Gyula volt az egyetlen, aki ennek a vidéknek a szépségére felfigyelt, már előtte Orbán Balázs (1829-1890) pontos és részletes leírást készített erről a helyről, valamint egész Erdélyről. Útleírását követve megpróbáltuk felismerni az általa megnevezett helyeket, sziklákat, barlangokat.




A kitágult szorosnál a Decsenge csermely ömlik össze a Rákos-patakkal. Ezentúl a sziklatömbök érdekes, furcsa, bizarr alakokat vesznek fel: Szent-István szobra, katedrális, felfele ívelő mutatóujj. A hasadékot kialakító Rákos patak a Feleki-gerinc alatt, a Dealul Săc oldalából ered, az Őzek-völgyében; délkeleti irányba haladva Túrnál átvágja a Peterd-Szind gerincet, majd Koppándot elhagyva Tordán az Aranyosba ömlik. A hasadék bejárata és kijárata közt a szintkülönbség kb. 105 méter, a patak gyors sodrású, több kisebb vízesés szakítja meg (a legnagyobb 3 m), ezeket kis, úgymond tavacskák követik, melyek helyenként mélyebbek és lassú áramlásúak. A szoros egész hosszában az S betű alakú, Túr felé haladva mind jobban összeszűkül, bár a hossza nincs 2 km, a hasadék bejárása nehéz és több mind két órát vesz igénybe, Túrban a faluba érünk ki, ahol hitetlenkedve nézzük, mire volt képes az a csepp patak amely a faluban csörgedez.

Sziklatömbök a szoros belsejében
(2007 szeptember).

A Rákos patak a hasadékban (2007 szeptember).

A Túri-hasadék növényvilágát körülbelül 480-485 növényfaj alkotja, ezek többsége azonos a közeli Tordai-hasadék flóráját alkotó fajokkal, viszont a sajátos helyi klimatikus viszonyok miatt több olyan növény is előfordul, mely kimondottan túri érdekesség. 1952-ben a Turdeana tordai gyár, a hasadék Túr felőli részén egy kőbányát létesített, ezzel a hasadék közel negyed része eltűnt, végre 1994-ben megjött a határozat: a kőbányát leállítják és a hasadékot védett területté nyilvánítják. Attól fogva a Túri-hasadékban nincs kitermelés, a kőbányászat viszont a mai napig is folyik, de a szomszédos községben, Szinden.

Az egyik vízesés (2007 szeptember).

A Rákos patak Tordatúrban, mielőtt
belépne a hasadékba.

A Túri hasadék felülről, miután
elhagyjuk Tordatúrt (2010 október).

A szoros bejárása, tehát más időpontra marad, egyelőre megelégszünk azzal, hogy lefotózzuk felülről a Túri hasadékot, majd elindulunk a szindi kőkitermelés felé az utat, illetve a piros sáv jelzést követve, amely a Jókai 55-ös telyesítménytúra egy szakaszával is egybeesik. Áthaladunk az átjárón az Erdélyi autópálya felett, elhagyjuk a kitermelést, és a felszámolt kisvasút vonalán beereszkedünk Szinre (Sandulesti). Itt megpihenünk egy kicsit az alimentara-vendéglő teraszán, majd továbbmegyünk a Tordai hasadék irányába, nemsokára már látszanak a hasadék sziklái, szemben velünk pedig a Hesdát patak, miután elhagyva a Tordai hasadékot nyugatra fordul, hogy Sinfalva (Cornesti) után az Aranyosba ömöljön. Elhagyjuk a szekérútat, amely balra fordul Mészkő (Cheia) irányába, mi meg egy füves, majd erdei ösvényen leereszkedünk a Tordai hasadéki menedékházhoz. Túrból, az országúttól idáig 4 óra 30 perc utat tettünk meg.

A szindi kitermelés és a mellette elhaladó
autópálya (2010 október).

