2013.03.09-A szászfenesi Leányvár

     Szászfenes déli határában két kúp alakú, erdővel borított domb található, magasságuk nem éri el a 600 m-t. Ha Kolozsvár környékén egy magasabb helyre felmegyünk, rögtön szembetünik ez a kétpúpú hegy, de jól látható a Kolozsvár-Várad országútról is. Magasabbik csúcsán (547 m) vár állott, ez volt a Leányvár. Keletkezése az idők homályába vész. A legenda szerint tündérek építették. Királyi vár volt, majd az erdélyi római katolikus püspök birtokába került. Az erdős csúcson álló ellipszis alakú várrom 60 méter x 35 méter méretű. A nyugati oldalon feltöltéssel, a többi oldalon árokkal van körülvéve. A megmaradt kőfal romjai 6 méter szélesek, 6,75 méter magasak. 

A Leányvár egykori tornyának maradványa.

     A monostor negyedi végállomástól könnyen megközelithető. Március 9-én, szombati napon 10-en gyültünk össze, a túrát Szabó István (Tubi) vezette. Jártunk már többször a Leányvárnál, nem hosszú és nem nehéz az út (5-6 km odáig), jó tavasz eleji bemelegítő kirándulás. Enyhe, március eleje volt, csapadékos időt jeleztek erre a napra és már csepergett is az eső. Elindultunk a Szent János kút felé vezető úton, majd jobbra tértünk, egy hídon átmenve a Gorbó völgy elejére épített új tömbházakhoz értünk, a Polux üzletház háta mögött folytattuk utunkat a tótfalusi út irányába. Az eső mégjobban eleredt, elővettük az esőköppenyeket és elszántan dagasztottuk a sarat. Nemsokára elértük a Tótfaluba (Tăuţ) vezető aszfaltos útat, melyen délfelé haladunk egy keveset. Az út egy pontján erdei ösvény indul jobbra, a vár felé, piros sáv fehér alapon jelzi az utat. Az ösvény egyre meredekebben halad felfelé, csúsztunk a vizes leveleken, de itt legalább megszabadultunk a sártól. A szintkülönbség nem nagy, kb. 200 méter körül van. Hamarosan elértük az egykori várárok maradványát. Az eső közben megállt, a levegő párás volt, a fák között köd szállt felfelé, majd szertefoszlott, titokzatosabbá téve a tájat. A várat övező földsánc még elég jól kivehető. Innen még egy emelkedő és eljutunk a vár megmaradt kőfalához. A Leányvár egykori tornyának maradványa Szászfenes (Florești) falutól pár száz méterre a Várdombon található. Valóban kevés, ami megmaradt az egykori várból, egy falrész két ablakszerű nyilással, amely egy 6-7 m-es kacskaringos folyosóban folytatódik. A vár nagyon kisméretű lehetett, csak a hegy csúcsát foglalta el. A földalatti részeket kincskeresők többször is bolygatták.

     Leányvár építésének ideje és nevének eredete a múltba vész. Legendák szerint tündérek építették és lakták, akiknek kincsei a vár pincéjében voltak elrejtve. Egy másik monda szerint a várban papok laktak, akik ide zárták be a környék szegény népét, köztük fiatal lányokat is, innen kapta a vár a nevét. Feltételezések szerint királyi várnak épült, majd Kolozsvár és Gyalu környékének az erdélyi püspökség birtokába kerülése után püspöki vár lett. Más források szerint 1281-ben építette Monoszló Péter (1269-1307) erdélyi püspök védelmi célból. A nagy tatárjárás előtt (1241-42) feltehetően fakerítéssel erősített földvár lehetett. A vár nem élhette túl a tatárjárás pusztításait, hiszen az Erdélyre törő tatár hadak Leányvár közvetlen közelében nyomultak előre Nagyvárad felé. A tatárjárás után kőből újra felépített Leányvár, továbbra is az erdélyi püspök vára maradt. Először 1312-ből említi meg egy oklevél a fenesi vár várnagyát (Castellanus de Fenes), majd 1357-ben ismét előfordul az erdélyi püspök fenesi várnagyának említése (Castellanus episcopi Fenes), végül pedig az 1373-as iratban olvashatjuk Gerendi Miklós várnagynak a nevét. A szászfenesi vár pusztulása az 1437. évi, Budai Nagy Antal által vezetett erdélyi jobbágyfelkelés idejére tehető. A bábolnai felkelés vérbefojtása után az erdélyi római katolikus püspökség a Szászfenessel szomszédos Gyaluban emeltetett új, erős várat 1439-ben. Gyalu vára vette át 1556-ig a Leányvár szerepét. A Leányvár többé nem épült fel, romjai elkoptak és Szászfenes mai lakossága már nagyon keveset tud a határában lévő várromról.

