2011.10.25-Jutalom túra a táborszervezőknek Szindre

        Október 15-én Szindre kirándultunk. Ez a kirándulás jutalomtúra volt az alsójárai XX. EKE Vándortábor szervezőinek. A július 26-31 közötti öt napos tábor több mint 1000 résztvevővel, 18 túrával,  melyek három napon keresztül ismétlődtek a Gyalui havasok és a Torockói hegység szebbnél-szebb tájaira, a táborszervezéssel járó rengeteg munka, nem könnyű feladatot jelentett a kolozsvári ekéseknek. A tábor végül sikeresen zárult, a résztvevők nagy többsége kellemes emlékekkel gondol majd vissza az ott töltött napokra. 
        Két és fél hónap telt el a tábor óta és végre sor került erre a jól megérdemelt, rég várt  kirándulásra. Az óktoberi hideg reggel ellenére vidáman indultunk útnak Kolozsvárról, még sötétben, 7:00 órakkor a Flip elől egy autóbusszal és egy mikróbusszal, kb. 60 résztvevővel. A kirándulást Kovács D. Zsuzsa szervezte.

Megérkeztünk Tordára.

Koszorúzás Tulogdy János emléktáblájánál.

Az Ótordai református templom.

        Útunk első állómása Torda volt, itt az Ótordai református templomkertben Tulogdy Jánosról emlékeztünk meg, születésének 120-ik évfordulóján. A híres geologus, geográfus, egyetemi tanár Tulogdy János 1891 óktober 12-én született Tordán. Az erdélyi turista mozgalom egyik kezdeményezője, a természetvédelem egyik legkorábbi szószólója volt. Kutatómunkája főként Erdélyre, s azon belül Kalotaszegre és Kolozsvárra terjedt ki. Földtani jellegű munkáiban főleg barlangtani kutatásokkal és az ehhez kapcsolódó források vizsgálatával, tanulmányozásával foglalkozott. Több tudományos egyesület (Magyar Földrajzi Társaság, Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat) tiszteleti tagja volt. Tagja, majd a harmincas években alelnöke volt az Erdélyi Kárpát Egyesületnek (EKE), ugyanakkor felelős szerkesztője az Erdély című lapnak, amelyben a természetjárással és természetvédelemmel kapcsolatos cikkeinek nagy részét megjelentette.

          A templomkertben elhelyezett emléktábla elött Kovács D. Zsuzsa és Tothpál Tamás ismertették életét és tevékenységét, majd koszorút helyeztünk a tábla alá. A reggeli nap sugarai lassan megvilágítoták a templomtornyot, majd fénybe borították a templomkertet, ünnepélyesebbé téve ez a megemlékezést. Tordai ekés kollégáinktól Tulogdy János által megfogalmazott “A természetjáró tízparancsolata” néven ismert szabályzatot tartalmazó emléklapot kaptunk. Ezt a szabályzatot minden természetvédő és természetszerető embernek  ismernije kell, ha meg akarja közelíteni a természetjáró mintaképét.

Szinden.

       Tordáról Szindre (románul Săndulești) folytattuk útunkat. Szind Tordától 7 km-re, a Tordai hasadék irányában van, első írásos említése 1176-ból maradt fenn, de már a rómaiak idején itt mészkővet és alabástromot bányásztak, ebből építették fel a mostani Torda helyén Potaissa városát. Szind román többségű település. A magyar lakoság a refomáció idején unitárius vallásra tért, számuk az évek folyamán egyre apadt, napjainkban már csak pár unitarius él Szinden. Unitárius temploma a 13. században épült, eredetileg román sítlusú. Az unitárius parokia épületét az utobbi években az egyház modernizálta, különböző rendezvényekre használja. Ide érkezik meg autóbuszunk. Innen, akinek kedve van  gyalogtúrára indulhat a Csúkás tó irányába Tothpál Tamás vezetésével. 

Bors Mihály sírja a szindi unitárius temetőben.

          Először az unitárius templomot tekintjük meg, majd az unitárius temetőben megkeressük Bors Mihály sírját. Bors Mihály az unitárius egyház kiemelkedő egyénisége és nagy jótevője. Aranyosszéken, Szinden született 1888. október l7-én. Ismert és népszerű volt nemcsak lakóhelyén, hanem az egész Ara­nyosszéken, életének 50. évében hunyt el tragikus módon. A szindi unitárius temetőben helyezték örök nyugalomra.