Szemben velünk  a Hesdát patak, miután elhagyjaTordai hasadékot (2010 október).

Leereszkedünk a Tordai hasadéki menedékházhoz.

Elindulunk a hasadékot megnézni, kíváncsiak vagyunk milyen károkat okoztak az idei nyár felhőszakadásai. Az első híd épen maradt, de a híd után egy tábla figyelmeztet, hogy a hasadék nem járható. Indulunk tovább, közben fotózunk, elérjük a második hidat, illetve ami megmaradt belőle. A híd leszakadt, a megmaradt részt keresztül fektették a patakon, így át lehet menni rajta mind egy pallón. A hidat közben javítják, megvannak a tartógerendák, de nincsenek még ledeszkázva. Továbbmegyünk, a harmadik híd járható, habár kissé megrongálódott, a negyedikig már nem megyünk el, mert rövid az időnk, helyenként a fák közt, a hordalék embermagasság felett van.

A második híd, amit elvitt a nyári felhőszakadás, ...

... és a középső pillér amit elsodort a víz.

A Hesdát a hasadékban.

... ???

Sziklafalak a Tordai hasadékban.

A Tordai hasadék Mészkő felöl.

Kijövünk a hasadékból, és elindulunk a kanyargós úton felfelé az autóbuszok parkolóhelyéig, innen ráállunk a piros kereszttel jelzett útra, igaz jelzés már nemigen van, de már jártunk erre, különben is az út jól látható (Torda – 7 km), és elindulunk Torda felé, onnan pedig mikrobusszal vissza Kolozsvárra.

Nemsokára megérkezünk Tordára.

A képek a kirándulásról itt láthatók.

2010.10.02-A Gorbó völgyi vízesés

A Kolozsvár környéki kiránduló helyek közül kevésbé ismert és járt része a Bükknek, a Gorbó patak felső szakasza.
Az Árpád (Peana) csúcs és a Havasbükke (Recea) közötti, pontosabban a Szelicsei úttól délre, a Bivalyosnak nevezett legelő alatt levő meredek, vad patakvölgyektől szabdalt erdős terület, az itt eredő patakocskák összefolyásából jön létre a Gorgó pataka.

A Gorbó völgye.

A vízesés a Gorbón.

A vízesés a jobb oldali partról.

Sűrű erdő a Gorbó felső szakaszán.

Őszi kikerics.

Az a néhány kiránduló, aki Bükk erdőnek ebbe a részébe indul, általában az EKE forrást keresi fel, mely ennek az erdőrésznek a nyugati felében található, egy Szelicsét Tótfaluval összekötő ösvény mentén. De még kevesebben merészkednek bejárni a Hideg-völgynek ezt a vadregényes katlanát, pedig a Gorbó patak nyugati ágán egy szép vízesés is található.




Képek a kirándulásról itt láthatók.

2010.09.25- Mikrobuszos kirándulás Barátka, Erdődámos, Cuţii szoros, Biharrósa

Szeptember 25-én mikrobuszos kiránduláson vettünk részt, az útirány a Királyerdő hegységben lévő Barátka (Bratca), Erdődámos (Damis), Cuţii szoros és Biharrósa (Rosia) volt. A Barátkától Magyarremete, illetve Belényes felé vezető út aszfaltozását az elmúlt évben fejezték be.

A Lazuri szoros.

A Királyerdő hegység az Erdélyi Szigethegység észak-nyugati részén található , a Bihar-Vlegyásza északnyugati nyúlványaként emelkedik. Gyéren lakott, karsztos jelenségekben gazdag, erdő borította meszkőfennsík, hatalmas, csúcsokkal és völgyekkel teli felület. Karsztikus hegy, oldódó sziklákkal, amelyben a víz igen sokféle alakzatot, valóságos csodavilágot teremtet - karsztikus platókat, vad völgyeket, barlangokat, vízkitöréseket és víznyelőket. Jelenleg több mint 340 barlang és zsomboly van nyilvántartásban. A délebbre fekvő Béli és Zarándi hegységekkel együtt félszigetként nyúlik a Tisza alföldjébe. A Vád-Borod és a Belényesi medencék között terül el. Keleten, a Vlegyászától egy keskeny tektonikus árok választja el. Ez a Jád völgye. A nyugati határt, az alföld felé a Tasádfői-dombság képezi. Három fontos folyó határolja a hegységet: északon a Sebes-Körös, mely egy ideig, mély szurdokvölgyben halad, kialakítva a csodálatos Vársonkolyosi és Révi-szorosokat. Délen a Fekete-Körös, mely áthalad a sűrűn lakott Belényesi-medencén. Keleten a Jád-patak. A Királyerdő-hegység nem több 1150 négyzetkilóméternél, és teljes egészében Bihar megyében található.

Vizesés a Lazuri szorosban.

Az Erdélyi-Szigethegység alacsonyabb tagjai közé tartozik, legmagasabb csúcsai is alig haladják meg az 1000 m-es tszf.magasságot.Holdringató 1027m Ennek ellenére nehéz a terep bármerre indulunk, télen, nyáron egyaránt. Az utak hiánya, a kiépítetlenség, és a vad táj sokszor nagyon megnehezítik a haladást, de a megkapó táj szépsége és hangulata, kárpótolja a túristákat.
Először a Lazuri szorost néztük meg, amelyhez Belényesirtás (Lazuri de Beius) településről lehet eljutni. Követjük a patak vonalát, és 300 méterre a központtól elértük a szoros elejét. A szoros több mint 5 km. Két patakocska beömlését követően a szoros legvadabb része következik, amely magas vízállás esetén nem járható, többször is át kell menni a vízen. Innen el lehet menni a Toplicioara karsztforrásig vagy a Farcu barlangig.
A kirándulás következő látványossága a Bőgő barlang, más nevén, Gruet, Gruietului vagy Grust a Steaza völgy baloldali falában található. A nagy bejárat szélessége kb.15 m, magassága pedig kb. 8 m. A fő terem hossza 50 m és mennyezete mészkő és kalcit képződményekkel díszített. A baloldalon lévő vastag kalcitoszlopok elérik a mennyezetet. A víz baloldalról jön, a járat méretei rohamosan csökkennek és egy szivornyában végzodik. Esős időben a barlang vizei magas szintet érnek el, a barlang falán látható egy fekete vonal, amely azt jelzi milyen magasságig nőhet meg a víz a barlangban.

A Bőgő (Gruet) barlang bejárata.

A járat méretei rohamosan csökkennek ...

... és egy szivornyában végződik.

A víz baloldalról jön.

A Cutilor szoros a völgy középső szakaszán található, a Rosia medence felső részében, lent a Ponita tanya határolja. A szoros mélysége 60-100 m között változik, számtalan barlangnak, karsztforrásnak és víznyelőnek nyújt menedéket. A völgy 2,1 km teljes hosszából mindössze 1,3 km jelenti a tényleges szorost. Egy adott ponton a vízfolyam egyre mélyebb völgyet képez, keresztmetszete V betűhöz hasonlít, a hegyoldal pedig egyre meredekebbé válik.

A Cuţilor szoros a völgy középső szakaszán található.

A szoros mélysége 60-100 m között változik.

A hegyoldal pedig egyre meredekebbé válik.

Szárazság idején a vízfolyam eltűnik, a sziklatörmelék alatt vagy pedig a mederben tűnik el nyomtalanul. A Ponita tanya bejáratánál van a szorosnak vége, itt a mészkőszikla 80 m fölötti látványos meredek szakaszt képez. A Cuţilor szorosban számtalan barlang található: az Énekes barlang, Vacii barlang és a Denevérek barlangja.

A Cutilor szorosban számtalan ...

... barlang található.

Hazafelé jövet a Barátka elötti szerpentin.