                           

Leereszkedtünk a tótfalusi völgybe.

     A vártól az ösvény tovább vezet egy kilátóig, szép kép nyilik innen a Tótfaluba vezető völgyre, a Feleki gericre, a Kismagurára, a Havasbükkére és nyugat felé a hegyek vonulatára. Kiültünk a tetőre és csodáltuk a tájat, a felhők közül még a nap is kisütött. Egy másik ösvényen ereszkedtünk le a tótfalusi völgybe, majd az ortodox kolostor mellett felkapaszkodtunk a Gorbó-gerincre. Körülöttünk az erdőben mindenfelé kakasmandikó, vad játszint, vörös hunyor és egy-egy hóvirág. Valóban itt a tavasz. A fák között kis özike riadtan menekült. Felértünk a füves gerincre, megcsodáltuk innen is a tájat, a hegyeket, a különös alakú felhőkkel borított égboltot, onnan leereszkedtünk a Gorbó patak völgyébe. Ez a völgy is egyre jobban beépül, évről-évre szaporodnak az új házak és a figyelmeztető táblák. Még egy szép völgy, még egy darab a Bükkből, amely a kolozsvári kirándulók számára örökre elveszett.

Fotóalbum:

 

2013.02.03- Séta a Hója-gerincen a Törökvágástól az UFO tisztásig

     A február az utolsó téli hónap, mégis az elmúlt években sokszor még március közepéig is eltartott a havas, zord idő. Addig is kirándulunk, a napok és a túrák rövidebbek, az utak csúszósak, az idő hűvös, ködös, nedves – 10-15 km-es túra ilyenkor szép teljesítmény. A februári EKE-programban, mint általában télen, könnyebb túrák szerepeltek, mint a Slamovics-ház, Cérna-forrás, Bácsi-torok, Györgyfalvi-erdő, de aki messzebb vágyik, ott volt a Havasrekettyei-vízesés, a Meszes-gerinc vagy a kisbányai gyereksíverseny, amit Veres Ági hagyományosan minden évben megszervez.

A Törökvágás tetején a falumúzeumtól  indultunk.

