Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2011.01.23-Ne várjuk meg a májust ...

Vonattal Feketetó felé.

        Január 23-án vonatos kiránduláson vettünk részt, a Körösfeketetó (Negreni) mellett levő Neportoc  völgyön sétáltunk fel egészen a Prelucele nevű dombon levő házakig. Zord,  ködös téli idő volt, mindent hó borított, de nem volt nagy a hideg, az út se volt hosszú, jövet-menet kb. 10 km-t tettünk meg.

Megérkeztünk.

Elindulunk a Neportoc völgyön.

Mindent hó borít.

          Feketetót sokan csak a hagyományos őszi vásárairól ismerik, kevesbben tudják, hogy a környező dombokon, hegyeken,  melyek elérik a 900-1000 m t.sz.f. magasságot is szép kirándulásokat lehet tenni.


Hó a fenyőfákon.

Jégcsapok az ágon a patak felett.

Átmegyünk a hídon.

Minden hófehér.

Hó alatt a levelek.

Fotózzuk a tájat.

Mint egy mesevilág.

Zuzmara az ágakon.

       A természet mindig és minden évszakban szép. Szép akkor is, amikor fehér hótakaró borítja a tájat, a fenyőfákat, zúzmara vonja be a fák ágait, csak egy kis merészség kell, hogy kilépjünk a meleg lakásból és elinduljunk egy pár órás sétára. 

Délutánra kisüt a nap.

Hófelhők Feketetó felett.

A képek a kirándulásról itt láthatók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése