2013.06.16-07.03-Itt a nyár, merre kiránduljunk?

     Eljött végre nyár és a nyári túrák ideje, keressük a zöld erdők hűs levegőjét, a csobogó patakot, a virágos réteket, a kellemes nyári szellőt a hegytetőkön. Ilyenkor kisebb a hátizsák, könnyebben mozgunk a nyári öltözékben, de nem hiányozhat az esőköpeny, az időjárás kiszámíthatatlan. Vannak forró nyári napok, esők, zivatarok, de enyhébb, túráknak kedvező időjárás is. Túrák voltak szervezve a Remetei sziklaszorosba, több napos a Radnai havasokba, ezekre inkább a fiatalabbak vállalkoztak és voltak rövidebb kirándulások, melyeken a résztvevők általában az idősebb korosztály.

Sebesvár.

    Így június 16-én Feischmidt János Sebesvárra (Bologa) szervezett vonatos kirándulást. Megtekintettük a 160 éves vízimalmot és ványolót, a főúti jelzőtábla egyenesen a malomhoz vezet, ahol a Hencz patak vízének energiája hozza működésbe a malomkereket, és a ványolót, ami egy nagyszerű „automata mosogép”, amely villanyenergia nélkül hihetetlen erővel forgatja és mosószer nélkül mossa tisztára a nagydarab takarókat és szőnyegeket. A ruhákat is még mindig ebben mossák. Utunkat Tarányos (Tranişu) felé folytattuk tovább, a Scrind felé vezető útról, a kezműves műhely mellett, egy szekérút vezet a település felé szép erdei úton, amely egyre emelkedik, míg elértük a tetőn az iskola épületét. Innen tovább haladtunk a Visági-Magura (1097 m) irányába, az út a gerincen halad szép hegyi legelőkön, szép a kilátás a Dragán völgyére. Sétánkat egy nyári zivatar zavarta meg, hirtelen, váratlanul sötét felhők verődtek össze és elindult a zápor. Az eső hamar tovább is vonult és ismét kisütött a nap. Visszatértünk Sebesvárra és az egykori vár megmaradt romjait tekintettük meg. A vár egy dombtetőn áll a falu felett.Sebesvár első írásos említése 1319-ből maradt fenn. Nevét a Körösbe torkolló Sebes patakról kapta, nevezték Kalota illetve Hunyad várának is. A rómaiak idejében erődítmény állt itt. Eleinte királyi birtok volt, később az erdélyi vajdák felügyelete alá tartozott. 1399-ben Zsigmond király Mircea havasalföldi vajdának adományozta birtokul, de 1408-ban már ismét az erdélyi vajdáé. 1433-tól a Bánffy család birtoka, a török időkben végvár. A török kiűzése után habsburg katonaság szállta meg, tőlük Rákóczi fejedelem kurucai foglalták el 1701-ben.Valahogy elkerülte a habsburg várrombolást. Látványos várrom, falai magasan állnak. A faluból egy rövid sétával jutunk fel a várhoz, tábla jelzi a 5-10 perces utat.

A következő szombaton, június 22-én, a forró nyári meleg elől a városból a Bácsi erdő fáinak árnyékos lombjai alatt kerestünk menedéket, 24-en vettünk részt Feischmidt Jánosnak a Szentiváni-rétre meghirdetett “vadcseresznye” túráján. Gombásztunk, vadvirágot szedtünk, vadcseresznyét kóstolgattunk, kellemesen telt a nap. Délután most is esőt kaptunk, de ez sem rontotta el a jó hangulatot.

     Június utolsó vasárnapján a Királyerdő és a Vigyázó hegység találkozásánál, a Lesi gyűjtőtótól mindegy 4 km-re levő Jádremete-i szoros csodálatos sziklafalaihoz kirándultunk. A túrát Vlád Pál szervezte. Felkerestük a Tutajos barlangot, a Dajka-patak völgyében levő azonos nevű barlangot és a jádremetei vizesbarlangot. A Jád-patak egyik mellékágán, a Les völgyén mehetünk felfelé másfél km-t, a patak túloldalán egy mohás kőgörgeteg hívta fel a figyelmünket, hogy ott a barlang. A Tutajos barlang a Királyerdő egyik jelentős denevér lakóhelye. A bejáratot egy olyan rács védi, amelynek vízszintes rúdjai közt könnyűszerrel átrepülhetnek a denevérek, így nem zaklatják őket a látogatók. Feltárása idején a barlang előtt egy természetes gát volt, ami visszatartotta a járatokon átfolyó patak vizét. Első feljegyzett kutatást 1953 tavaszán végezték, amikor egy kolozsvári barlangászcsoport Bagaméri Béla vezetésével tutajt ácsolva küzdötte keresztül magát a barlang bejáratánál akkor még meglévő mély tavon, innen a Tutajos barlang elnevezés is. A barlang bejáratánál egy falra szerelt tábla emlékeztet a 2000 augusztusában elhunyt Ugron Gábor barlangász-operatőr halálos balesetére. A már megszokottá vált déli eső ezúttal sem maradhatott el, sőt most egy kiadósabb mennyiség érkezett belőle, és a Dajka-patak meredek oldalában ért bennünket, miközben egy Gabi nevű barlangot kerestünk. A sűrű esőben végül lemondtunk a barlang kereséséről, és a Dajka-barlang sziklái alatt kerestünk menedéket. A kirándulást egy pisztrángos uzsonnával zártuk a Jád völgyi Carpathia panzióban.

Eltört jelzőoszlop az Árpád csúcson.

    Július 13-án régi kedvenc Kolozsvár környéki kiránduló helyünkre, a Feleki gerinc legmagasabb pontjára, a 833 m-en levő Árpád (Peana) csúcsra indultunk. A túrát Pál István szervezte, 10-en vettünk részt. A Sáros-Bükkön keresztül értük el a Mikes tetőn levő rádiósházat és a Felek faluból jövő szekérúton haladtunk tovább. Az erdőben tömegesen nőtt a keserű gomba, de galambgomba, őzláb és vargánya is kapható volt, az utóbbiból 25 cm átmérőjű kalappal is találtunk. Sajnos a csúcs és környéke nem olyan látványt nyújt, mint amilyent egy kilátópont megérdemelne. Valamikor kilátótorony állott ezen a helyen, onnan lehetett megcsodálni a panorámát, tiszta időben szépen látszik a Székelykő, a Tordai hasadék, az Ordaskő, a Vidálykő, a Bedellő, a Bélavára, az Öreghavas. Télen, tiszta időben a Fogarasi havasok hóval borított bérceit is láttuk erről a helyről. A csúcs és környéke sajnos nincs nyilván tartva, mint turisztikai látványosság, legelőnek volt kiadva az utóbbi években olyan embereknek, akik juhokat neveltek. Most nem voltak juhok és kutyák, de a csúcs közelében állati csontokat dobáltak szét, amelyek kellemetlen szagot árasztanak, drótkerítések és az esztena maradványai csúfitják el a tájat. A csúcsot jelző táblát kitörve találtuk, ágakkal támasztotta meg valaki, hogy el ne dőljön. Sajnos, már csak emlékeinkben él az a hely, ahol egykor a fák lombjai alatt elhelyezett asztal és pad várta az elfáradt kirándulókat, a környék legmagasabb pontján. Álltunk pár percet és néztük a távolban a hegyek vonulatát, aztán tovább indultunk a Bivalyos felé. Ez a rét a nevét onnan kapta, hogy régebb bivalyokat legeltettek ott, több kis tavacska volt, melyek most már kiszáradtak, csak egy mesterségesen létrehozott bivalyusztató látható. Megálltunk itt is, bámultuk a tájat: Gyalui-havasok, a Kis-Magura, a Leanyvár kettős csúcsa, a Szamos-völgye. Nehéz volna összeszámolni, hányszor jártunk erre. Ismerjük a táj minden részletét. Vannak akik kicsinylően legyintenek, hogy nem is kirándulás ez a Bükk erdőben …Talán kevesen tudják, hogy itt olyan emberek jártak valamikor, mint Merza Gyula (1861-1943), aki a Bükkbe járásának 60 éves fordulójáig (1936. szeptember 15) a Kolozsvár melletti erdőkben 10.000 km-t gyalogolt,1047. bükki kirándulásán. Emlékét többek között egy kilátó őrzi a Bükkben.

    Hazafelé az erdőirtásoktól jócskán megcsonkított Dumbrava-gerincen, a kék kereszt jelzésen jöttünk, megpihentünk a Cérna-forrás tisztásán, majd folytatunk utunk túránk befező pontjáig,a Monostor negyedi végállomásig.