        Talán kevesen tudják, hogy Bors Mihály nevéhez fűződik a Tordai hasadéki menedékház építése. Az alapító okíratban gyöngybetükkel ez áll:

“Ezt a turista menedékházat az Erdélyi Kárpát Egyesület építette az Úr 1934. esztendejében a régi elpusztult menedékház helyén tagjai áldozatos anyagi hozzájárulásával, Bors Mihály szindi földbirtokos példát mutató támogatásával és az EKE tordai osztályának megértő segítségével, hogy otthont nyújtson a vándornak, kit a természet szeretete csal erre a vidékre, pihenőhelyet a turistának, kit a Tordai-hasadék szépségei hoztak ide, hogy példát mutasson a jövőben is, hogy okos elhatározással, erős akarattal, áldozatra kész lélekkel minden időkben lehet alkotni és a köz javát szolgálni. Az idő kikezdheti ezt az emberi alkotást, romba is dőlhet az, de a benne kifejezésre jutó gondolat azonban örök életű lesz a maga nevelő hatásában is.
Sânduleşti - Szind, 1934. június hó 3-án.”

A Tordai hasadék mellett épített menedékháznak az Erdélyi Kárpát Egyesület általi felavatására 1935. szeptember 8-án került sor, a menedékház 15 hónap alatt épült fel. A munkálatokat az EKE központja részéről dr. Tulogdy János, dr. Balogh Ernő és dr. R. Márton ellenőrizték. Az EKE tordai osztálya részéről Finta Domokos vett részt az ellenőrzésben. A kőművesmunkát Balla F. építési vállalkozó, az ácsmunkát Kereki István mészkői ácsmester vállalta fel. A menedékház alapító okiratát és építésének történetét ércdobozba téve befalazták, a fal egyik Peterd felé eső szögletébe.

A szindi temetőből nyugati fele mentünk, a Csukás tó irányába, a Mészkő (Cheia) falu felett, a Hesdát patak és az Aranyos völgye közötti gerincen. Szépen sütött a nap és melegebben mint a reggeli órákban. Szép kilátásunk volt dél felé az Aranyos menti falvakra, északra a Hesdát patak kanyargós völgyére. Elhaladtunk Mészkő falu határában levő kőbánya mellett, nemsokára elérünk Sínfalva irányában egy sziklás magaslatra. Csodálatos látvány tárul elénk, megpillantjuk az 549 m magas Bábavárát (Cetatea Moaşei), és alatta, már csendesen folydogáló Hesdát-patakot, a patak mentén felfele 300 m után található a Csukás-tó.  Most csak fentről csodáljuk a völgyet, az őszi erdő színpompáját. Az idő már túl zord a patakon való többszöri átkeléshez, gyülnek a felhők,  erösödik a szél is, ezért innen visszafordulunk, nem ereszkedünk le a völgybe és nem megyünk el a tóhoz.

Mészkő felett a gerincen.

            Amit tudni kell a Csukás tóról - a legegyszerűbb megközelíteni Sínfalva vagy Mészkő felől. Miután átkeltünk az Aranyoson, a mészkői hídnál rögtön balra térünk majd az Aranyos partján felfele haladunk az első patakig ami nem más mint a Hesdát, amely átvágja a Tordai hasadékot. Innen a patak folyását követve felfele eljutunk egy újonnan épített gáthoz, onnan gyalog kell továbbmenni ösvényeken, mikor a víz egyik felén mikor a másikon.  Egy 5-10 percnyi gyaloglás után ott a csodálatos vízesés, amely alatt kis tó alakult ki. Mivel ennyire közel van Tordához és a környékbeli falvakhoz, rengeteg embert vonz és így a hely mindig tele van kirándulókkal. A XX. EKE Vándortábor egyik legkedveltebb túrája volt a Csukás tóhoz szervezett kaland és élménytúra.

Az Aranyos és a Hesdat patak a Bábavára alatt.

Alattunk a Csukás tó.

A Hesdát kanyargós völgye.

         Útban vissza Szind felé, felkapaszkodunk még a 574 m magas Farkasőr (Dealul Lupilor)  nevű dombtetőre, ahonnan szép rálátásunk van a Hesdát völgyére és a Tordai hasadékra. A hasadék Erdély egyik leglátogatotabb természeti látványossága. A könnyen bejárható, nyaktörő sziklafalakban és számtalan barlangban is bővelkedik, 1270 m hosszú, a parkolótól egy negyedóra gyaloglásra van. Az útvonal jól kiépített, romantikus függőhidak és sziklaperemek váltogatják egymást a kanyonban.

A Dealul Lupului tető.

A Tordai hasadék.

Készül a gulyás.

          Déli 3 órára érünk vissza Szindre, ahol Nagy Lajos és felesége, már vár a hatalmas üstben készült finom krumpligulyással. A séta és friss levegő után jó az étvágy, észre sem vesszük, hogy kint közben elered az eső. De ez már nem zavar senkit, jó hogy fedél alatt vagyunk.  Vekov Károly, az EKE Kolozsvár 1891 elnöke beszédet mond az asztalnál, Lőrinczi István számítógépről zeneszámokkal szorakoztatja a társaságot, mindenki jól érzi magát, vidám énekes-táncos mulatsággal folytatódik a délután. Este 9 órakkor, a kellemesen eltöltött nap után, a buszokkal visszatérünk Kolozsvárra.