     Az erdélyi gyökerű néphagyomány szerint február másodikán, gyertyaszentelő napján, a medve kijön a barlangjából és ha napos időt talál, akkor árnyékától megijedve visszabújik a barlangba. Ez azt jelenti, hogy még hosszú lesz a tél, még 40 napig tart a hideg. Ha kijön, és a rossz idő miatt nem látja az árnyékát, és kint marad, akkor lassan vége a télnek, s jön a tavasz. A hiedelem szálai Jókai Mórhoz, Az új földesúr című regényéhez is vezethetnek. Sokak szerint a nagy mesemondó fantáziájában született meg az időjós medve máig élő alakja, hiszen szerinte „… a medvének mindig igaza van”.
      Ebben az évben a szokottnál enyhébb a tél. Február másodikán enyhe, de borús idő volt, esett és havazott egyes helyeken. Az árnyékát biztos nem láthatta a medve, ami azt jelentené, hogy hamar kitavaszodik. De az előrejelzések szerint még március elején hidegre számíthatunk.
     Vasárnapra, február 3-ra a rossz előrejelzések miatt rövidebb túrát terveztünk a Hójába. A Hója hegygerinc is, erdő is, kiterjedése megközelítőleg 295 hektár, legmagasabb pontja 506 méter. Déli oldala meredekebb, míg az északi, a Nádas felé lankásabb. Keleten a Törökvágás határolja, nyugaton a Csigadomb követi, amely szintén a Szamos-Nádas vízválasztó része. Északkeleti részén található a Bácsi-torok. Neve először 1564-ben bukkant fel, Tulogdy János szerint szláv eredetű, „bekerített lólegelőt” jelent.
     Délelőtt 10 órakor a Törökvágás tetején a falumúzeumtól tízen indultunk el, a felső úton. Valamikor a gerincen végig lehetett sétálni, szép kilátás nyílt a Donát negyedre, a kanyargós Kis-Szamosra, a városra, a környező dombokra, hegyekre. Most bekerített telkek vannak és egy-egy ház. Egyik kertben a bokrok közt a Donát-szobor fejét pillantottuk meg. A Hója oldalának egy kimagasló pontjára a 18. század végén állították fel a szőlősgazdák védőszentjének, Szent Donátnak a szobrát. A szoborhoz egy XIX. század végi monda is kapcsolódik, ez a Törökvágás mondája is, több változata ismeretes. „A szőlők tetejében, odafenn a Hója-erdő alatt, áll egy időviselt kőember. Réges-régen pásztorember volt ez a Donát, ott legeltette juhait az erdő szélén. Egy éjszaka a holdvilágnál észreveszi, hogy a törökök vágják át a hegyet, hogy a Szamost a Nádas terére vezessék, s ne legyen a városnak ivóvize. Lélekszakadva fut be a városba. Bezörget a Monostor-kapun, s rohan egyenest a városházára. Csak annyi ideje volt, hogy elmondhatta a dolgát. Holtan összerogyott. De a katonaságot hamar összetrombitálták, s elkergették az ellenséget. Azután pedig háládatosságból kifaragtatták a Donát képét, s feltették a hegytetőre, az erdő aljába. Még a kőember is minden éjszaka leszáll, s körülnéz, hogy nincs-e valami baj a kedves városban? Azután korsóját a Szamosból megmeríti, s úgy tér vissza. Az átvágott hegyet pedig ma is Törökvágásnak híjják.” (Asztalos Lajos cikke nyomán). A szobrot 1970-ben ledöntötték, később helyreállították, az 1990-es években a telek tulajdonosa bekerítette.
     A Hója régebb a kolozsváriak kedvenc kirándulóhelye volt, nagy majálisokat rendeztek, amelyeken több száz ember vett részt, az utóbbi években kevesen látogatják, pedig könnyű séta, és a levegő is tisztább mint az autóktól túlzsúfolt városban.
Nemsokára elértük a gerinc legmagasabb pontját, a Kányafőt, az út jeges, csúszós volt a vizes hótól, helyenként sáros. A tetőn régi messzelátó torony, a lépcsők letörtek, felmenni rá nem lehet, veszélyes is lenne, de az alatta levő dombtetőről gyönyörködhetünk a város és a környező hegyek panorámájában. Kár hogy az idő borús, szebb volna a látvány, ha sütne a nap. Rontja a szép kilátást az ott éktelenkedő csúnya fekete kerítés épp a kilátó alatt. Szerencsére átlátunk felette, ha az ösvényről felkapaszkodunk a dombra, amelyen a kilátó áll. Tovább haladtunk a gerincúton, a Hajtás-völgy felett, elhagytuk a Róka-dombot, melynek csak a neve maradt meg, a rókalyukak már rég eltűntek. Tovább megyünk az erdőben, a Szent Pál-tető felé, elérünk az UFO-tisztásnak is nevezett Kerek-pojánára. A Hója-erdő nevezetes az állítólagos paranormális jelenségekről is. 1968-ban egy kolozsvári amatőr fényképész egy UFO-t örökített meg, amely a szakemberek véleménye szerint hitelesnek tűnik.

A Hajtás-völgynél beereszkedtünk a Donát útra.

     A kerek tisztáson ebédszünetet tartottunk, néhány száraz gallyból tüzet is raktunk, szalonnát sütöttünk és melegedtünk a parázs mellett. Nem találkoztunk sem ufókkal, sem „kicsi zöld emberkékkel”, sem más paranormális jelenségekkel, de lehet, hogy csak nem szeretik a kirándulókat, vagy a februári időjárást. Közben az idő még borúsabbra vált, sötét felhők gyülekeztek. Úgy látszott, hogy eljön a megjósolt eső és havazás. Hóval eloltottuk a tüzet, majd elindultunk hazafelé, a Hajtás-völgynél beereszkedtünk a Donát útra. Az eső és a havazás ezen a délután szerencsére elmaradt. Február, hol a nyár? Még messze van, de a tavasz már közeleg. Az elmúlt héten a Bükkben, az ördögfák tisztásán, a hó alatt, a fák tövében már előbújt a hóvirág.

Fotóalbum: