TÜNDÉRSZÉP TÁJAKON: 2011.01.23-Ne várjuk meg a májust ...

Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre hívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorító
és elnyomorító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és szívével."

(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

Vonattal Feketetó felé.

Január 23-án vonatos kiránduláson vettünk részt, a Körösfeketetó (Negreni) mellett levő Neportoc völgyön sétáltunk fel egészen a Prelucele nevű dombon levő házakig. Zord, ködös téli idő volt, mindent hó borított, de nem volt nagy a hideg, az út se volt hosszú, jövet-menet kb. 10 km-t tettünk meg.

Megérkeztünk.

Elindulunk a Neportoc völgyön.

Mindent hó borít.

Feketetót sokan csak a hagyományos őszi vásárairól ismerik, kevesbben tudják, hogy a környező dombokon, hegyeken, melyek elérik a 900-1000 m t.sz.f. magasságot is szép kirándulásokat lehet tenni.

Hó a fenyőfákon.

Jégcsapok az ágon a patak felett.

Átmegyünk a hídon.

Minden hófehér.

Hó alatt a levelek.

Fotózzuk a tájat.

Mint egy mesevilág.

Zuzmara az ágakon.

A természet mindig és minden évszakban szép. Szép akkor is, amikor fehér hótakaró borítja a tájat, a fenyőfákat, zúzmara vonja be a fák ágait, csak egy kis merészség kell, hogy kilépjünk a meleg lakásból és elinduljunk egy pár órás sétára.