Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2014.11.09 - Kirándulás az Igeni tóhoz





A szép őszi tájakat keresve, november 9-én az Igeni tóhoz kirándultunk. Reggel 8-kor indultunk Tövis felé. Áthaladtunk a XVIII. századi műemlék református templomáról híres Magyarigenen (Ighiu). Igenpataka (Ighiel) felé folytattuk az utat, nevét patakjáról kapta, a falut elhagyva egy 10-12 km hosszú szép patakvölgyön jutottunk fel a 950 m t.sz.f. magasságban levő tóhoz, az erdei út sajnos elég rossz állapotban van, kemény próbára tette a kocsikat, jórésze köves és több mint 600 m az emelkedő. Az utolsó szakaszt gyalog sétálva tettük meg, így jobban szemügyre vehettük a tájat és könnyítettük a sóför munkáját. 




A Igeni-tó a Torockói-hegység egyetlen tava, csodálatosan tisztavizű, természetes elzáródás során jött létre, akárcsak a Gyilkos-tó. Kékeszölden csillogó vizében halak úszkálnak, a partján egy vadászház áll. A ház a kommunista hatalom főembereinek volt a nyaralója. Területe 5,26 hektár, kialakulását a hegy beszakadása okozta. Vízfolyásokon kívül két karsztforrás is táplálja. A tó partján bal irányba folytatódik az út. Az Igeni-tó tengerszint feletti magassága 950 m, innen 1200 m-re kellett felkapaszkodni a Csumerna-plató elnevezésű karsztfennsíkra. Tavasszal a fehér hóvirág és a lila sáfrány szemet gyönyörködtető szőnyegként borítja el az erdő talaját. Fenn a platón van a Kápolnás (Bisericuţa)-barlang, az út a bal oldalán emelkedik a Bãieşului-domb (1300 m) és jobb oldalon a Piatra Arsã-csúcs (1306 m). A Csumerna tető fontos turistautak kereszteződési pontja, ezek a következők: Piros sáv – a leghosszabb gerinci út, amely észak-déli irányban járja végig a Torockói-hegyeket 75 km hosszban. A kolozsvárról indul, a Bükk erdőn kereszül, elhalad a Túri-hasadék peremén, átmegy a Tordai-hasadékon, onnan a Kapolnás tetőn keresztül Sinfalva, Várfalva érintésével a Székelykőn át Torockóra vezet, innen a Bedellői-platón keresztül Remetei-sziklaszorosba jut, majd a Csáklya völgye, Bulz-kő, Kecskekő után eljut a Csumerna-platóig. Sárga kereszt - a jelzés Kisompoly falu felett kezdődik, átmegy a Kisompolyi-szoroson, elég nehezen követhető, az Igeni-tó partjáról, a kék kereszt jelzéssel együtt felvezet a Csumerna platóra, ahol egy nagy tisztáson találkozik a piros sáv jelzéssel, átvág a karsztplatón és levezet a Kis-Gáld-patak völgyébe. Kék kereszt – a jelzés Igenpataka falu felsővégétől indul, eljut az Igeni-tó területére, onnan a Csumerna-platóra, majd nyugati irányban folytatódik a Dombó csúcsra (1369 m), végül Zalatnára ereszkedik be. 




Igenpatakán az út mentéről egy ősi mosógépet is megfigyelhetünk, itt egy kis patak vizét magasról bevezetik egy kosárszerű szerkezetbe és itt mosószer nélkül patyolattá varázsolja a belerakott szőnyegeket, takarókat és ruhaneműt. Hazafelé ugyanazon az útvonalon jöttük Magyarigen felé, Enyednél eltértünk és egy rövid megállót tartottunk a csodálatosan szép Kőköz szorosban.

2014.10.12 - Ahol a legszebb az őszi erdő – a Vultureasa




A természet minden évszakban szép, minden évszaknak megvan a maga különleges varázsa. De talán a legszebb ősszel, mielőtt a levelek lehullanak és csodálatos színekkel csalogatják a turistákat. Ez a látvány még csodálatosabb, ha az őszi erdő színeit ragyogó napsütésben szemlélhetjük. 




Október 12-én az Aranyos völgyébe indultunk, az elmúlt napok csodálatos időjárása, a tiszta égbolt és ragyogó napsütés arra biztatott, hogy keressünk egy olyan helyet, ahol a legszebb az őszi erdő színpompája. Az idő kedvező, napközben szinte nyárias meleg van, csak a hűvös éjszakák és a rövidülő nappalok emlékeztetnek az őszre. A választás ennek a csodálatos völgynek egy kevésbé ismert és látogatott részére az Aranyos egyik baloldali mellékága mellett levő Alsóaklos (Ocoliş) nevű településre esett. Itt a Gyalui havasok déli részén, Alsóaklos (Ocoliş) és a Podságai-szoros (Cheile Poşegii) között, a Bélavártól (Scărita-Belioară) délre, az Aranyos folyótól északra két hatalmas sziklafal emelkedik az ég felé, a Vultureasa és a Vulturese sziklái, hasonló nevük ellenére két különböző gerinc. Hatalmas sasszárnyakhoz hasonlítanak, talán innen kapták nevüket, vagy talán valamikor sasok éltek itt a kopár sziklabércek között. 


Jelzett turistautak nincsenek, még ösvényeket is alig találunk. Egy régi jelzés, egy piros háromszög elmosódott nyomai láthatóak csupán, amely Aranyoslonkáról (Lunca Arieşului) indul a Vultureasa gerincén keresztül a Muncelu gerincre, majd a Bélavár alá vezet. De ezt az ösvényt már nem nagyon használják, mert a kirándulók inkább a Podsága völgy felől közelítik meg a Bélavárt. Talán a Bélavár népszerűsége vonja el a figyelmet ezekről a csodálatos sziklákról, erről a romantikus tájról, pedig szépségben nyugodtan felveheti a versenyt a Bélavár sziklaormaival. A Vultureasa és a Vulturese sziklafalait egy vad patakvölgy és egy hágó választja el egymástól. A Valea Craca patakocska a két meredek oldalról lecsorgó esővizet és a környék forrásvizeit gyűjti össze és Alsóaklos központjában a völgy főpatakába, az Ocolişba ömlik. Az Aranyos völgyéből nem látható a két szomszédos sziklabérc, talán ez is magyarázatot ad kevésbé ismert voltukra. Aki a Bedellő kilátóján járt, vagy a Vidalykő tetején, az valószínüleg felfigyelt a Bélavár előtt húzódó hatalmas sziklafalakra. 


A vidék nem ismeretlen számunkra, jártunk már erre évekkel ezelőtt, voltunk tavasszal, mikor a henye boroszlán lila virága és a kék színű pompás tárnics (encián) elborítja a sziklákat, de ősszel is, mikor a fák levelei ezer színben tündököltek, voltunk esőben, voltunk napsütésben és mindig sikerült egy-egy újabb arcát látni ennek a különleges sziklatömbnek. Most az őszi erdő felejthetetlen látványa vonzott erre a tájra. Kolozsvárról kiskocsikkal indulunk Torda felé reggel 7 órakor még sötétben. Lassan virradni kezd, de az Aranyos völgyébe érve, Borrévtől (Buru) egyre sűrűbb köd fogad. A főútról letérünk a 4 km-re levő Alsóaklos (Ocoliş) faluig. Túránkat innen kezdjük Vlád Pali túravezetővel, kilencen indulunk útnak a Vulturesa felé.
 Elhagyjuk az Aranyosronkra (Runc) vezető utat, a templom után balra térünk, itt parkoló helyet keresünk a kocsiknak, innen gyalog megyünk tovább. A Valea Craca patak völgyén indulunk el egy szekérúton ( 432 m), egy darabig még a falu házai között, majd a házak elmaradnak, 3 km után egy hídhoz érünk, ahol az út kettéválik, jobbra, a patak mellett csak egy keskeny ösvényben folytatódik. Mi balra térünk, átmegyünk egy hídon, ez egy szélesebb út, enyhén emelkedik a hegyoldalban, kétoldalt erdő, 45 perc után ismét egy elágazáshoz érünk, egyenesen haladunk tovább, nem térünk le, bár a jobbra kanyarodó ösvény a Vultureasa szikláinak aljába vezet, innen szemtől-szembe lehet látni a meredek sziklafalat, de felmenni a tetőre itt sokkal nehezebb, járhatóbb utat keresünk, a piros háromszöggel jelölt régi utat.


Eleinte sűrű köd vesz körül, minden szürke és színtelen, ahogy megyünk felfelé, a köd lassan oszlik, már halványan kivehető a nap korongja is. Itt-ott már megvillan a kék ég, lassan felélénkülnek a színek. Két kisebb emelkedő után egy tisztásra jutunk ahol már ragyogó napsütés fogad. Nyugati irányba, egy tágasabb rét következik, szemben velünk egy süveg alakú, erdő borította magas csúcs, tetejében erősítő torony, ez a Măgura (989 m). Itt több szalmafedeles faházikót is látunk, körülöttük tehenek legelnek, de embert nem látunk sehol. Valószínűleg vadállatok is lehetnek, mert medve és róka nyomaira bukkanunk. A köd teljesen elűnt, a réten ragyogó napsütésben bámuljuk a körülöttünk levő erdők ezer színben csillogó lombkoronáját. Itt érjük el a piros háromszög jelzést, amely a Gyalui havasok térképén is látható, mint régi, nehezen követhető jelzés van bejelölve, az Aranyos völgye felől jön és kelet-északkelet irányban a Vultureasa gerince felé tart. A jelzés valóban nehezen követhető, alig találunk belőle néhányat, az is elmosódott, az ösvény is elvadult, benőtte a növényzet, kevesen járhatják. Ritkás erdőben folytatjuk utunkat, fehér törzsű nyírfák közt haladunk egyre meredekebb emelkedőn. Mind magasabbra jutunk, mind jobban kinyílik a táj, nyugat felé a Măgura csúcs már messze alattunk van, elérjük az erdő szélét, tovább már egy köves, sziklás részen kapaszkodunk felfelé a Vultureasa tetejére. Kicsit megpihenünk erőt meríteni a csúcs előtti utolsó meredek szakasz megtételéhez, több mint 3 órája vagyunk úton. Végre felérünk a Vultureasa tetejére, a 1075 m feletti magasságban vagyunk, ennyit mutat a GPS. Csodálatos panoráma fogad, mely bőven kárpótol a fáradságért. Fényképeken próbáljuk megörökíteni ezt a nem mindennapi látványt.
 A tető egy füves, szabálytalan háromszög alakú plató, melynek két oldala meredek sziklafal, a harmadik szintén meredek, de erdős oldal határolja. Déli irányban, alattunk körív alakban a Vultureasa hatalmas, kopár sziklafala, alatta két erdővel borított, kisebb csúcs, a Mesteacănului (899 m) és a Zsidovina (906 m), azon túl az Aranyos völgye. Az idő szép, így tiszta a kilátás, szemben a Vidalykő és a Bedellő gerince. Messze lent a völgyben Alsóaklos, ahonnan indultunk, látszik a falu és a templom tornya. Északnyugati irányban szintén meredek sziklafalak, három természetes kilátóponttal, alattuk mély szakadék. Óvatosan tekintünk le a mélybe, az alattunk elterülő erdők a sárga, zöld, barna színek minden árnyalatában tündökölnek, a rengeteg színárnyalat közül a vörös szín dominál. „Bükkök smaragd színét erezve fent/ az első pár vörös folt megjelent./ Állunk. Kezedben késő kék virág./ Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák.” – a látvány Áprily Lajos gyönyörű soraira emlékeztet. Nyugatra mélyen alattunk a Podsága-völgy és sziklaszoros, a völgy kissé megtörik, észak felé fordul a Bélavára irányába, látszanak a völgyben Felsőpodsága házai. Tőle nyugatra Orest (Orăşti) és Szegázs (Săgagea) települések. Észak felé a Muncelu gerinc és mögötte a Bélavár sziklatornyai. Azon túl az Öreghavas 1826 m magas tömbje zárja a panorámát.


Keleti irányba követjük a piros háromszöget az erdő széléig, a meredek keleti oldalon hatalmas fákat döntött ki a vihar, ez valószínűleg 2007-ben történhetett, abban az évben, a sajtóban is megjelent a vihar okozta pusztítás, egy erdőrész is leégett, valoszínűleg villám gyújthatta fel. A piros háromszög a Muncelu gerincen keresztül a Bélavár alá vezet. Mi kelet felé fordulunk, és egy ösvényen próbálunk leereszkedni a meredek oldalon, az erdő szélén. Megállunk egy sziklás részen és ismét az Aranyos völgy csodálatos látványában gyönyörködünk. Itt kicsit kifújjuk magunkat, mert nemegyszer a hegyről lefelé nehezebb az út, mint a felfelé mászás. Az ösvény most már füves oldalon ereszkedik egy nyeregbe, Áthaladunk egy erdő borította gerincen, ismét ereszkedünk, míg egy bekerített legelőhöz érünk. Elhaladunk néhány szénakazal és fahazikó mellett, majd egy szélesebb ösvény levezet a Valea Craca patakhoz. A patak túloldalán megcsodálhatjuk a Vulturese kopár sziklafalát. Innen a völgyet követve rövidesen elérjük a már említett hidat, bezárva így vadregényes körtúránkat.
A patak völgyén térünk vissza Alsóaklosra, ahol az autók maradtak, kicsit megpihenünk egy teraszon szomjunkat oltva és megbeszélve élményeinket, 16 km-t tettünk meg és több mint 600 m szintkülönbséggel. Egy csodálatos nap szép emlékeivel térünk vissza Kolozsvárra.