2011.12.24-Kellemes Ünnepeket!

2011.10.30-Az őszi erdő meséi (Szabaderdő-Brădeşti-Geogelului szoros-Ponor-Szolcsva)

"Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás."
(Áprily lajos:Októberi séta )

A Szabaderdő.

         A  természetjárás minden évszakban szép, minden évszaknak megvan a maga különleges varázsa. Ősszel, mielött a levelek lehullanak, csodálatos színekkel csalogatják a turistákat, ez a látvány még csodálatosabb, ha az őszi erdő színeit ragyogó napsütésben szemlélhetjük. 

A Pilis csúcs.

A Remetei szoros felett.

          Október utolsó, talán a legszebb vasárnapján a Torockói hegységbe kirándultunk. Reggel 7 :00 órakor indultunk  mikrobusszal  Kolozsvárról Nagyenyed felé, innen eltértünk a Borrév (Buru) felé ,  majd balra fordultunk a Szabaderdőnek,  a Remete (Râmeţi) – Mogoş  felé  vezető úton.  Az út  a Szabaderdői menedékházig aszfaltos, tovább földút vezet, amely elég köves, hepe-hupás. A rossz, rázos útért kárpótol az őszi erdő csodálatos látványa. Az egykor forgalmas menedékház elhagyatottan áll, nemsokára a hatalmas szerpentinen felérünk a tetőre. Itt véget ér a erdő, csodálatos kilátás fogad. Balra alattunk a Remetei sziklaszoros és a Diód patak (Geoagiului) völgye, jobb felől a Pilis (vf.Pleşii) piramis alakú 1250 m magas  csúcsa. Ez az út Ponor községen keresztül, Mogosra vezet, sajnos az út minősége rossz, különben a Torockói hegység leglátványosabb , legszebb gerincútja. Elhagyjuk Remete községet (innen egy kanyargós ösvényen le lehet ereszkedni a Remetei kolostorhoz, kb. 7 km), Brădeşti falu felé folytatjuk utunk ( 30 km-re vagyunk Enyedtől).  

Jelzőtábla.

A jelzés lefelé megy a völgyön.

Átmegyünk egy erdőn.

        A  kis  hegyi település néhány házból és egy kis templomból áll, leparkolunk egy jelzőtábla mellett, a kék kereszt jelzés  észak felé a Vânătarele Ponorului, illetve Szolcsvai búvópatak (Huda lui Papară) felé mutat, gyalog 2 óra 30 perc, Szolcsva falu (Sălciua) 3-4 óra, dél felé a Remetei szoros végében levő elhagyott faluba, Cheia-ba vezet,  onnan pedig a Havasgáldi (Intregalde) szoros Modoleşti  felőli végéhez.

Faház szalmafedélel.

Elérjük a jelzőtáblát.

     Innen gyalogosan indulunk tovább, az ösvény meredeken ereszkedik lefelé, eleinte  füves részen, majd egy szép erdőn keresztül, még mielőtt elérnénk Cheia falut,  kb. 40 perc után egy táblához érünk, amely egy kis patakvölgyön, jelzetlen  úton ( 15 perc) a Geogelului  szoros felé irányít. Tudjuk  hogy a Remetei szoros  a Torockói hegység leglátványosabb, legnehezebben járható szorosa. Cheia felőli végében, teljesen vad környezetben, három kisebb szoros található, mind a három védett területnek van nyilvánítva:  a Pravului, a Bălţii és a Geogelului szorosok.  Ez a rész nehezen megközelíthető, a jelzések hiányosak, Brădeşti-ről 1 óra, Havasgaldról 3 óra gyalog, a Remetei szoroson keresztül a víz elérheti a 2 m is, a Kecskék útja, 100-150 m. a szoros  felet veszélyes és csak száraz  időben járható, csak gyakorlott turistáknak ajánlott.  A táj csodálatos, a levegő tiszta, mindenhol csend és nyugalom.

Elindulunk a patakvölgyön.

A víz szerencsére kicsi.

A Geogelului szoros ...

... kisebb mint a Remetei, de érdekes és szép.

       A kis patak medrét követve hamarosan elérjük a szorost. A Geogelului szoros méreteiben sokkal kisebb mint a Remetei, de látványos, érdekes képződmény. A száraz ősznek köszönhetően, a víz kicsi, így száraz lábbal tudtunk átkelni a keskeny szoroson.  A szoroson túl kiszélesedik a völgy, elszort  szalmafedeles faházak, kerítések, rendezett gazdaságok, kaszálók, állatok. Ennek a világtól elzárt településnek a neve După Deal.  Az itt lakó emberek nagy része, mint megtudtuk, 70 éven felüli,  nem könnyű az életük elzárva a világtól.  

Kiérünk a szorosból ...

... kiszélesedik a völgy.

Őszi táj.

     Az út ami összeköti őket a külvilággal, ahogy ők mondják “drumul ţării”,  egy órai járásra van gyalogosan, lovon vagy szekérrel lehet megközelíteni. Az októberi meleg és napos délután, mesebelien szép a táj. Elérjük a Ponor nevű  települést, ez már a gerincen van, a mogosi úton  visszafelé megyünk 4 km-t  Brădeşti-re,  jobbra alattunk a Remetei szorosra van szép kilátásunk, balra ellátunk a Bélavárig és az Öreghavasig.

Ponor.

Brădeşti

Az út Szolcsva felé.

     Brădeşti-től Szolcsva felé indultunk a mikrobusszal, az elmult évben az útat kiszélesítették, ez egy szekérút volt, ezt követi a Szolcsva felé haladó kék kereszt  túrista jelzés is a Valea Poienii településen keresztül. Az út erre rövidebb sokkal de nehezen járható, szerencse,  hogy az utobbi időben nem volt eső, mert beragadtunk volna a sárba. így jutottunk el a Vânătarele Ponorului-ig , itt tünik el a három patak vize (Valea Seacă, Ponor, Valea Poienii) a hatalmas víznyelőben.  Innen már  egy-két kilométer  után aszfaltozott úton haladtunk Szolcsváig, és az Aranyos völgyén tértünk vissza Kolozsvárra.

Vânătarele Ponorului.

Lelátunk a völgybe.

Alattunk Szolcsva.

Innen már aszfaltos az út.

Fotoalbum-képek

2011.10.25-Jutalom túra a táborszervezőknek Szindre

        Október 15-én Szindre kirándultunk. Ez a kirándulás jutalomtúra volt az alsójárai XX. EKE Vándortábor szervezőinek. A július 26-31 közötti öt napos tábor több mint 1000 résztvevővel, 18 túrával,  melyek három napon keresztül ismétlődtek a Gyalui havasok és a Torockói hegység szebbnél-szebb tájaira, a táborszervezéssel járó rengeteg munka, nem könnyű feladatot jelentett a kolozsvári ekéseknek. A tábor végül sikeresen zárult, a résztvevők nagy többsége kellemes emlékekkel gondol majd vissza az ott töltött napokra. 
        Két és fél hónap telt el a tábor óta és végre sor került erre a jól megérdemelt, rég várt  kirándulásra. Az óktoberi hideg reggel ellenére vidáman indultunk útnak Kolozsvárról, még sötétben, 7:00 órakkor a Flip elől egy autóbusszal és egy mikróbusszal, kb. 60 résztvevővel. A kirándulást Kovács D. Zsuzsa szervezte.

Megérkeztünk Tordára.

Koszorúzás Tulogdy János emléktáblájánál.

Az Ótordai református templom.

        Útunk első állómása Torda volt, itt az Ótordai református templomkertben Tulogdy Jánosról emlékeztünk meg, születésének 120-ik évfordulóján. A híres geologus, geográfus, egyetemi tanár Tulogdy János 1891 óktober 12-én született Tordán. Az erdélyi turista mozgalom egyik kezdeményezője, a természetvédelem egyik legkorábbi szószólója volt. Kutatómunkája főként Erdélyre, s azon belül Kalotaszegre és Kolozsvárra terjedt ki. Földtani jellegű munkáiban főleg barlangtani kutatásokkal és az ehhez kapcsolódó források vizsgálatával, tanulmányozásával foglalkozott. Több tudományos egyesület (Magyar Földrajzi Társaság, Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat) tiszteleti tagja volt. Tagja, majd a harmincas években alelnöke volt az Erdélyi Kárpát Egyesületnek (EKE), ugyanakkor felelős szerkesztője az Erdély című lapnak, amelyben a természetjárással és természetvédelemmel kapcsolatos cikkeinek nagy részét megjelentette.

          A templomkertben elhelyezett emléktábla elött Kovács D. Zsuzsa és Tothpál Tamás ismertették életét és tevékenységét, majd koszorút helyeztünk a tábla alá. A reggeli nap sugarai lassan megvilágítoták a templomtornyot, majd fénybe borították a templomkertet, ünnepélyesebbé téve ez a megemlékezést. Tordai ekés kollégáinktól Tulogdy János által megfogalmazott “A természetjáró tízparancsolata” néven ismert szabályzatot tartalmazó emléklapot kaptunk. Ezt a szabályzatot minden természetvédő és természetszerető embernek  ismernije kell, ha meg akarja közelíteni a természetjáró mintaképét.

Szinden.

       Tordáról Szindre (románul Săndulești) folytattuk útunkat. Szind Tordától 7 km-re, a Tordai hasadék irányában van, első írásos említése 1176-ból maradt fenn, de már a rómaiak idején itt mészkővet és alabástromot bányásztak, ebből építették fel a mostani Torda helyén Potaissa városát. Szind román többségű település. A magyar lakoság a refomáció idején unitárius vallásra tért, számuk az évek folyamán egyre apadt, napjainkban már csak pár unitarius él Szinden. Unitárius temploma a 13. században épült, eredetileg román sítlusú. Az unitárius parokia épületét az utobbi években az egyház modernizálta, különböző rendezvényekre használja. Ide érkezik meg autóbuszunk. Innen, akinek kedve van  gyalogtúrára indulhat a Csúkás tó irányába Tothpál Tamás vezetésével. 

Bors Mihály sírja a szindi unitárius temetőben.

          Először az unitárius templomot tekintjük meg, majd az unitárius temetőben megkeressük Bors Mihály sírját. Bors Mihály az unitárius egyház kiemelkedő egyénisége és nagy jótevője. Aranyosszéken, Szinden született 1888. október l7-én. Ismert és népszerű volt nemcsak lakóhelyén, hanem az egész Ara­nyosszéken, életének 50. évében hunyt el tragikus módon. A szindi unitárius temetőben helyezték örök nyugalomra.

        Talán kevesen tudják, hogy Bors Mihály nevéhez fűződik a Tordai hasadéki menedékház építése. Az alapító okíratban gyöngybetükkel ez áll:

“Ezt a turista menedékházat az Erdélyi Kárpát Egyesület építette az Úr 1934. esztendejében a régi elpusztult menedékház helyén tagjai áldozatos anyagi hozzájárulásával, Bors Mihály szindi földbirtokos példát mutató támogatásával és az EKE tordai osztályának megértő segítségével, hogy otthont nyújtson a vándornak, kit a természet szeretete csal erre a vidékre, pihenőhelyet a turistának, kit a Tordai-hasadék szépségei hoztak ide, hogy példát mutasson a jövőben is, hogy okos elhatározással, erős akarattal, áldozatra kész lélekkel minden időkben lehet alkotni és a köz javát szolgálni. Az idő kikezdheti ezt az emberi alkotást, romba is dőlhet az, de a benne kifejezésre jutó gondolat azonban örök életű lesz a maga nevelő hatásában is.
Sânduleşti - Szind, 1934. június hó 3-án.”

A Tordai hasadék mellett épített menedékháznak az Erdélyi Kárpát Egyesület általi felavatására 1935. szeptember 8-án került sor, a menedékház 15 hónap alatt épült fel. A munkálatokat az EKE központja részéről dr. Tulogdy János, dr. Balogh Ernő és dr. R. Márton ellenőrizték. Az EKE tordai osztálya részéről Finta Domokos vett részt az ellenőrzésben. A kőművesmunkát Balla F. építési vállalkozó, az ácsmunkát Kereki István mészkői ácsmester vállalta fel. A menedékház alapító okiratát és építésének történetét ércdobozba téve befalazták, a fal egyik Peterd felé eső szögletébe.

A szindi temetőből nyugati fele mentünk, a Csukás tó irányába, a Mészkő (Cheia) falu felett, a Hesdát patak és az Aranyos völgye közötti gerincen. Szépen sütött a nap és melegebben mint a reggeli órákban. Szép kilátásunk volt dél felé az Aranyos menti falvakra, északra a Hesdát patak kanyargós völgyére. Elhaladtunk Mészkő falu határában levő kőbánya mellett, nemsokára elérünk Sínfalva irányában egy sziklás magaslatra. Csodálatos látvány tárul elénk, megpillantjuk az 549 m magas Bábavárát (Cetatea Moaşei), és alatta, már csendesen folydogáló Hesdát-patakot, a patak mentén felfele 300 m után található a Csukás-tó.  Most csak fentről csodáljuk a völgyet, az őszi erdő színpompáját. Az idő már túl zord a patakon való többszöri átkeléshez, gyülnek a felhők,  erösödik a szél is, ezért innen visszafordulunk, nem ereszkedünk le a völgybe és nem megyünk el a tóhoz.

Mészkő felett a gerincen.

            Amit tudni kell a Csukás tóról - a legegyszerűbb megközelíteni Sínfalva vagy Mészkő felől. Miután átkeltünk az Aranyoson, a mészkői hídnál rögtön balra térünk majd az Aranyos partján felfele haladunk az első patakig ami nem más mint a Hesdát, amely átvágja a Tordai hasadékot. Innen a patak folyását követve felfele eljutunk egy újonnan épített gáthoz, onnan gyalog kell továbbmenni ösvényeken, mikor a víz egyik felén mikor a másikon.  Egy 5-10 percnyi gyaloglás után ott a csodálatos vízesés, amely alatt kis tó alakult ki. Mivel ennyire közel van Tordához és a környékbeli falvakhoz, rengeteg embert vonz és így a hely mindig tele van kirándulókkal. A XX. EKE Vándortábor egyik legkedveltebb túrája volt a Csukás tóhoz szervezett kaland és élménytúra.

Az Aranyos és a Hesdat patak a Bábavára alatt.

Alattunk a Csukás tó.

A Hesdát kanyargós völgye.

         Útban vissza Szind felé, felkapaszkodunk még a 574 m magas Farkasőr (Dealul Lupilor)  nevű dombtetőre, ahonnan szép rálátásunk van a Hesdát völgyére és a Tordai hasadékra. A hasadék Erdély egyik leglátogatotabb természeti látványossága. A könnyen bejárható, nyaktörő sziklafalakban és számtalan barlangban is bővelkedik, 1270 m hosszú, a parkolótól egy negyedóra gyaloglásra van. Az útvonal jól kiépített, romantikus függőhidak és sziklaperemek váltogatják egymást a kanyonban.

A Dealul Lupului tető.

A Tordai hasadék.

Készül a gulyás.

          Déli 3 órára érünk vissza Szindre, ahol Nagy Lajos és felesége, már vár a hatalmas üstben készült finom krumpligulyással. A séta és friss levegő után jó az étvágy, észre sem vesszük, hogy kint közben elered az eső. De ez már nem zavar senkit, jó hogy fedél alatt vagyunk.  Vekov Károly, az EKE Kolozsvár 1891 elnöke beszédet mond az asztalnál, Lőrinczi István számítógépről zeneszámokkal szorakoztatja a társaságot, mindenki jól érzi magát, vidám énekes-táncos mulatsággal folytatódik a délután. Este 9 órakkor, a kellemesen eltöltött nap után, a buszokkal visszatérünk Kolozsvárra.

A XX. EKE Vándortábor Alsójárán, 2011. Július 26 – július 31.

           Vasárnap, július 31-én zárult a XX. EKE Vándortábor Alsójárán. Még  túl  frissek az emlékek, még fülünkbe cseng az utolsó esti zárómulatság vidám hangulata, még  érezzük arcunkon a tábortűz melegét, gondolatban sokszor elkalandozunk és ott vagyunk megint a turistaösvényeken. Nehéz újra visszazökkeni megszokott mindennapi életünkbe. Még  nem tudunk egy véleményt alkotni, kell egy kis idő, hogy átgondoljunk mindent. Hiszen az elmúlt hetekben, hónapokban, a kolozsvári EKÉ-sek egy részének minden kis szabadidejét, gondolatát a tábor szervezéssel járó munka kötötte le.

         Reméljük a nagy többség  jól érezte magát és kellemes emlékekkel gondol majd vissza  a XX. EKE Vándortáborban töltött napokra. Ha nem így volna, gondoljatok arra, hogy  több mint 80 ember gondoskodott arról hogy az öt nap táborozás minél kellemesebb legyen. Tettük ezt csupán azért mert szeretjük a természetjárást, és veletek is meg akartuk ismertetni Erdélynek ezt a csodálatos vidékét. 
      Az idei tábor egyébként jubileumi volt, hiszen ez volt a XX-ik, a 120 éve alapított EKE pedig 20 éve alakult újjá. Az EKE Vándortábor napjainkra nemcsak az EKE legnagyobb méretű rendezvényévé, hanem mondhatni, a Kárpát-medence legrangosabb turista találkozójává nőtte ki magát, erdélyi, Kárpát-medencei, de távolabbi országokból érkező részvevőkkel. 
     Táborlakók száma ebben a táborban 964, szervezőké 85 volt, ez több mint 1000 ember. Nehéz dolog úgy intézni  mindent, hogy mindenki elégedett legyen.
     Aki részt vett a táborban, annak tudnia kellett, hogy 5 napig lemond a modern világ nyújtotta kényelmes életről, helyette vállalja a nomád sátorozás viszontagságait. A falusi házaknál felkínált szálláslehetőségeket a résztvevők kis százaléka vette igénybe. 
      A  táborhely  a Kolozsvártól 30 km-re levő Alsójára, a Jára patak partján volt,  jó kiindulópont a szomszédos Gyalui havasok és Torockói hegységbe  tett kirándulásokhoz. Naponta 18 túra indult.  A  meghírdetett túrák nagy része olyan helyekre volt, amelyek kevésbe ismertek és nem szerepeltek az előző táborok programjaiban. A vándortáborok hagyományainak megfelelően három nap egymás után indultak túrák a Runki szoros, Pociovaliste szoros, Muncelu gerinc, Vultureasa sziklái, a Bélavár (Scarita Belioara) felé, Kisbányára, Öreghavasra (1826 m), a Testesre, a létai vár romjaihoz. Nem hiányoztak a Torockói havasok legészakibb nyulványába tett túrák sem, mint a Berkesi szoros, Csukás tó, Tordai hasadék, Túri hasadék. De túrák indultak a nagyobb távolságra levő Remetei sziklaszoros, Csáklya szoros (Római fürdők) és Csáklya kő felé. Voltak könnyű, közepes,  nehéz és honismereti túrák, biciklis valamint fotós túra, lehetett válogatni képesség és izlés szerint. Romantikus várromokat kerestünk fel, rég elfelejtett legendákat idéztünk, nagy természetjáró elődeink útjain jártunk. Sajnos a táj már nem mindenhol olyan, amilyennek ők látták. Igy a két testvér-hasadékot, a Tordai és Túri hasadékokat elválasztó modern autópálya kettévágta jelzett túristaútjainkat, megváltoztatta a táj képét.

         Kirándulás volt  Tordára és a nem régiben felújított sóbányába, a kalotaszegi Körösfőre, valamint a tragikus csata és Vasvári Pál emlékét idéző Bélesi gyüjtőtóhoz, melynek 90 m mélységű víze a  csata szinhelyét fedi. Honismereti túránk során a Fehér megyei szórványvidékkel ismerkedhettek a résztvevők, az itt lévő kastélyokat és templomokat látogatták. A történelem viharainak következtében ebben a térségben nagyon megfogyatkozott a magyar lakóság, van ahol egy sincs, bezárva, használatlanul áll a többévszázados templom.

          Nagy sikere volt a tábor területén felállított  mászófalnak, és természetesen nem maradtak el esténként az előadások, vetítések sem.

       A táborozók egy kis csoportja, akik a Bors Mihály emléktúrán vettek részt, gyalog tették meg a Kolozsvár-Jára közötti 32 km távolságot, a Bükk erdőn, és a Kismagura csúcson keresztül, majd az Egres patak völgyén értek Alsójárába. 
   Utolsó nap különböző vetélkedők voltak gyerekeknek, fotókiállítás, halászverseny, labdarugó  mérközés az alsójárai csapattal és egyebek. Délután a záróünnepély, tombola, a hagyományos tábortűz, majd hajnalig tartó, vidám zenés mulatsággal zárult a tábor. 
     Az időjárás nem volt a legkedvezőbb, többnyire változó, hol napsütéses nyári meleg, hol komor fekete felhők borítoták be az eget, volt mikor esett, de mindez nem zavarta meg a tábor programját és hangulatát.

Fotók a  XX. EKE Vándortáborról:   

5. túra - A Túri hasadéktól a Tordai hasadékig

               (Czárán Gyula Sz.László körútja nyomában)

              

A Túri hasadék felé.

A hasadék bejárata.

Az első nagyobb vízesés.

Patakon át, sziklákra fel.

Átkelés a Rákos patakon.

Hol átkelünk a patakon .... (fotó Pál Csaba)

... hol sziklákon mászva kerüljük ki. (fotó Pál Csaba)

Sz.László szobra a Túri hasadékban.(fotó Pál Enikő)

A hasadék Túr felöli vége.(fotó Pál Enikő)

Sz.László kútja.

Római források.

A Tordai hasadék felé.

Mi van a kő alatt ... ???

Sziklafal a Tordai hasadékban.